13 ok az öngyilkosságra? | hypebeastek | depresszív tinik az Instán

Szijjasztok Dylokáim! <33

Ma egy olyan $itte$ témával jöttem bá$tyáim, hogy leesik az állatok. Szerintem nagyon pacek lett, én szanaszét adom, de kajakra.

Ebből a köszönésből szerintem rögtön rájöttetek, hogy milyen bejegyzést is hoztam. :D Lesz itt szó trendeket követő, komplexusos tinikről, menci instás lánykákról és fiúkákról, figyelem és szeretethiányról, iskolai bántalmazásról, testképzavarról, a 2019-2020-as hypebeast jelenségről, naivitásról, elhanyagoltságról és a kommunikáció hiányáról.

Mindezt összefűztem korunk egyik legismertebb regényének kiértékelésével, Jay Asher: Tizenhárom okom volt... című ifjúsági drámájával. A könyvön alapuló sorozat pedig még a regénytől is nagyobb hírnévre tett szert, amire személy szerint irtó kíváncsi vagyok, de mindaddig nem akartam elkezdeni, amíg az eredeti történetet nem olvastam.

Szóval Dylokáim, vágjunk bele ebbe a szarkazmussal teli, igencsak változatos témákat felölelő véleményáradatba, mert van miről beszélni. Akinek nem inge, nem veszi magára; ez az én látásmódom, ezek az én személyes gondolataim.

/A bejegyzésben elhelyezett képek (és a videó) poénból készültek, a való életben nem készítek ilyesmi jellegű fotókat. A helyzet érzékletessége miatt, s a személyi jogok megsértése elkerülése végett úgy gondoltam, leutánzom a posztban említésre kerülő személyek képeit, sokszor kissé eltúlozva azokat. A képeken én, és esetenként az ismerőseim látszanak, amiknek elkészítése egyszerre volt vicces és szánalmas érzés. A fotók nagy része PicsArt-tal lett szerkesztve; aki esetleg szeretne ilyen képeket, nyugodtan szóljon nekem, mert hihetetlenül belejöttem az alkotásba. :D Kérlek, ne vegyétek komolyan ezeket a fotókat (pláne a videót)./

Soha többé nem leszek már tinédzser - bye bye 2010-es évek!

Sziasztok és egyben Boldog Új Évet! :)

A "new year new me", azaz az "új év új én" hashtag még 2020-ban is elég népszerű, mint ahogyan az ilyenkor rendszerint meghozott tervek és fogadalmak is. Számomra csak "new year old me" - "új év régi én" létezik, és egy kívánságlista arról, hogyan is szeretném megélni az új esztendőt. Persze, kinek mi.

Mindenki degeszre ette magát lencsével és virslivel, plusz pár pohár (vagy épp üveg) pezsgő is lecsúszott éjfél után. Nem vagyok babonás, így a lencse és a pezsgő elmaradt, de mivel a diszkóban, - ahol az Újévet köszöntöttük - megvendégeltek virslivel, kihasználtam ezt a soha vissza nem térő lehetőséget. :D

Szóval most nem lesz lista a fogadalmaimról, sem a terveimről, ráadásul tippekkel sem készültem arra vonatkozóan, hogyan lehettek vérbeli #girlboss-ok, akik megmutatják 2020-ban, hogy erősek, függetlenek és trendik. (Ilyen praktikákat biztosan találtok máshol.)

Lezárultak a 2010-es évek. Nem, az évtized még nem, mert minden évtized/évszázad 1-essel kezdődik: a XXI. század 2001. január 01-től számítandó, ezért is jelenthetem ki büszkén, hogy én még a XX. században születtem, 2000-ben. :D Sokak szerint ez nonszensz, de mivel a tudomány így számítja az éveket, én is eszerint fogom. Mindenki döntse el magának, hogy számára most vagy egy év múlva kezdődik az új évtized; erről nem érdemes vitatkozni. (ITT van egy friss cikk erről a témáról.)

Visszatérve: LEZÁRULTAK A 2010-ES ÉVEK!

Ez azt jelenti, hogy ezennel lassan vége a tini éveimnek is. Mivel 2000-es vagyok, nekem ez a 10 év jelentette a kamaszkorszakomat: rengeteget változtam kívül-belül, átformálódott a környezetem, a baráti-, ismerősi köröm, kialakultak a hobbijaim, meghatározhatóvá vált a személyiségem, stílusom, érdeklődési köröm.

Tényleg ijesztő belegondolni, mennyi minden történt velem ez idő alatt, mennyi mindent tapasztaltam meg, éltem át, és mennyi vár még rám.

36 nap múlva 20 éves leszek. Az első 10 év nagyon messzinek tűnik, hiszen a gyerekkoromra nem emlékszem annyira tisztán, mint a tini éveimre. Nem is volt annyira sűrített időszak, hiszen a "jelentősebb történések" a felső tagozatban és a középiskolában kezdődtek el.

Javarészt olyan behatások értek, mint egy átlagos tinédzser lányt: barátkeresés, az identitás kialakulása, első szerelem, nővé érés, csalódások, beilleszkedési problémák, kisebbségi komplexusok, sikerérzet, hobbik kipróbálása, kapcsolatok, első bulik, vizsgák, nagyobb hangsúly fektetése az ápoltságra, stílus kialakítása, tervek/álmok szövögetése, és még sorolhatnám.

Viszont voltak olyan tényezők, amik nem minden tini életében vannak jelen: betegség, kórházba járás, gyógyszerszedés, gyógyászati segédeszközök használata/viselése, ilyen-olyan családi problémák.

11 és 19 évesen.

Hihetetlenül nosztalgikus állapotba kerültem a gondolattól, hogy hamarosan NEM tini leszek, hanem FIATAL FELNŐTT. Igaz, továbbra is 16-18 év körülinek fognak nézni, de a tudat, hogy 20 leszek még is izgalommal tölt el (és persze egy kis félelemmel is).

Vegyes érzésekkel telt el a kamaszkorom: imádtam az egyre nehezedő kihívásokat és felelősségvállalást, az újabb s újabb tapasztalatokat, a sikerélményeket, a testi-lelki változásaimat, a nevetéssel töltött perceket. Ám rengeteg negatívumot is megéltem az emberi kapcsolataimban, az iskolában, a testem hibái miatt, a nem mindig megfelelő viselkedésem által, és az agyam hülye összeesküvés-elméletei miatt. Meg kell hagyni tartalmas évek voltak. :D