Dióhéjban: Márk túlsúlya miatt önbizalomhiánnyal szenved. Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredett. E két fiú külsőre tán különbözik, de az érzéseik hasonlóak; mindketten boldogtalanok és nem veszi körül őket a szerelem. Fájó múlttal és titkokkal tele ismerkednek meg munkahelyükön, mígnem már szoros barátság fonódik közöttük. Lehet-e köztük a barátságnál több érzelem, vagy a testük kontrasztja meggátolja ezt?
Gondolataim:
Keresem a szavakat, mert úgy érzem, elfogytak.
Ez a történet nagyon mély, az érzelmi világa megrendítő és egyben mosolyra fakasztó. Nehéz leírni azt a megannyi gondolatot és érzést, amit ez a könyv adott, amit az író adott. Kissé féltem nekikezdeni a kötetnek, hiszen nincs még jártasságom az LMBT sztorikban. Rengeteg, számomra még ismeretlen lelki vívódással, érzelmi hullámmal és gondolattal szembesültem, ami megváltoztatta (és megerősítette) az álláspontomat a világgal szemben. Ez a könyv döbbenet volt, fájdalom, és hatalmas szeretet.
 |
| Olivér és Márk a Dunán. :D |
Az emberek szűk látókörűek és zárkózottak a világ felé. Vagyis, az a réteg, amelyik a
bármiféle másságra csak ujjal mutogat. Az ismeretlentől és mindentől, ami
más, az emberek félnek. Tartanak attól, amit nem ismernek, ezért nem is akarják megismerni, megérteni. Vak vezet világtalant; megvető, tudatlan személyek különböző érvekkel fordítanak másokat a melegekkel szembe, csupán azért, mert
nem is akarják megismerni őket. Meg sem próbálják megérteni, hogy min mehetnek keresztül, mennyire nehéz lehet nekik.. miért kell negatívan tekinteni egy fiúra/lányra, ha ő éppen a saját neméhez vonzódik? És akkor mi van? Miért kell őket bántani? Ha valakit ennyire zavar a másság, akkor csak szimplán ne vegyen róluk tudomást, és élje boldogan az életét. Semmi szükség a durvaságra. Mindenkinek szíve-joga, hogy kit szeret, hiszen a szeretetnek, az identitásnak nem lehet megmondani, kit szeressen és hogyan érezzen. Hiszem, és tudom is, hogy élnek közöttünk kulturált, megértő emberek, akiknek nem az a fontos, hogy melyik nemhez húz a másik szíve. 😊
Miután ilyen jól kifejtettem erről a véleményemet, bele is vághatnék a történet „boncolgatásába". Márk és Olivér karaktere igazán megragadó. Pontosan azért, mert mind a ketten jóravaló, szerethető személyek, mindemellett ők sem tökéletesek, és nekik is megvannak a saját problémáik. Az tetszett bennük, hogy mindennapiságuk mellett különleges személyiségek. Mindkettőjüket a szívembe zártam, velük együtt éltem át minden fordulatot.
Kiemelném azt, hogy a szemszög szerinti írásmód remekül átadta a történet mondanivalóját; sokkal bensőségesebben fedezhettem fel a fiúk lelkületét és őszinte gondolatait. Szerettem az ellentéteket; rettentő érzékletesen mutatta be a hétköznapi problémákat, a srácok tulajdonságait felhasználva úgy, hogy közben éreztem a közöttük lévő párhuzamot.
Komoly hangvétel, poénos és romantikus párbeszédek, szeretet, gyűlölet, fájdalom és megértés - mindez jellemző a könyvre. Egy szóval körülírva: fantasztikus.
