Adjon az Ég Tankcsapdát + színház ajánlót! #VéNégy #Fesztivál

Sziasztok! :D

Múlt héten rendezték még Vácott a VéNégy Fesztivált, ami széles körben vonzza a bulizni és művelődni vágyókat. A program keretein belül számos hazai és külföldi előadó is megfordul a színpadon; az idei évben fellépett többek között a Margaret Island, a The Fruitcakes, az Intim torna illegál, a Tankcsapda, a Vad Fruttik, az I Love You Honey Bunny, a Follow the flow, és még sokan mások. Mindemellett színpadra léptek kortárs színészek, és lehetőség volt még arra is, hogy betekintést nyerjünk egy-egy színművész gondolataiba az erre a célra megszervezett beszélgetések, interjúk során.

A váci Duna-part festői hely: mindig is szívesen töltöttem ott a szabadidőmet, de sosem hittem volna, hogy egy fesztiválnak is tökéletes otthont tud kölcsönözni. A szervezők kitettek magukért, hiszen káprázatosan át tudták alakítani a szeretett, nyugis Duna-partunkat egy színekkel teli partihelyszínné. Kicsit olyan volt, mintha egy teljesen másik városban tomboltam volna a dübörgő basszusra; ám realizálva, hogy bizony ebben a mindennapi kisvárosban történik velem mindez, hatalmasat dobbant a szívem: lehet itt még fergetegeset alkotni. :)

Sajnos nem volt lehetőségem az egész fesztiválon részt venni, viszont hatalmas öröm számomra, hogy legalább 2 előadásra eljutottam; és egyikben sem csalódtam, sőt! Fantasztikus élményekkel gazdagodtam! ;)

 A fesztivál 1. napján, - csütörtök délután - egy színházi előadásra mentem. Bevallom, nem tudtam túl sokat róla, mivel ajándékba kaptam a jegyet, így csak reménykedtem, hogy jó lesz.

A mű címe: Koncert, avagy semmi sem tökéletes.

Kép forrása ITT.

Szerintem ilyen szuper előadást már rég nem láttam. Egyszerű volt, mégis különleges; egy limonádé történet megfűszerezve modernitással, poénokkal, iróniával, abszurdumokkal, cukisággal, rejtett üzenetekkel és nagyszerű zenével.

A történet két együttesről szól, akik nem tudják, hogyan lehetnének jobbak, akik épp keresik a saját hangjukat. Akiknek az élete a zene, és az alkotás. Viszont ennél még sokkal többről szól a cselekmény: szerelemről, kiteljesedésről, egymás elfogadásáról, a modern élet velejáróiról, tehát összegezve szinte mindenről.

Tetszett, ahogy rengeteg mai kérdést fontak össze egyetlen sztoriba: kommunikálás élőben-Interneten, LMBTQ, természetvédelem, a pénz világa, maffia-szervezetek, a digitális tér szerepe, és még sorolhatnám. A karakterek a cselekmény egyes elemein hol viccelődtek, hol ironizáltak, hol pedig gúnyt űztek és kifiguráztak. Kissé olyan érzésem volt, mintha egy görbe tükröt akarnának állítani a nézőknek; hogy bizony ezt a világot éljük. A színmű címében is benne van: semmi sem tökéletes. És ez mennyire igaz! Ez a darab nem csupán egy tini-sztori, annál sokkal többről van szó; s bár látszólag úgy tűnhet, hogy ez is csak egy újabb love story, amiben a hősszerelmes gitáros srác el akarja bűvölni a csinos zenész lányt, nos ki kell ábrándítsak mindenkit. Igen, talán az alap történetet ismerjük, és hallottunk már róla számtalanszor, de a lényeg itt a részletekben rejlik: minden apró darabka hozzátesz a cselekmény alakulásához, és emeli annak színét. A piciny alkotórészektől lesz az előadás brilliáns.

Kép forrása ITT.

(Más kérdés az, hogy egyes nézők mennyire meg tudják zavarni az élményt: egy pár előttem ülve az okostelefonjukat nyomkodták - az előadás nagy részében -, természetesen max fényerővel. És nem holmi tinédzserekről beszélünk, hanem egy 50-60 év körüli idősebb párról, akik sajnos jól kivehetően a böngészőt és a Facebook-ot is előszeretettel nézegették. Ez pedig rohadt zavaró volt számomra, na meg elég bunkó dolog az előadókra tekintettel. Otthon is lehet a mobilt nyomkodni, miért éppen egy színházi előadás közben kell csinálni? Ha pedig nem tetszik valakinek az, amit a színpadon lát, akkor fáradjon ki, de ne mást zavarjon a világító kijelzőjével. Innen üzenem az úrnak és a hölgynek, hogy csalódott vagyok a viselkedésük miatt!)

Visszatérve a témához: kiemelendő a színészek varázslatos játéka is, ahogy hangsúlyukkal,

Kép forrása ITT.

gesztusukkal, mimikájukkal profi munkát végeztek, nem is beszélve arról, milyen magabiztossággal és rátermettséggel léptek a színpadra. Hitelesen keltették életre a karaktereiket, az meg csak ráadás, hogy zenészekként is csúcsszuperül helyt álltak.

Fontos szót ejtenem a táncosokról is: a selyemakrobaták mozdulatai elképesztőek voltak, pár méter magasan lenyűgöző gyakorlatokat mutattak be. Továbbá igencsak megragadtak a plüssjelmezbe bújt táncosok groteszk megjelenése: volt páva, jegesmedve, és még rénszarvas is.

Mindezen tényekből kifolyólag nem csoda, ha azt mondom, hogy ez volt életem egyik legkedvesebb színházi előadása, amit bátran ajánlok 14-15 éves kortól bárkinek, akit megragadott A koncert, avagy semmi sem tökéletes című modern alkotás ajánlója! Aki nyitott és szereti az olyan színdarabokat, amelyek kissé eltérnek a megszokottól, akkor ez a mű ideális választás. :)

A fesztivál 2. napján, péntek este pedig a 30 éves Tankcsapda koncertjén vettem részt, ami frenetikus volt az elejétől a végéig.

Apum által mondhatni Tankcsapdán nőttem fel, mert rengetegszer hallgattuk őket a kocsiban, egy-egy út során. Így tán nem meglepő, hogy nekem is az egyik kedvencemmé vált a banda; meg amúgy is a rock, a metalcore és ezek alműfajai dominálnak a zenei repertoáromban.

Felvételen is elképesztően jó az, amit a banda csinál, de mindig is kíváncsi voltam, milyenek lehetnek élőben, testközelből úgy, hogy érzem dübörögni a földet a talpam alatt.

Hogy milyenek? Azt szavakkal nem lehet leírni, a koncertjüket át kell élni! (Azért én mégis megpróbálom átadni, mit is éreztem aznap este.)

Mikor beértem a küzdőtérre, már egy egész embertömeg állt a színpad előtt; ha akartam volna, se tudtam volna közelebb férkőzni, de törékeny alkatom és kemény 155 centim miatt nem is vágytam túlzottan az első sorokba jutni. Köszönöm szépen, de inkább kihagytam, hogy összetapossanak és egy esetleges pogó után bordatöréssel induljak haza. :D Hátul is veszett jót tomboltam, még akkor is, ha a tagokat picike hangyának láttam (már ha épp láttam valamit belőlük az előttem tornyosuló magas Tankcsapda-fanoktól.)

Talán egyszer nekem is kijár majd, hogy tényleg testközelből élvezhessem a kedvenc együtteseim koncertjeit: sajtósként ott állhatnék a kordonok mögött, a színpad előtt közvetlenül. Szép vágyak, álmodj még, kislány! :D

Szóval kurva hátulról élveztem a koncertet, csak hogy szépen és nőiesen fejezzem ki magamat, de valójában egyáltalán nem számított a körülmény, mert a zene bejárta az egész küzdőteret. Megszólaltak a dobok, megpendültek a húrok, és Lukács Laci kieresztette az összetéveszthetetlen, őrületes hangját. Az érzés, amikor valami hihetetlen, szinte éteri élményben lehet részed, amikor a dallamoktól lúdbőrözik a karod, amikor a basszustól dübörög a talaj és a szíved, na pont ilyen volt a koncert az első percétől kezdve egészen az utolsóig.

A Tankcsapda olyan hangulatot teremtett a Duna-parton, amelyben ritkán van része a városnak. (Végre, végre egy olyan magyar zenekar, amelyikért én is odáig vagyok! :D)

Felcsendültek újabb, s régebbi számok is; olyanok, amelyeket nagyon szeretek és kívülről fújok, na meg olyanok is, amelyek annyira nem állnak közel a szívemhez. Ettől függetlenül minden számot ugyanúgy élveztem.

Legújabb dalaik kissé más stílusúak a jól megszokott, régiekhez képest, de nem mondanám rájuk azt, hogy rosszak lennének. Minden banda változik, és szükségük is van(!) a változásra időnként, ezért nem értem soha azokat az embereket, akik leszólják az újításokat. Ahogy egy ember-, úgy egy banda stílusa-ízlése is csiszolódik az évek során; így válhatnak az előadók sokoldalúvá.

Mitől volt olyan szédítő érzés a Tankcsapda koncertje?
(Nem, nem a piától! :P)

Miért áll közel hozzám a rock (és metalcore) műfaja?

Mert elengedhetem magamat és pár óráig teljesen leszarhatom a körülöttem zajló problémákat. Mert a zene és a ritmikus mozgás által kiengedhetem magamból az elfojtott energiákat, a dühömet, a bánatomat, na meg a meg nem értettségemet... mert a negatív érzéseimet átválthatom pozitívakra. Végig azt éreztem, hogy "Igen, hallom és érzem az ütemet, hallom és érzem a szöveget, és most mindent kiadhatok magamból!". Teljes eufóriába, transzba tudok esni egy-egy daltól, de ha mindezt a nagyszínpad mellől élhetem át, nos akkor az egész érzület még magasabbra ugrik. Olyan ez, mintha testen kívüli élményben lenne részed. Amikor nincs szükség szavakra, sem tárgyakra ahhoz, hogy kifejezd a benned égő érzéseket. Amikor már nem kell levél, nem kell bélyeg... Amikor elegendő három tehetséges zenész játéka, pár hangszer, meg erősítő. Amikor torkod szakadtából üvöltöd az énekessel együtt a kedvenc számod szövegét.

Ez zajlott le bennem a 1,5 órás koncert alatt.

Nagy örömömre elég sok kedvencem felcsendült; az Adjon az Égre és A legjobb méregre a koncert végéig várnom kellett, de az biztos, hogy megérte minden pillanat.

Csak hogy az egyik legnagyobb kedvencemből, A legjobb méregből idézzek: szanaszét baszta a rock and roll a Duna-partot.

Felhangzott a Vagyok olyan szemét, a Köpök rátok, a Nem kell semmi, a Mennyország tourist és a Be vagyok rúgva, a Rio, az Ez az a ház, a Rock a nevem, a Mi a fasz van?, a Füst és lábdob és a Johnny a mocsokban. Külön kiemelném a Fiúk ölébe a lányok című dalt, amiben a Tisza-partot Lukács átköltötte Duna-partra, na meg az is megemlítendő, hogy az Örökké tart is megszólalt az este folyamán, ami az együttes 30. szülinapja alkalmából került fel a számlistára.

Imádtam az egészet, s csak hab a tortán, hogy a kedvenceimet is hallhattam. Az Örökké tart pedig különösen jól esett a lelkemnek... a koncert is tarthatott volna örökké. :D

(A zeneszámokra kattintva, azok meghallgathatók a YouTube-on.)

Azt pedig már most felvésem a bakancslistámra, hogy nekem legalább még egyszer el kell jutnom egy Tankcsapda koncertre! (És Apu, akkor mehetünk együtt csapdázni.;)

Kár ragoznom a mondandómat: a Tankcsapda a 2019-es VéNégy Fesztiválon mindent elsöprő koncertet adott! Nem bántam meg, hogy végigtomboltam az estét! :)

Köszönet a fantasztikus koncertélményért!

Ha jövőre is megszervezik a V4 Fesztet, és lesznek hasonlóan jó előadók, - mondjuk AWS-nek kimondottan örülnék - mindenképpen ott a helyem!

Nektek volt ilyesmi élményben részetek? Tomboltátok már végig a kedvenc előadóitok koncertjeit? Ha igen, milyen volt? Ha nem, szeretnétek élni a lehetőséggel?

Esetleg Ti is voltatok a VéNégy Fesztiválon? Mik a tapasztalataitok?

Válaszaitokat írjátok meg egy hozzászólásban! ;)

Egy kis betekintő az élményeimbe:

(Szar lesz a felvételek minősége, de legalább én készítettem őket. :D)