2019. június 23., vasárnap

Kibeszéltek a suli WC-jében!!44!! #OMG

Helóheló! :D

El sem hiszitek, mennyire jó újra a billentyűzeten járatni az ujjaimat; mennyire, de mennyire sok gondolat cikázik a fejemben, amik legszívesebben lávaként ömlenének ki belőlem. És bár nem mondanám eseménydúsnak a jelenlegi életszakaszomat, az egyszer biztos, hogy rengeteg érzés kavarog bennem. De mindent csak szép sorjában...

Figyelem! A bejegyzés helyenként obszcén, trágár megnyilvánulásokat tartalmaz; fogalmazzunk úgy, hogy a káromkodás kissé szabadjára lett engedve. Tehát kirakom a 18+ karikát, mert nem "családbarát" tartalom... csak az olvassa, aki papíron felnőtté lett nyilvánítva, na meg persze, akinek nem sérti a jóérzését pár csúnya szó. Mindenki a saját felelősségére görgessen tovább! Kösziköszi! :D


A bejegyzés címe elég sokatmondó: nos, igen; kibeszéltek a mosdóban. Ez most olyan, mint amikor a tipikus amerikai tinidrámákban kibeszélik a csajt a WC-ben, annyi különbséggel, hogy teljesen máshogy érzem magamat, mint ahogyan a film főszereplői általánosságban. Jó, jó... nem olyan helyzetről van szó, mint például a The Duff című filmben, amiben a bullying a fő koncepció, ám attól még nem a legjobb érzés magadról visszahallani dolgokat főleg úgy, hogy a mosdóban mindenki más is hallja.
Nem voltam szomorú és nem is törtem ki zokogásban a történtek után. Amit éreztem/érzek, az a düh és a csalódottság, hiszen olyan emberek beszéltek ki, akikkel jókat tudok beszélgetni, akiket barátaimnak gondoltam. Ezt pedig NEM nevezném barátságnak, ha engem kérdeztek.
Aki régebb óta követ tudhatja, hogy az őszinteséget, az egyenességet nagyon fontosnak tartom; ha  valaki úgy érzi, valami gond van, ha a nézőpontjaink ütik egymást, ha VAN ÉPÍTŐ JELLEGŰ KRITIKÁJA azt mondja meg a szemembe, mintsem mástól halljam vissza. Legalábbis szerintem itt kezdődik egy emberi kapcsolat. Ha viszont fél felszínre hozni a meglátásait és észrevételeit, akkor inkább tartsa magában, írja bele a naplójába, vagy bánom is én, de ne így kelljen már megtudnia az embernek. Bár, öröm az ürömben, hogy ebből az esetből is tanulhattam: nem minden arany, ami fénylik. Tehát, lehet egy barátság jó, ami hónapokig, évekig is szépnek és egésznek tűnik, aztán rájössz, hogy ennyit ért a barátságod. Ennyit. Ennyit baszki, a füled hallatára kibeszélnek, amíg Te éppen nyugiban végeznéd a dolgodat.
Az egyik pillanatban még melengető napsütés és hófehér bárányfelhők vesznek körül Téged, majd az elsöprő vihar véget vet a mókának és egy heves zuhataggal elmos mindent, amit szépnek gondoltál.