Dióhéjban: Aza Holmes legjobb barátnőjével, Daisy-vel az eltűnt milliárdos, Russel Pickett után kezd nyomozni, miután megtudják, hogy jelentős pénzjutalomban részesül a nyomravezető. Még szerencse, hogy Pickett fia, Davis Aza régi ismerőse, így a két barátnő bátorkodik meglátogatni a srácot, hátha elárul pár fontos információt az apja eltűnésével kapcsolatban. Ám, mint azt John Greentől megszokhattuk, semmi sem alakul úgy, ahogyan kellene.
A nyomozás mellett hangsúlyt kap Aza élete, s életének legnehezebb alkotója: súlyos szorongással küzd. A gondolatai spirálként csavarodnak elméjében, kényszerképzetei maga alá temetik, és úgy érzi, az életét nem ő irányítja, hanem a vissza-visszatérő mániákus és gyötrő gondolatfoszlányai. Betekintést nyerünk a lány mindennapjaiba; végigkövethetjük, hogy hogyan próbál normális gimis életet élni, miként talál rá az első szerelem, és hogyan próbálja meg leküzdeni a legnagyobb ellenségét - önmagát.
Gondolataim: A könyv fülszövege kissé félrevezető lehet, ugyanis teljesen más hangvételű és témájú a történet, mint ahogyan azt az ismertető szöveg elénk tárja. Az eltűnt milliárdos utáni nyomozás hangyafalatnyi szerepet tölt be, mondhatni a detektíveskedés csupán a cselekmény beindítására szolgál; az eltűnt Russel Pickett ügye hol feltűnik, hol feledésbe merül a történet során.
Szóval még véletlenül se gondolja azt senki, hogy ez egy krimi, ahol az Olvasó izgatottan elemzi a nyomokat, mert nem az! :D
(Bár, az író kicsit poénosra vette a figurát, mivel Aza vezetékneve Holmes lett, ami nyilvános utalás a krimitörténelem egyik legikonikusabb alakjára: Sherlock Holmes-ra. Na hát, ki gondolta volna? :D)
Tehát ne egy eget rengető, izgalmakkal teli bűnügyi remekművet várjunk, mert a regény egy fiatal lány pszichés betegségéről, kényszercselekvéseiről, és fóbiáiról szól.
Mindebből kifolyólag lélektani könyvről beszélünk, ami fantasztikusan ábrázolja a lelkileg sérült lány vívódását és önmarcangolását. Valós képet kaphatunk egy szorongó ember mindennapjairól, emellett Aza történetét megismerve átélhetjük magunk is, milyen csöppnyi problémák jelenthetnek hatalmas gondot egy szorongással küzdő személynek. Ráadásul, ha mi magunk is ismerjük a szorongás fogalmát, és a saját bőrünkön tapasztaltuk/tapasztaljuk a helyzet szörnyű mivoltát, akkor talán a segítségünkre is lehet John Green alkotása; és ha nem is segít, legalább jól észbe véssük: nem vagyunk egyedül.
A lélektani regényekről általában:
Manapság egyre több lélektani írás kerül a könyvesboltok polcaira, amik nagy százalékban az ifjúságnak szólnak. Ez a jelenség pár évtizede még tán furcsának tűnhetett, de véleményem szerint mára már nem meglepő, hogy a fiatalokhoz rengeteg olyan könyv íródik, ami bizony valamilyen pszichés betegséget dolgoz fel.
Elég csak körülnézni az utcán, vagy épp az Interneten, és rájöhetünk, hogy a lelki nehézségekkel küzdő tízen-huszonévesek száma SOK. Jellemzően ilyenkor jön a hegyi beszéd az idősebb generációktól: "Bezzeg, amikor mi voltunk fiatalok, nem voltak olyasmi problémáink, mint a maiaknak...". Igen, ez tény: a mostani szülők, nagyszülők teljesen máshogy nőttek fel. Nekik is volt elég gondjuk: háború, forradalom, masszív politikai elnyomás, éhínség, nélkülözés és még sorolhatnám. Ők is megszenvedték a saját problémáikat, ám ne suhanjunk el azon negatívumok mellett, amelyek ma számtalan gyerek és tinédzser életében megtalálhatók (amelyek évtizedekkel ezelőtt nem léteztek, vagy ritkán fordultak elő a mindennapokban):
fiatalkori súlyos megbetegedések, mint rák, gyulladásos-, autoimmun betegségek, csontproblémák (sajnos ezek egyre gyakoribbak); a szülők csökkenő figyelme és az együtt töltött, minőségi idő hiánya; a szülők csúnya, hirtelennek tűnő válása; a médiában bemutatott normák idealizálása a társadalom által; otthoni-, iskolai bántalmazások; elszigeteltség a valós emberi kapcsolatoktól az online világ miatt; negatív példaképek megjelenítése, amit a fiatalok naivan követnek; beilleszkedési problémák eltérő egyéniség és életszemlélet miatt; a lenézés, rosszindulat (bullying) és még sok minden más, a listát tömérdek tényezővel bővíthetném még.
Egy szó, mint száz: más világot élünk. Minden változik, s ezzel együtt a fiatalok mindennapjai is: másféle problémákkal kell megküzdenünk, mint anno a felmenőinknek. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy az egész társadalomnak formálódott át teljesen az életvitele a XXI. századra, így tulajdonképpen mindenkinek újabb és újabb gondforrásai keletkeztek.
*ennyi-lett-volna-a-társadalommal-kapcsolatos-filozofálgatásom* :D
Visszakanyarodva a lélektani regényekhez: nem véletlenül kerül ki tömérdek mennyiségű, ilyen témát körbejáró regény a nyomdából. Ezekre a könyvekre SZÜKSÉG VAN; számtalan helyzetben tudnak segítséget nyújtani, mi több szívesen is olvassák/olvassuk őket. (Én speciel legfőképpen akkor, ha egy John Green tollából származó történetről van szó.)
