2020. április 30., csütörtök

Kedves Online-Ballagó Társaim!

Drága Diáktársak!

Eljött a nap, amire mind izgatottan vártunk. A búcsúzás napja, amire szeptemberben még úgy gondoltunk, hogy majd feldíszített iskolánk falai között, elegáns öltözetben, súlyos virágcsokrokat tartva ünneplünk meg. A ballagásunk napja, ami most rendhagyó módon teljesen eltér a hagyományostól.

Elmaradt a szerenád, a bolondballagás, s nem lesz érettségi-afterparty sem, így mindezt gondolatban kell most átélnünk.

Ezek is fontos mérföldkövek az életünkben; s míg sokan örülnek, hogy a ballagási formalitások most elmaradnak, a legtöbben mégis bánjuk, hogy a vidám, meghitt ünnepségre jelenleg nincsen lehetőségünk.

Éppen ezért, szeretnék Nektek adni egy kis útravalót; pár biztató, elismerő, szívből jövő sort. Szavakat, gondolatokat, érzéseket, amelyek az elmúlt évek során találtak rám, amelyeket a középiskolai légkör kölcsönzött számomra. Mert most valami fontosnak szakad vége.
De nyugi, az én ballagási beszédem szösszenet csupán a hosszú igazgatói beszédekhez képest. ;)

Nekünk a tablófotózás is elmaradt, hát készítettem egyet magamnak. :D
Mindannyiunknak mást jelentett a középiskola: kinek rengeteg tanulást és tudást, kinek élményeket, kinek sok nevetést és bulizást, kinek gyötrelmet, kinek a jövő megalapozását, kinek egy teljesen új világot, kinek a szürke mindennapokat, kinek új lehetőségeket... Mind más és más tapasztalatokat gyűjtöttünk, mind különféle társaságban koptattuk a padokat, és mind másmilyen érzésekkel búcsúzunk most el életünk egyik legszignifikánsabb szakaszától.

Szokás mondani, hogy a középiskola nem készít fel a nagybetűs életre, pedig ha jobban belegondolunk, ez nem teljesen igaz: ráeszmélünk, hogy bármennyire is küzdünk, az élet rengetegszer igazságtalan. Megtanít arra, hogy igenis együtt kell működni másokkal, alkalmazkodni kell az embertársainkhoz, és minden, amit teszünk következményekkel jár. Muszáj felelősséget vállalnunk, és kiállnunk önmagunkért.

Ha hagyod magad, eltipornak. Ha bátran kitartasz, győztél.

Rengeteg kudarc ér bennünket; olykor hibázunk, hibáztatnak, nem ismernek el, nem dicsérnek meg, megbántanak, kihasználnak, háttérbe szorítanak... sérüléseket szerzünk. Sérül a lelkünk, az önbizalmunk, az egónk. Sérül az önbecsülésünk. De minden atrocitás, ami a középiskolában ér, csupán impulzusok halmaza, amikből tanulhatunk. A siker felé törekedve is elbukunk olykor, de ezek a törések ösztökélhetnek minket arra, hogy ne adjuk fel. Sose maradjunk elesetten, s küzdjünk önmagunkért. Tegyünk meg mindent azért, amit szívből akarunk. Ha pedig valaki a segítő karját nyújtja, fogadjuk el, mert nem vagyunk egyedül.

Bolond-ballagás házilag. :D
Alakoskodás lenne azt mondani, hogy a búcsúzás pillanata kizárólag szomorú lehet. Vegyül bele izgatottság, megkönnyebbülés, és felszabadulás is. Akik színtiszta vidámságot hagynak most maguk mögött, szemükbe az elmúlás fájó könnycseppje szökik. Akiknek nem volt felhőtlen az elmúlt pár év, most fellélegezve lapoznak az új fejezethez, örömmel várva önfeledtebb napokra.

Egy valami közös: tárt karokkal kell fogadnunk a jövő lehetőségeit, s merítenünk kell az elmúlt évek tapasztalataiból. A középiskolás napjainkra visszatekintve realizálhatjuk, hova tovább: mit értünk el eddig, és mi az, amit fejlesztenünk kell még. Lassan felszáll a köd, mutatva az utat, amin járnunk kell; ha pedig elágazáshoz jutunk, nos tán egyszerűbb lesz eldöntenünk, melyik utat válasszuk.

Mit kívánok Nektek, kedves Ballagótársak? Hogy bármelyik utat is választjátok, ne feledjétek az álmaitokat, céljaitokat és önmagatok megvalósítását, jelentsen ez számotokra bármit is. Ne mások vágyait valósítsátok meg, hanem éljetek olyan életet, amely számotokra ideális! Ne hagyjátok, hogy bárki átformálja az egyéniségeteket! Törekedjetek a kiteljesedésre: gondolataitokat, érzéseiteket és véleményeteket ne rejtsétek véka alá! Igenis merjétek megmutatni azt, kik is vagytok valójában! Hiszen az él igazán, aki önmaga tud lenni minden egyes helyzetben, aki elhessegeti mások elvárásait annak érdekében, hogy saját céljait vigye véghez. Döntsetek és cselekedjetek úgy, ahogyan azt a szívetek diktálja!

Valószínűleg rengeteget fogunk még hibázni. Őszintén, ki az, aki nem hibázik sohasem? Minél több hibát vétünk, annál inkább mutatkozik meg, hogy emberek vagyunk; a fontos az, hogy felismerjük és tanuljunk abból, amit elrontottunk. Éppen ezért kívánom, hogy sose futamodjatok meg egy-egy baklövés alkalmával és sose törődjetek bele abba, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt elterveztétek – az élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük ki minden egyes másodpercét.

Nem lesz érettségi afterparty sem, de azért zártkörűen
ünnepeljétek meg! ;)
Jövőhéten megvívjuk a csatát a vizsgatermekben, ami a jelenlegi helyzetre tekintettel még inkább feszélyezettebb hangulatban fog telni. Ám, ezután egy teljesen új élet vár ránk: még több felelősség, na meg újabb és újabb építőkövek, amelyek mind hozzátesznek önvalónkhoz. Tán szokatlan és ismeretlen lesz az érzés, de nem szabad csüggednünk. Előttünk még sok-sok év, hogy megtapasztaljuk milyen is az, amit való életnek hívunk.

Kívánom, hogy legyetek sikeresek a középiskola "utolsó játszmájának" alkalmával, hogy az érettségi megszerzése után minden álmotokat megvalósítsátok! Kívánom, hogy bármit is gördítsen elétek az élet, legyen bármilyen nehéz is, sose hagyjátok kialudni a lelketekben tomboló erőt!

Szívből remélem, hogy minden érettségizőnek a lehető legnagyobb biztonságban lesz lehetősége átadni az évek alatt felhalmozott tudását, s hogy a szabályokat betartva egészségünk épsége háborítatlan marad!

Sok sikert és egészséget kíván: Tina! :)
Ez lehetne a ballagós tarisznyánk tartalma. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése