Tavi Kata: Táncvarázs ~ avagy (m)ilyenek a mai tinik?

Dióhéjban: Lilla és Krisztián immár egy pár, de adódnak gondjaik bőven. Barátaik is megküzdenek a saját nehézségeikkel, továbbá az iskolában is teljesíteniük kell. Rengeteg dráma, szerelmi bonyodalom, és kérdés merül fel a szereplők életében.. ja, és még több dráma.😄

Jegyzet: a könyvet 14 éves kortól ajánlják, így az értékelésem olvasását én is eképpen ajánlom a kedves Olvasóknak.😊

Gondolataim:
Több problémám is adódott a könyv olvasása közben.

Először is azzal kezdeném, hogy néha nem tudtam eldönteni, hogy az én felfogásommal van-e valami gond, vagy Lilláék túl gyerekesek. Nos, végül arra a döntésre jutottam, hogy a szereplők azok, akik kissé fiatalabbnak tűnnek a valós koruktól. Már elég rég olvastam az első két részt, úgyhogy hozzá kellett szoknom a jelenlegi álláshoz, így kissé meglepődtem, hogy 17-18 évesek a karakterek.. akik korukhoz képest elég éretlenek, hogy úgy mondjam (persze akadtak kivételek).
Egy élő példát hoznék fel: az osztályomba járó 16-17 évesek, akik év vesztesek és nyelvi előkészítő után most másodszorra járják a kilencediket(!), érettebbek, mint a történetben szereplő lányok, akik nem mellesleg tizenegyedikesek(!). Akkor hogy is van ez? Hát, valószínűleg az történhetett, hogy az írónő egy olyan réteget ismer, akik ilyen felfogással rendelkeznek, vagy egyáltalán nem ismeri a korombéli lányokat.. mert a sulink tizenegyedikesei is merőben mások. Nem Lilla stílusával volt gondom; örültem, hogy nem egy majomparádé, aki 40 kiló és abból a 40-ből is 20 kiló csak a smink, hanem az egész életfelfogásával és hozzáállásával nem tudtam megbarátkozni. De nem is ez a legnagyobb problémám a sztorival, hiszem több sebből is vérzik a mű.

Lilla és Krisztián kapcsolata egy vicc.
Ismerősök, internet, közvélemény állítása alapján, egy tinédzser kapcsolata eleinte a pettingből, ezáltal egymás testének feltérképezéséből áll. Ez egy teljesen természetes folyamat, főleg azok körében, akik még tapasztalatlanul, az első alkalom előtt állnak. Mindez jót tesz a kapcsolatnak, az önbecsülésnek, és később majd a közösüléshez. Lilla és Krisztián egy év alatt eljutott a csókig. Mindez rendben is lenne, csakhogy semmilyen testi ismerkedés nem történt a nyálcserén kívül, ami meglepő, hiszen 17-18 évesekről van szó. What the f...?? Krisztián jófiúként vár arra, hogy Lilla felkészüljön a szexre.. ám nem hogy nem készült fel egy év alatt, de még beszélni sem hajlandó a témáról, mert őt zavarba hozza mindenféle nemi dolog említése. Akkor mégis miért akart kapcsolatot? Én úgy gondolom, hogy egy „korban már felnőttnek számító" tinédzser életében a szex természetes. Ez teszi még édesebbé és mélyebbé a kapcsolatot, továbbá az egészségnek is jót tesz (ha rendesen védekeznek, márpedig Krisztián elég derék legény ezen a téren). Na tehát, Lillát nem értettem. A barátja lesi minden kívánságát, figyelmes vele, a tekintetét le sem tudja venni a hosszú combjairól, és mindamellett, hogy a személyisége megnyerte a lányt, még ultradögös pasi is, hiszen kosaras. Akkor meg mi a problémája Lillának? Jesszusom, miért kell egy belevaló, vagány csajból egy Rentai Renit csinálni? Őszintén mondom, a Nyitótáncban nagyon kedveltem Lillát, mert egy 14 éveshez képest sokkal találékonyabb volt. De amióta tizenegyedikes lett, csak úgy érzem, hogy a karaktere visszafejlődik, nem is beszélve arról, hogy zavarba jön a barátjától, aki egy szál boxerben fekszik mellette.. ennyi erővel fürdőgatyában is lehetne.

„Azt hiszem, el kell töltenem egy kis időt négyszemközt a gondolataimmal." - jól tennéd kedves Kárpáti Lilla, csak az a baj, hogy nem sikerül. 😄

Krisztiánt teljesen megértettem, örültem, hogy kaptam az ő gondolataiból is. Természetesen neki is voltak hülyeségei, de sokkal felelősségteljesebben és érettebben viselkedett Lillával. A szülei sokszor felidegesítettek a szexellenességükkel. Komolyan, mit vártak a 18 éves fiuktól? Hogy majd megvárja az esküvőt és csak akkor bújik ágyba a szerelmével? Mi van akkor, ha a kicsi fiacskájuk éppen a saját

otthonukban készül lefeküdni a barátnőjével? Én tényleg nem értem ezt a hozzáállást; mégis miért kell tiltani a tiniszexet!? Ha a testi-lelki világuk felkészült, akkor nyugodtan csinálják. Meg kell bízni a gyerekeikben, és támogatni őket döntésükben. Mintha ebben a korban ők nem lettek volna kíváncsiak ezekre a dolgokra.. na mindegy.

A többi karakterről is érdemes pár szót ejteni. Flóra és Gréta még mindig rejtély számomra, annyira egyformának tűnnek. Még mindig összekeverem őket néha, de legalább már annyit megjegyeztem, hogy Flóráé az idegesítő csaj szerepe; szerintem szörnyen viselkedik a barátaival. Gréta a csöndes, mulya lány, szegény olyan jelentéktelen, hogy tényleg semmit sem tudunk róla rajzos tehetségén kívül. Egyedül Jázmint érzem egyéniségnek, az ő családi élete tényleg figyelemfelkeltő volt, és sajnos mindennapi probléma. Ők és Lilla a baráti „négyesfogat", akik egyáltalán nem legjobb barátnőként viselkednek, de még barátoknak sem hívnám őket. Ennek legnagyobb oka Flóra idegesítő személyisége, akinek mindig sír a szája valamiért.. persze a többi lány is ludas a dologban. Igazából a fiúkról, Márkról és Kristófról nem igen van mit mondanom, annyira nem érintett meg a karakterük.. a mellékszereplőkről meg szimplán nem tudunk a nevüknél többet.

„Nem biztos, hogy jó lennék lázadónak, szabályszegőnek vagy különcnek. Tudom, hogy furán hangzik, de szeretek jó kislány lenni." - és épp ez a gondom, nem csak Lillával, hanem a legtöbb karakterrel.

A havi tagolás nem tetszik. Egy iskolaévet 400 oldalba belesűríteni, továbbá ennyi drámát a történetbe szőni rossz döntés volt. Rengeteg infót kapunk, mégsem tudjuk teljesen megérteni, mert mindenen csak úgy átugrunk. Nincsenek kidolgozva a problémák, van ami egy csettintésre megoldódik, és úgy amúgy, miről is szól ez a könyv? Mi volt az írónő szándéka vele? Mit akart mutatni az Olvasóknak? Mi a tanulság?
Sajnos nem éreztem azt, hogy sok mindent adott volna a történet. Elszórakoztam vele, de valós tanulságot, humort és úgy általában célt nem találtam benne. Dráma, dráma hátán, jellegtelen és idegesítő szereplők, és kapkodás. Minden szál el lett kapkodva, nincs teljesen kidolgozott esemény, még a könyvcím sem passzol a sztorihoz, mert a tánc eléggé elhanyagolt lett ebben a részben.

Nemhogy szórakoztatásnak volt kevés, de alapjaiban véve is csak egy tündérmese. A mai tinédzserek nem ilyenek, a felfogásuk messze más, és aki erre azt mondja, hogy valós, az még nem látta a XXI. századi tinitársadalmat. Röhejes, és sértő is volt a gondolat, hogy velem egyidősekről szól a könyv.