tag:blogger.com,1999:blog-13286484997454176732024-03-20T16:12:03.218+01:00Lapok közé rejtőzveUnknownnoreply@blogger.comBlogger104125tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-32855243219316414542020-04-30T19:23:00.001+02:002020-04-30T19:42:26.128+02:00Kedves Online-Ballagó Társaim! <div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Drága Diáktársak!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eljött a nap, amire mind izgatottan vártunk. A búcsúzás napja, amire szeptemberben még úgy gondoltunk, hogy majd feldíszített iskolánk falai között, elegáns öltözetben, súlyos virágcsokrokat tartva ünneplünk meg. A ballagásunk napja, ami most rendhagyó módon teljesen eltér a hagyományostól.<br />
<br />
Elmaradt a szerenád, a bolondballagás, s nem lesz érettségi-afterparty sem, így mindezt gondolatban kell most átélnünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek is fontos mérföldkövek az életünkben; s míg sokan örülnek, hogy a ballagási formalitások most elmaradnak, a legtöbben mégis bánjuk, hogy a vidám, meghitt ünnepségre jelenleg nincsen lehetőségünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen ezért, szeretnék Nektek adni egy kis útravalót; pár biztató, elismerő, szívből jövő sort. Szavakat, gondolatokat, érzéseket, amelyek az elmúlt évek során találtak rám, amelyeket a középiskolai légkör kölcsönzött számomra. Mert most valami fontosnak szakad vége.<br />
De nyugi, az én ballagási beszédem szösszenet csupán a hosszú igazgatói beszédekhez képest. ;)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj0pcYAulWZLsBeQ98P2YsWzfKg6v2HgkcMUVTWtwc_6n-TRcUBRRhOJUoRCo_qne_EZRthl3f9juZV4cuqTIiHifwJIC_SJVPBN2rxxFpkGw9xbhK3JT1KV46_tSn7qeT7GGDSWcwiHw/s1600/IMG_2083.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="1136" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj0pcYAulWZLsBeQ98P2YsWzfKg6v2HgkcMUVTWtwc_6n-TRcUBRRhOJUoRCo_qne_EZRthl3f9juZV4cuqTIiHifwJIC_SJVPBN2rxxFpkGw9xbhK3JT1KV46_tSn7qeT7GGDSWcwiHw/s400/IMG_2083.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nekünk a tablófotózás is elmaradt, hát készítettem egyet magamnak. :D</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindannyiunknak mást jelentett a középiskola: <i>kinek rengeteg tanulást és tudást, kinek élményeket, kinek sok nevetést és bulizást, kinek gyötrelmet, kinek a jövő megalapozását, kinek egy teljesen új világot, kinek a szürke mindennapokat, kinek új lehetőségeket...</i> Mind más és más tapasztalatokat gyűjtöttünk, mind különféle társaságban koptattuk a padokat, és mind másmilyen érzésekkel búcsúzunk most el életünk egyik legszignifikánsabb szakaszától.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szokás mondani, hogy a középiskola nem készít fel a nagybetűs életre, pedig ha jobban belegondolunk, ez nem teljesen igaz: ráeszmélünk, hogy bármennyire is küzdünk, az élet rengetegszer igazságtalan. Megtanít arra, hogy igenis együtt kell működni másokkal, alkalmazkodni kell az embertársainkhoz, és minden, amit teszünk következményekkel jár. Muszáj felelősséget vállalnunk, és kiállnunk önmagunkért.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha hagyod magad, eltipornak. Ha bátran kitartasz, győztél.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg kudarc ér bennünket; olykor hibázunk, hibáztatnak, nem ismernek el, nem dicsérnek meg, megbántanak, kihasználnak, háttérbe szorítanak... sérüléseket szerzünk. Sérül a lelkünk, az önbizalmunk, az egónk. Sérül az önbecsülésünk. De minden atrocitás, ami a középiskolában ér, csupán impulzusok halmaza, amikből tanulhatunk. A siker felé törekedve is elbukunk olykor, de ezek a törések ösztökélhetnek minket arra, hogy ne adjuk fel. Sose maradjunk elesetten, s küzdjünk önmagunkért. Tegyünk meg mindent azért, amit szívből akarunk. Ha pedig valaki a segítő karját nyújtja, fogadjuk el, mert nem vagyunk egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJRJCddrxhiv3UDdwUT58Wl35r-5fEtE5S-lvxUa0sFqQ67L5SEF3x8KfqiMRN4tLt773Rg-vtpwzDxaC9JPesYZmFFQp2N2qDiWGWTQRGuHZQO79vgms22VXGVS7WY6SFss27kRO54_U/s1600/IMG_2076.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1233" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJRJCddrxhiv3UDdwUT58Wl35r-5fEtE5S-lvxUa0sFqQ67L5SEF3x8KfqiMRN4tLt773Rg-vtpwzDxaC9JPesYZmFFQp2N2qDiWGWTQRGuHZQO79vgms22VXGVS7WY6SFss27kRO54_U/s320/IMG_2076.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bolond-ballagás házilag. :D</td></tr>
</tbody></table>
Alakoskodás lenne azt mondani, hogy a búcsúzás pillanata kizárólag szomorú lehet. Vegyül bele izgatottság, megkönnyebbülés, és felszabadulás is. Akik színtiszta vidámságot hagynak most maguk mögött, szemükbe az elmúlás fájó könnycseppje szökik. Akiknek nem volt felhőtlen az elmúlt pár év, most fellélegezve lapoznak az új fejezethez, örömmel várva önfeledtebb napokra.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Egy valami közös: tárt karokkal kell fogadnunk a jövő lehetőségeit, s merítenünk kell az elmúlt évek tapasztalataiból</b>. A középiskolás napjainkra visszatekintve realizálhatjuk, hova tovább: mit értünk el eddig, és mi az, amit fejlesztenünk kell még. Lassan felszáll a köd, mutatva az utat, amin járnunk kell; ha pedig elágazáshoz jutunk, nos tán egyszerűbb lesz eldöntenünk, melyik utat válasszuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit kívánok Nektek, kedves Ballagótársak?</b> Hogy bármelyik utat is választjátok, ne feledjétek az álmaitokat, céljaitokat és önmagatok megvalósítását, jelentsen ez számotokra bármit is. Ne mások vágyait valósítsátok meg, hanem éljetek olyan életet, amely számotokra ideális! Ne hagyjátok, hogy bárki átformálja az egyéniségeteket! Törekedjetek a kiteljesedésre: gondolataitokat, érzéseiteket és véleményeteket ne rejtsétek véka alá! Igenis merjétek megmutatni azt, kik is vagytok valójában! Hiszen az él igazán, aki önmaga tud lenni minden egyes helyzetben, aki elhessegeti mások elvárásait annak érdekében, hogy saját céljait vigye véghez. Döntsetek és cselekedjetek úgy, ahogyan azt a szívetek diktálja!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valószínűleg rengeteget fogunk még hibázni. Őszintén, ki az, aki nem hibázik sohasem? Minél több hibát vétünk, annál inkább mutatkozik meg, hogy emberek vagyunk; a fontos az, hogy felismerjük és tanuljunk abból, amit elrontottunk. Éppen ezért kívánom, hogy sose futamodjatok meg egy-egy baklövés alkalmával és sose törődjetek bele abba, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt elterveztétek – az élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük ki minden egyes másodpercét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDN5kcXJBLuP-HVR5XENr4iobENGB4GCfuSkYpZxNlIaL2XN_uozLRTDk42Gl9-jmYqGJ8g5DrNsJ6dVWjqYP1y9UZGih-iQuYm6Virkli3pzPyHK4rCyLFq0aEWATji4pFnGPigpzm_s/s1600/IMG_2077.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="924" data-original-width="1212" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDN5kcXJBLuP-HVR5XENr4iobENGB4GCfuSkYpZxNlIaL2XN_uozLRTDk42Gl9-jmYqGJ8g5DrNsJ6dVWjqYP1y9UZGih-iQuYm6Virkli3pzPyHK4rCyLFq0aEWATji4pFnGPigpzm_s/s320/IMG_2077.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem lesz érettségi afterparty sem, de azért zártkörűen<br />
ünnepeljétek meg! ;)</td></tr>
</tbody></table>
Jövőhéten megvívjuk a csatát a vizsgatermekben, ami a jelenlegi helyzetre tekintettel még inkább feszélyezettebb hangulatban fog telni. Ám, ezután egy teljesen új élet vár ránk: még több felelősség, na meg újabb és újabb építőkövek, amelyek mind hozzátesznek önvalónkhoz. Tán szokatlan és ismeretlen lesz az érzés, de nem szabad csüggednünk. Előttünk még sok-sok év, hogy megtapasztaljuk milyen is az, amit való életnek hívunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kívánom, hogy legyetek sikeresek a középiskola <i>"utolsó játszmájának"</i> alkalmával, hogy az érettségi megszerzése után minden álmotokat megvalósítsátok! Kívánom, hogy bármit is gördítsen elétek az élet, legyen bármilyen nehéz is, sose hagyjátok kialudni a lelketekben tomboló erőt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szívből remélem, hogy minden érettségizőnek a lehető legnagyobb biztonságban lesz lehetősége átadni az évek alatt felhalmozott tudását, s hogy a szabályokat betartva egészségünk épsége háborítatlan marad!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Sok sikert és egészséget kíván: Tina! :)</b></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNuD5sbF1xc7U07MVphYI2iPnwPBGpnpq3vzg5RP7tj2lQOZ9aA98Oi47TA8Iqp-XNp4vCAAhig-PO5jnE5z9u9MX-5GjKE4NJ2TUF5mi5Ny6R8GNMGF99rwfRNInAuehZbiWV5JME010/s1600/IMG_2078.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="942" data-original-width="1229" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNuD5sbF1xc7U07MVphYI2iPnwPBGpnpq3vzg5RP7tj2lQOZ9aA98Oi47TA8Iqp-XNp4vCAAhig-PO5jnE5z9u9MX-5GjKE4NJ2TUF5mi5Ny6R8GNMGF99rwfRNInAuehZbiWV5JME010/s320/IMG_2078.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez lehetne a ballagós tarisznyánk tartalma. :D</td></tr>
</tbody></table>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-75709444346926160712020-01-27T17:18:00.001+01:002020-03-11T19:49:40.486+01:0013 ok az öngyilkosságra? | hypebeastek | depresszív tinik az Instán<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><i>Szijjasztok Dylokáim! <33</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ma egy olyan $itte$ témával jöttem bá$tyáim, hogy leesik az állatok. Szerintem nagyon pacek lett, én szanaszét adom, de kajakra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebből a köszönésből szerintem rögtön rájöttetek, hogy milyen bejegyzést is hoztam. :D Lesz itt szó trendeket követő, komplexusos tinikről, menci instás lánykákról és fiúkákról, figyelem és szeretethiányról, iskolai bántalmazásról, testképzavarról, a 2019-2020-as hypebeast jelenségről, naivitásról, elhanyagoltságról és a kommunikáció hiányáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezt összefűztem korunk egyik legismertebb regényének kiértékelésével, <i>Jay Asher: Tizenhárom okom volt...</i> című ifjúsági drámájával. A könyvön alapuló sorozat pedig még a regénytől is nagyobb hírnévre tett szert, amire személy szerint irtó kíváncsi vagyok, de mindaddig nem akartam elkezdeni, amíg az eredeti történetet nem olvastam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval Dylokáim, vágjunk bele ebbe a szarkazmussal teli, igencsak változatos témákat felölelő véleményáradatba, mert van miről beszélni. Akinek nem inge, nem veszi magára; ez az én látásmódom, ezek az én személyes gondolataim.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAiAek0TNFYAlrK0hXm8pTJiQrJghKp79jSxTRHvNmUnxAdn49N9plqIFnn309P24zeYlxfK19oeH5QXsLq7uve2okse-KaHP0WiN1VhHndXs1dEUf8Z6_P1I_Ae_3JRyLE1Gcccl13jo/s1600/0078E567-6463-46DD-BE27-83CDFE051266.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="1136" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAiAek0TNFYAlrK0hXm8pTJiQrJghKp79jSxTRHvNmUnxAdn49N9plqIFnn309P24zeYlxfK19oeH5QXsLq7uve2okse-KaHP0WiN1VhHndXs1dEUf8Z6_P1I_Ae_3JRyLE1Gcccl13jo/s640/0078E567-6463-46DD-BE27-83CDFE051266.jpeg" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
/A bejegyzésben elhelyezett képek (és a videó) poénból készültek, a való életben nem készítek ilyesmi jellegű fotókat. A helyzet érzékletessége miatt, s a személyi jogok megsértése elkerülése végett úgy gondoltam, leutánzom a posztban említésre kerülő személyek képeit, sokszor kissé eltúlozva azokat. A képeken én, és esetenként az ismerőseim látszanak, amiknek elkészítése egyszerre volt vicces és szánalmas érzés. A fotók nagy része <i>PicsArt</i>-tal lett szerkesztve; aki esetleg szeretne ilyen képeket, nyugodtan szóljon nekem, mert hihetetlenül belejöttem az alkotásba. :D Kérlek, ne vegyétek komolyan ezeket a fotókat (pláne a videót)./</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><span style="background-color: white;"><b><u>A 13 okról spoiler-MENTESEN</u></b></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A <i>Tizenhárom okom volt...</i>-ról szerintem már az is hallott, akit egyébként egyáltalán nem vonzanak a tini-drámák. Ha nem is a regényről, de a Netfilx-es sorozatról 100%, hogy 10-ből 9 ember már látott/hallott valamilyen információt. Ha mégsem, most itt nálam pótolhatják a lemaradásukat. :D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Mit is kell tudni? Hannah Baker egy gimis lány volt, aki véget vetett az életének. A személyes történetét kazettákon rögzíti, amik a halála után "útra kelnek" azon személyek között, akik valamilyen formában az öngyilkosságához vezették őt. A történet mesélője Clay, akinek egy hatalmas dobozt hoz a postás, tele Hannah kazettáival. Az Ő szemén keresztül ismerjük meg a lány sztoriját, és az is kiderül, hogy a figyelmes, visszahúzódó Clay, miért kapott helyet a kazettákon. Olvasóként megtudhatjuk, mi játszódott le a lány lelkében, mit élt át, és milyenek voltak a mindennapjai addig a pontig, amíg búcsút nem intett a negatív gondolatoknak, rögeszméknek és az abúzív környezetének. Részletesen kiderül, min ment keresztül Hannah, és hogy hogyan változott az egyre több negatív behatás által. A fókusz a lélek sebezhetőségén van, és azon, milyen mértékben képes a középiskolai környezet kifordítani egy embert önmagából.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><span style="background-color: white;"><b><u>Alapötlet</u></b></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: white; font-size: x-large;"><b style="background-color: #783f04;"><o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Egy fiatal lány, aki öngyilkosságot követett el: tabu téma,
pont nekem való.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pletykák, figyelemhiány csalódottság, szeretetéhség, a tudat, hogy kihasználnak
és semmibe vesznek… kicsi mozzanatok, amik összeadódva hatalmas fájdalmat
tudnak okozni; főleg, ha egy tinédzserről van szó. Egy tinédzserről, aki minden
egyes sérelem után egyre mélyebbre merül, mígnem teljesen maguk alá nem temetik
őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hannah tökéletes példája egy szeretethiányos, álmodozó, naiv lánynak, aki
nyitott szívvel jár a világban, mígnem egyik csalódás a másik után éri. Mígnem
hitét veszti az emberekben, és végül saját magában is, mert az ártó gondolatok
elragadják, s ami marad, az csupán az önutálat.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Jó esetben egy gimis lány egy kiadós sírás után könnyeden
túllép mindazon, amit Hannah átélt. Túl teszi magát a pletykákon és viccet
csinál belőlük, elfogadja mások hibáját, a barátai baklövéseit, levakarja
magáról a megszégyenítés borzasztó érzését, és emelt fővel sétál tovább tudva,
hogy több ennél. Hogy értékesebb és életrevalóbb annál, mintsem leragadjon
olyan személyek embertelenségénél, akik csak pár évig játszanak szerepet az
életében. De Hannah Baker nem volt ilyen. Hannah Bakert magával ragadta a
negatív események sorozata, mint a lavina; egyre mélyebbre temette őt minden
atrocitás. Mondhatnánk, hogy Hannah gyenge volt, ami részben igaz is. De egy
lány, aki ennyire érzékeny lelkületű, aki bárhova is fordult, csak rossz
érzéseket kapott, azt elég könnyen megtalálja az öngyilkosság gondolata.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Nem értek egyet Hannah öngyilkosságával.</u></b> Nem tekintem
megoldhatatlannak az okait a tettére. A könyv cselekménye nem teljesen valósághű,
mégis tetszett ez a könyv, mégis kiváltott belőlem bizonyos érzéseket. Mégis
úgy gondolom, hogy alapjában véve a <i>Tizenhárom okom volt…</i> egy jó regény, mert
érzékletesen mutatja be, mennyire el tud torzulni az önképünk olyan negatív
behatásoktól, amik mások számára semmiségeknek tűnhetnek. A könyv egyik
kulcsidézete ezt hibátlanul megfogalmazza:</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04;"><b>„Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van
mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.”</b></span></div>
</blockquote>
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szóval igen: a szavak sokszor jobban fájnak, mint a fizikai
sérülések, és akár egy poénból elejtett megjegyzés is lehet indok arra, hogy
éjszaka álomba sírjuk magunkat. Kérdés, hogy mindezeken felül tudunk-e
kerekedni, vagy paradox módon egyre inkább az ördögi gyötrelem kerget-e minket
őrületbe?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jay Asher egy olyan regényt írt, amit teljes odafigyeléssel, okosan kell
olvasni.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiqE7BAJF-28AoA9anDNsI_Z9ASayQn0lMF_ZvJjhwihzW1G38XuHgNJd8lwQ_4HIwkqCRM1vmmjpeSztQVO9XX6HPFYWWzVSOTVU7mC4jAK3X6wzZdzFeOJZy09v32IvPXFcCfEgho1w/s1600/EC0F23CC-362B-43E2-9C3F-1270C2094A8A.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiqE7BAJF-28AoA9anDNsI_Z9ASayQn0lMF_ZvJjhwihzW1G38XuHgNJd8lwQ_4HIwkqCRM1vmmjpeSztQVO9XX6HPFYWWzVSOTVU7mC4jAK3X6wzZdzFeOJZy09v32IvPXFcCfEgho1w/s320/EC0F23CC-362B-43E2-9C3F-1270C2094A8A.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jay Asher regénye a Mamámtól kölcsönkért magnókazetta<br />
és egy 2019-es fényképem társaságában.</td></tr>
</tbody></table>
Amiben rengeteg pici részlet szóródott szét, - olyanok, amelyek egy
reményt vesztett, magányos lélek számára ürügyet adnak arra, hogy rossz irányba
sodródjon – ezért félre kell tenni a felszínességünket, közönyünket, és a
tiszta gondolatainkat, hogy megérthessük egy fiatal lány útját, ami a halálához
vezetett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A cselekményről beszélni kell; a tinikkel beszélgetni kell
az érzéseikről, a negatív helyzetek kezeléséről, azok átvészeléséről,
mindenről, amit nem értenek és ami bántja őket. Ha nem tudják magukban
lerendezni a dolgokat, ha nincs erejük legyőzni a fojtogató gondolataikat,
akkor segítenünk kell. Persze, ehhez az is kell, hogy ők segítséget kérjenek, viszont,
ha túl későn jutnak el a segítségkiáltás döntéséhez, ha nem vesszük észre, mi
folyik a háttérben, akkor lehetséges, hogy visszafordíthatatlan a folyamat,
mert mindent támadásként érzékelnek majd.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Ez a sztori nem tökéletes. A kivitelezése sem tökéletes.</i></b> Ám,
ha képesek vagyunk olvasni a sorok között, és egy kicsit is lelki emberek
vagyunk, akkor valahol mélyen érezni tudjuk a piciny tettek hatalmas súlyát.
Akkor valamelyest empatikusak lehetünk Hannah-val, akit a megfelelési kényszer
és a szeretetvágy teljességgel birtokba vett… akit egy pletyka teljességgel
kifordított önmagából, ezzel jegyet váltva egy életveszélyes hullámvasútra.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><span style="background-color: white;"><b><u>Hírnév</u></b></span></span><o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A vélemények megosztók: van, aki egyszerűen imádja, más pedig minden sz@rnak
elhordja a könyvet. <br />
Mindkét nézetben lehet igazság, hisz mindenki a saját, szubjektív
véleményét fújja: ez függ a világnézettől, családi háttértől, személyiségtől,
tapasztalatoktól. Ennek a könyvnek NEM KELL mindenkinek megfelelnie, ahogyan
Hannah-nak sem kellett; ha pedig valamiről/valakiről ilyen hevesen, nagyon
különfélén nyilatkoznak, az a valami/valaki jelentőséggel bír, ez
vitathatatlan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
Ebből csak azt szeretném kihozni, hogy befoghatjuk a fülünket az öngyilkosság
témájakor, elfordulhatunk, ha valami nekünk nem tetszőt látunk,
pocskondiázhatunk egy történetet amiatt, mert rosszul mutatja be az
öngyilkosságot/ösztönözhet valakit a tettre/a főszereplő csajszi csak
hisztizik és egy önző picsa, továbbá mindenkit csak hibáztatni tud a saját
önbizalomhiánya miatt, de ez csak azt bizonyítja, hogy felszínesek vagyunk. Ha
nem olvasunk a sorok között és nem nézünk a dolgok mögé, akkor valószínűleg egy
picsogó-halmazként kezeljük a regényt. Ha kicsit is bele tudjuk magunkat
képzelni a lány bőrébe, ha fel tudjuk venni a szerepét, akkor talán megértjük,
miért vetett véget az életének. Akkor talán azt is megértjük, hogy Jay Asher
miért írta meg így, ilyen formában a könyvét. Ezért tekinthetünk a történetre
tükörként, figyelmeztetőként, ifjúsági regényként, de aligha hívhatjuk jelentéktelennek
és semmitmondónak.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u style="background-color: white;">Hannah csak magának köszönheti azt, ami történt vele?</u></b></span><o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem, egyáltalán nem gondolom így. Hannah azért hibás, mert
segítséget kellett volna kérnie, beszélnie KELLETT volna a szüleivel, kész
tények elé állítania a családját. A szülők azért hibásak, mert a munkájuk, az
anyagi világ sokkalta fontosabb volt, mint a gyermekük hogyléte: ha egy szülő
nem veszi észre, hogy a gyerekénél gáz van (kábítószerek, bántalmazás, erőszak,
depresszió, öngyilkos gondolatok és még sorolhatnám), akkor valamit nagyon
rosszul csinál. Ha egy szülő ennyire nem ismeri a saját gyerekét és ennyire
telibesz@rja a nyilvánvaló jeleket, akkor hatalmas hibát követ el. Persze itt
egyikből következik a másik: a szülők nem érdemelték ki Hannah bizalmát, mert
nem foglalkoztak vele normálisan, amikor szüksége lett volna rá, ezért a lány
nem is próbált tőlük segítséget kérni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Továbbá valamilyen szinten a tanárok és a diáktársak is hibásak, de leginkább a
szülők azok, akikre Hannah-nak teljes mértékben támaszkodnia kellett volna. A
kazettákon szereplő személyek javarészt önzők, kicsinyesek és felszínesek,
akiknek az érzelmi világuk egyenlő a nullával. Clay kakukktojásnak számít, de
róla a későbbiekben bővebben is írok.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04;"><b>„Minden… hatással van mindenre.”</b></span></div>
</blockquote>
<br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u>Pár szó a két mesélőről: Hannah Bakerről és Clay Jensenről</u></b></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Hannah karaktere, fejlődése</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A 13 történet alatt jól érzékelhető az eltelt 2 év: igaz, a lány sztorijai
egymásba fonódnak, de a reakciói, érzésvilága folyamatosan változik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor bekerült a gimibe, egy életvidám, önbizalommal teli kislány volt, aki
mindenben meglátta a szépet. Ahogy elkezdődnek róla a pletykák, és magával
rántja a rosszindulat spirálja, egyre inkább nehezebben kezeli a helyzetet.
Sorra történnek vele a lélektipró mozzanatok, amik egy gyöngéd lelkületű, naiv
lány számára a végítéletet is jelenthetik. A barátaiban csalódnia kell,
folytatódnak a pletykák és a bántalmazások, s ráadásul a szülei figyelme is a
pénzre, munkára terelődik. Elkezd lefelé csúszni a magány sötét bugyrába,
mígnem teljesen becsavarodik és mindenben támadást lát.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAFqUGfQIP7ieorRCP5rszUYv07kaN1_-fmlnIIWNa3sERPuEMC5ZPirRGNawmM4MjBNH0lPCm1eEpshyphenhyphendYARcIyslAk6bx0uGImJokbIpTu_3BVJRV-ROQMlv28UHVzUp3DthrtD9i_I/s1600/0325E8B4-CCC1-4B5F-A3CD-5F86DEC95797.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1381" data-original-width="1381" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAFqUGfQIP7ieorRCP5rszUYv07kaN1_-fmlnIIWNa3sERPuEMC5ZPirRGNawmM4MjBNH0lPCm1eEpshyphenhyphendYARcIyslAk6bx0uGImJokbIpTu_3BVJRV-ROQMlv28UHVzUp3DthrtD9i_I/s320/0325E8B4-CCC1-4B5F-A3CD-5F86DEC95797.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kép a szememről 2018-ban készült,<br />
amikor nagyon megfáztam. Most<br />
megszerkesztettem, hogy még<br />
depresszív hatást keltsen. :D</td></tr>
</tbody></table>
Úgy érzi, senkire sem
számíthat. Úgy érzi, másoknak is könnyebb lenne nélküle, és neki is egyszerűbb
lenne csak úgy eltűnni. Mivel a szülei elhanyagolják, és nem bízik bennük, s
mert nincs olyan barát mellette, akiben 100%-ban megbízhat, egyszerűbbnek hiszi
a menekülést a halálba. Persze ez egyáltalán nem megoldás. Hannah-nak a könyv
végén már egy pszichológusra lett volna szüksége. Ha van olyan bizalmas
kapcsolata a szüleivel, vagy ha van mellette egy olyan barát, aki IGAZÁN tud
neki segíteni, mindez megelőzhető lett volna. Mire Clay-jel végre egymásra
találtak, akkor már túl késő volt; akkor már csak egy szakember húzhatta volna
vissza az életbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Véleményem szerint Hannah alapvetően egy szerethető személyiség volt a gimi
első évében, (nem véletlen, hogy Clay-nek tetszett) de miután magára maradt és
kivetette a közösség, az egész lénye átformálódott. Úgy vélem, az érzékenysége,
jószívűsége, és belülről fakadó bája elég volt a kortársainak ahhoz, hogy
céltáblát csináljanak belőle; egy rongybabát, amit szabadon rugdoshattak és
köpködhettek. Az emberek eltiporják a gyengéket, eltiporják azokat, akik
hagyják magukat. Ebben a történetben ez Hannah volt. Nyilván ezek a
cikizések/terrorizálások csak egy szakaszt jelentettek volna a lány életében,
mert a ballagás után kiszakadhatott volna a közegből; ám akit a földbe lehet
döngölni, azt a földbe is fogják döngölni, amíg csak él, kivéve, ha valamilyen
úton-módon sikerül kitörnie a megalázott szerepéből. Szerintem lett volna rá
lehetősége, ahogyan MINDENKINEK van, de ehhez sokszor SEGÍTSÉGRE van szükség. A
segélykiáltáshoz viszont bizalom és biztonságérzet is kell…</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Clay karaktere, fejlődése</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
</div>
Clay tipikusan a visszahúzódó, figyelmes, félénk srác. <i>Aranyos Srác Clay</i>,
ahogyan egy régi iskolatársa is jellemezte őt. Clay, aki a légynek sem tudna
ártani, aki egész végig attól rettegett, hogy valami rosszat tett Hannah-val, s
mindaddig nem nyugodott meg, míg a saját kazettájához nem ért. Hozzá eljutott
az üzenet, amit az író közvetít; valószínűleg Ő az egyetlen a kazettákon
szereplők közül, aki tanulságot vont le Hannah történetéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hihetetlenül érzékeny, jószívű és eszes fiú, aki tökéletes narrátor a lány
mesélése közben. Érzékelhető, hogy a gimis évei alatt valamelyest bátrabbá
vált, de korántsem annyira, mint ahogyan azt szerette volna. Túl sokat nem
tudunk meg a karakteréről, mert nem Ő a központi szereplő, ennek ellenére kedveltem azt, ahogyan a
háttérinfókat szolgáltatta, és ahogyan reagált a hangfelvételekre.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<o:p></o:p><br />
<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><span style="background-color: white;"><b><u>A kazettákról</u></b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Szuper ötlet volt a fejezeteket a kazetták szerint
beosztani; igazából az egész kazettás-mizéria ötlete elnyerte a tetszésemet.
Ami számomra nehézkes volt, az a szereplők személyének azonosítása. Én
hiányoltam egy listát a felvételeken szereplőkről, mert könnyen összekevertem
az embereket: hétköznapi nevek, csekély személyleírások, sűrű eseménysorozat.
Mindez megnehezítette a karakterek felismerését, mikor újra felbukkantak a
sztoriban, szóval ez kis zavart és bonyodalmat okozott nekem. Mivel Hannah
sokszor direkt név nélkül említett egy-egy személyt (és Clay sem mindig árulta
el a tippjeit az anonim személyekkel kapcsolatban), nehéz volt követni az
összefüggéseket; Hannah többször túlságosan titokzatos maradt, Clay pedig nem
adott bővebb információkat. Ezért sokszor lapozgattam vissza, hogy kitisztuljon
a kép.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szóval a kazettás megoldás kreatív és egyedi, a kivitelezés kevésbé.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04;"><span style="font-size: x-large;"><b><u style="background-color: white;">Miért következhetett be a tragédia?</u></b></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Az iskolai hierarchia, a bántalmazások, az elfojtott gondolatok és érzések, továbbá az egyre torzuló komplexusok arra ösztönözhetnek egy 17 éves lányt, hogy önkezűleg végezzen magával?</b></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Valljuk be: az iskolai/internetes bántalmazás egy létező, megoldatlan jelenség. Nem egy könyv/film/sorozat szól a kortársak által bántalmazott diákokról, akik nem tudnak megbirkózni a helyzettel. A tinédzserkori szekálások és komplexusok bizony akár az öngyilkosság gondolatához is vezethetnek, főként akkor, ha a fenyegetett személy bizalmatlan a családjával, és nincsenek barátai, akikre számítani tudna. Akit azok is cikiznek és kibeszélnek, akik amúgy a barátjának mondják magukat, akit féltékenységből akarnak megtörni olyan személyek, akiknek semmi önbizalma, mindig csak úsznak az árral és általában a márkás ruháik alá rejtőznek. Ez a regény 13 éve jelent meg, de 2020-ban is TÖKÉLETESEN helyt áll és hajszálpontos képet ad a tinitársadalomról.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Hannah az a lány, aki mindenáron be akar illeszkedni az új sulijában, barátokra és társaságra vágyik. Jóindulatú és meglehetősen csinos csajszi, aki már az első hónapokban magára vonzza a tekinteteket, aki még válogathat is, kivel szeretne randira menni, mert több fiú is szívesen megismerné. Végül azt a srácot választja, aki az egyik legegoistábbként viselkedik mind közül. És bumm, az egoista, ám titkon komplexusos srác mindenkinek büszkélkedik, hogy Hannah-val találkozott a sulin kívül, aztán elindít egy pletykát arról, mit csináltak kettesben... persze, pár csókon kívül semmi mást, de az a többi srác szemében cikinek tűnne, így inkább hozzátesz ezt-azt. Hannah-ról pedig pár hét alatt kialakul egy kép, s ezáltal egy könnyűvérű rib@ncnak titulálják.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Sejthető, hogy innentől kezdve Hannah olyan hírnévre tesz szert, ami egyáltalán nem fedi a valóságot, és ahogy telik az idő egyre jobban szorítja a lányt a hazugságok, pletykák és megaláztatások fojtogató vasmarka.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ahogyan azt már sokak leírták előttem különböző blogokon és internetes platformokon: a könyvben megfogalmazott 13 ok nem éppen a leghihetőbb az öngyilkosságra. Rengetegen köpködnek a könyvre, hogy Hannah csak egy hisztis tini volt, aki hihetetlenül hülye és naiv karaktert kapott. Csak hibáztatni akart mindenkit a saját önzősége miatt, és valójában Ő tehet mindenről. Ezt cáfolnám. Miért? Mert nap mint nap tinik vesznek körbe az iskolában, mert látom, mi folyik az Instagramon és ismerem a trendeket. Tudom, a regény megjelenésekor ezek a dolgok még nem léteztek, de ez nem jelenti azt, hogy akkoriban ne lett volna iskolai bántalmazás és egy menőségi mérce (csak akkor a menőséget nem követők számában mérték).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4tUcMY8l2npjEi2shsRGZZdkPhwcJ8uPn4EUEfYzTlhVlhrf0y2I0_wLMbTKodi0WXC03VNwp7iOssOHOSCaN3OHT7c9v35aLFd0r38d4HrpYhmbHNrvKezG-JO-fvUGo1LqTJq0plIA/s1600/30ECB41A-A524-4091-81DF-ED0FA70949BC.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1291" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4tUcMY8l2npjEi2shsRGZZdkPhwcJ8uPn4EUEfYzTlhVlhrf0y2I0_wLMbTKodi0WXC03VNwp7iOssOHOSCaN3OHT7c9v35aLFd0r38d4HrpYhmbHNrvKezG-JO-fvUGo1LqTJq0plIA/s320/30ECB41A-A524-4091-81DF-ED0FA70949BC.jpg" width="258" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Azt a korszakot éljük, ahol 14 éves fiatal lányok ilyen képekre kapnak olyan reakciókat, mint "fullos, szépséges, gyönyörűm, bomba, nem bírsz vele, stb.". És őszintén, ezen mi gyönyörű? :D Hogy nem látszik az arcom? XD<br />
De, ugyebár, igazából csak féltékeny vagyok rájuk, mert nincs 3000 követőm, meg cuksi barátaim, akik minden egyes ugyanolyan képemnél nyalnák a seggemet. Szóval ja, én csak irigylem azt a sok követőt.:(<br />
Léccike kövessetek, eskü teszek ki majd ilyen képeket... :D</td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
Nem értek egyet Hannah öngyilkosságával (ezt úgy érzem, meg kellett ismételnem). DE valamilyen szinten át tudom érezni azt, miért is vetett véget az életének. Sőt, valamilyen szinten az írót is megértem, miért pont így írta meg ezt a könyvet. Ez a történet MESSZE NEM tökéletes. Ám, sajnos be kell látnom, hogy az életben RENGETEG Hannah létezik; olyan lányok, akik el vannak hanyagolva, kibeszélik és megalázzák őket, tárgyként bánnak velük, mindenki átb@ssza a fejüket, mert még naivak és senki sem veszi észre, hogy belül roncsokká válnak. A szüleikkel nincsen bensőséges kapcsolatuk, és a személyiségük még kiforratlan, ezért mindenáron a közösséghez akarnak tartozni... viszont a közösség műmosolyokkal, látszat-kedvességgel kihasználja az ilyen lányok amúgy nagyon törékeny lelkét, és a közösség legprimitívebb, legkomplexusosabb tagjai beléjük rúgnak, ahol csak tudnak. Rájuk ugrik az összes fuck-boy és lám, már le is tapizták őket/be is szóltak nekik valami pikánsat.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u>KIK IS EZEK A HANNAH-TÍPUSÚ LÁNYOK?</u></b></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
(Kemény általánosítás következik, akinek nem inge, nem veszi magára.)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szóval tudjátok, van az a 14-17 éves korosztály (a minimum és maximum érték kitolódhat, ez egy körülbelüli intervallum), akiket látsz a suliban a folyosón/az utcán...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh2MMg9cNmSvR-Ko0BGXZlWRE9L1gtXykUzFhKA2T37KitIXb1juQsGKF-PoVSJ0wihtT_lX7ytCnjcTU68SSKTXH6XG6e9efW4Dd50qQuWK7NleLMG5WDo1m5mQIeyu_Pnkki9Slcx8I/s1600/D1AF0F06-8130-46D7-B40D-12F0DC20A06B.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="654" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh2MMg9cNmSvR-Ko0BGXZlWRE9L1gtXykUzFhKA2T37KitIXb1juQsGKF-PoVSJ0wihtT_lX7ytCnjcTU68SSKTXH6XG6e9efW4Dd50qQuWK7NleLMG5WDo1m5mQIeyu_Pnkki9Slcx8I/s320/D1AF0F06-8130-46D7-B40D-12F0DC20A06B.jpg" width="313" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bármennyire is poén volt elkészíteni ezeket a képeket,<br />
szomorú belegondolni, hogy valaki teljes komolysággal csinálja őket.</td></tr>
</tbody></table>
Nem kapnak elég figyelmet, tapasztalatlanok és naivak, érzésekre szomjaznak. Azt hiszik, attól <br />
lesznek érdekesek és különlegesek, ha beilleszkednek a viselkedésükkel és a kinézetükkel. Minél jobban átveszik a menő és trendi emberek stílusát, annál inkább elveszítik önmagukat, elfojtják a gondolataikat és érzéseiket, s ugyanolyan frusztrált robotokká válnak, mint társaik, akik instasztoriban véleményeznek hasonlóan élettelen fiatalokat. Az a kedvencem, amikor olyanok kérnek véleményt, akik sohasem beszéltek az illetővel, így csak annyit kapnak véleménynek, hogy "nem beszelunk de aranyosnak tunsz szep vagy, tetszik a stilusod" (direkt írtam ékezet nélkül). Persze, hogy tetszik neki a stílusa (mivel hasonlóan öltözködnek), meg szépnek gondolja (a mobiljától amúgy sem látja az arcát a tükrös szelfin... :D #fucklogic). Ja, és majd elfelejtettem: akivel néha dumálgat a véleményező, annak azt írja: "kedves, jofej vagy, kene tala".</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A regényben nincs szó <i>Instagramról</i>, sem <i>szelfikről</i>, de ha a mostani időben játszódna a történet, akkor ezek lennének a főmotívumai. Hannah az iskolában látottakhoz akart idomulni, olyan próbált lenni, mint az iskolatársai.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u>Egy kis korszemle:</u></b></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Tegyük fel, egy kisebb banda gyűlt össze a suli előtt (csupán hogy könnyebb legyen elképzelni a szituációt); fiúk-lányok, akik a tanítás után még nem akarnak haza menni. Az egyikük Hanna (magyarosítsunk akkor már) egy nagyon csinos, szép arcú, igényes csajszi, aki hallgatja a társaság nagy sztorizgatásait a legutóbbi hányós házibuliról, miközben mindenki nyomkodja a mobilját, tehát mindenki csak félig van jelen a dumálgatás közben. Egy trendi zenét hallgatnak valamilyen toxikus kapcsolatról, miközben páran a korai függőségüket élvezve cigizik/e-cigizik. Röpködnek a poénok és készülnek a csoportos szelfik Instára, hogy a 2000 követő lássa a kétezredik ugyanolyan képet ugyanazokról a <i>hihetetlenül menő és példaértékű személyekről</i>, akiknek a profilja tele van olyan tükör-szelfikkel, amin minden látszik, csak az arcukat takarja el a drága telefonjuk, aminek szilikontokja alatt ott virít a havi buszbérlet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hanna örül, hogy ott ülhet közöttük, mert úgy érzi, tartozik valahová... de valójában kijelenthetjük, hogy tartozik valahová? Ezek az emberek a barátai? Vagy csak úgy vannak, léteznek egymás mellett, mert falkában könnyebb túlélni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBSA4bXzP3bm_lkqubEuo4n10sDhc0ls-INLVwM7JDHZNiJ-B3XJXJTmyRZ4Xlq5u5LDg7LRUUU_WAl7VOVCnpfkAQ5cTlZv3VfjOSc59YfOoPjT9XrgOjglybrNny0SZrH4ILYEtNwns/s1600/A1883E80-56BF-4BC0-B3BE-1A7B6CA2EA3A.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBSA4bXzP3bm_lkqubEuo4n10sDhc0ls-INLVwM7JDHZNiJ-B3XJXJTmyRZ4Xlq5u5LDg7LRUUU_WAl7VOVCnpfkAQ5cTlZv3VfjOSc59YfOoPjT9XrgOjglybrNny0SZrH4ILYEtNwns/s320/A1883E80-56BF-4BC0-B3BE-1A7B6CA2EA3A.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A csoportképet poénból készítettük az osztálytársaimmal; úgy<br />
pózolunk, mint a $tabil, menci 17 éves haverok. Én kicsit<br />
eltúloztam a figurát a rengeteg emojival, hogy a szarkazmus<br />
jobban átjöjjön (és hogy ne sértsem a személyi jogaikat).</td></tr>
</tbody></table>
Hanna az egyik lányra példaképeként tekint, mert <i>mindig kifogásolhatatlanul néz ki, sokan szeretik a suliban és a barátjával cukik együtt</i>. Cukin <i>ülnek egymás mellett</i> arról beszélgetve, mennyire illik össze az outfit-jük a legutóbbi Insta-képükön. Hanna mindent megadna egy olyan testért és egy olyan <i>tökéletes</i> kapcsolatért, ami ennek a lánynak van. Viszont Hanna nem tudja, hogy a lány, akire felnéz nem mer enni, mert fél, hogy meghízik, és rettegve posztol magáról képeket a netre, vajon jön-e rá elég kedvelés és benyalós komment, hogy jól érezze magát 5 percig. A barátja minden fiúra féltékeny, akinek csak köszön a lány, és másokhoz hasonlítgatja... persze mindezt Hanna nem tudja. Hanna szülei nem tudják, hogy a lányuk érzelmileg gyenge és befolyásolható, mert meg vannak győződve ennek az ellenkezőjéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hanna a szülinapjára olyan ruhákat kér, mint amilyeneket a többiek is viselnek a társaságban, olyan szavakat és stílust kezd használni, mint a többiek, kipróbálja az <i>e-cigit</i>, rászokik, majd minden pénteken <i>Juhász-rozét</i> iszogat a <i>barátai</i> és a <i>mobiljaik</i> társaságában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyre több tükör-szelfit készít, amin 90%-ban a <i>Trasher-pólója és a Calvin Klein alsóneműje</i> látszik, 10%-ban pedig a buszbérlete a szilikontok alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden bunkóba beleszeret, akik végül csak kihasználják; minden bulira elmegy, még akkor is, ha pocsékul érzi magát rajtuk. Elfojtja a gondolatait/érzelmeit és eladja a jégkirálynő-álcáját, csak hogy figyelmet és szeretetet kapjon. Megkapja? Ja, lesz több ezer követője, rengeteg csajszi féltékeny kezd lenni rá a suiban, a menő fiúk pedig még inkább meg akarják szerezni, és mindenki azt hiszi, ez a Hanna TÖKÉLETES.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ám, Hanna egy megtört, kisebbségi komplexusokkal küzdő, ilyen-olyan függő, depresszív lánnyá válik, aki tulajdonképpen magának generálta a bajt azzal, hogy azt hitte, ha idomul a trendekhez, majd egy szerető közösségbe kerül. A gyáva, naiv kislány pedig egyedül marad ott belül, mert a barátainak nevezett senkik még így is megvetik és baromságokat hordanak össze róla, a szüleiben meg nem tud megbízni, mert nem figyelnek rá. Egy idő után a sok agyalás és sértettség, a negatív hírnév, na meg a folytonos érzelmi kudarcok oda vezetnek, hogy elgondolkodik azon, van-e értelme az életének egyáltalán...</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/TH3KX9vJ1J0/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/TH3KX9vJ1J0?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">Itt egy kisvideó, ahogyan éppen az e-cigi gőzét fújom ki. Most már én is menő vagyok? Most már olyan vagyok, mint a többiek? Szerencsére nem. :D Nem élek ilyen szerekkel, egyedül a blogbejegyzés kedvéért készítettem ezt a videót (az elektromos cigaretta birtokosa Anyukám, akitől kölcsönkértem erre a nemes célra ezt a sz@rt).</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u>Ki a hibás mindezért a jelenségért?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
A naiv kislányok és kisfiúk? A szüleik? A családjuk? Az egész társadalom? A média befolyása? Az influenszerek véleménye? Kicsit szerintem minden hibáztatható ebben az esetben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Őszintén: nem lennék a 2004-2007 szülötteinek helyében, mert iszonyatosan nehéz lehet egy olyan világban tinédzserré válni, ahol <i>TikTok</i> népszerűségben mérik az értékességet (és ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek kreatív <i>TikTok</i> videók, mert van egy nagyon is ötletes alkotói réteg a platformon, akik valóban értéket tudnak képviselni, de sajnos ennek az aránya meg sem közelíti a magamutogató, majmoló fiatalokat, akik, nos nem a legjobb hobbit választották maguknak). Szóval úgy gondolom, nehéz lehet igaz barátokat találni azoknak, akiket egyáltalán nem szippantott be a sok <i>trend és hype</i>. Persze, a klikkesedés/kiközösítés/egymás alázása már az én szüleim tinikorában is létezett, csupán ma már minden az orrunk elé van tolva a TV, a mobilok, és az internet világa által. Az értékrendszer egyre inkább az anyagiasság, a luxuscikkek felé tolódik, holott a trendek követése, és a világmárkák viselése még nem jelenti azt, hogy az az ember hasznos, példaértékű, és szerves része a társadalomnak. Ám, sokan úgy gondolják, mindez elegendő ahhoz, hogy az emberek befogadják a köreikbe, szeressék, tiszteljék, továbbá hogy érvényesülni tudjon majd bizonyos helyzetekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR1x7oxiN0B0HY3LU154PQ5PQujMXrNUKFGZcNlxPgJiCZj1jF_ohk_OKq1xG0uWfYnloiNPK6eDifhONMhE5weRCVBBZUxgPU9TnHIMJoBop1lt3EN6pJj8SOqRW3a4WRZwfeNngB_4Q/s1600/B7BCEAB3-4312-49EA-8E92-D71EAC14D909.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1586" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR1x7oxiN0B0HY3LU154PQ5PQujMXrNUKFGZcNlxPgJiCZj1jF_ohk_OKq1xG0uWfYnloiNPK6eDifhONMhE5weRCVBBZUxgPU9TnHIMJoBop1lt3EN6pJj8SOqRW3a4WRZwfeNngB_4Q/s320/B7BCEAB3-4312-49EA-8E92-D71EAC14D909.jpg" width="317" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bence az egyik legnagyobb kritikusa a trendeknek.<br />
A blog sikeressége érdekében szívesen pózolt velem<br />
a suli wc-jének tükrében, én meg szerkesztettem neki márkás<br />
felsőt és <i>menő</i> láncokat.<br />
A telefontok alatt pedig ott van egy 2019 októberi buszbérlet,<br />
amit Bence adott kölcsön. :D</td></tr>
</tbody></table>
A magyarosított Hannah-típusú lánykák kielemzése után most rátérnék a középiskolai hangulat vizsgálatára, ÁLTALÁNOSÍTVA arról, amit én látok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egymás cikizése, megalázása nem újdonság: mindig is van/volt/lesz bizonyos mértékben, ami tulajdonképpen az élet bármely területén megtalálható; elkerülhetetlen, hogy ne történjen ilyen-olyan megkülönböztetés, elhatárolódás, vagy épp ellenszenv. Nyilvánvaló, hogy nem vagyunk egyformák: különböznek egyes nézeteink, a családi hátterünk, az értékrendünk, stb. tehát természetes, hogy előfordulnak viták, konfliktusok, és sértettség, amit jó esetben az emberek felnőttként tudnak kezelni, át tudnak rajta lépni és tanulnak a hibáikból. Szerintem egy bizonyos fejlettség elérése után az ember mindent könnyebben tud kezelni, s ha valamiféle éles ellentéte alakul ki valakivel szemben, akkor jegeli a kapcsolatot, nem keres újabb okot az összetűzésre, továbbá elengedi a füle mellett az ok nélküli rosszmájú megjegyzéseket (az én esetemben a továbblépést egy-egy kiadós blogbejegyzés segített elő :D, azóta pedig tanultam a hibáimból).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Visszatérve a témára:</u> a konfliktusok és undorító pletykák nem csak a középiskolában fordulnak elő; áskálódó parazitaként bárki viselkedhet. Viszont amikor az ember középiskolás és az érzelmek hullámzók, továbbá könnyebben törik meg a lélek, nem biztos, hogy minden tini túl tud jutni a dolgokon. Természetesen nem szívesen jár senki sem olyan közösségbe, ahol az emberek többsége úgy gondolja, hogy az illető egy büdös rib@nc, de szerintem nem lehetetlen ezt kezelni. Tény és való, a pocskondiázó szóbeszéd gyorsabban terjed, mint az egyes sikerélmények, de 3-4 év után úgyis mindenki leérettségizik, elbúcsúzik, és huss, mindenki elfelejtette a történteket. Ha nagyon gáz a helyzet, még mindig ott van az iskolaváltás lehetősége; az is jobb menekülési módszer az öngyilkosságnál. Bár, személy szerint úgy gondolom, a legjobb az, ha szembenézünk a dolgokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Hannah-típusú lányok, akikről egy durva pletykát indítanak a suliban, megzuhannak. Azt hiszik, itt a világvége, ennél rosszabb már nem lehet, sosem lesz már boldog életük. Akiknek ilyen a mentalitása, azok egy tinidráma forgatókönyve alapján cseperedtek fel? Elhiszik azt, hogy a középiskola a legmeghatározóbb pár év az életük folyamán? Persze, fontos része a fejlődésnek, de annak a pár évnek nem szabadna kihatni az egész jövőjükre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>A Hannah-típusú lányok 2020-ban:</u></b> az ilyen lányokat első látásra fel lehet ismerni. Túlnyomórészt a márkás ruháik mögé bújnak, keveset mosolyognak, de irritálóan hangos röhögésük van, rengeteg szlenget és alja káromkodást használnak (<i>pacek, dilo, $itte$, csicska, gyászkoporsó, g*ci</i>, stb.), jégkirálynőként mutatkoznak be, de ha a véleményüket kérdezik csöndben maradnak, nem tudnak érvelni normálisan, meglehetősen bezártak érzelmileg, továbbá minden bulin ott vannak, de táncolás helyett sokszor csak a mobiljukkal babrálnak.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-TW1-NF1cP1uT9fTWMYGWzAMRro7MEwepXysVwV1GYCRK9Br4nQzFTrgc8dThGMZKcqlluhC4bIDN2sdXkfxOrXOcUq0AeBZnYMdeBhKxzFGNa_UYlxImZeNxSh3kXISTelLvQ5CBLoU/s1600/08D818F3-2A2A-479B-AAF3-C4780D52F66B.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1569" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-TW1-NF1cP1uT9fTWMYGWzAMRro7MEwepXysVwV1GYCRK9Br4nQzFTrgc8dThGMZKcqlluhC4bIDN2sdXkfxOrXOcUq0AeBZnYMdeBhKxzFGNa_UYlxImZeNxSh3kXISTelLvQ5CBLoU/s320/08D818F3-2A2A-479B-AAF3-C4780D52F66B.jpg" width="313" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagyon odafigyeltem a részletekre: a pólómat márkássá tettem,<br />
a közkedvelt "Babygirl" becézést is a fotóra csempésztem,<br />
na meg a lájkokat hozó pózt is begyakoroltam. :D</td></tr>
</tbody></table>
A Hannah-típusú lányok Instája tele van olyasmi képekkel, amilyeneket én megpróbáltam lekoppintani a bejegyzés sikeressége érdekében, amik valamelyest reprezentálni tudják az érzelmi instabilitás egyik legkiemelkedőbb jelét. Ezek a telefilterezett, emojikkal tűzdelt, vakutól elvakított, szilikontokkal védett <i>buszbérletestelefon</i> képek figyelemfelhívások. Mert ezeknek a lányoknak problémájuk van, nem is kevés. Nem feltétlen hívnám depressziónak, mert a gond leginkább a figyelem- és szeretethiány. Elsősorban szülői részről, mert nem hiszem el, hogy a családtagok nem veszik észre, mekkora baj van a kislányukkal (esetekben a fiukkal). Ha azzal a fiatal lánnyal normálisan kommunikálnak, nem jutunk el odáig, hogy pszichológusra van szükség. Mivel a lány nem kapja meg a figyelmet és törődést, a kortársaitól várja, és a beilleszkedés érdekében teljességgel átveszi az elfogadott trendeket, és vérbeli <i>instaqueen</i>-né, na meg <i>basicbitch</i>-é avanzsálódik. Innentől kezdve pedig könnyű egyre lejjebb süllyedni a frusztrációk, önutálat és féltékenység iszapos gödrébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u>A kis vizsgálódás után: hiteles a 13 ok, amit felvonultat a regény?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Hannah személyiségét figyelembe véve nem tűnik már annyira elképzelhetetlennek a történet tragédiája. A szülei elhanyagolták, érzelmileg gyenge és instabil volt, hobbija és igazán érdeklődő barátai ugyancsak nem voltak, továbbá teljesen felőrölte őt a megfelelési kényszer, s a vágy, hogy tartozzon valahová. Talán a való életben nem feltétlen történik öngyilkosság a műben megjelenő 13 ok miatt, de egyáltalán nem kizárt, főleg azon okok miatt, amiket az előbb felsoroltam. Egy 15 éves tinédzser lehet annyira elveszett, hogy gyógyszerekhez, vagy pengéhez nyúljon... és épp elég nagy gond, hogy ilyen fiatalon véget érhet egy élet a naivitás, figyelemhiány, terrorizálás, és féltékenység miatt.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6l8zT4m2QvKKoawW3Rq63-7sVv00FC4-z1VJGdYc_HY3k8qYQ-u1VTC-7FrVyRUp8i8_z8JNPhVOFLF40ZB4D9d-l-j1dOXj8ciINPzajTCLenpb7G8GVicG1CW5Y8VnVNMORE45E81A/s1600/2BDFF288-8EF4-4E80-89DC-B3F6CDCD802A.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="944" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6l8zT4m2QvKKoawW3Rq63-7sVv00FC4-z1VJGdYc_HY3k8qYQ-u1VTC-7FrVyRUp8i8_z8JNPhVOFLF40ZB4D9d-l-j1dOXj8ciINPzajTCLenpb7G8GVicG1CW5Y8VnVNMORE45E81A/s320/2BDFF288-8EF4-4E80-89DC-B3F6CDCD802A.jpg" width="216" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezt az életbölcsességet én találtam ki,<br />
remélem senki sem érez ezzel együtt. :D<br />
(Az idézet enyhe iróniát és helyesírási hibát<br />
tartalmazhat; a mobil pedig egy használaton<br />
kívüli készülék.)</td></tr>
</tbody></table>
Rettentően sajnálom ezeket a lányokat és fiúkat(!), hogy ennyire beszippantja őket a hamis valóság, amit ők bálványoznak... sajnálom őket, mert egyre kevesebb a minőségi kommunikáció szűlő és gyermek között, diák és diák között. Sajnálom őket, mert azt hiszik, minden a felszínről, hírnévről és vagyontárgyakról szól. Sajnálom őket, mert lenyűgözi őket egy-egy szép pofi, egy jól öltözött srác, egy kerek fenék, egy <i>iPhone</i>, egy <i>Nasa</i>-póló, egy olyan tini, akinek az egyetlen felmutatni való tulajdonsága, hogy HYPEBEAST, tehát minden drága szart megvetet magának és csak abban hajlandó megjelenni. Ennyi erővel készíthetnék magamnak egy bikinit húszezresekből, mert az aztán tuti azt sugallná, hogy egy luxusp*csa vagyok, aki minden olyan kanos 16 éves figyelmére vágyik, aki <i>Calvin Klein</i> alsóban feszít az instán, mutogatva a cingár testét. :D Komolyan, ezeket a fiatalokat én csak mélységesen sajnálom.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kedves Szülök! Beszélgessetek a gyerekeitekkel arról, hogy ez így minden, csak nem <i>menci</i>. Beszélgessetek arról a lányaitokkal, hogy nem attól lesznek szépek és különlegesek, ha egyedül világmárkákat hajlandók hordani, ha a közösségi oldalakon mindenféle szépítő effektet alkalmaznak, továbbá csak és kizárólag az adottságaikat mutogatják, és még véletlenül sem az a tökéletes srác számukra, akinek a hobbija drága holmik vásárolgatásából áll. Nem a követőik fognak életük végééig velük maradni, az influenszerek élete pedig közel sem olyan tökéletes, mint amennyire látszik. Beszélgessetek a fiaitokkal, hogy nem attól lesznek férfiak, hogy felvágnak a család vagyonával. Egy jó csaj nem csupán a külsejétől lesz vonzó, s nem menő alázni őket. Egy igazi kapcsolatban nem az számít, mije van, hanem hogy milyen ember, érzelmileg mit tud nyújtani, tud-e normálisan kommunikálni. Attól, hogy a középsuliban egy alfa hím, az életben még lehet lúzer, ha nem képes elég komoly és kitartó lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u>Okkal írta meg így a szerző a könyvet? A lényeg a figyelemfelhívás, nem a cselekmény teljes hitelessége?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem igen. A figyelemhiányos tiniknél gyorsan jöhetnek kattanások, ezért nyitott szemmel kell járnunk. A könyv olvasása közben folyamatosan azt éreztem, mintha egy kisfilm forgatókönyve lenne arról, miként vehetjük észre a segélykiáltó jeleket.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxIvQDz_pxQ2YgZwGemOT4VseXbTt_aVDfSqcBGdUAIk2w2ZcHPTtpOn0Thj4sdYyoTmTH0gm_dC61hz8LQugMpGxr-mRHvhY3qZscr3gTRJVxUkTP1bvBAxTGhn5p_tMJGzDOYV0uUwI/s1600/F5F1A69C-DBD2-4783-BC32-6953BEFADB27.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1137" data-original-width="871" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxIvQDz_pxQ2YgZwGemOT4VseXbTt_aVDfSqcBGdUAIk2w2ZcHPTtpOn0Thj4sdYyoTmTH0gm_dC61hz8LQugMpGxr-mRHvhY3qZscr3gTRJVxUkTP1bvBAxTGhn5p_tMJGzDOYV0uUwI/s200/F5F1A69C-DBD2-4783-BC32-6953BEFADB27.jpeg" width="153" /></a>Hogyan azonosíthatunk be egy elveszett, megsebzett lelket, aki az idő előrehaladtával egyre beljebb kerül az önutálat fojtogató spiráljában, mígnem azon kezd el agyalni, talán meghalni könnyebb lenne. Én úgy látom, a <i>Tizenhárom okom volt...</i> létjogosultsága az, hogy rádöbbenjünk arra, egy-egy szó és tett mekkora fájdalmat tud okozni.<br />
Hannah olyan, mintha meg akarta volna mutatni az iskolatársainak: a szavaknak súlya van, a tetteinek következményei lesznek. S bár hatalmas hülyeség mások okítása érdekében öngyilkossá válnunk, ez csak egy könyv. Ez egy fikció. Fikció arról, ami sajnos könnyen valósággá is válhat. Hannah gyenge volt, mert nem bírta a nyomást, nem bírta a megaláztatást. Megölte magát, mert azt hitte, az a legjobb megoldás... mindezt 17 évesen, amikor még szinte semmit sem élt. Az iskolatársai, akik bántották, tanultak valamit az esetből? Nem, (Clay kivételével) nem tanultak. Legalábbis a könyv szerint nem, ezért vagyok kíváncsi a sorozatra, hiszen ha jól tudom, abban kissé máshogy dolgozták fel az eseményeket, más megvilágítást kapott az öngyilkosság.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>A lényeg, Kedves Tinédzserek! NE LEGYETEK ÖNGYILKOSOK AZÉRT, MERT AZ ISKOLÁBAN PÁR BUNKÓ, ÖNÉRTÉKELÉSI ZAVAROKKAL KÜZDŐ VAGÁNY BÁNTALMAZ ÉS ZAKLAT TITEKET!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #783f04; font-size: x-large;"><u><b>13 ok, hogy NE történjen ilyen tragédia:</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
1. A pletykák egyszer úgyis megkopnak és a kutya se fog rájuk emlékezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
2. A középiskola csak 4-5 év, csupán egy rövidke szakasz az életetekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Előttetek áll az élet tele kalanddal és vidám perccel.</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Aki beszólogat, annak nem Veletek van problémája, hanem saját magával.</div>
<div style="text-align: justify;">
5. A márkás ruháktól nem lesz senki sem jobb ember, ne higgyetek a <i>hypebeasteknek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
6. A <i>menci</i> lányoknak nem azért van sok követője, mert olyan szuper személyiségek, hanem mert irigykednek rájuk, a fiúkák meg az ő profiljukra járnak nyálat csorgatni... ők a legkomplexusosabbak, ezért törekednek a tökéletes külsőre, hogy legalább azért megbecsüljék őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
7. Az élet nem szar, csak néha nehéz... minden jóban van valami rossz is, de mindent át kell élni, mert igenis MEGÉRI a fájdalom.</div>
<div style="text-align: justify;">
8. A boldogság nem a nagy haveri társaságnál, nem a trendek követésénél, nem a kényszer-mosolyoknál, és nem a csürhe követésénél kezdődik.</div>
<div style="text-align: justify;">
9. A hírnév és pénz nem minden; ha hisztek a kirakatéleteknek, akkor ezek a bohócok belőletek csinálják a legnagyobb bolondot.</div>
<div style="text-align: justify;">
10. Az önsajnálat nem vezet sehová: ha valamit el akartok érni, dolgozzatok meg érte, változtassatok az életviteleteken; sosem késő más utat választani.</div>
<div style="text-align: justify;">
11. Az érzelmi sivárságból igenis VAN KIÚT.</div>
<div style="text-align: justify;">
12. Beszélgessetek a szüleitekkel, tanáraitokkal, barátaitokkal, esetlegesen szakemberekkel, ha van valami probléma... keressetek kapcsolatot olyan emberekkel, akikben meg tudnátok bízni, akiken azt látjátok, őszinték... mindenre van megoldás, a lényeg, hogy NE féljetek beszélni arról, ami bennetek van.</div>
<div style="text-align: justify;">
13. Sosem szabad feladni, mert túl sokat ér egy élet... egyetlen egy életet kaptatok, amit mások gonoszsága miatt eldobni az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethettek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u>Kérlek, figyeljetek oda önmagatokra, és a társaitokra!</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3dXbF2G43Gi98qub15Ak-C3lVfIBfap0LhgwH2xWZnAlb-PltX7gPWc4v8M65rCcE4EW4H8TZPoOVdM0UsjL6nhddaq4rejbSgPyPCcTRTFOsMV1au6OiP7vBjoN9k_nc4OE0C6yVSbU/s1600/2C6DB10E-8D78-46B4-8A91-83156749EE5D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="643" data-original-width="1136" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3dXbF2G43Gi98qub15Ak-C3lVfIBfap0LhgwH2xWZnAlb-PltX7gPWc4v8M65rCcE4EW4H8TZPoOVdM0UsjL6nhddaq4rejbSgPyPCcTRTFOsMV1au6OiP7vBjoN9k_nc4OE0C6yVSbU/s320/2C6DB10E-8D78-46B4-8A91-83156749EE5D.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><b>Akadályozzuk meg a negatív, eltorzult gondolatok szétáramlását az elveszett fiatalokban.</b></span></td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ajánlom-e a <i>Tizenhárom okom volt...</i>-ot? Végül is igen, ajánlom, mert egyszer mindenképp megéri elolvasni. Mindenképp figyelemfelhívó könyv, de nem ez a korszak legjobban megírt története. Őszinte leszek: ez az első alkalom, hogy az adaptációra sokkal kíváncsibb vagyok. Nagyon sok jót hallottam a sorozatról, szóval vigyázz Hannah Baker és Clay Jensen, jövök és meglesem, milyenek vagytok a vásznon! :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A bejegyzés megírása közben az alaphangulatot <i>Billie Eilish</i> teremtette meg, mert tökéletesen passzol a zenéje ehhez a témához. Kövezzetek meg, de én szeretem a csajszit, mert brutálisan jó hangja van, kissé ráfüggtem a dalaira. Persze, egy idő után, egy bizonyos töménységben már rohadt depresszív, de amióta lelkileg teljesen rendben vagyok, nem hatnak rám a szomorú melódiák.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szem előtt kell tartani, hogy Ő csak egy előadóművész, s jórészt színészkedik a klippjeiben, amik hasonlóan zseniálisak, mint az énekhangja. Mindemellett vannak nagyon is ütős dalszövegei is! (A <i>Bored</i> című dala a <i>Tizenhárom okom volt... sorozatban</i> is hallgató.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hallgassátok a <i>xanny</i>-t, mert igencsak jelentős dalszövege van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/LZyybvVx-js/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/LZyybvVx-js?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Másik nagy kedvencem az <i>idontwannabeyouanymore</i>.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/-tn2S3kJlyU/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/-tn2S3kJlyU?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Itt van a <i>Bored</i>, ami a 13 okom volt... sorozatban is szerepet kapott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/cnGW8NR-toE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/cnGW8NR-toE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Írhatnék még Billie dalairól, de akkor végképp hosszú lenne ez a bejegyzés. :D Talán majd egyszer arra a posztra is sor kerül. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><span style="font-size: large;">Addig is: vigyázzatok magatokra, sose dőljetek be a látszatnak, és legyetek jók, Dylokáim! <3</span></u></b></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-25965035897988664452020-01-05T22:01:00.001+01:002020-04-13T23:16:49.779+02:00Soha többé nem leszek már tinédzser - bye bye 2010-es évek!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<h2 style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Sziasztok és egyben Boldog Új Évet! :)</span></b></h2>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A "<i>new year new me</i>", azaz az "<i>új év új én</i>" hashtag még 2020-ban is elég népszerű, mint ahogyan az ilyenkor rendszerint meghozott tervek és fogadalmak is. Számomra csak "<i>new year old me</i>" - "új év régi én" létezik, és egy kívánságlista arról, hogyan is szeretném megélni az új esztendőt. Persze, kinek mi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki degeszre ette magát lencsével és virslivel, plusz pár pohár (vagy épp üveg) pezsgő is lecsúszott éjfél után. Nem vagyok babonás, így a lencse és a pezsgő elmaradt, de mivel a diszkóban, - ahol az Újévet köszöntöttük - megvendégeltek virslivel, kihasználtam ezt a <i>soha vissza nem térő lehetőséget</i>. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval most nem lesz lista a fogadalmaimról, sem a terveimről, ráadásul tippekkel sem készültem arra vonatkozóan, hogyan lehettek vérbeli #girlboss-ok, akik megmutatják 2020-ban, hogy erősek, függetlenek és trendik. (Ilyen praktikákat biztosan találtok máshol.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lezárultak a 2010-es évek. Nem, az évtized még nem, mert minden évtized/évszázad 1-essel kezdődik: a XXI. század 2001. január 01-től számítandó, ezért is jelenthetem ki büszkén, hogy én még a XX. században születtem, 2000-ben. :D Sokak szerint ez nonszensz, de mivel a tudomány így számítja az éveket, én is eszerint fogom. Mindenki döntse el magának, hogy számára most vagy egy év múlva kezdődik az új évtized; erről nem érdemes vitatkozni. (<a href="https://www.origo.hu/tudomany/20191231-hamarosan-kezdodik-az-uj-evtized-vagy-megsem.html" target="_blank">ITT</a> van egy friss cikk erről a témáról.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Visszatérve: LEZÁRULTAK A 2010-ES ÉVEK!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez azt jelenti, hogy ezennel <b>lassan vége a tini éveimnek is</b>. Mivel 2000-es vagyok, nekem ez a 10 év jelentette a kamaszkorszakomat: rengeteget változtam kívül-belül, átformálódott a környezetem, a baráti-, ismerősi köröm, kialakultak a hobbijaim, meghatározhatóvá vált a személyiségem, stílusom, érdeklődési köröm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg ijesztő belegondolni, mennyi minden történt velem ez idő alatt, mennyi mindent tapasztaltam meg, éltem át, és mennyi vár még rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>36 nap múlva 20 éves leszek.</b> Az első 10 év nagyon messzinek tűnik, hiszen a gyerekkoromra nem emlékszem annyira tisztán, mint a tini éveimre. Nem is volt annyira sűrített időszak, hiszen a "jelentősebb történések" a felső tagozatban és a középiskolában kezdődtek el.</div>
<div style="text-align: justify;">
Javarészt olyan behatások értek, <b>mint egy átlagos tinédzser lányt</b>: barátkeresés, az identitás kialakulása, első szerelem, nővé érés, csalódások, beilleszkedési problémák, kisebbségi komplexusok, sikerérzet, hobbik kipróbálása, kapcsolatok, első bulik, vizsgák, nagyobb hangsúly fektetése az ápoltságra, stílus kialakítása, tervek/álmok szövögetése, és még sorolhatnám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont voltak olyan tényezők, amik nem minden tini életében vannak jelen: betegség, kórházba járás, gyógyszerszedés, gyógyászati segédeszközök használata/viselése, ilyen-olyan családi problémák.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5AaCA_5ZWc5fzgABP4725HEm7ayMg7APk3mTECj8IqXzNrtMLzJ1Oz1GNd0peoqeLqH7GqwUyvxQzM2Ob5eJUXBdsRqHnOCZ3Z41xePkAvq2xjrIshNjal5l_QyIGRxcR8VDl0Or7pRo/s1600/81248996_518270575703009_1487523946868768768_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="606" data-original-width="1136" height="339" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5AaCA_5ZWc5fzgABP4725HEm7ayMg7APk3mTECj8IqXzNrtMLzJ1Oz1GNd0peoqeLqH7GqwUyvxQzM2Ob5eJUXBdsRqHnOCZ3Z41xePkAvq2xjrIshNjal5l_QyIGRxcR8VDl0Or7pRo/s640/81248996_518270575703009_1487523946868768768_n.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">11 és 19 évesen.</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hihetetlenül nosztalgikus állapotba kerültem a gondolattól, hogy hamarosan NEM tini leszek, hanem FIATAL FELNŐTT. Igaz, továbbra is 16-18 év körülinek fognak nézni, de a tudat, hogy 20 leszek még is izgalommal tölt el (és persze egy kis félelemmel is).</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Vegyes érzésekkel telt el a kamaszkorom</b>: imádtam az egyre nehezedő kihívásokat és felelősségvállalást, az újabb s újabb tapasztalatokat, a sikerélményeket, a testi-lelki változásaimat, a nevetéssel töltött perceket. Ám rengeteg negatívumot is megéltem az emberi kapcsolataimban, az iskolában, a testem hibái miatt, a nem mindig megfelelő viselkedésem által, és az agyam hülye összeesküvés-elméletei miatt. Meg kell hagyni tartalmas évek voltak. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel ez egy személyes blog, úgy gondoltam, a tini éveimet egy bejegyzéssel fogom lezárni. Mesélek a bennem lezajló érzésekről és gondolatokról, az időszak fontosabb történéseiről, s arról, mit tanultam az egyes évek során. Igazából próbálok egyfajta útmutatást is adni a fiatalabb korosztálynak, bár sajnos a 13-14 évesek nagyobb része előbb nyit meg egy TikTok videót, mint egy tinédzserkorát búcsúztató lány blogbejegyzését.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Vállalom a kockázatot: <u>leégetem magamat a régi gáz képeimmel, de hát azok a pillanatok is az életem részei voltak</u>. :) Ahogy pörgettem a 10-15 éves önmagamról készült képeket csak fogtam a fejemet: stílusérzék nulla, a hajam sosem állt normálisan, az arcomról meg ne is beszéljünk... úgyis látjátok majd. :D Nem voltam kimondottan szép, sőt egyes időszakaimban elég csúnyának mondanám magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán tudok egy kis reménysugarat nyújtani a 14-15 éveseknek: az IDŐ sokszor csodákra képes, higgyétek el; én vagyok erre az élő példa.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: large;">2010: TINI LETTEM</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben az évben kezdtem megvédeni magamat. Akkoriban volt egy barátnőm, akinek köszönhetően könnyebben kezeltem a konfliktusokat, visszaszóltam annak, aki beszólt, és elkezdtem egyedül öltözködni, ami sokszor borzalmas eredményt szült. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor felfogtam, hogy "<i>már megéltem 1 évtizedet</i>" hihetetlenül nagynak és menőnek gondoltam magamat... rátaláltam a VIVA TV-re, és otthon állandóan a legújabb slágerek szóltak, csakúgy, mint a "nagyoknál". Búcsút intettem a Minimaxnak (na jó, azért még 13 éves koromig oda-odakapcsoltam mesét nézni, de ezt akkor semmi pénzért sem vallottam volna be).</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9OVLALeW8GjT3BAQOoZ4SELnqd4LQ5VLZe2O6YTZGD8i8zR22vHA0nA-1AxWWrMIpRQkKHGqECDZU7RlaNfOAhyphenhyphenK88P4Q3WEt_u8BspO5NqewrcRb7UrvUoUWZ4EyFpCVaN-k8CMb86Y/s1600/2010.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9OVLALeW8GjT3BAQOoZ4SELnqd4LQ5VLZe2O6YTZGD8i8zR22vHA0nA-1AxWWrMIpRQkKHGqECDZU7RlaNfOAhyphenhyphenK88P4Q3WEt_u8BspO5NqewrcRb7UrvUoUWZ4EyFpCVaN-k8CMb86Y/s320/2010.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karácsonyra Takács Nikolasz CD-t kaptam. :D Hogy pózolok.</td></tr>
</tbody></table>
2010-ben már 3 éve táncoltam, amit imádtam csinálni; emellett néha-néha olvastam, de más hobbim nem nagyon volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben az évben volt az első fiú, akivel jártam. És semmi több nem volt járásnál, a szó szoros értelmében: kb. 3 hónapig járkáltunk kézen fogva mindenhova, együtt játszottunk, filmet néztünk és néha adtunk egymás arcára puszit. Gyerekszerelem, na. Biztos cukik lehettünk, csak miután én SMS-ben szakítottam vele, igen, SMS-ben(!), minden nap piszkált a suliban és volt, hogy összeverekedtünk emiatt. Ez harmadik-negyedik osztályban történt, majd hatodikban elment az osztályunkból.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emlékszem, 2010-ben volt a magyar X-faktor első évada, amit minden szombat este megnéztem... érdekes, mert pont 2019-ben lettem újra lelkes a show-ért, bár nyilván hozzátesz a dologhoz, hogy az utóbbi szériában több énekes is kiemelkedően ügyes volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: large;">2011: HELLÓ GERINCFERDÜLÉS, GYŰLÖLLEK!</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Életem első lelki törését a gerincferdülésem eredményezte; azelőtt semmi sem volt rám olyan hatással, hogy sz@rul érezzem magamat a bőrömben. A gerincferdülésem pár hónap alatt megváltoztatta az énképemet, vagyis igazából az egész kamaszkoromat egy negatív énképpel indítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most biztos azon gondolkodtok, miként rombolhatja le egy kislány önbizalmát a gerincferdülés. Elmondom. A gerincferdülés a hanyag tartással ellentétben egy oldalirányú görbület, kóros deformitás, ami a csigolyák egymáson való elmozdulását, elcsavarodását jelenti. Leggyakrabban 7-15 éves kor között alakul ki az úgynevezett <i>szkoliózis</i>, aminek oka lehet az öröklődő hajlam és az izmok gyengesége. Abban az időben nekem sem volt túlontúl erős izomzatom, viszont a tömött iskolatáska több kilót nyomott... a végeredmény pedig egy 'S' betű, amit a gerincem írt le.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ahhoz hogy ezt korrigáljuk többféle lehetőség van:</div>
<div style="text-align: justify;">
- enyhe ferdület esetén gyógytorna és úszás</div>
<div style="text-align: justify;">
- nagyobb fokú görbület esetén gyógytorna és fűző (korzett) viselés napi 23 órában</div>
<div style="text-align: justify;">
- durva, 50 fok körüli görbület esetén műtét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fontos időben észrevenni a deformitást, mert minél előbb kezelés alá vesszük a gerincet, annál több az esély arra, hogy visszaállítható az eredeti formája.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én viszonylag nagy fokú gerincferdülést tudhattam magamnak, amire kaptam egy műanyagból készült fűzőt, pluszban heti 1 órát az SZTK-ban gyógytornával kellett töltsek. Tesiből felmentettek a suliban, helyette az iskolai gyógytesire kellett járnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr_yKTOlBTjrIJwznygWry20UVYBb_7ZQLKQxbKFVjSF38-eRmkUib26jsJFcO6-15EE4-Fa35IsDevdsA97AlvGqIJfsIivw6w2PiaC7lBcz2Gjo437jz5eF1FayhoENIQCFaRzT8PHo/s1600/2012-01-31+12.15.39.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr_yKTOlBTjrIJwznygWry20UVYBb_7ZQLKQxbKFVjSF38-eRmkUib26jsJFcO6-15EE4-Fa35IsDevdsA97AlvGqIJfsIivw6w2PiaC7lBcz2Gjo437jz5eF1FayhoENIQCFaRzT8PHo/s320/2012-01-31+12.15.39.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Anyu kidíszítette, így egész menő lett, de hordani továbbra is<br />
utáltam.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
<b><u>A fűzőről:</u></b> képzeljetek el egy merev, szűk páncélt, ami az egész törzseteket körülöleli. Nyáron </div>
beleizzadtok, nem bírtok benne teljesen mozogni, nyom, és kidörzsöli a bőrötöket. Lányként a melleknek sem kényelmes. Kényelmetlen aláöltözni, ha rávesztek egy szűkebb pólót úgy néztek ki, mint Quasimodo a Notre Dame-i toronyőr.<br />
<div style="text-align: justify;">
Eleinte úgy gondoljátok, nem lesz baj vele, büszkén fogjátok viselni: aztán rájöttök, hogy mégsem olyan jó érzés hordani. Más lányok csinosak, Ti meg egy ormótlan, fehér, műanyag fűzőt viseltek. Elkezditek takargatni, direkt bő pulcsikat vásároltok, hogy még véletlenül se látszódjon. A kiszemelt srác viccelődik a fűzőtökkel, Ti elsírjátok magatokat, mert ha ilyen durva ferdület marad felnőttkorotokig, lehet sosem szülhettek, és még rosszabb állapotba kerül a testetek. Egy pár évvel idősebb csajszi menőnek nevezi a fűzőtöket, és azt mondja, akár Ő is felvenné, Ti mégis inkább a szemétbe hajítanátok a korzettet. A fűzőt egyedül éjszaka lehet elviselni, mert akkor nem érzitek, hogy össze-passzírol. Azaz, én tudtam csak este elviselni, sőt akkor még jó is volt hordani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvpye38KDT1tcBXYhqiuuzuCQQRxtb-2-RCsAzzRwTATOYn1ozeD9bK-Uuqln_ENWwO5OFncJLZ2n_Zc9Naug_C3kPhvNnYTGq1ecTM_GUifeKNU53_Sk_owiUgfulhyTJAUrJ6t5vwcU/s1600/2011.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvpye38KDT1tcBXYhqiuuzuCQQRxtb-2-RCsAzzRwTATOYn1ozeD9bK-Uuqln_ENWwO5OFncJLZ2n_Zc9Naug_C3kPhvNnYTGq1ecTM_GUifeKNU53_Sk_owiUgfulhyTJAUrJ6t5vwcU/s320/2011.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div align="center" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 9.5pt;">Karácsony fűzővel: látszik, mennyire nem volt kedvemre a<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 9.5pt;">"szkafanderemben" fotózkodni.</span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
</div>
A kis monológomból gondolom most már átérzitek, milyen volt 11 évesen takargatni magamat. </div>
Őszintén, nem hordtam napi 23 órát: otthon sokszor levettem, kirándulásokra pedig nem vittem el. A <br />
gyógytornát is csak a gyógytornászaimmal csináltam, otthon sosem (pedig kellett volna, és én mindig azt kamuztam nekik, csinálom).<br />
<div style="text-align: justify;">
Bánom, hogy kevesebbet hordtam? Nem, így is kikészültem tőle. Viszont azt bánom, hogy a tornát nem végeztem otthon, mert akkor talán most egyáltalán nem lenne ferdületem.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mennyit segített a fűző+gyógytorna?</b> 4 évig voltak jelen az életemben és elmondhatom, a gerincem felső részén lévő görbület teljesen eltűnt, az alsón pedig szépen visszahúzódott, de nem lett tökéletes. 11-14 éves koromban borzasztóan tudott fájni a hátam, a fájdalmak pedig valamelyest enyhültek tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amit azoknak tudok ajánlani, akik épp gerincferdüléssel küzdenek: torna, torna, <b>TORNA</b>!!! Akár otthon, akár edzőteremben gerinctrénerrel. Nagyon fontos a gerinc melletti izmok erősítése és a helyes testtartás, aki pedig szeret úszni, az feltétlen járjon el, mert az is hasznos.<br />
<br />
2011 <b>talán egyetlen pozitívuma</b>, hogy szinte minden hétvégén az unokatesómmal játszottunk, sülve-főve együtt voltunk. Valahol itt kezdődött bennem kialakulni a kisebbségi érzés is: hirtelen pattanásosodni kezdtem, s mint említettem/a képeken is látszik, nem voltam szép lány; az unokatesómmal ellentétben. Nehéz volt leküzdeni a <i>komplexusaimat</i>: a mai napig fel-feltörnek bennem az ilyen negatív gondolatok, de igyekszem kizárni őket. A régi képek visszanézése és a tükör-előtti-pozitívumok-felsorolása sikeresnek bizonyul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<b><u><span style="font-size: large;">2012: EGY JELENTÉKTELEN ÉV</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
10 perce gondolkodom azon, mi történt 2012-ben, de azon kívül, hogy megéltük a különleges 2012.12.12. dátumot és túléltük a 2012.12.21-ére jósolt világvégét, más nagyon nem történt. :D<br />
12.12-én emlékszem, egy jósműsort néztem a tévében, amiben a jósnő szerencsével áldotta meg a betelefonálókat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0bFa0sCdn0GQSINUP1O6LwcpQCQA-ppXV4z-sin0UDO4eZ7rigq_Uv6UIg2Dc_fEf-1IgW-bSYcHuX34AUyAhZ0dnqF0y-ObL-YvA2eK1OKA-I5pExfnTlUpU_UnEiaj5vAWM_z0ymbY/s1600/2012.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0bFa0sCdn0GQSINUP1O6LwcpQCQA-ppXV4z-sin0UDO4eZ7rigq_Uv6UIg2Dc_fEf-1IgW-bSYcHuX34AUyAhZ0dnqF0y-ObL-YvA2eK1OKA-I5pExfnTlUpU_UnEiaj5vAWM_z0ymbY/s320/2012.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem nevetni! :D<br />
A hajam oldalt tüsire volt nyírva, a fehér pólós képen pedig a<br />
fűzőmet takargatom.</td></tr>
</tbody></table>
A világvégétől meg egy picit tartottam, hátha tényleg bekövetkezik... a 2012 című katasztrófafilmet azóta se mertem megnézni. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Ja, és majd elfelejtettem: Psy: Gangnam Style-ja ebben az évben jelent meg, és sorra döntötte meg a YouTube-os rekordokat. Még a csapból is ez folyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az év nagy része arról szólt, hogy unokatesómnál aludtam és játszottunk hétvégenként. A fűző miatt nagyon nem éreztem jól magamat a bőrömben, pár alkalmat leszámítva nem is szívesen fotózkodtam. Ebben az évben abbahagytam a táncot, amit nagyon sajnáltam, de mivel nem fejlődött sehova a csapat, inkább búcsút intettem. Mondjuk úgy, meguntam, hogy ugyanazokat a tánclépéseket nyomjuk 5 éve...<br />
S bár a képeken az arcomról ez nem tükröződik, de a testem szerint mégis nővé érettem. Várhatott volna még 1-2 évet a havi vérzés, de hát ez van. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: large;">2013: RÁTALÁLÁS A VAGÁNY OLDALAMRA, VÁMPÍR-IMÁDAT, "NAGY SZERELMEK"</span></u></b><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vegyes alcím lett, de tökéletesen körülírja, milyen volt 13 évesnek lenni. Szerintem ekkor untam meg, hogy csúnyának érzem magamat más lányok mellett, mert másféle ruhákat kezdtem hordani, és a hajamat is növeszteni akartam.</div>
2012-2013 környékén mentem el először kozmetikushoz szőrteleníteni, szemöldököt igazíttatni (viszlát csálé szemöldök), és szempillát festetni. :) Ha jól emlékszem 2013 végén már szempillaspirált használtam; 6 év elteltével is szinte csak azt használok, kivéve amikor alkalmanként a szemhéjtusra is van időm.<br />
Nyáron pedig kiszúrattam az orromat. Igen, ekkor volt életemben először orr-piercingem, akkor még csak egy pötty, ami kb. 4 hónapig bírta. Soha többé nem rakatnék pötty-piercinget, az tuti.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
És mit értek vámpír-imádat alatt? <i>Megrögzött Alkonyat fan voltam.</i> :D Napi szinten megnéztem a filme(ke)t, folyton ezzel a témával foglalkoztam, és minden álmom volt vámpírrá válni. Ciki, nem ciki, az első rész szövegkönyvét mai napig kívülről tudom, majdnem teljes egészében. Nekem ez volt a szuper erőm. :D<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-nfwc4YTrVyI4sZ2f5Vq7npQjhMDb8tAKWZZDvYkuV-18ZYY1o0ZZnMADIaRVBIZJjp7o5IX-ejepnVuZgtByEizkir27PkA-D9_zbUW6ySN56sc6_KwXSZXlOHVXgSG3J129iisWkKw/s1600/2013.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-nfwc4YTrVyI4sZ2f5Vq7npQjhMDb8tAKWZZDvYkuV-18ZYY1o0ZZnMADIaRVBIZJjp7o5IX-ejepnVuZgtByEizkir27PkA-D9_zbUW6ySN56sc6_KwXSZXlOHVXgSG3J129iisWkKw/s320/2013.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bal oldali képen a 13. szülinapomon; jobb oldalt fent a<br />
"menő cuccomban" szegecses és békejeles bőr karkötővel,<br />
nyakamban egy penge alakú medállal; jobb lent pedig<br />
piercinggel, normális szemöldökkel. :D</td></tr>
</tbody></table>
Nagy <i>szerelmeket</i> emlegettem? Nos, volt egy srác, akiért éjt-nappallá epedtem; folyton <i>Bruno Mars: Grenade</i>-jét és <i>Adele: Someone Like You</i> című dalát hallgattam. Olyannyira "<i>szerelmes</i>" voltam, hogy ezt egy levélben is beismertem a srácnak. Tanács a 13-14 éves lányoknak: soha, ismétlem SOHA ne csináljatok ilyen őrültséget! Igaz, manapság egy Messenger üzenetet 10 percig simán ki lehet törölni, de egy kézzel írt levelet aligha lehet visszaszerezni, ha már odaadtuk. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
2013 vége felé pedig egy másik fiú keltette fel az érdeklődésemet, akiről a naplómban egyszer áhítozva, egyszer utálkozva írtam. Nagyon komoly voltam 13 évesen. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebből is látszik, mennyit változtam az évek alatt. Olyan érzéseket gondoltam komolyan, amik így visszagondolva nevetségesen hangoznak, s olyan tetteket gondoltam fontosnak, amik az égvilágon semmit sem jelentettek. Például azt hittem, ha egy srác mellém ül az autóban, jókat beszélget velem, és mindig azt mondja "Egészségedre!", amikor tüsszentek, akkor tuti fix, hogy szerelmes belém. WTF? Annyira bugyuta és naiv voltam, hogy az fáj. :D<br />
De ez is az életem egy fontos szakasza volt, amire nevetve gondolok vissza. Ha van kistesótok, és épp ezt a fázisát éli, nyugi, nagy valószínűséggel kinövi pár év múlva. Úgy gondolom, szükség van arra, hogy megtapasztaljuk, milyen vágyakozni mások iránt, mert azáltal rengeteget tanulhatunk az érzéseinkről. <b>Később lehet nevetünk majd magunkon, mennyire bolondok és gyermekiek voltunk azt gondolva, hogy halálos szerelmet éreztünk bizonyos személyek iránt... és pont ez a lényeg: felismerni a különbségeket a képzelt és valós érzelmeink között.</b><br />
<br />
Továbbá ebben az évben voltam először külföldön, ha nem csal az emlékezetem. Decemberben megnéztük a bécsi karácsonyi vásárt; eszméletlenül hideg volt, de az élmény, hogy idegen országban sétálgattam, mindenben kárpótolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: large;">2014: BARÁTOK, HAJFESTÉS, KÓRHÁZ - AZ ÉLETEM ÖRÖKRE MEGVÁLTOZIK</span></u></b><br />
<br />
2014-re összességében vidáman gondolok vissza. Ekkor erősödött meg a legjobb barátnőmmel, Vikivel a kapcsolatom; sok programot szerveztünk kettesben és társasággal is. Ekkor lettem nyitottabb az osztálytársaim felé: szinte mindenkivel jóba lettem, egy egész lánycsapat vett hirtelen körül.<br />
<br />
Második utam külföldre: hetedikben az évfolyamunk elnyerte a Határtalanul pályázatát (köszönjünk <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmth8yvFoi866wemOYNgjB617RUJ1fPWd_6Z39J6xVVV7A1LNeCoJMMcxnkiyYZbIfGeUJJd8C-3Nele78nvL2NuTJpGO7fBDVhs2gJCZc-L8atjxzCqlRRuB6YiDJCnFspF0inxfmz1Q/s1600/Snapchat--6657075651773288772.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="480" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmth8yvFoi866wemOYNgjB617RUJ1fPWd_6Z39J6xVVV7A1LNeCoJMMcxnkiyYZbIfGeUJJd8C-3Nele78nvL2NuTJpGO7fBDVhs2gJCZc-L8atjxzCqlRRuB6YiDJCnFspF0inxfmz1Q/s320/Snapchat--6657075651773288772.jpg" width="192" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Snapchat a könyvtárban.</td></tr>
</tbody></table>
Eszter néni), így 3 napot tölthettünk Szlovákiában. Sűrű volt a menetrend, de minden percét imádtam.<br />
<br />
Ebben az évben lettem nyolcadikos: imádtam bejárni suliba, mert szuper volt a hangulat. 7 év összekovácsolt minket, nagyon ritkán veszekedtünk. Egy kedves barátnőm ekkor vett rá, hogy beregisztráljak a városi könyvtárba, ahová bandában jártunk. :D Igen, nagyon <i>jókislányosra</i> vettük a figurát: nem partiba járkáltunk, hanem <b>könyvtárba</b>. Azóta a csapat nagy része igencsak szereti a szórakozóhelyeket és az alkoholt, de hát inkább most éljük ki az ilyen vágyainkat, mint 10-15 év múlva. Az ember csak egyszer fiatal.<br />
<br />
És ha már a fiatalságról beszélünk: <b>rávettem Anyut, hogy fessük be a hajamat</b>. Idő kellett hozzá, de végül beleegyezett, mondván két rózsaszín tincstől mi bajom lehet, ráadásul akkoriban állandóan fájt a hasam, legalább ez vidítson fel. A színes haj mánia azóta is tart. :)<br />
<br />
2014 nyarán hasmenéssel kerültem be a kórházba. Éles váltás, de ez a valóságban is hirtelen történt. 1 hétig feküdtem a helyi kórházban, kaptam pár zacskó infúziót, majd mikor hazaengedtek(!) már véres volt a székletem. Iszonyatosan fájt a hasam, gyenge voltam és étvágytalan.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDO4swHusGtqosCWX59-UKZDnLBsDepL2t8cOIStb7cn2TA6fQN-v1POBtvdX8aYuxpfcu2vN5sXRqYS75BOrn0qcJovpK-HnkLzLz9LDTTQ58HW0tXV5sfMthwm6iz7Vv2WHll3UVrxc/s1600/2014.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDO4swHusGtqosCWX59-UKZDnLBsDepL2t8cOIStb7cn2TA6fQN-v1POBtvdX8aYuxpfcu2vN5sXRqYS75BOrn0qcJovpK-HnkLzLz9LDTTQ58HW0tXV5sfMthwm6iz7Vv2WHll3UVrxc/s320/2014.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">Jobb felső kép: frissen festett haj. :)<br />
Pozitívan álltam hozzá mindenhez, pedig a bal alsó kép pont<br />
azelőtt készült, hogy nyáron bekerültem a kórházba.<br />
<div>
<br /></div>
</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
"<i>- Vezessék naplóban a székelés rendszerességét, írják mit eszik a lány, és meglátjuk, mi lesz.</i>" - ezt az akkori háziorvosom mondta, akire szerencsére Anyukám nem hallgatott, és elvitt magánrendelésre egy sebész-proktológushoz, Dr. Licht Annához, aki valamiféle bélbetegségre gyanakodott (ez a kedves hölgy műtött engem 8 évesen a vakbelemre is). Adott egy telefonszámot, mert ismert egy szakértő gyermek gasztroenterológust a Heim Pál Gyermekkórházban.<br />
<br />
A nyolcadik osztály elejét tehát <b>kórházban indítottam</b>. Nem tudtam, mire számíthatok, hiszen a műtétemen kívül nem sokszor kellett kórházban feküdnöm: rettegtem, mi fog történni, főleg úgy, hogy Pesten, az otthonomtól távol, egyes-egyedül kell majd bent feküdnöm. A dokinőm, Dr. Karoliny Anna egy végtelenül kedves, nyugtató hangú nő, akinek egészen 18 éves koromig voltam a páciense. Megnyugtatott a kedvessége, de a tükrözéstől iszonyatosan féltem. Szerencsére az osztálytársaim Messengeren tartották bennem a lelket; meséltek arról, mi zajlik a suli falai között. Sorban küldték a házikat is, amiket nagy gonddal írtam... sőt, még a többieknek is elküldtem a megoldásokat, ennyire jófej voltam. :P<br />
<br />
<b><u>Emlékek a kórházból:</u></b><br />
A hashajtó íze undorító, és körülbelül 6 kínkeserves beöntés után már nem csak a hasam fájt, hanem más is. :D Az egyik beöntés után éppen próbáltam visszatartani a vizet, amikor feltűnt előttem a kórházi bohóc (gyűlölöm a bohócokat) és nem elég, hogy majd besz@rtam, még elkezdett jópofáskodni nekem... majdnem ráüvöltöttem valami csúnyát.<br />
És majd elfelejtettem: az étkeztető bácsi. Volt egy nagyon mogorva, őszes bácsi, aki az összes osztályon fekvő gyereket ebédkor <b>az étkezőbe vezényelt</b>, és a vezénylést úgy értsétek, ahogy kell, mint aki a katonákat sorakoztatja, olyan habitussal kényszerítette a lurkókat az evésre. Na már most, én amúgy sem voltam/vagyok nagy étkű, de a betegségem kialakulásakor még annál is kevesebbet ettem, mint általában. A kórházi kaja nem volt ínyemre (őszintén, kinek ízlik?), így amikor megettem a levest, felálltam az asztaltól (ahol a többi gyerekkel lapátoltam magamba az ételt), és megköszöntem az ebédet gondolván, hogy én húzok vissza a szobámba. A goromba ételes-ember (így hívtam Anyuék előtt) elkezdett velem erősködni, hogy mi az, hogy nem eszem meg a másodikat, és mit képzelek, hogy visszamehetek a szobámba. Teljesen felhúzott és még egyszer elmondtam: "<i>- Köszönöm szépen az ebédet, ELÉG VOLT, most visszamegyek a szobámba. A szüleim sem erőltetik soha a kaját, szóval Ön se próbálkozzon vele.</i>". Nézett nagy szemekkel, de erre nem igazán tudott mit mondani, tehát elvonultam. A többi gyerek is tátott szájjal nézett rám, gondolom senki sem merte ezt megcsinálni addig a pontig. :D Poén, hogy a következő napokban nem kellett kimennem enni, sőt, még madártejet is hozott nekem a fószer a szobámba.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNcpwH-pZrQyuEeOOe2YWNxiFH9-l-QEgMilMiHxdBV9cxPY8vJ9a_A3X-hwO8uApMTtlP6lXJ53CZZ9tXPEu_Itoo8SKU7w3_M3k2nTsrCoemvlqW-QKK2trmX1jsHmHty29ceq_C9Hk/s1600/Snapchat-4325179875699140643.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="480" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNcpwH-pZrQyuEeOOe2YWNxiFH9-l-QEgMilMiHxdBV9cxPY8vJ9a_A3X-hwO8uApMTtlP6lXJ53CZZ9tXPEu_Itoo8SKU7w3_M3k2nTsrCoemvlqW-QKK2trmX1jsHmHty29ceq_C9Hk/s320/Snapchat-4325179875699140643.jpg" width="192" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ironikus voltam kissé. :D</td></tr>
</tbody></table>
Ennyit a szigorú rendről.<br />
Sajnos ekkor tapasztaltam meg azt is, milyen egy pánikroham.<br />
<br />
<b>A tükrözés eredménye: colitis ulcerosa, azaz krónikus vastagbélgyulladás, az IBD betegségek egyik fajtája.</b> És ezzel az egész életem megváltozott: gyógyszerszedés, kontrollra járás, időnként a betegség fellángolása, hasi fájdalom, állapottól függően pedig hasmenés.<br />
<br />
A betegségről egy kis infó: ahány ember, annyiféle tünetet produkál. Lényegében az érintett bélszakaszon sebek, gyulladások vannak, amik fájdalmat, gyengeséget, étvágytalanságot, véres székletet eredményeznek. Vannak úgynevezett remissziós időszakok, amikor semmi tünet nem kíséri a betegséget, de vannak borzalmas napok-hetek-hónapok, amikor mozdulni alig bírok, és egy nap 15-20 alkalommal trónolok a WC-n. Ez a nyavalya kísér az utamon, immáron <b>6 éve</b>.<br />
<br />
6 éve folyamatosan gyógyszert kell szedjek, ami megakadályozza a betegségem fellángolását. 6 év alatt párszor fellángolt, erről a továbbiakban mesélek.<br />
<br />
<i><b>Back to story:</b></i> viszonylag jól kezeltem a kórházasdit, öröm volt visszatérni az iskolapadba. Novemberben iskolalátogatásra mentem a jelenlegi középiskolámba, ami akkor nagyon impozánsnak tűnt. Most sem rossz, de jobbra számítottam. :D Elkezdődtek a keringőpróbák, amik minden hétfő(?) reggel 0. órában voltak megtartva. Hidegben, sötétben, álmosan sétáltam hajnalok hajnalán az imádott táncórákra; azt hiszem, itt jött el az a pont, hogy kávé nélkül nem tudtam elindulni sehová. Csakhogy november-december újra hasfájással, WC-re rohangálással telt, étvágyam pedig egyáltalán nem volt. Karácsony után egyik nap elájultam a folyadék veszteség és az alacsony tápanyagszintem miatt, úgyhogy a kórház újfent tárt karokkal várt.<br />
<b>Kórteremben szilveszterezni meg nem a legjobb móka, higgyétek el!</b> :D<br />
<br />
<br />
<b><u><span style="font-size: large;">2015: KÜZDELEM A BETEGSÉGGEL, A KÖZÉPISKOLAI BEILLESZKEDÉSSEL</span></u></b><br />
<br />
Január első napjai: 39 kilósan feküdtem a kórházi ágyon összekuporodva, a gerincem irdatlanul fájt, gyenge voltam és reményvesztett. A belem vérzett, a gerincferdületemet semmi izom nem tartotta, étvágyat hírből sem ismertem. <i>Azt hittem, meg fogok halni.</i> Abban a pillanatban azt gondoltam, nem fogom megélni a 15. születésnapomat. És akkor eszembe jutott a Papám, aki mindig felvillan előttem, amikor nem látok kiutat. Küzdenem kell, mert még sok mindent kell megéljek. Küzdenem kell, mert nem azért születtem, hogy így legyen vége. Ha akkor nincs bennem annyi elszántság, nem tudom, mi történt volna. Ha akkor Anyuék nem hordják nekem titokban a chillis babot turmixolva, akkor nem tudom, min éltem volna. :D<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgboiBh3Cq5AJCqpS7VuyMJvJpelslFZS2DGHrpckm6DCRzBaNwDXsZ6rBIhhuOIkFKzYvSPpwvYNzvDrsvQKo8ZfQ2fWmTWUpeZoi5wG6PgR6dgcnC1YNKK3N821Q2i9Ep4NolVHTNN_o/s1600/2015.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgboiBh3Cq5AJCqpS7VuyMJvJpelslFZS2DGHrpckm6DCRzBaNwDXsZ6rBIhhuOIkFKzYvSPpwvYNzvDrsvQKo8ZfQ2fWmTWUpeZoi5wG6PgR6dgcnC1YNKK3N821Q2i9Ep4NolVHTNN_o/s320/2015.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jobb fent egy "fantasztikus" szelfi szemüvegben, lent már<br />
középsulisként mekis kajával.</td></tr>
</tbody></table>
Azért az is rengeteget számított, hogy a család tartotta bennem a lelket. A szüleimnek sem volt egyszerű végignézni, ahogy napról napra soványabb és erőtlenebb lettem. Amikor bejöttek hozzám, Anyu sosem sírt, mert nem akarta, hogy még jobban megijedjek a helyzettől. Nem akart pánikot kelteni bennem, holott Ő sem volt biztos abban, hazamegyek-e még a kórházból egyáltalán. Én a helyében nem biztos, hogy képes lettem volna így végigcsinálni... de Ő igen, és a magabiztos szavai engem is pozitív irányba tereltek.<br />
Egyik reggel Karoliny doktornő bejött hozzám és elmondta, szteroidot kell szedjek, máskülönben nem jön rendbe a belem. A szteroid egy nagyon erős gyógyszer, ami sokféle mellékhatással jár, de végső esetben muszáj bevetni. A szteroid volt a mentőövem.<br />
Aki IBD beteg valószínűleg találkozott a <i>Medrol </i>nevű szteroiddal, ha nem, szerencsés az illető. Napokon belül elmúlt a véres székletem, s olyan étvágyam lett, mint még soha. Képes voltam 2 Big Mac-et legyűrni egymás után, nagy krumplival. <b>Konkrétan 1 héten megettem vagy 30 darab tojást</b> (szerencse, hogy Apumnak már akkor is voltak tyúkjai). Pár hét múlva normál testsúlyom lett, vigyorogva néztem a mérlegen a 45 kilogrammot (155 centi vagyok, szóval ez teljesen okés).<br />
Ami viszont kikészített: a szteroid felvizesített, az arcom rettentően pufi lett, a testrészeim természetellenesen lettek teltebbek. Elég hosszú ideig szedtem; felüdülés volt abbahagyni... Végre újból normálissá vált az arcom. :D<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBWylQBkEAH_9IC7mEmkVZRJad1mXiJJHhOcItbTiVCUMxWyQ7mjCGjCMl0HHI9WBOL9ofeEZFlAcgz8EiEYBgK-pI-5FktYMk-PbRTFN9mk-gdDFDeq3-yVltQE37dzj-1VqwvCrh2cw/s1600/81188667_308652296700318_5370153685005369344_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="748" data-original-width="531" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBWylQBkEAH_9IC7mEmkVZRJad1mXiJJHhOcItbTiVCUMxWyQ7mjCGjCMl0HHI9WBOL9ofeEZFlAcgz8EiEYBgK-pI-5FktYMk-PbRTFN9mk-gdDFDeq3-yVltQE37dzj-1VqwvCrh2cw/s320/81188667_308652296700318_5370153685005369344_n.jpg" width="227" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Beszélgetésem Vikivel: már akkor is<br />
maximalista voltam.</td></tr>
</tbody></table>
<b>Életem első nagy vizsgái:</b><br />
A központi felvételi óriási mumusnak számított; matekból kötelező korrepetálásra kellett járnunk, ami őszintén nem sokat segített: 50-ből 28 pontot értem el, ami 56%-nak felel meg. Örülnék ha az érettségi 4%-kal jobbra sikerülne, mert az már 4-es, de ez csak egy kósza álom :D<br />
A magyart "kiráztam a kisujjamból", mert 86% lett, ami egyáltalán nem rossz, de az érettségimtől többet várok el. :D<br />
A középiskola nyelvi előkészítő osztályába való bejutásért szóbeliznem is kellett angolból, amitől nem féltem annyira, mint tavaly az előrehozott érettségitől. A vicc az, hogy a mostani angoltanáromnál szóbeliztem, akinél többen elsírták már magukat felvételi közben (igen, tavaly azt hiszem hárman is voltak), de én csak nevetgéltem végig. Biztosan jó pontokat adott, mert az ideiglenes ranglistán 14. lettem. Na, nem fényezni akarom magamat, de irtó büszke voltam magamra. :)<br />
<br />
<b>Újabb barangolások külföldön:</b><br />
Még 2015 elején utaztam a sulival Angliába 6 napra, amit a ballagásomra kaptam ajándéka a szüleimtől. Szuper volt a társaság, a programok, az egész hangulat. Életem egyik legjobb ajándéka volt... külön örültem annak, hogy a fűzőmet nem kellett vinnem magammal, de ezután már nem is hordtam sokáig.<br />
Itt jegyezném meg, hogy <b>egy utazás, egy közös program mennyivel értékesebb tud lenni a tárgyaknál</b>. Az angliai út nyitotta fel a szememet az utazás és az új helyek felfedezésének szépségére.<br />
Amúgy ebben az évben nyaraltam először külföldön: a horvát tengerparton, ahová Viki is velünk jött. Igazából az egész nyarat együtt töltöttük, sok emléket gyűjtöttünk. :)<br />
<br />
2015 volt a <i>selfie</i> éve, legalábbis számomra. Kétkamerás mobilom lett, és rengeteg, RENGETEG szelfit csináltam, aminek jó része még mindig megvan a régi memóriakártyámon. A legtöbb borzalmas. :D Minden képet Retrica-val szerkesztettünk/készítettünk (te jó ég :D) és ekkor lett Snapchatem meg Instagramom. Régi szép idők. Azóta nincsen Snapchatem, a régi Insta-képeimet meg letöröltem, mert vállalhatatlanok.<br />
<br />
<b>Kisiskolásból középiskolás:</b><br />
Nem volt túl könnyű beilleszkedni; szerencsémre ismertem pár embert az új osztályomból, szóval egyedül sosem voltam. A nyelvi előkészítős év volt a legélvezetesebb: heti 16 angol, 1 nyelvtan, 5 tesi, 3 matek és infó; lyukas órákban pedig ping-pong meccsek. Mind visszasírjuk azokat az időket.<br />
Ebben az időszakban lettem kelendő a fiúk körében. :D Meg nem tudnám számolni, hány névtelen Ask.fm-es kérdést kaptam az ideálomról és kapcsolatokról (jesszusom, még ilyenem is volt).<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4yaCMGbIUR0CV9zM-znELvpejW_T5pd7rb5GvTU8WJsvEfUl5D9UFbMTdOPKod7Z0NJRR3abVi90BTOWSmEOgD9aV1sOZbw36oY-wUL2WwyJREIx2JT5ETVDOTW4cwCCrEqtfrEqKEaM/s1600/Screenshot_2015-10-04-09-27-31+m%25C3%25A1solata.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="236" data-original-width="408" height="185" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4yaCMGbIUR0CV9zM-znELvpejW_T5pd7rb5GvTU8WJsvEfUl5D9UFbMTdOPKod7Z0NJRR3abVi90BTOWSmEOgD9aV1sOZbw36oY-wUL2WwyJREIx2JT5ETVDOTW4cwCCrEqtfrEqKEaM/s320/Screenshot_2015-10-04-09-27-31+m%25C3%25A1solata.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ebből is látszik, hogy nem tudtam kezelni a<br />
helyzetet.</td></tr>
</tbody></table>
A középsuli második hónapjában egy fiút utasítottam vissza (azóta ezt a témát nem nagyon emlegetjük fel), és összejöttem egy sráccal, akivel kb. egy hétig voltam együtt. Mondjuk úgy, hogy nagyon vágytam arra, szeressen valaki, és kicsit féltékeny voltam azokra, akiknek volt szerelmük. Fogtam az első fiút, aki imponált (akinek történetesen én is tetszettem), és pár hét beszélgetés után kijelentettük, hogy kapcsolatban vagyunk. <b>Mindez addig tartott, amíg rájöttem, nem biztos, hogy én tényleg ezt akarom, majd egy elég rosszul sikerült szájra puszi után lezártam a dolgot.</b> Pár hét múlva új sulira váltott. (Kissé hasonló a harmadikos sztorimhoz, ugye?) :D Viccet félretéve ez akkor egyáltalán nem volt mókás, sőt, nagyon rosszul éltem meg. 15 éves fejjel az ember lánya szeretetre, figyelemre és törődésre vágyik, ami nálam sem volt másképp. Az, hogy hirtelen több fiúnak kezdtem tetszeni, nyilván jól esett a szívemnek, de őszintén megvallva <i>nem igazán tudtam kezelni a helyzetet</i>... bele is futottam egy kapcsolatba, ami csúnya véget ért, bár 7-10 nap járás nem sokat nyom a latban.<br />
<br />
Újra elkezdtem táncolni, immáron egy hip-hop csoportban; sajnos pár hónap után ott kellett hagynom a csapatot, pedig épp feljebb léptem volna a ranglistán; be akartak rakni a középhaladókhoz.<br />
<br />
Kijelenthetem, hogy 2015 a lehetőségek, változások éve volt: az első nagyobb megpróbáltatások feletti győzedelmeskedés, a betegségemből való felépülés, új emberek megismerése, csúnyácska kislányból nőiesedő tinédzserré válás.<br />
<br />
<br />
<b><u><span style="font-size: large;">2016: AZ ELSŐ IGAZI KAPCSOLATOM, A SZÜLEIM VÁLÁSA</span></u></b><br />
<br />
2016-ban megkaptam életem első, normális csókját :D (a 2015-ös szájra puszit vétek lenne csóknak nevezni). Szóval 10 nappal a 16. születésnapom előtt <i>összejöttem egy fiúval, akivel 2 évig együtt jártunk</i>; ez a 2 év pedig sok mindenre megtanított, rengeteg élménnyel gazdagodtam, és jelentős változásokon mentem keresztül.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBJwLhPMrJvhXpgJvaJGDT19x16hIHD3M9mZcGxZvUs0IEyixyTUFKpMgF6Yf36FFm4xnRXPANWRUdUwnO9SyK6RxePfZXM3ZFALgSXMUfcNiZ4tPMssKYG2cG50sw-X4JT2ypCKgev34/s1600/2016.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBJwLhPMrJvhXpgJvaJGDT19x16hIHD3M9mZcGxZvUs0IEyixyTUFKpMgF6Yf36FFm4xnRXPANWRUdUwnO9SyK6RxePfZXM3ZFALgSXMUfcNiZ4tPMssKYG2cG50sw-X4JT2ypCKgev34/s320/2016.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A felső két kép között csak 2 hét telt el, de olyan, mintha<br />
3 évvel fiatalabb lennék rövid hajjal.</td></tr>
</tbody></table>
Ebben az évben<i> váltak el a szüleim</i>, ami akkor elég rosszul érintett. Nagyon nehéz időszak volt ez lelkileg, még akkor is, ha tudtam, hogy amúgy ez a szüleim számára, és számomra is jobb lesz a későbbiekben (jobb is lett). Viszont sajnos <b>a pánikrohamok rendszeressé váltak</b> az évben, és nem volt könnyű megbirkózni velük. Részletesen nem akarok belemenni a válási témába, mert ez teljesen magánügy, de annyit elárulhatok, hogy ha nem lett volna az akkori barátom és a családja, szerintem összeroppantam volna.<br />
<br />
Az érzelmi megmérettetés a külsőmön is meglátszott; látványos változást akartam. <b>A derékig érő hajamat levágattam a fülem aljáig, s befestetettem sötét lilás-barnásra</b>. Az eredmény borzasztó lett, de akkor erre volt szükségem. (Azóta növesztem.)<br />
<br />
Bár nem volt mindig felhőtlen ezzel a sráccal a kapcsolatom, az egyszer biztos, hogy 100%-ban <b>megtapasztaltam azt, milyen az, ha valaki tényleg szeret</b>. Milyen az, amikor törődnek velem, megnyugtatnak, és gondozzák a lelkemet. Azelőtt senkitől sem kaptam ekkora szeretetáradatot, ilyen figyelmet és óvást.<br />
A kapcsolatunk első éve, - így visszagondolva - meseszerűnek tűnik. Valamelyest gyermeki érzelmek voltak még, amik ideig-óráig elégnek bizonyultak. Viszont ahogy teltek a hónapok és megerősödtem kissé a szüleim szétválása után, kezdtem túlnőni az érzelmeimen.<br />
<br />
<br />
<b><u><span style="font-size: large;">2017: ÉLETEM ELSŐ BLOGBEJEGYZÉSE, ÁLLANDÓ OLVASÁS, ÖNVIZSGÁLAT</span></u></b><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3cGCAbb1DTWTWnP3HdgJXhBkRtQ4NSr-BNnpocIfOHnOVLZ_noR55SQ2sBAN_6kHT-siZ32UYx4q7qdcinedXbMIi7xapnzbEB6attw6S-O7cG1i4lUC2UIJUpGw3h44cPxLHHsxuh6U/s1600/2017+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3cGCAbb1DTWTWnP3HdgJXhBkRtQ4NSr-BNnpocIfOHnOVLZ_noR55SQ2sBAN_6kHT-siZ32UYx4q7qdcinedXbMIi7xapnzbEB6attw6S-O7cG1i4lUC2UIJUpGw3h44cPxLHHsxuh6U/s320/2017+%25281%2529.jpg" width="320" /></a>Szerintem az egyik legjobb döntésem volt, amikor egy hideg, hófútta délelőttön, egy rettentően unalmas ügyviteli ismeretek órán elhatároztam, hogy blogot nyitok. :D<br />
Nem csoda, hogy 2017-ben írtam a legtöbbet: konkrétan úgy éreztem, senki sem hallgat meg. A gondolataimat nem igazán volt esélyem megbeszélni senkivel. Vikivel ebben az évben nagyon eltávolodtunk egymástól, s nem csupán azért, mert kollégista volt: a legtöbb időt a barátommal töltöttem, könyvekbe burkolóztam és befordultam. Persze, tartottuk a kapcsolatot, de messze nem úgy, mintha legjobb barátnők lennénk, pedig "<i>papíron</i>" annak tartottam Őt. Más kérdés, hogy egyáltalán nem úgy viselkedtem, mint egy barát.<br />
Mindennek ellenére úgy érzem, ennek az évnek <b>így kellett telnie</b>. Hihetetlen mennyiségű könyvet olvastam, és eminens módra tanultam (még ha ezt akkor nem is vallottam be). A könyvek által sok dologra rájöttem, mondhatnám, hogy a könyvek ébresztettek rá arra, változtatnom kell a kapcsolataimon, az életvitelemen.<br />
<br />
17 évesen egy lánynak ÉLNIE kell. Ki kell mozdulnia a barátaival, igenis el kell járni bulizni, új embereket megismerni, kirándulni, titokban elszívni az első szál cigit... én 17 évesen inkább olvastam és a barátommal filmeztem, mintsem kimozdultam volna, ami szomorú arra tekintettel, hogy 12-13 évesen azt terveztük Vikivel, majd együtt szórakozunk. Ehelyett Ő bármikor hívott, én szobanövényként gubbasztottam otthon. :D<br />
<b>Valahol persze jó, hogy sosem voltam felelőtlen</b>, de később tapasztaltam meg jelentős dolgokat, amit kicsit bánok.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY99XH8esZqh3iOvscrJFk8JqAZujIqFzCR9BLq2_XV0nCG9aM41z5FGswOETdjnRbOodcAe72GF6W6tx-HOTCafvEZbH4M_3Clpr2hFJF195Wt_2Fy5h3ulT9GJ_aqmgeRaOJbm2h__8/s1600/2017+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY99XH8esZqh3iOvscrJFk8JqAZujIqFzCR9BLq2_XV0nCG9aM41z5FGswOETdjnRbOodcAe72GF6W6tx-HOTCafvEZbH4M_3Clpr2hFJF195Wt_2Fy5h3ulT9GJ_aqmgeRaOJbm2h__8/s320/2017+%25282%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt már csöppet jobban festettem, mint 13 évesen. :D</td></tr>
</tbody></table>
Mégis, <u>a könyvek segítettek megérteni önmagamat</u>, az érzéseimet, az emberekhez fűződő kapcsolataimat. Egyre többet olvastam, ami azt jelentette, rengeteg időt töltöttem magamban. Folyton önvizsgálódást tartottam; mit akarok, hogyan szeretnék élni, mire vágyom... stb. Rájöttem arra is, hogy bár fáj bevallanom, de a kapcsolatom a barátommal, sem olyan, mint 2016-ban. 1,5 év elteltével kezdtem arra a pontra eljutni, hogy valami nagyon nem okés. Egy idő után úgy éreztem, megfojtanak az érzések, megfojt a helyzet, ami körülvesz. <i>Megváltoztam, a változás pedig előrébb lépésre sarkallt.</i> Úgy éreztem, sokkal többet változtam, mint az akkori barátom; egyes témákban érettebben, megfontoltabban gondolkoztam, és nem tűnt úgy, hogy képesek lennénk együtt előrébb lépni. <b>Amikor belenéztem a tükörbe, csak önmagam régi, kifacsart mását láttam, aki se viselkedésben, se stílusban nem hasonlított arra, aki pár évvel azelőtt voltam.</b><br />
2017 szilveszterén a baráti összejövetelen a mosdóban sírtam.<br />
<br />
<br />
<b><u><span style="font-size: large;">2018: AZ ÉRZELMI HULLÁMVASÚT ÉVE</span></u></b><br />
<br />
2018-ra eljutottam arra a szintre, melyről képes voltam lépni a változtatás felé. A 2 éves kapcsolatom <i>megtanított megélni az érzéseimet, az első barátom által rájöttem, miként kell elfogadni az embereket </i>(ha teljességgel nem is, de jórészt képes vagyok elfogadni a személybeli különbségeket). Kellett az a 2 év; kellett mellém az a fiú, mert irtó türelmes, figyelmes és értelmes volt. Mellette<b> a gondolkodásmódomat és érzésvilágomat tudtam fejleszteni</b>, ám rá kellett jönnöm, ahhoz, hogy teljességgel kamatoztatni tudjam a megtapasztalt érzéseimet és a kialakult látásmódomat, útjainknak el kell válnia. Természetesen borzasztóan <i>fájdalmas</i> volt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGUlei4c-zMdu-mNAeTWqjmLJIVdxC3kyv3pK7yLuozJrLpXzCD2G44XDmTVdabnn4e86ESQkXaxnpAaEp16BlAfPJ640fdu_KJ6HpEWgm3tcaEf6FCjJtdGsHsZkRzmGbscRR8pqa5Bw/s1600/2018+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="512" data-original-width="1024" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGUlei4c-zMdu-mNAeTWqjmLJIVdxC3kyv3pK7yLuozJrLpXzCD2G44XDmTVdabnn4e86ESQkXaxnpAaEp16BlAfPJ640fdu_KJ6HpEWgm3tcaEf6FCjJtdGsHsZkRzmGbscRR8pqa5Bw/s320/2018+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Az sem segített, hogy a szakításunk előtt rengeteget tudtam gondolkodni az erdélyi utazás alkalmával. Rossz érzés volt, mert hihetetlen erős érzelmek fűztek hozzá. Végigzokogtam a szakításunk éjszakáját, s pár hónapig rettentő nehéz volt. <b>De ha nem tettem volna meg, most nem tartanék ott, ahol.</b> A betegségem miatt 14-15 évesen átéltem komoly fizikai fájdalmakat, 18 évesen pedig szembenéztem azzal, milyen az, amikor a lelkem fáj kicseszettül. <i>Ezt is túléltem valahogy.</i><br />
<br />
<b><u>Végre kiszakadtam a négy fal közül:</u></b> életemben először diszkóba mentem, programokat szerveztünk Vikivel, emellett elszívtam életem első cigijét, és megtapasztaltam, milyen berúgni. Mindezt, hozzáteszem, legálisan, mert 18 éves lettem. :P<br />
<br />
Februárban a hajam újra rózsaszínes-lilás színt kapott, és visszakerült az orr-piercingem. :D<br />
<br />
Május közepéig érzelmi viharok dúltak bennem, kissé megtorpantam a nagy "<i>szabadságban</i>". Valami újra vágytam, így az akkor még legjobb fiúbarátommal elkezdtem edzőterembe járni. <b>Egyre elégedettebb lettem önmagammal.</b> Tetszett, hogy formásabb lett a testem, erősebbnek kezdtem magamat érezni. Helyreállni látszódott a belsőm-külsőm egyensúlya és a gerincem is megtartottabb lett az edzések miatt.<br />
Több megerősítő szót, és pozitív visszacsatolást kaptam a környezetemből: a barátaim biztattak, hogy jó úton járok, s a szüleim is örültek, hogy végre újra kezdek önmagammá válni.<br />
<br />
<i>4 hónap alatt teljes átalakuláson mentem át: a külsőm változtatása és az önbizalomszerzés a belsőmet is megmásította. Újra nyitottabb lettem, de volt még hova fejlődni.</i><br />
<br />
2018-hoz köthető az első nagy <b>koncertélményem</b> is. Döntő pillanat volt; nem csak azért, mert beleszerettem a koncerthangulatba, hanem azért is, mert ez volt az a nap, miután eltávolodott tőlem egy jó barátom.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrbLcYF8EBTpuGy8d_yGC0BuzrZODTcCfkFR7kyqfMTwSNbaWrKoGYbSFN4Le8vNTsKh-DzOupp2iD0Z8fXr8mbs09T2ID9sNGhN4wtck5kiQyNJ_is9dVVT21sCapNo3-BijFW-FKzTM/s1600/2018+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrbLcYF8EBTpuGy8d_yGC0BuzrZODTcCfkFR7kyqfMTwSNbaWrKoGYbSFN4Le8vNTsKh-DzOupp2iD0Z8fXr8mbs09T2ID9sNGhN4wtck5kiQyNJ_is9dVVT21sCapNo3-BijFW-FKzTM/s200/2018+%25282%2529.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Azért ez a szemüveg jobban áll, mint a 2015-ös.</td></tr>
</tbody></table>
Június 1-jén <b>életem első házibulijában döntöttem el, hogy sosem fogok dohányozni</b>, és ez az elhatározás a mai napig tart. Ám, ekkor történt velem olyan is, ami azelőtt soha: belegabalyodtam egy olyan kapcsolatba, amit nem akartam 100%-ig, amiről nem akartam beismerni, hogy többet árt nekem, mint használ. És NEM a fiú személyével volt a gond, hanem azzal, hogy barátként sokkal jobban megértettük egymást, mint párban.<br />
A kapcsolatunk első hónapjaiban simán ment minden, és őszintén mondhatom, az <b>előnyömre vált</b>: nőtt az önbizalmam, megbecsülve éreztem magamat, és rengeteg új dolgot tapasztaltam meg vele. A gond akkor kezdődött, amikor fojtva éreztem magamat: még több időt akart velem eltölteni, holott nekem már az is sok volt. Nekem kell a tér, az egyedül-, a barátaimmal-, a családommal töltött idő. Ideig óráig tudtunk kompromisszumot kötni, de egyre inkább <i>azt éreztem, egyedül kell lennem</i>. Úgy éreztem, valaki más életét élem, más helyett vagyok mellette. Különböztek az életről való elképzeléseink, a kapcsolatról szőtt képünk. S bár Ő nem gondolta ezt élhetetlen problémának, én igen, nagyon is. <b>Fontos szerepünk <i>volt</i> egymás életében</b>, de nem egymásnak lettünk kitalálva. Hazudnék, ha azt mondanám, bánom, hogy akkor összejöttünk. Azt viszont bánom, hogy nem búcsúztunk el egymástól előbb, és hogy Ő nem vette észre azokat a <b>különbözőségeink</b>et, amik végig ott virítottak előttünk.<br />
Kissé tanácstalan is voltam: rengeteget beszéltem a témáról a barátaimmal (legfőképpen Vikivel és Timivel), meg a szüleimmel. Konkrét válaszokat a kérdéseimre nem adtak, és nem is tanácsoltak semmit, de felvázolták, Ők mit látnak, mi a véleményük. Sokszor nehéz volt elfogadni a dolgokat, de többször átgondolva mindent, megvizsgálva az összes apró zavaró tényezőt ráébredtem, hogy több esetben is jól látják a helyzetet. Ezután pedig magamban kellett rendeznem, mi a helyes lépés.<br />
<br />
Az évet állandó fejfájással, pánikrohamokkal zártam.<br />
<br />
<br />
<b><u><span style="font-size: large;">2019: AMIKOR VÉGÜL MINDEN JÓRA FORDULT</span></u></b><br />
<br />
Kórházzal indítottam az évet. Pont akkor váltottam felnőtt kezelőorvosra, amikor újra fellángolt a betegségem.<br />
<b>Szokás mondani, hogy amikor valami bántja a lelket, az kihat a testre is.</b> Szerintem pontosan ennek a következménye volt az az 1 hét, amit nagy fájdalmakkal a kórteremben töltöttem. Iszonyatosan legyengültem, rengeteg vért vesztettem; itt már fontolóra vettem a szakítást a barátommal, de úgy gondoltam, biztosan a betegség miatt érzem a lezárás szükségességet... hát jó nagy hülye voltam.<br />
Abban az időben az Ő egészsége sem volt a legjobb, de amikor az ember lánya lefogyva, étvágytalanul fekszik a kórházi ágyban, fájdalmak között, és neki kell vigasztalni a fiúját, az számomra kissé érdekes. Örültem, hogy össze tudtam magamat szedni, semmi energiám nem volt mást istápolni. Nyilván, a családom és a barátaim is segítettek a napos oldalt látni, na meg a drága szteroid, (helló újra Medrol) de ha nem szálltam volna mélyen magamba, <i>akkor talán még most is az önsajnálatban fetrengenék</i>. Számtalan órát beszélgettem végig Anyukámmal, és az sem volt ritka eset, hogy zokogásban törtem ki. Nem volt elég, hogy érzelmi téren is kusza voltam, még a betegségem is kikészített. Napok teltek el azzal, hogy azt hittem, most ebből a fellángolásból nincs felépülés. De a szüleim nyugtattak, és szuper kajákkal etettek (kinek kell a kórházi kaja, ha ilyen professzionális <i>séfek</i> veszik körül :D), Viki fagyival tömött, Danci barátom még melós ruhában is meglátogatott, unokahugim <i>UNO party-kat</i> nyomott velem, Timi végigtelefonálta velem az estét, Ani Mama meg a gyógyító petrezselymes krumplijával töltött fel élettel. A tanáraim nagy része is szuper rendes volt: haladékokat kaptam a pótlásra, és türelmesen magyaráztak el mindent, amiről lemaradtam.<br />
Kórházban feküdni úgy, hogy szinte mindig látogat valaki, teljesen másfajta élmény. :)<br />
<br />
Úgy gondolom, csak akkor gyógyul meg valaki teljesen szellemileg és fizikailag, <b>ha önmaga képes felülkerekedni a gondjain</b>, ha azt az energiát, ami maradt benne, azt a felépülésére tudja fordítani.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW2P4XhFLqM4DtTaROvV71l5UHw6Q7FaKUcPT9OV-nZneywEDPQ__mQJFEM5bghzKIixRrwsjRoEmfw-vVj5G2v31WIA8Wgi_-MqrgKjQqtP5YsGsMrLNTXu574PNL3obNAeHAdDVqOo4/s1600/2019+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW2P4XhFLqM4DtTaROvV71l5UHw6Q7FaKUcPT9OV-nZneywEDPQ__mQJFEM5bghzKIixRrwsjRoEmfw-vVj5G2v31WIA8Wgi_-MqrgKjQqtP5YsGsMrLNTXu574PNL3obNAeHAdDVqOo4/s320/2019+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szabadság. :D</td></tr>
</tbody></table>
2019 első fele <i>utazásokról</i> és rengeteg <i>énidőről</i> szólt. Több helyre ellátogattunk családdal, barátokkal Magyarországon belül 1-2 napra, ami tovább fokozta az utazási vágyamat. Az énidőmben meg arra fókuszáltam, hogyan képzelem 2019 további szakaszát. Kicsit magamba fordultam: az érzéseimről nem igazán beszélgettem senkivel, mert magam akartam megérteni, kiértékelni a bennem felgyülemlő gondolatokat, érzéseket. Fájt beismerni, de ahogyan egyre kevesebb időt voltam a barátommal, boldogabb és felszabadultabb lettem. Újra 180 fokos fordulatot vettem; ráeszméltem, teljesen más elképzeléseim voltak, mint az akkori barátomnak. Úgy éreztem, <i>egy idegennel vagyok együtt</i>. Olyan volt, mintha az együtt töltött idő meg sem történt volna, mintha sosem ismertük volna egymást igazán. Mert tulajdonképpen nagyon különbözőek voltunk, amihez megpróbáltam idomulni... megpróbáltam, de nem tudtam. Megpróbáltam a "<i>jó barátnő</i>" elvárásoknak megfelelni, de nem ment.<br />
Én nem az a lány vagyok, aki állandóan a pasijával akar lenni, nem az vagyok, aki minden problémáját meg akarja oldani a fiújának. Nem tudom félretenni a magamra, a családomra, barátaimra, hobbijaimra szánt időmet.<br />
Nem akarok rövid pórázon élni, aki ha elmegy bulizni a barátaival, kötelezően sajnálnia kell a barátját, mert neki nincs kivel mennie (van, csak az érzelmi zsarolás könnyebb). Nem akarom félredobni a lehetőségeimet csak azért, mert a páromnak nincsenek.<br />
<br />
Július közepén szakítottam a barátommal. <b>Egyáltalán nem illettünk össze</b>, amit akkor Ő még magának sem vallott be. És ezek után sem mondanám azt, hogy hibáztam akkor, amikor összejöttem vele. <i>Rengeteget tanultam</i> azalatt az 1 év alatt, noha a vége felé kristálytisztán láttam, nincs jövőnk. Én csak azt kívántam Neki, találja meg azt a lányt, aki hozzá illik. Szívből kívánom, hogy találjon rá az útjára. És utálhat azért, mert nem voltam elég odaadó barátnő, utálhat azért is, mert önző módon a saját egészségem, boldogságom fontosabb volt, az övénél. Utálhat, mert nem voltam jó támasz, nem mintha Ő az lett volna számomra. Utálhat, mert "<i>nem tettem eleget</i>" a kapcsolatunkért, és inkább szakítottam vele, de tulajdonképpen csak megvontam tőle a szenvedése forrását, magamat, mert én sosem tudtam 100%-osan boldoggá tenni. Remélem, mostanra Ő is rájött minderre.<br />
<br />
Mivel nem volt előttem rózsaszín köd, és tisztán, objektíven tudtam a kettőnk kapcsolatára tekinteni, az elengedés is könnyen ment. Az elengedés már hónapokkal a szakítás előtt elkezdődött lélekben; ahogy távolodtunk egymástól, úgy vékonyodott az összetartó fonál. Felelős vagyok a tetteimért és a szavaimért, tehát mindazt, amit leírtam, büszkén felvállalom. Aki ezekért az érzéseimért megbélyegez, az nem ismer igazán, és azt sem tudja, mit éltem át... mások dolga felett könnyebben ítélkezünk, mint a sajátjaink felett. Letéphettem volna gyorsan a ragtapaszt már tavasszal, de teljességgel meg kellett győződjek arról, hogy esély sincs közös jövőre.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfRhOo2vGGLR3Hce2s5pep6dFSNvDhyCmAJgllZbuzjtgiF4My6-Yv1IC6Ocio2RAXTv5INHFgSZYUGKjOc8Fch2NWLvYcTAO7BqSjnZj8Dj30FvJ5VC348RcFZA14oYyNRHliMtiHYkQ/s1600/2019+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfRhOo2vGGLR3Hce2s5pep6dFSNvDhyCmAJgllZbuzjtgiF4My6-Yv1IC6Ocio2RAXTv5INHFgSZYUGKjOc8Fch2NWLvYcTAO7BqSjnZj8Dj30FvJ5VC348RcFZA14oYyNRHliMtiHYkQ/s200/2019+%25282%2529.jpg" width="200" /></a>A 2019-es nyaram ezek után <i>jól alakult</i>:<br />
Több koncerten vettem részt, mentem kirándulni, 1-2 napra nyaralni. Szabadnak éreztem magamat, olyan voltam, mint aki levetette a válláról a nehéz súlyokat. <b>Az életem napok alatt vált felhőtlenné és színekkel telivé.</b> Újra edzeni kezdtem, szinte teljesen egészségessé váltam kívül-belül. Elkezdtem CBD olajat szedni, ami a vérképemből eltüntette a rengeteg csillagot. 2019 nyara számtalan dologra megtanított, erről bejegyzést is írtam, amit <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2019/08/5-dolog-amit-2019-es-nyar-megtanitott.html" target="_blank">ITT</a> elolvashattok.<br />
<br />
1 hét szabadság után megismertem egy srácot és álmomban sem hittem volna, hogy ilyen kevés idő után egy újabb kapcsolatba "<i>ugrok</i>". Pedig ugrásról szó sem volt: akkorra már rég rendeztem az érzéseimet az előző barátommal kapcsolatban.<br />
Voltaképpen nem akartam új barátot. Szívesen beszélgettem fiúkkal, de nem volt célom újra járni valakivel... csak arra nem számítottam, hogy szerelmes leszek.<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;"><b>(2020.02.02. - szerkesztve)</b></span><br />
Nem számítottam arra, hogy felbukkan és majd órákon keresztül beszélgetünk. Nem hittem volna, hogy egy srác levesz majd a lábaimról az életszemléletével, életrevalóságával és karizmájával. Pedig így történt. 160 kilométer választott el minket, de ez sem számított.<br />
Találtam valakit, aki fél éven át az életem része volt, akinek a tinédzser éveim egyik legszebb időszakát köszönhetem. Aki mindig türelmes volt velem, aki elfogadott a hibáimmal együtt, s aki megtanított <b>spontánnak lenni</b>. Mondhatni, segített visszatalálni önmagamhoz; talán ezért sem estem nagyon mély letargiába, miután <i>szakított</i> velem.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNK2aVtr3kjdyJAUu647u3MO_a_3vpKCnsrX4Gs8zzwhKcPk7GvK8rEKwy7t-RILYMTEEQlnmv3xMukvttgt11lm3bIheIJVVZbsUOIvRrTBwjbvcUFMdQoBvidTwqc5WdQ7ElU6bYAes/s1600/2019+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNK2aVtr3kjdyJAUu647u3MO_a_3vpKCnsrX4Gs8zzwhKcPk7GvK8rEKwy7t-RILYMTEEQlnmv3xMukvttgt11lm3bIheIJVVZbsUOIvRrTBwjbvcUFMdQoBvidTwqc5WdQ7ElU6bYAes/s320/2019+%25283%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szalagavató, Karácsony, és Szilveszter.</td></tr>
</tbody></table>
Rengeteget köszönhetek neki; tanultam az életről és magamról is általa. <b>Boldog vagyok</b>, mert egy szuper időszak áll mögöttem. <b>Boldog vagyok</b>, mert olyan volt a kapcsolatunk, mint egy romantikus történet, ami megismételhetetlen számomra. Szerencsés vagyok, hogy az életem része volt; még ha nem is olyan hosszú ideig.<br />
<i>Ezt dobta a gép:</i> megtapasztaltam, milyen az, amikor valakit csak úgy hozzám rendel az élet, milyen az, amikor hihetetlenül hiányzik az, akit szeretek, megtanultam értékelni magamat úgy, hogy a másik fél nem értékel. Most már végre tudom milyen az, ha én táplálok erősebb érzelmeket a másik iránt, de legfőképpen azt tanultam meg, milyen érzés, ha szakítanak velem (mivel eddig mindig én mondtam ki az utolsó szót). Szokás mondani, hogy <i>a karma egy büdös nagy szajha</i>, de szerintem ennél többről van szó. Igazából viszonylag pozitívan élem meg, hogy <i>dobtak</i>, már amennyire a helyzet pozitív lehet. Az önbecsülésem kissé sérült, de majd helyrehozom idővel. Őszintén, így kerek egészen tudom elbúcsúztatni a tini éveimet; szinglin lettem kis-tinédzser, és szinglin válok fiatal felnőtté. Persze, a szakítás estéjén olyan voltam, mint akinek ráültek a mellkasára, és nem egy zsebkendőt eláztattam könnyekkel, de azóta sokkal jobb. Egy-egy pillanatra elkap még a szívfájdalom, de nem érzem úgy, hogy itt lenne a világ vége. <b>Az élet megy tovább</b>; a nap nagy részében poénkodok és végzem a dolgaimat. Fájt a végszó? Fájt. De annyi lehetőség és új dolog vár még rám, hogy kár lenne több időt siránkozásra és önsajnálatra pazarolni. Megértem a döntését, és elfogadom azt. Éppen ezért gondolom úgy, hogy talán ez volt a legoptimálisabb döntés mindkettőnkre tekintettel. Innentől kezdve a fókuszt leginkább arra helyezem, hogy 2020-ban egyre összeszedettebb és jobb legyek minden téren, minél többet bizonyítsak saját magamnak, és a spontaneitást, amit tanultam, helyesen alkalmazzam. Ahogyan az elmúlt napokban kijelentettem: <i>túl sok horgászbot lóg még a vízbe, miért is ragadnék le a bánat bugyrában</i>? :D<br />
<br />
2019 <b>nem csak</b> érzelmi téren volt sikeres:<br />
Megszereztem az angol közép- és felsőfokú érettségit, magam mögött tudok egy sikeres egészségügyi alkalmassági-, és elméleti KRESZ vizsgát is. A 11. évfolyamot jeles eredményekkel zártam, a 12. évfolyamot pedig kamu barátok nélkül, önbizalommal telve kezdtem. Igaz, decemberre begyűjtöttem pár rossz jegyet, és eléggé lemaradtam a tananyagokkal, de mindezt azért, mert a szalagavatónkon dolgoztam gőzerővel. Az eredmény szuper lett: rettentő büszke voltam arra, amit alkottam, na és persze az osztályom azon tagjaira, akik hasonlóképp belevalóan adtak bele apait-anyait.<br />
<br />
<br />
<i><b>Lezárult egy korszak.</b></i> Visszatekintve minden filmbe illő, mintha nem is velem történtek volna meg. Sokat tanultam, de még ennél is több vár rám a 2020-as években.<br />
Érettségi, jogsi, karrier... meglátjuk, hogyan boldogulok fiatal felnőttként. Hatalmas félelmek vannak bennem, mert minden olyan új még. Érzem magamban a lehetőségeket; kérdés, hogy mennyire tudom majd a képességeimet kamatoztatni. Mit érek el, és miben bukok el? Miben leszek képes kivirágoztatni az eddig megszerzett tudásomat? Mihez leszek elég jó?<br />
Tisztában vagyok azzal, mik az erősségeim, és miben vagyok még iszonyatosan gyenge. Tudom, hogy a szavaimmal, gondolataimmal, ötleteimmel, és szervezőképességemmel nagyot tudok alkotni. Tudom azt is, ha a közgázos ismereteimre kissé rágyúrok, lesz valami alapom. Tudom, hogy van bennem elszántság, de még fejlődnöm kell. Tudom, hogy sokat kell még tanulnom az életről. És hát sokat kell fejlődjek a háztartási praktikák szempontjából is. :D<br />
<br />
Azt remélem, hogy 5-10 év múlva visszatekintve a most leírtakra majd fejlődést látok; olyan lépteket akarok látni, amelyek néha ingatagok és bizonytalanok, amiket viszont sok biztos lépés követ. És elvárom magamtól, hogy a nehézségek és kudarcok ne tántorítsanak el; ehhez viszont sok fejmosásra, és megerősítő beszédre lesz majd szükségem, ez garantált. :D Néha mindenkit helyre kell rázni.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Gyere rám 2020, majdcsak meglátjuk, ki áll a végén nyerésre!</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
A képek felhasználása TILOS, csupán a blogbejegyzés linkjével oszthatók meg!</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-73113851075706565082019-11-29T15:30:00.000+01:002019-11-29T15:30:34.293+01:00Feminista lettem?!#?!!4*? - Egy feminista nem jár rózsaszínben (és egyéb hazugságok)<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b>Sziasztok! :)</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig foglalkoztatott a téma, hogy valójában mit is jelent nőnek lenni. Mitől nő egy nő? Van-e feltétele annak, hogy nőnek nevezhessem magamat?</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy gondolom, ezekre a kérdésekre nincsenek konkrét válaszok, ugyanis ahány ember, annyi szokás és történet. Mindig is lesznek olyanok, akik úgy gondolják majd, hogy a nők kizárólag háziasszonyok lehetnek, hogy mi vagyunk a gyengébbik nem, és hogy minket irányítani kell. Akárhányszor eszembe jut ez a gondolat, elönt a düh, hiszen teljesen nonszensz az egész. Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert sosem éreztem úgy, hogy a nemem miatt lenéztek volna, - a környezetemben nem jellemző túlzottan a megkülönböztetés - ám a világon sok helyen még mindig "alsóbbrendűként" tekintenek a nőkre, ami igencsak dühítő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Először is tisztázzuk a feminizmus fogalmát:</u></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
„Olyan politikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása."</div>
<div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: right;">
- <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Feminizmus" target="_blank">Wikipédia</a></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Tehát szó sincs arról, hogy a nők felül akarnának kerekedni a férfiakon, vagy hogy a nők jobbak tőlük. Aki feminista, az alapvetően a diszkrimináció ellen küzd, megveti a lealacsonyítást és a negatív megítélést. Ez napjainkban kiterjed a rasszizmusra és az LMBTQ közösségre is, azaz legyen az illető akár nő, akár férfi, rendelkezzen akármilyen bőrszínnel és vallással, legyen akármilyen az identitása, MINDEN EMBERT megilletnek az alapvető jogok és az egyenlő bánásmód.<br />
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDlFtcbVcTDkLjUbMlNQ51czQWwvExZYWccqkh2FzXc2uh4Y3Cx1661LbzhmuSeWt35gRIMihibZTPWnJdBuTLNR6MpV2yvlJxC2-Q1U8FnDJicMJekXk09UkVIvrTBX3ruMUZPJteNF4/s640/76941645_734373940382325_311889383890354176_n.jpg" width="640" /></div>
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Persze vannak olyan extrém esetek, amikor nők utálat tárgyaként állítják be a férfitársaikat, megalázzák, és rossz színben tüntetik fel őket. Tulajdonképpen nők bánnak lekicsinylően a férfiakkal, mindenért őket hibáztatják. Sőt, vannak olyanok is, akiket teljesen elragadott a patriarchizmus gondolata, és akár nőtársaiknak is nekirontanak, ha valamelyikük "behódol" a férfiaknak: feszülős ruhát, magassarkút, dekoltázs villantó pólót, vagy épp miniszoknyát vesz fel, ami miatt a "gonosz, perverz, patriarchális férfiak megbámulják". ATYA ÚR ISTEN, HÁT MIT KÉPZEL EZ A RIB@NC? - teszik fel a kérdést a gyakran <i>femináciknak</i> becézett nők a miniszoknyás nőt látván, és rögtön elkönyvelik szegényt, aki csak jól akarja magát érezni a bőrében, és olyan ruhát visel, amilyet AKAR. Ez tökéletes példa azokra, akik túlzásba viszik a dolgot és egy teljesen eltorzított feminista eszmét képviselnek.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Őszintén, nekem ne mondja senki se azt, hogy ha egy nő meglát egy jól öltözött, sármos pasast nem nézi meg. Vagy ha a strandon sétálva szembejön egy szépen kidolgozott testű adonisz, nem csodálja meg. Ugyanmá'.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
NA DE MIÉRT IS ÍROK MOST EGY BEJEGYZÉST A FEMINIZMUSRÓL???</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nemrég olvastam az <b>Egy feminista nem jár rózsaszínben - És egyéb hazugságok</b> című antológiát, amit <b>Scarlett Curtis</b> szerkesztett. Számos nő írását fűzte csokorba arról, mit jelent számukra a feminizmus. Egy igencsak sokoldalú könyvről beszélünk, mivel minden nő más és más, különböző kultúrával, szokásokkal, vallással és élethelyzettel rendelkeznek. Úgy vélem, fontos több szemszögből is megvizsgálnunk egy-egy problémát, jelen esetben a nők egyenjogúságának kérdését.</div>
<div style="text-align: justify;">
A novella-gyűjtemény bővelkedik szubjektív tapasztalatokkal, érzésekkel, gondolatokkal, amelyeket elolvasva átfogó képet kaphatunk arról, mit értünk el a történelem során, és mi az, amiért küzdenünk/amin dolgoznunk kell a továbbiakban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindegyik írás egyedi a maga módján, ám néhány kiemelten kedves/közel álló a szívemhez. A következőkben ezekről szólnék pár szót, de előtte megosztanám a saját verziómat, azaz hogy én mit gondolok a témáról, s hogyan élem meg azt, hogy születésemkor az anyakönyvi kivonatomba belekerült jellemzőként a "NŐ" meghatározás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><u>Én és a nőiességem</u></span></b><br />
<div style="text-align: justify;">
A történetet a legelején kezdeném, tehát az anyaméhben: az ultrahang alapján nem volt egyértelmű, fiú vagyok-e, vagy lány. Az orvosok azt mondták, a felvétel alapján inkább fiúnak tűnök, de a szüleim felkészültek arra, hogy lehet tévednek a szakemberek. Tévedtek. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWl_VKqSL0JcFg9qeE4pQsM5_Zm-o3TuLhKuI1fun4FMN78CqOV522oUo46EttgzWNSD7Oozw0_Xp1UeZBLIr6fCHkA-bbggZX_WRXCcc4eM7RM2yKWPYJHy-sX6epzwDpnu8o76nm83I/s1600/74634717_414351906120207_8731683171491381248_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="869" data-original-width="640" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWl_VKqSL0JcFg9qeE4pQsM5_Zm-o3TuLhKuI1fun4FMN78CqOV522oUo46EttgzWNSD7Oozw0_Xp1UeZBLIr6fCHkA-bbggZX_WRXCcc4eM7RM2yKWPYJHy-sX6epzwDpnu8o76nm83I/s200/74634717_414351906120207_8731683171491381248_n.jpg" width="146" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem nevetni! :D</td></tr>
</tbody></table>
Kisgyerekként nagyon kevés hajam volt, ezért mindig rövidre vágták, hogy besűrűsödjön: 3-4 éves <br />
koromig úgy néztem ki, mint egy kisfiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emellett nem is voltam kimondottan lányos: unokabátyámmal autókkal, építőkockákkal játszottam, könnyen összehaverkodtam korombéli kis-srácokkal, és sosem öltöztettek cuki lányka ruhákba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsa belegondolni, de egy 3-4 éves gyerek is érzi azt, ha kevésbé lányos, mint a társai. Amikor bekerültem az oviba (és hirtelen rengeteg lány vett kerül) emlékszem, milyen volt látni, hogy más lányoknak hosszú haja van, csinos ruhácskába öltöztetik őket, és babáznak, meg Barbie-meséket néznek. <i>Akkortájt én a reklámokon és a Teletabikon éltem, na meg otthon ugyebár matchboxokat tologattam és LEGO-ztam.</i> Amikor a többi lánnyal herceg-hercegnőt játszottunk el (értsd: egyikünk lányt, másikunk fiú szerepet kapott), akkor MINDIG én voltam az, aki a fiú szerepét kapta... talán azért, mert akkoriban nem érvényesítettem túlzottan az akaratomat, vagy talán azért (és ezt látom logikusabbnak), mert a többiek is érezték: <b>nem vagyok az a tipikus lányos lány</b>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mondanám, hogy nem éreztem magamat lánynak, inkább úgy fogalmaznék, másmilyennek éreztem magamat. 5-6 évesen jött a szoknya-imádó korszakom, amikor télen sem voltam hajlandó mást hordani, pluszban megnövesztettem a hajamat és többé már nem hitt fiúnak senki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám, ezután is voltak olyan érzéseim, hogy lehet "nem vagyok igazán lányos". Általános iskolában több lánybarátot szereztem, de a fiúkkal mindig is könnyebben megértettem magamat, ami most, 19 évesen sincs másként. Nyolcadikos koromig minden srácnak csak a haverja voltam. Megannyi sztorit hallgattam végig: ki tetszik nekik, ki a <i>"legfullosabb csaj"</i>, ésatöbbi. Egy szó, mint száz, 15-16 évesen kezdtem magamra teljes értékű lányként tekinteni, amikor a fiúk elkezdtek érdeklődni irántam LÁNYként, na meg a külsőm is nőiesedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mire szeretnék ezzel rámutatni?</b> Nem, nem arra, hogy az identitásom más, hanem hogy egy nő nem lesz attól nőietlen, ha esetlegesen nem öltözik mindig kiskosztümbe, ha ultra-rövid a haja, ha szeret szerelni és fizikai munkát végezni, ha kaja után elenged egy büfögést, vagy ha épp az anyaság nem neki való és inkább karrierista. Túl sok sztereotípiát állít fel a társadalom, holott nőnek lenni egyet jelent azzal, hogy NŐNEK ÉRZEM MAGAMAT. Ugyanez érvényes a férfiak szemszögére is: ha egy férfi különös gondot fordít a megjelenésére, ha hosszú a haja, ha szeret főzni, mosni, takarítani, ha extra-udvarias és visszafogott, vagy ha épp nagyon gondoskodó és családcentrikus, attól még FÉRFI, ha férfinek érzi magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy az a kis történetemből is kivehető: mindig is tudtam, hogy LÁNY vagyok, de akkor még nem fogtam fel az egyének személyiségbeli különbségeit, azaz nincs 2 egyforma lány, nincsen egy megszabott SÉMA, amilyennek egy lánynak/nőnek lennie kell. Természetesen csiszolódott az egyéniségem gyerekkorom óta, de például mai napig nem öltözködöm tipikusan csinos-nőies ruhákba, nem tudok profi sminket készíteni, nem rajongok a cuki kisbabákért, és egy kiadós ebéd után igencsak nagy büfögést tudok produkálni. :D (Ha szerintetek ezért undorító vagyok, hát oké, vállalom.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: x-large;"><u>Feminista vagyok?</u></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokáig úgy gondoltam, hogy nem vagyok feminista. Számomra <b>evidens volt</b> a nő-férfi egyenlősége; sosem éreztem azt, hogy esetlegesen kevesebb lennék a férfitársaimtól. Viszont ahogy elkezdtem kamaszodni-komolyodni és körbenéztem, rájöttem: <b>ÉN alapjában véve egyenlőként tekintettem a két nemre amióta csak élek</b>, de vannak, akik máshogy gondolkoznak efelől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval igen, mondhatom, hogy <b>FEMINISTA VAGYOK</b>., de mint ahogyan azt a bejegyzés elején is kifejtettem: <b><u>számomra a feminizmus azt jelenti, hogy mind a férfiakat, mind a nőket egyenlő bánásmód illeti, és egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, kész PONT.</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3J7fqfLYGd8a9T3_FVCFTNM52jG5IXoNDFtwH3i1Yn6g8zYRs3W-QZu7v39U0S8BVKQi2IzFm_PrtqnymhuC9fq57NBJsEFHiYjRO-BBK2L6b6h5WGgS-7edrk1YgGg29mfJNWUJG7Wc/s1600/78757796_2717703171793773_2568237374668537856_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1318" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3J7fqfLYGd8a9T3_FVCFTNM52jG5IXoNDFtwH3i1Yn6g8zYRs3W-QZu7v39U0S8BVKQi2IzFm_PrtqnymhuC9fq57NBJsEFHiYjRO-BBK2L6b6h5WGgS-7edrk1YgGg29mfJNWUJG7Wc/s320/78757796_2717703171793773_2568237374668537856_n.jpg" width="263" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Októberi könyves-fotós-nap.</td></tr>
</tbody></table>
Visszagondolva, engem akaratlanul is feministának neveltek. A függetlenség eszméje mindig is bennem élt; ez fakadhat a környezetemből, amiben felnőttem, a genetikámból, vagy éppen (ha ezoterikus oldalról vizslatom a dolgot) a csillagjegyemből, hisz vízöntő vagyok (bár ismerek olyan vízöntőket, akik egyáltalán nem szeretik a függetlenséget, <i>nevermind</i>).</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszakanyarodva az eredeti témához: a függetlenségem, szabad-szelleműségem valamelyest elegendő ahhoz, hogy feministának valljam magamat, hogy ellenszegüljek annak a házasság-példának, amiben a nagyszüleim korabeliek élnek/éltek. Persze, mára már javult azért a helyzet, de a gondolattól is irtózok, hogy belekényszerítsem magamat a SZTEREOTÍPIÁKBA, vagyis hogy háztartásbeli feleség legyek, akit eltart a férje. Nem vagyok konyhatündér, a sütés-főzés sosem hozott lázba, és nem nevezném magamat gyermek-központúnak sem. Persze, ha kell elkészítek 1-2 fogást, és a gyerekekkel is megértetem magamat, de sokkal inkább foglalkoztat a jövőbeli karrierem és az eredményeim. Lehet, hogy idővel változik a véleményem a házasságról és a gyerekvállalásról, de ehhez olyan partnerre van szükségem, akivel 100%-ban megértjük, szeretjük és építjük egymást. Ez természetesen a jövő zenéje, meglátjuk, mire jutottam 29-30 évesen. :D Mert minden a kommunikációra épül, továbbá, hogy mennyire passzol két ember elképzelése, terve, és személyisége. Ha mindkét félnek megvan a saját mozgástere és döntési lehetősége, már szuper alappal indulunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: x-large;"><u>A feminizmusom vázlatpontjai:</u></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem várom el férfitársaimtól, hogy:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- előre engedjenek az ajtóban/buszra felszállva,</div>
<div style="text-align: justify;">
- kihúzzák nekem a széket az asztalnál,</div>
<div style="text-align: justify;">
- kinyissák nekem az autó ajtaját,</div>
<div style="text-align: justify;">
- felköszöntsenek Nőnapkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem várom el a páromtól, hogy:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- virággal érkezzen a randinkra/találkozónkra,</div>
<div style="text-align: justify;">
- kifizesse a kajámat/mozijegyemet/stb.,</div>
<div style="text-align: justify;">
- emlékezzen a hónapfordulónkra :D,</div>
<div style="text-align: justify;">
- állandóan dicsérgessen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fent említetteket nem várom el, ám ha mégis előreenged egy srác az osztályterembe belépve, vagy ha a barátom meghív egy italra/kajára/stb. azt <b><u>megköszönöm, és jólesik</u></b>. Emellett időnként az is jólesik, ha én hívhatom meg valamire a másikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Amit minden férfitársamtól elvárok:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- tekintsenek rám egyenrangú emberként,</div>
<div style="text-align: justify;">
- ne kezeljék úgy a gyengeségeimet, minta nekik nem lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a két pontban minden megvan, ami lényeges.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: x-large;"><u>A könyvről</u></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképpen sokszínű antológia, amiben nem csak a feminizmusról, mint mozgalomról van szó, hanem <b>egymás elfogadásáról, segítéséről, az önbizalom növeléséről, és a rasszizmus elleni küzdelemről</b> is. Egyesek teljes őszinteséggel, akár fájdalommal mesélnek a történetükről, míg mások bohókás hangulatban, vagy versbe foglalva, továbbá szatirikus ábrázolással mutatják be, mit jelent számukra <i>NŐ</i>nek lenni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin-ZTm8y3PZ6Z2YpD3aVRTbP8JxPSjnFynhz1w5JVE_YumA3mK9JvlwIITyDZDe55AV-NNwG9WMqPQd_fCYr7Bn112CuIufhvJTrzvLzaULw2s2NE2SPdLfBLkgn-fN1DcQ9jFA_LpeYY/s1600/74522015_2704530219606807_8387906640430497792_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin-ZTm8y3PZ6Z2YpD3aVRTbP8JxPSjnFynhz1w5JVE_YumA3mK9JvlwIITyDZDe55AV-NNwG9WMqPQd_fCYr7Bn112CuIufhvJTrzvLzaULw2s2NE2SPdLfBLkgn-fN1DcQ9jFA_LpeYY/s320/74522015_2704530219606807_8387906640430497792_n.jpg" width="257" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összeszedtem azokat a novellákat/verseket, amelyek számomra fontosabbak és érdekesebbek voltak, amik megragadták a figyelmemet. Bevallom, 1-2 írással egyáltalán nem tudtam azonosulni, mert teljesen más irányból közelítették meg a feminizmus eszméjét, de hát ahány ember, annyi különféle nézőpont.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Evanna Lynch - Macskás nők</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>színész</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon tetszett, ahogy a gondolatait egymásra építette a színésznő. A látásmódja hihetetlenül <i>hétköznapi</i> és egyszerű, és ezáltal olyan, mintha egy barátnőm beszámolóját olvastam volna. A bohókás történetmesélése mellett az fogott meg, ahogyan a tini-éveire emlékezik vissza; kitér arra, hogy Ő inkább az okoska könyvmoly volt, akiben mindenki a barátot látta. Nem öltözködött "csinosan", nem szépítkezett túlzottan, hiszen inkább tanult és terveket szőtt, mintsem pletykákkal és szépségápolási praktikákkal kísérletezett volna. Ezért sokszor érezte magát csúnyának, nőietlennek azon lányok mellett, akiknek <i>kifogásolhatatlan</i> volt a haja, sminkje, ruhája, és persze népszerű volt a srácok körében. Ezzel az érzéssel valamennyire én is együtt tudtam/tudok érezni, hiszen kifejezetten ritkán öltözködöm csinosan, a smink nálam a szempillaspirált és maximum a szemhéjtust jelenti, s a hajam sem mindig tökéletes. 13-15 éves koromban éreztem így leginkább, akkor még a gerincferdülésem miatt egy műanyag korzettet is hordanom kellett, ami merőben rontott az önbizalmamon. Most sem mondanám magamat <i>túlzottan nőiesnek</i>, de nyilvánvalóan nem fogok csak azért máshogy öltözködni és többet sminkelni, hogy <i>egy szintbe kerüljek</i> a kortársaimmal. :D Úgy gondolom, fontos ilyen beszámolókat olvasnunk/hallgatnunk ismert emberektől (főleg fiatal korban), hiszen így belátást nyerhetünk egy sikeres, tökéletesnek vélt személy esetleges komplexusaira.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Lolly Adefope - Válassz!</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>színész, komikus</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a nő valami hihetetlenül jól tud fogalmazni. A novellája tele van érzelmekkel, a helyzetet pedig olyan érzékletesen ábrázolja, mintha magam is ott lennék a történet kellős közepén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Lolly</i> nem csak a nemek közötti-, hanem a <i>származásbeli</i> megkülönböztetésről is írt. Művéből kiolvasható a fájdalom, a megszégyenítés, és az előítéletekből fakadó lealacsonyítás borzalmas érzése. A sorokat olvasva az egyre fokozódó feszültség, düh, tehetetlenség, csalódottság egymást követve tárul az Olvasó elé. Tudatlannak nézik, lekicsinylik <i>Lolly</i>-t, aki tisztában van azzal, hogy értékes személyiség, hogy ugyanolyan EMBER, mint bárki más. Ám, a társadalom nagy része nem akarja elfogadni Őt a bőrszíne miatt. Szomorú és dühítő is egyben, hogy 2019-ben még mindig hatalmas probléma a rasszizmus, ami mellett nem szabad elsiklani. A történelem során többször bebizonyosodott már, hogy a tisztességesség, sikeresség, tehetség, szerethetőség kortól, nemtől, bőrszíntől FÜGGETLEN. Nem szabad, hogy előítéletesek legyünk; meg kell tanulnunk nyitott szívvel járni a világban. <i>Lolly Adefope</i> novelláját mindenkivel elolvastatnám, <i>sőt</i> elemezendő szövegként a középiskolás irodalomkönyvekbe is beilleszteném, mert véleményem szerint az érettség valahol ott kezdődik, ahol az előítéleteinket félre tudjuk tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Charlie Craggs - Nőségem rövid története</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>transz aktivista, író (a To my Trans Sisters antológia szerkesztője)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Én, aki kora tini éveimben (14-15 évesen) a TLC-t bámultam minden este, sosem kérdőjeleztem meg, hogy születhet-e valaki "rossz" testbe, vagy sem. És miért hittem már akkor a műsorban a történetüket elmesélő embereknek? Mert ismertem egy <i>lányt</i>, aki olyan volt, mint egy fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kisiskolás koromban volt egy <i>lány</i>, akivel sokat játszottunk és könnyen megértettük egymást. Mikor megismertem, olyan volt, mint egy hosszú hajú fiú; emellett a hangja is jóval mélyebben csengett. Aztán elkezdtünk beszélgetni és megtudhattam, hogy fiúkkal barátkozik, ők fiúnéven is szólítják Őt, továbbá fiús dolgok érdeklik. A mozdulatai, és az egész kisugárzása azt közvetítette, mintha egy tizenéves srác lenne. Mások nevében nem beszélhetek, de bennem (hetero) lányként mindig is más érzések kavarogtak akkor, amikor egy sráccal beszélgettem (vagy ha kisiskolásként fiúkkal játszottam), mint mikor lányokkal. Azaz, már kisgyerekként feltűnt, hogy bizony a szóban forgó <i>lány</i> valószínűleg csak külső adottságai alapján nőnemű, de belül egy <i>fiú</i> lelke lapul. Éppen ezért, mikor olyan személyek történeteit olvasom, mint <i>Charlie Craggs</i>, belegondolok, hogy mennyire nehéz is lehet elfogadni egy olyan helyzetet, amin beavatkozások nélkül nem lehet változtatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Charlie</i> írása tömör és lényegre törő, de mégis minden benne van. Azért is emeltem ki az írását, mert sokak számára tabunak számít a transzneműség, amiről viszont beszélni kell egy bizonyos életkort elérve. Ha én, 7-8 évesen képes voltam felismerni a másságot (amikor még internet közelébe se kerültem, a TV-ben pedig nemigen beszéltek róla), akkor a mostani gyermekek - akik az okos telefonok világába születtek -, is biztosan felismerik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Jameela Jamil - Mondjátok el neki</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>színész, aktivista</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jameela</i> írása nem teljesen tökéletes, ám mindenképp említésre méltó. Novellája <i>tanácsok</i>ról szól, amiket olyan nőknek címez, akik családjában nevelkedik fiú is. Tehát lényegében a cél az, hogy a fiúk kiskoruktól kezdve úgy nevelkedjenek, hogy a lányokat/nőket egyenrangú félként kezeljék, ne alakuljon ki bennük a patriarchizmus. Ez tök jó alapkoncepció, viszont több helyen is <i>túlzásokba esett</i> kissé a szerző (legalábbis számomra). Szerintem fontos tisztában lenniük a fiúknak azzal, hogy bizony a nők sokkal <i>később jutottak szóhoz</i>, mi több, a Földön még ma is vannak országok, ahol másodrangúnak számítanak nőtársaik. Szükséges emellett a tabuk nélküli felvilágosítás, hogy ne a pornóból tanulják meg, mi az a szex, mert az csak egy film... persze semmi probléma, ha pornográf tartalmakat is néznek, de tudniuk kell különbséget tenni a film és a valóság között. Mindemellett, engedni kell őket érzelmeik kimutatásában, na meg persze meg kell tanítani Őket arra is, hogy az erőszak elítélendő dolog, és semmiképp se akarják a másikat leigázni/birtokolni. A családon belüli erőszak létező jelenség, aminek igencsak itt lenne az ideje, hogy visszaszorítsuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
És miért esett mégis túlzásba a szerző? Mert mindezt csupán a férfiakra vetíti, holott <i>a lányokkal is el kell beszélgetni</i> ezekről a dolgokról. Vannak olyan lányok/nők, akik bántalmazzák a férfitársaikat, megalázzák Őket, ha érzelmeiket kimutatják, és szexuális téren is eltorzult viselkedést mutatnak, amiért okolhatjuk azon borzadály <i>young adult</i> és <i>new adult</i> könyveket/filmeket, amikben a jelenséget teljesen normálisnak állítják be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Összegezve:</b> igen, fontos a fiúkat a jó irányba terelni, de emellett a lányoknak is meg kell mutatni, mi a helyes út.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Olivia Perez - Tíz módszer, amivel te is támogathatod a nőket</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>a Friend of a Friend podcast alapítója</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN557fTcvxy7fcGq_zodX28XbVIRM7bPOubp58BZYznyFUlHrT-Qj3qNcdcUbr7Z2ohG8ROSGZ_NYwcGnHTW3To9WTwvduUpdPZjeCpe4Lrt5hqxpQVOsCVvNu8wcB6YkzRqy9O_Z0bbs/s1600/79191633_2768010283249425_1871345846759456768_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="640" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN557fTcvxy7fcGq_zodX28XbVIRM7bPOubp58BZYznyFUlHrT-Qj3qNcdcUbr7Z2ohG8ROSGZ_NYwcGnHTW3To9WTwvduUpdPZjeCpe4Lrt5hqxpQVOsCVvNu8wcB6YkzRqy9O_Z0bbs/s200/79191633_2768010283249425_1871345846759456768_n.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A lényeg, hogy jól érezd<br />magad.</td></tr>
</tbody></table>
Na, Olivia írása számomra teli találat lett, és véleményem szerint a feminizmusnak leginkább <b>erről kéne szólnia</b>: a női <i>szövetség</i>ről. Hányszor van az, hogy nők egymás között más nőket pocskondiáznak!? Oké, persze, nemtől függetlenül szoktunk szidni olyan embereket, akik számunkra illetlenül, kifogásolhatóan viselkednek. <b>De!</b> Sokszor rágalmazunk úgy más lányokat/nőket, hogy voltaképpen nem tesznek semmi rosszat, csupán kedvük szerint cselekednek. Miért beszélek T/1 személyben? Mert olykor én is beleesek ebbe a hibába, néha én is előítéletesen vonok le következtetéseket, de az utóbbi időben próbálom visszafogni ezt magamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
A követők, lájkok, Instagram-influenszerek világában időnként <i>nehéz</i> nem féltékenynek lenni, nem versengeni. Általában mindenki a LEGJOBB akar lenni, mindenki ki akar tűnni a tömegből, mindenki szép és sikeres akar lenni. Viszont meg kell tanulnunk azt, hogy FELESLEGES versengenünk; nem szabad lerib@ncozni egy másik lányt csak azért, mert lengébben öltözködik, ahogyan nem szabad irigységünk miatt egy munkában/iskolában tőlünk jobban teljesítő nőt/lányt azzal vádolni, hogy biztosan a <i>testével bűvölte el</i> a felettest/tanárt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem olyan rég egy barátnőmtől hallottam, hogy egy <i>ismerősének az ismerősének a barátnője </i>csoportos szexben vett részt (egyedüli lányként), és ez milyen már... erre csak annyi volt a reakcióm, hogy ha ez volt a szíve vágya a lánynak, miért ne csinálhatta volna. Én ugyan nem fogom emiatt elítélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az eredeti témát folytatva: erősítenünk, segítenünk és megértenünk kéne egymást ahelyett, hogy a legjobb barátnőinkkel mindenkit elhordanánk egy riherongy sz@rnak, persze véleményünk lehet, meg olyan is, akit nem bírunk elviselni, de ismerjük el az erősségeiket, mert mindenkiben van valami jó, <i>bármennyire is elcsépelt ez a közhely</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Emily Odesser - Azt. Hiszi. Csodás. Vagyok.</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>költő</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretem a verseket, mert egy konkrét írást ezerféleképp lehet értelmezni. Egy vers minden embernek mást mond, mindenkiből más érzelmeket hoz ki. A költő megírja versét, ami a részévé válik, de amint publikálja és megosztja másokkal, már nem csupán az Ő verse. Minden elolvasott vers, ami megragad bennünket, már a miénkké is válik, átformálódik. Szinte biztos, hogy nem fogom ugyanazt gondolni/érezni, mint a költő a mű írása közben. Ezért kell az irodalomórákon kívül is verseket olvasni. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Az <i>Azt. Hiszi. Csodás. Vagyok.</i> című költemény egy szabadvers, ami abszolút modern.</div>
<div style="text-align: justify;">
A vers mondanivalója az én szemszögemből: azt a szituációt tárja elém, amikor egy lányt fel akar szedni egy srác, persze csak szórakozásként. A lányt hidegen hagyja, nem érdekli a fiú közeledése, nem akar adni neki az "energiájából". Érzékelhető, hogy a fiú csak kalandra vágyik, kizárólag a lány teste érdekli. Ám, ettől a fiútól nem akar semmit, nem érdekli a gyötrődése, nem szándékozik időt fecsérelni egy olyan személyre, aki nem érdemli meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Szabó T. Anna - Mérleg</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>író, költő</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Véleményem szerint, <i>Anna </i>fogalmazta meg a legjobban a feminizmus lényegét. Egyszerűen, nem kertelve, szeretettel a szívében írt mind a nőkről, mind a férfiakról, hogy bizony egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Férfi és nő kapcsolata, mint egy mérleg, akkor a legideálisabb, ha kiegyenlítik, támogatják egymást. <i>Közgazdasági ártalom</i>, de azt kell mondjam, <b>számvitel</b>ben is akkor tökéletes minden, ha az eszközök és a források összege megegyezik. Más-más szempontokat különböztetünk meg az eszközök között, és ugyanúgy a források között is, mégis, a végén egyenlőknek kell lenniük. Furcsa hasonlat, mégis kiválóan helytáll a jelenlegi téma kapcsán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát a nő és férfi viszonya olyan, mint egy vállalkozás számláinak a mérlege. :D A sz@r poénjaimat félretéve, <i>Szabó T. Anna</i> nem is fogalmazhatott volna szebben és átfogóbban, Mérleg-verse pontosan azt tükrözi, amit én is vallok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipkCAoi4uLtXclDErsc0wTaSgb8ggY9aSODSknBIHZb8Ujrc_9hzp6B7CdHvB0lvcNtCNr-AWqrp1xBBszFqRN6ysFI5OkvVZfEXIKKQ5CTV_oZUP4Tdlg0tTJH2ESS2KyLk73DupdqNY/s1600/78293428_1942238892588593_3040317455172894720_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="830" data-original-width="638" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipkCAoi4uLtXclDErsc0wTaSgb8ggY9aSODSknBIHZb8Ujrc_9hzp6B7CdHvB0lvcNtCNr-AWqrp1xBBszFqRN6ysFI5OkvVZfEXIKKQ5CTV_oZUP4Tdlg0tTJH2ESS2KyLk73DupdqNY/s320/78293428_1942238892588593_3040317455172894720_n.jpg" width="245" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szösszenet Rupi Kaurtól.</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Tasha Bishop - Mikor a lelked mélyén tudod, hogy nőnek születtél</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>a Pants Project alapítója</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A biosz könyvek konkrétan behatárolják, hogy <b>mitől nő egy nő</b>: külső és belső nemi szervektől, női nemi hormonoktól, kromoszómáktól, "normális" nemi éréstől... ám, mi van akkor, ha mégsem úgy történik mindig minden, mint a könyvekben?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tasha méh nélkül született</i>, így sohasem szülhet gyermeket, a társadalom által elvárt "Anya szerepet" pedig sosem töltheti be. Mégis <b>NŐ.</b> EMBER. ÉRTÉKES SZEMÉLY. Nem adhat életet egy kisembernek, amivel együtt kell élnie.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hány olyan nő él a környezetünkben, akiknek valamilyen oknál fogva nem születhet gyermeke... és általában ezek a nők szeretnének leginkább egy csöppséget a szívük alatt hordani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tasha</i>-nak nincsen méhe, sosem volt menstruációja, mégis nagyobb fájdalmat cipel magával napról napra, mint azok, akik havonta 1x pár napig véreznek. Meg kellett operálni, hogy egyáltalán szexuális kapcsolatot létesíthessen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan küzdenek kisebbségi <b>komplexusok</b>kal, amik eltörpülnek egy olyan elemi dolog mellett, mint a nemzőképesség, azaz annak a hiánya. Mindnyájunknak vannak kényes témái, mindnyájunknak vannak olyan dolgok az életben, amikkel együtt kell élnünk; amik esetleg korrigálhatók, vagy helyettesíthetők. De nyilvánvalóan nem lesz sokkal jobb, ha megműttetem a kis melleimet, mint ahogyan az sem lesz ugyanolyan, ha valaki örökbe fogad egy gyermeket. Enyhíthet a helyzeten, de nem lesz <u>UGYANOLYAN</u> érzés. <i>Tasha</i> együtt él azzal a tudattal, hogy valami "hiányzik" belőle, ami más nőkben megvan, s ezt a nyomasztó érzést igencsak nehezen lehet elnyomni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvben őszintén ír arról, ahogyan nap mint nap küzd az önbizalma helyreállításáért, de vannak rosszabb napjai, amikor szinte teljesen maga alá temeti a kisebbségi komplexus súlya.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért, amikor legközelebb menstruáltok nők, lányok, gondoljatok <i>Tasha</i>-ra... az a pár nap fájdalom a nyomába se ér annak, amit Ő érez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Skai Jackson - Bizonyítani, hogy tévednek!</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>színész</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihqL9EehCqALTChsSE0hyphenhyphenugOROJrJmkq0wtaAjvY0l3vIGhZA52YorpHGBVwv_mdW5ih-xOxyQuvnFc-t8NGR5z0oUBeH5cTRaMGFzkhAfNi0iEOXmYyjudJ2SUbuE8sIQjV7Ne4U-YwI/s1600/78753760_2434555356654211_2620975986765725696_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihqL9EehCqALTChsSE0hyphenhyphenugOROJrJmkq0wtaAjvY0l3vIGhZA52YorpHGBVwv_mdW5ih-xOxyQuvnFc-t8NGR5z0oUBeH5cTRaMGFzkhAfNi0iEOXmYyjudJ2SUbuE8sIQjV7Ne4U-YwI/s320/78753760_2434555356654211_2620975986765725696_n.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Indokolatlan Halloween-i kép.</td></tr>
</tbody></table>
Ez a fiatal lány csupán egy oldalt írt, mégis a szívemből szólt. Bebizonyította, hogy attól még, mert más nem hisz bennünk, mi képesek vagyunk elérni a céljainkat. Kritizáljon bárki, gúnyoljanak és tiporjanak, ha van elég hitünk önmagunkban, akkor <b>senki sem áshat alá minket</b>. Az utóbbi időben én is hasonlóképpen bebizonyítottam azt, hogy túl tudom szárnyalni önmagamat: minden alázó szó csak erősített abban, hogy felszegett állal mosolyogjak azokra, akik a kudarcomat jósolták/kívánták. Ennyit erről. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És igazából ennyit a novellákról-versekről is, mert nemigen emelnék ki többet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a könyv sok nő, sokféle történetét meséli el. Néha nem árt <i>elgondolkodnunk és vizsgálódnunk</i> a feminizmus témájában, legalábbis én, személy szerint így érzem. Hasznos volt az antológia, mert számos perspektívába tekinthettem bele; egyszerre tanultam, kikapcsolódtam, és fejlesztettem a gondolkodásmódomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amin manapság leginkább agyalok, az a <b><u>női-szövetség</u></b>. Rengetegszer tapasztalom, hogy mi nők valamelyest nehezebben alkalmazkodunk egymáshoz, mint a férfiak. Versengünk, játszmázunk, utálkozunk, holott nincs jobb vagy rosszabb, <b>a nyertes</b> pedig az, aki nyitott szívvel tud a többi nő felé fordulni. Olyan, mintha belénk lenne nevelve az állandó versengés. Amióta elolvastam a könyvet, <i>folyamatosan tanulok</i>: tanulom azt, hogyan lehetnék nyitottabb, elfogadóbb a társaimmal. Egyre csak azt mantrázom magamban, hogy minden emberben van valami kiemelkedő, mindannyian értékesek vagyunk. Minden lányban/nőben van valami szép, és nem lehetek annyira vak, hogy nem veszem észre: felesleges versengeni bárkivel is. Szóval mélyen magamba szálltam és elgondolkodtam, megéri-e azon görcsölni, hogy <i>"Jajj, elég nőies vagyok a többiek mellett?"</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Le. Kell. Sz@rni. :D Elég nőies vagyok és kész, aztán gondoljanak bármit.<br />
<br />
Az antológiát ajánlom elolvasni, mert szélesíti a látókört, emellett el is gondolkodtat a téma kapcsán. A tagolása szuper, és tartalmilag is egészen átfogó, bár nyilvánvalóan lehetne bővíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Utóirat:</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Nyugi, nem lettem #GIRLBOSS! :D</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Nektek mi a saját sztoritok? Meséljétek el hozzászólásban! :)</b></span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-2150586109044442062019-10-04T23:31:00.000+02:002020-04-13T23:02:11.995+02:00Megszereztem az alternatív érettségit!<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><i>Sziasztok! :)</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szokásomhoz híven jó nagy időcsúszással teljesítek most egy kihívást, amire Ágoston 2018. májusában hívott ki... számoljunk csak: igen, <b>több, mint 16 hónap telt el</b> azóta, igen, ez majdnem fél év(!!!), de no para, itt van, meghoztam, kitöltöttem és remélhetőleg szuperül is vizsgáztam le az alternatív érettségin! :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt a felkérést már akkor hatalmas megtiszteltetésnek vettem, mert a <a href="http://felnottszemmel.blogspot.com/" target="_blank">Felnőtt szemmel</a> blog az egyik kedvencem <strike>(volt)</strike>, sajnos azóta a blog bezárt, de <i>szofisztikált énem</i> boldog, hogy Ágoston gondolatait továbbra is olvashatom a Facebook-oldalán. Szerintem Ti is fontoljátok meg az oldala követését és csekkoljátok az írásait <a href="https://www.facebook.com/felnottszemmel/" target="_blank">ITT</a>.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs03MqBOgyA5O36Pp3zV8mzCaMwrZsy6SPWmdH5dXAFkKjS-W3EhA_hCblH46WP_eVQrFZatG_NHOda4gAJXL9MyZ498O_soTeKj3azmjC8aYvmKoiSvwZZqfUaa1Kj6ctYNu5XwFbKAs/s1600/IMG_5733.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="640" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs03MqBOgyA5O36Pp3zV8mzCaMwrZsy6SPWmdH5dXAFkKjS-W3EhA_hCblH46WP_eVQrFZatG_NHOda4gAJXL9MyZ498O_soTeKj3azmjC8aYvmKoiSvwZZqfUaa1Kj6ctYNu5XwFbKAs/s400/IMG_5733.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Miért tartom Őt az egyik kedvenc cikk írómnak?</b></i> Mert valóságos rálátása van a társadalmunkra, szeret ironizálni és humort vegyíteni a véleményébe. Olyan problémákkal, témákkal foglalkozik, amik meghatározzák a XXI. századi ember életét, <b>fel meri tenni és meg is meri válaszolni</b> a kérdéseket, továbbá nem riad vissza a tabuktól sem. Ha kell, nekirohan a popkultúra által felmagasztalt <i>sztároknak és celebeknek</i>, akiket seperc alatt darabokra szed és kielemez. Hasonlóképp bánik el tini lányokkal és fiúkkal, szülőkkel, Insta-ladyk hadával és a negatív példaképekkel. Ha ez alapján szimpatikusnak találjátok, olvassátok el a régi bejegyzéseit <a href="http://felnottszemmel.blogspot.com/" target="_blank">ITT</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Következzenek a kérdések!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><u style="background-color: white;"><b>RANDOM TÉNYEK</b></u></span></h2>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><u><b>1. Melyik a kedvenc évszakod?</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mindegyik évszakot szeretem, a sajátságos jellemzőik miatt:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
~ Tavasszal a megújuló természet valami csodálatos: virágzó fák, friss növény illat, esős délutánok és a lassan enyhülő idő számomra mind nagyon kedves.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBydnV5K_WJA8g5wRyDZ6yC-P4Kgu78uZANteARGL9ZXqJK3AfegUGHeGIjUALZ81qfkm98uaK6_vdtNgnkkxB2ArPg-fVJf7NI4ivBr_kEkuvsdpmtoIH1VHlWHSkKU40a4GsUHcuRhQ/s1600/IMG_5734.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBydnV5K_WJA8g5wRyDZ6yC-P4Kgu78uZANteARGL9ZXqJK3AfegUGHeGIjUALZ81qfkm98uaK6_vdtNgnkkxB2ArPg-fVJf7NI4ivBr_kEkuvsdpmtoIH1VHlWHSkKU40a4GsUHcuRhQ/s200/IMG_5734.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2017. Karácsony,<br />
kezeslábas :D</td></tr>
</tbody></table>
~ Nyáron lenge ruhákban járok, lehet strandolni, napozni... este sokáig világos van, többet találkozhatok a barátaimmal, lehet nyári melót vállalni. És nem kell minden reggel 6:00-kor kelnem. :D A nyári szünet szépségei (bár már nem sokáig élvezhetem).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
~ Ősszel a színes falevelekben szeretek gyönyörködni, az év azon szakaszában a legjobb az erdőket <br />
járni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
~ Télen van Karácsony, amire imádok készülődni. Mást nem igazán szeretek a télben, mert hideg van, ha hó van akkor meg minden csupa mocsok. Persze a tél is lehet szép, ha a szobából figyelem a havas ágakat és a hóesést. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<b><u><span style="font-size: x-large;">2. Mi a legfurcsább visszatérő álmod?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyakran álmodom azt, hogy elkések valahonnan és próbálok sietni, de nem megy, aztán rosszul érzem magam amiatt, mert kicsúsztam az időből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Más visszatérő álmom nincs, viszont régebben sokszor álmodtam azt, hogy megfulladok, (tóban, medencében, folyóban) mivel többször kerültem már fulladás közeli állapotba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>3. Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze, szerintem mindenkinek vannak <i>"idegállapotba kerülök, ha meghallom"</i> szavai. Ezek nálam azokat a szavakat jelentik, amelyek leginkább divatszavak, "szlengesített szlengek", és az alapból rövidített szavak még rövidebb formái.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Pár példa:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
- köszönöm -> köszi -> <b><i>köki</i></b> (ez mondjuk SzJG Virág egyik agyszüleménye)</div>
<div style="text-align: justify;">
- egészségedre -> egs -> <b><i>egi</i></b> (sorry, notsorry, de nagyon hülyén hangzik)</div>
<div style="text-align: justify;">
- király -> <b><i>kircsi</i></b> (amikor ezt először meghallottam, nem tudtam elképzelni, mi a bánatot jelent)</div>
<div style="text-align: justify;">
- olyan -> <b><i>oan</i> </b>(amikor elhiszi valaki, hogy betűk elhagyásától cukibb/aranyosabb lesz a mondanivalója, de igazából kurvára nem!)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>További idegesítő szavak számomra:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
- <b><i>legkedvencebb</i></b>: ennek a szónak nem szabadna léteznie, mert szerintem nincs olyan, hogy például valami a "<i>legkedvencebb ételem</i>". Kedvencből csak 1 van; nagyjából mindent lehet rangsorolni, ha mégis vannak egymással vetekedő ételek az első helyen, akkor meg azt mondom: "a kedvenceim közül az egyik a palacsinta". Ez most nem a legjobb példa, de a lényeg, hogy hihetetlenül hülyén hangzik számomra a <i>legkedvencebb </i>szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- <b><i>jujci</i></b> (ehhez nem fűznék semmit :D)</div>
<div style="text-align: justify;">
- <b><i>effektíve</i></b>: miután egyik osztálytársam állandóan ezt a szót használta, egyszerűen megutáltam és bármikor meghallom, a hideg futkos a hátamon (megint csak sorry)</div>
<div style="text-align: justify;">
- <b><i>tetszikel/beimádol/stb.</i></b> (gyakori Facebook-os kifejezések)</div>
<div style="text-align: justify;">
- <i style="font-weight: bold;">báttya/bá$tya/dilom/still/nagyon adom/pacekba vágtam... stb.</i> szavak, amiket szarkasztikus hangnemben használni oké, de komolyan gondolva elég gáz</div>
<div style="text-align: justify;">
- <b><i>Instagram *csorbabencehangon*</i></b> - ez volt a válaszom poén része, a háttérsztori annyi, hogy Bence kismilliószor savazza az érintett közösségi platformot, és amikor meghallom az <i>Instagram</i> szót, ahogy elhagyja a száját, már fogom a fejemet. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><u><b><span style="font-size: x-large;">4. Ha választhatnál három olyan tulajdonságot, amilyen embereknek mind tetszenél, melyikeket választanád?</span></b></u></span><br />
<span style="font-size: medium;"><b><i>(Pl.: én a kedves, okos, ügyes embereknek akarnék tetszeni. Ennél azért ötletesebbet várok!)</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek a tulajdonságok elég összetettek, nem is tudnám csak 3 szóval definiálni őket:</div>
<div style="text-align: justify;">
- alapvetően reálisan gondolkodó embereket, akik képesek kimozdítani a komfortzónámból,</div>
<div style="text-align: justify;">
- küzdő szellemű, törekvő és konkrét célokkal rendelkező személyeket,</div>
<div style="text-align: justify;">
- olyanokat, akikkel mindenféle témát meg tudok vitatni úgy, hogy a véleményünk nem mindig egyezik, viszont el tudjuk fogadni a másik meglátásait.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnlrwnISF-ffXimXlcm9teCJBnSz-ejiPOagD79WDjD3tj3xN3Rc5h-m6RAudqCEBLL3H2ISLOne5PpDkGbyKOCT5rkEurtg3wmIN3LFH_KOc52paixoqR2qnZzK6RDWPm2C6Lm_Bz0oM/s1600/IMG_5735.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="960" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnlrwnISF-ffXimXlcm9teCJBnSz-ejiPOagD79WDjD3tj3xN3Rc5h-m6RAudqCEBLL3H2ISLOne5PpDkGbyKOCT5rkEurtg3wmIN3LFH_KOc52paixoqR2qnZzK6RDWPm2C6Lm_Bz0oM/s320/IMG_5735.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Plusz, akik olyan bolondok, mint én, és szeretik a kecskéket.</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">5. Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, mert ami KÖTELEZŐ azt nagyrészt senki sem szereti olvasni/nézni. :D Csak magamból indulok ki: imádok olvasni, de a kötelezők nem vonzanak túlzottan. Megjegyzem, az <i>Egri csillagok</i>at sem olvastam soha, csak végigszenvedtem a filmet. Mégis 5-ös dolgozatot írtam, bár erre rásegített, hogy a tanárunk dolgozat közben kisétált a teremből, és össze tudtunk dolgozni a többiekkel. Így akik elolvasták, megosztották velünk, lustákkal a részleteket is. <i>(Ági néni, remélem nem tetszik most ezt olvasni.)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
És bár olvastam rengeteg könyvet, nem tudnék olyat mondani, ami mindenkinek tanulságos lenne, vagy <b>amit mindenki pozitív élményként könyvelne el</b>. Egy filmet viszont mindenkinek ajánlanék (nem tenném kötelezővé, csak erősen ajánlom), ami pedig az <i><b>Életrevalók</b></i>. Annyira mély a cselekménye, sőt igaz történet az alapja. Tényleg érdemes megnézni!:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX6AM4BFiVpLfKkqy4ZR981l7HNC9vfB-MaYISMkN-vcEBo7v_bErFJlSCdQ9S22Fs2if28fDCeAPDRoAqiiFXkF2Dit58UheZo3rJwgo8lBRckyhuQRMYEx1mGWgjuwP77BixCoHQJzg/s1600/cereal-1444495_640.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="426" data-original-width="640" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX6AM4BFiVpLfKkqy4ZR981l7HNC9vfB-MaYISMkN-vcEBo7v_bErFJlSCdQ9S22Fs2if28fDCeAPDRoAqiiFXkF2Dit58UheZo3rJwgo8lBRckyhuQRMYEx1mGWgjuwP77BixCoHQJzg/s200/cereal-1444495_640.jpg" width="200" /></a><b><u><span style="font-size: x-large;">6. Tejre a müzli, vagy müzlire a tej?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Müzlire a tej... egyetlen egyszer öntöttem véletlenül a tejre a müzlit, de úgy nagyon lassan puhult meg és nem ízlett. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">7. Melyik a kedvenc mémes oldalad?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Instagramon követem <i>noemiivagvolgyi</i>t, mert a posztjaiban erős irónia és társadalomkritika található. Egyszerűen nem lehet komolyan venni a bejegyzései stílusát; annyira látszik a hibák direktsége, meg az eltúlzott élethelyzetek ironikus ábrázolása. Persze neki is vannak gyengébb mémjei, de azért jószerével rettentően ütősek (hasonlóképp érzek <i>kokszoskarcsi</i> mémjei iránt is).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">8. Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Arachnofóbiám van</i>, ami sokak számára érthetetlen. Rengetegszer megkaptam már, hogy: <i>„Egy ilyen ici-pici pókocskától hogy lehet félni, nézd, milyen ártatlan, ő jobban fél tőled, mint te tőle!?"</i> Hogy hogy lehet félni, h<b>át így baszdmeg</b>! - erre a kérdésre általában nem tudok másmilyen választ adni. Még kiskoromban riogattak a pókokkal, méghozzá sötétben, ez pedig hatással van az egész életemre... <b>többször kerültem már kínos szituációba</b> a fóbiám miatt. Előfordult olyan, hogy nyugodtan olvastam óraközi szünetben kis harmadik osztályosként és az egyik barátnőm úgy gondolta, frankó április 1-jei tréfa lesz a fejemre tenni egy műpókot, miközben mit sem sejtve bele vagyok merülve a regénybe. Gondolhatjátok, <i>sikítva hajítottam el</i> a szóban forgó undorító tárgyat a terem másik végébe és hihetetlen zokogásban törtem ki, továbbá gyors szívverést produkáltam. Hasonlóan megnövekedett a pulzusszámom, amikor a wc-n ülve leereszkedett elém egy pók és a nagymamámnak kiabáltam, mert fel sem mertem kelni az ülőkéről. Szóval a pókok és én nem vagyunk jóban, ezt pedig sokan hisztinek vélik... nos, azok az emberek elgondolkodhatnak azon, számukra mi a félelmetes, mert lehet, hogy az meg az én szememben lenne érthetetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>9. Mit tudsz a legjobban főzni?</u></b></span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok egy konyhatündér, de például a carbonarat egész ügyesen készítem. (Ha épp nem lesz fűszertelen. :D)</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">10. Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Általában a macskás videók közben mindig olyan vagyok, mint a <i>"sírvaröhögős-szmájli"</i>, mert a cicák ultra bénák tudnak lenni, ez pedig valamiért ingerli a nevetőizmaimat. Igen, a <b>macskás videók</b> a gyengéim. (Volt egy kedvencem, amiben 3 bengáli macska fut egy hatalmas mókuskerékben, de sajnos nem találom a videót.)</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDD9cuOnm6eZng2cjSk45EqVi8kQlH8x9DtHFJdQmf2cUvSjJ0EsI-sGqGEvdXtL1afaDB87wsAe2puPlirn7tdyiJI6ZqVrP7Fq3uZp1XeN4m8oRmGbL5mPu43El967cZTTbHprhN4s/s1600/actor-1296315_640.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="640" height="187" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDD9cuOnm6eZng2cjSk45EqVi8kQlH8x9DtHFJdQmf2cUvSjJ0EsI-sGqGEvdXtL1afaDB87wsAe2puPlirn7tdyiJI6ZqVrP7Fq3uZp1XeN4m8oRmGbL5mPu43El967cZTTbHprhN4s/s200/actor-1296315_640.png" width="200" /></a></div>
És majd elfelejtettem: megrögzött <b>Mr. Bean</b> fan vagyok, az élőszereplős, <i>rowanatkinsonos</i> sorozatot I-MÁ-D-O-M, a fazon annyira rossz, hogy már jó. :D A kedvencem, amikor misére megy a templomba... <i>klasszikus</i>. <3</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">11. Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami kifejezőbb ennél?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Többször töltöttem már ki a tesztet, mindig más lett az eredmény. :D Eddig a legrelevánsabbnak tűnő az <b>INTJ</b> volt, de személy szerint úgy gondolom, ennél átfogóbb tesztre van szükség ahhoz, hogy valós képet kapjunk önmagunkról. Szívesen vennék részt egy komplexebb vizsgálaton.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">12. Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb: őszinte vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legrosszabb: őszinte vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">13. Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az én példaképem nem <i>"nagy ember"</i>, legalábbis nem híres. Küzdőszellem szempontjából a példaképem az egyik <b>nagymamám</b>: Ani Mama, aki idén töltötte a 80. életévét. Sok nehézségen ment már keresztül és még mindig töretlenül halad előre... számtalanszor adott erőt a példája, legfőképpen akkor, amikor kórházban feküdtem.:)</div>
<div style="text-align: justify;">
És hogy leülnék-e vele ebédelni? Természetesen, csak fel kell rá készülnöm, hogy mielőtt végre nyugodtan hozzáfogna a tál ételhez, fel-le rohangál, pakolászik és csak mondja, és mondja, és mondja a magáét. :D De én ilyen szeleburdiként szeretem drága Mamámat.:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">14. Fagyi, vagy jégkrém?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Fagyi! Elég érzékenyek a fogaim a hideg ételekre-italokra, ezért jégkrémet csak óvatosan tudok enni. Sokkal jobban szeretem a finom, krémes fagylaltot... nincs olyan nyár, hogy ne ennék legalább egy tölcséres fagyit.:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>15. Van olyan dolog az életedben, amit eddig soha nem mondtál el senkinek?</u></b></span><br />
<span style="font-size: medium;"><b>(Ez egy igen/nem-jellegű kérdés, nehogy leírd magát a dolgot!)</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Általában minden kis apróságot megosztok valakivel. Ha nem is mindenkinek mondom el az adott "titkomat", pár emberrel biztosan megbeszélem. Persze ez azért valósulhat meg, mert szerencsére van pár nagyon megértő és megbízható személy mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">16. Napfelkelte, vagy naplemente?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm5I3gp0o5HmquLngHC58DiunKviCwg7hUMcLARS6eng23hitF7RZc_exn-yUTW9KwhQLSk-fQE9mDgfhXQJ2UXcx9Wy66pway2UooPsrAGktuyObCbnBP9QNBqQ2WnmtVxtxRP8NCfJg/s1600/69712808_2430300077247093_976208300733366272_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="898" data-original-width="639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm5I3gp0o5HmquLngHC58DiunKviCwg7hUMcLARS6eng23hitF7RZc_exn-yUTW9KwhQLSk-fQE9mDgfhXQJ2UXcx9Wy66pway2UooPsrAGktuyObCbnBP9QNBqQ2WnmtVxtxRP8NCfJg/s320/69712808_2430300077247093_976208300733366272_n.jpg" width="225" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
Mindig is meg szerettem volna nézni a napfelkeltét egy tóparton/tengerparton. Mivel ez eddig nem valósult meg, egyszer egy szép nyári hajnalon valahová kisétálok és megnézem a napot, ahogy feltűnik a horizonton.</div>
<div style="text-align: justify;">
Naplementét meg már annyiszor láttam és fényképeztem, hogy beleuntam. :D<br />
<br />
Így tehát a napfelkeltére voksolok, mivel ahhoz még nem igazán volt szerencsém.<br />
<br />
Persze, a naplementék fantasztikus hátteret tudnak biztosítani az idézeteimnek, de attól függetlenül, a napfelkelték érdekesebbek... azért beillesztettem ide egy naplementés képet, mert megtehetem. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">17. Van valami olyan szokásod, amivel véded a környezetet?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát, ha az annak számít, hogy nem szemetelek, akkor igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
És a környezetünk élőlényeit is védelmezem: esős időben a földet pásztázva mentem meg az <i>"öngyilkos csigákat"</i>, akik a járdára merészkednek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><u><b>18. Mi a kedvenc társasjátékod?</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Az Activity. Mindig jól szórakozok azon, ahogy a többiek magyaráznak, mutogatnak, meg rajzolnak - olyan nevetséges megoldások szoktak elhangozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>19. Van olyan étel, vagy ital, ami Magyarországon nem kapható, de odavagy érte?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem nincs ilyen, amúgy sem vagyok ínyenc.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><b><u style="background-color: white;">EMLÉKEK</u></b></span></h2>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">23. Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A különleges kiegészítők számomra:</div>
<div style="text-align: justify;">
- A <b><i>gyűrűm</i></b>, amit Anyukámtól kaptam 14 évesen az általános iskolás keringőmön. Ő még a nővérétől kapta, szintúgy 14 éves kora körül. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy <i><b>medál</b></i>, ami az örökkévalóságot jelképezi; akkor kaptam, amikor először kellett megküzdenem a betegségemmel. Azóta is valamiféle erőt érzek, amikor viselem.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">24. Mi volt a legszebb, vagy legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Büszke vagyok rád.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">25. Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért? (Vagy miért kaptad a legtöbbet?)</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim1UuI_NRixYHrsyu6exfmMn70sj00C5r6H5Rh9phIJWw9y0kTh6yuvGXEukr3FQ74OTBrPfTw4BkbQ9WsrrlwNgNA742WEljsT9ZNTSBstd_HRAd7mBuFUgZyDAxdN735bXVSs1EJJiY/s1600/28054275_1682908791803870_330179501_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim1UuI_NRixYHrsyu6exfmMn70sj00C5r6H5Rh9phIJWw9y0kTh6yuvGXEukr3FQ74OTBrPfTw4BkbQ9WsrrlwNgNA742WEljsT9ZNTSBstd_HRAd7mBuFUgZyDAxdN735bXVSs1EJJiY/s200/28054275_1682908791803870_330179501_n.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A káromkodós, rossz énem.</td></tr>
</tbody></table>
Jajj, én jó gyerek voltam mindig is... csak dicséreteket kaptam egész általános iskolában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán most középiskolában sem kaptam még rossz beírást, viszont az egyik tanárom nagyon utált és legszívesebben felpofozott volna, ezt meg is mondta. De nem írt bele az ellenőrzőmbe, tehát erre a kérdésre nemmel kell feleljek. #eminensélet<br />
Jobban belegondolva több okból is kaphatnék beírást, mint pl. helytelen öltözködés és ismételt káromkodás a tanórákon.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><b><u><span style="font-size: x-large;">26. Az utóbbi években mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél, és milyen alkalomból? Mit csináltál helyette?</span></u></b></b></div>
<b>
</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha jól emlékszem, ilyen 2015-ben fordult elő utoljára: egy hétig egyáltalán nem néztem fel a közösségi oldalra, mert Angliában voltunk tanulmányi kiránduláson és nem volt mobilnetem, plusz wi-fit sem igazán találtam. Na, meg se időm, se kedvem nem volt az ismerőseim dolgaival foglalkozni, amikor épp <i>angolföldet</i> csodáltam. :D</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0j95VkwRDHVu_xuZkTlHkxTFBPUuqJMJ0-dhIj3OCgwyvFBd_MD2s_Ou28SOyDuudjMicqA9t1JHEnEvdi6ufa-OLDGXXWgYtM-rTN3nf_PIE03zJxjdueJEXcadXQSj1SEOzFk5YgTc/s1600/IMG-5736.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="634" data-original-width="830" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0j95VkwRDHVu_xuZkTlHkxTFBPUuqJMJ0-dhIj3OCgwyvFBd_MD2s_Ou28SOyDuudjMicqA9t1JHEnEvdi6ufa-OLDGXXWgYtM-rTN3nf_PIE03zJxjdueJEXcadXQSj1SEOzFk5YgTc/s320/IMG-5736.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">15 éves Tina fotózza a Big Bent a London Eye-ról.</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>27. Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?</u></b></span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Könyvek. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><b><u><span style="font-size: x-large;">28. Mi volt általánosban a kedvenc online- vagy videojátékod?</span></u></b></b><br />
Már akkor sem éltem ilyenekkel túlzottan. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Általában barátoknál/családtagoknál játszottam <b>Sims</b>-szel, meg informatika órák végén különböző <b>1v1 online játékok</b>kal, amik közül a kedvencem az volt, amelyikben két pálcikaember egy asztalt próbál áthúzni a saját térfelére, és az nyert, amelyik áthúzta az ellenfelét a felezővonalon. Legtöbbször természetesen én nyertem, mert eszeveszetten nyomkodtam a billentyűket...</div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyen retardáltságokat játszottunk 13-14 évesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">29. Mi volt a jeled óvodában?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Pillangó. És emiatt kb. minden második ruhámon pillangók voltak, meg imádtam mindent, ami pillangós. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval nagyon szerettem az ovis jelemet. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b><u><span style="font-size: x-large;">30. Melyik volt életed legjobb bulija, és mi tette azzá?</span></u></b></b></div>
<b>
</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hű, szerintem még nem történt meg életem legjobb bulija. Eddig minden egyes partin volt valami zavaró tényező, szóval ennek még el kell jönnie.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy a 2019. augusztusi buli egész jó volt, meg az osztálykirándulásunk estéje is, de azokat sem hívnám a legeslegjobbnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZcd0B1Qst8cKHxXjbNVb2RQyQtVb0B6RvQFFGCV33o2XeGg7VZ7xSzXYtFrTUmmarfYn8Nc_m3-UuJDU3J8Ow4oVwbNeImbOyQ5IvW3Nx1CD_A8G0DE-0ESq2hoEnoi0MjsKyjkg33Os/s1600/IMG_5737.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZcd0B1Qst8cKHxXjbNVb2RQyQtVb0B6RvQFFGCV33o2XeGg7VZ7xSzXYtFrTUmmarfYn8Nc_m3-UuJDU3J8Ow4oVwbNeImbOyQ5IvW3Nx1CD_A8G0DE-0ESq2hoEnoi0MjsKyjkg33Os/s320/IMG_5737.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ha már "alternatív érettséginél"<br />
tartunk... egy kis osztálykirándulás-feeling. :D<br />
A kép címe: "Füredi bomlás".</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">31. Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod, és mitől vált a kedvenceddé?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
2 tanáromat emelném ki, akiket inkább pedagógusoknak neveznék. Véleményem szerint e két meghatározás között hatalmas különbség van: míg egy tanár csak leadja az órai anyagot, addig <b>egy pedagógus ismeri a diákjai képességeit, személyiségét és érdekli a tanulók véleménye, érzelmi világa</b>. Ugyanis úgy vélem, egy tanárnak nem elég szimplán szakképzettnek lennie az adott tárgyban; embernek is kell maradnia, s fel kell ismernie, hogy a diákjai is emberek, akik néha hibáznak, akiknek olykor-olykor rossz napjuk van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első, akit említenék, a jelenlegi <i>magyartanárom</i>, aki az osztályfőnököm is egyben. Az irodalom, a nyelvtan mindig is közel állt a szívemhez (ahogyan a könyvek is), így szuper érzés, hogy ezeket a tantárgyakat egy számomra kedves személy tanítja. <i style="font-weight: bold;">V.A.N.</i> tanárnő (azért írom csak a monogramját, hogy anonim maradhassaon), akit én általában Ofőként emlegetek a humán beállítottságúak álomtanára: az Ő óráin <b>kiélhetem a kreatív, irodalmi énemet; beszélhetek/írhatok versekről a saját szemszögemből</b>. Mindemellett hatalmas <b>támogatást nyújt</b> számomra órákon kívül is az írásaimmal kapcsolatban, ami hihetetlenül felemelő érzés, hiszen egy tapasztalt, nagyon is művelt <i>bölcsész</i> elismerése szerintem különleges dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs-yOZMwpUGbVdARb4khvgGsLfIEt5GHGMFfIgHUAF19Y2MqLLYefKA_yIDe3C8CsSNH9_fN8Az7JsoN4VexG3a4WkOiBGnhLO0ulT9eRwVvgGVPKbJMQxY4Ibg33lnh-mQf_GBwkY8r8/s1600/IMG_5745.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs-yOZMwpUGbVdARb4khvgGsLfIEt5GHGMFfIgHUAF19Y2MqLLYefKA_yIDe3C8CsSNH9_fN8Az7JsoN4VexG3a4WkOiBGnhLO0ulT9eRwVvgGVPKbJMQxY4Ibg33lnh-mQf_GBwkY8r8/s320/IMG_5745.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezért már csak nem jelentenek fel,<br />
ebből semmi sem látszik. :D</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik pedig az <i>angoltanárom</i>, aki idén már ötödik éve tanít és szerintem néha már megőrül tőlem. :D Drága <b><i>Mrs. Pajor</i></b> (szerintem ez elég anonim így), ha ezt most olvasná, tuti emelgetné az egyik szemöldökét, ahogyan azt általában szokta. Akit Mrs. Pajor tanít, az csak szerencsés lehet, ugyanis Ő a sulink legkiemelkedőbb angolosa, és ezzel nem túlzok: bárkit megkérdezhetnék, nem igazán lennének más állásponton a közgázos diáktársak. <b>Rengeteget gyakoroltat, érdekes videókat nézünk, fontos híreket beszélünk meg, vannak csoportos-, és egyéni feladatok is nála. Igazságosan osztályoz, nem személytelen, de kellően szigorú.</b> Szinte mindig jó hangulatban telnek az órái: sokszor hangosan nevetünk együtt egy-egy sztorin, vagy belső poénon. Mindig érdeklődik felőlünk, továbbá az a célja, hogy kellően felkészüljünk a vizsgáinkra, így gyakorta személyes visszajelzést is ad arról, mik az erősségeink és miben kéne még fejlődnünk. Kedvencem a Karácsony előtti utolsó órán megrendezett tea-party, amire a Tanárnő egy teljes berendezéssel érkezik: lábosban forralja a vizet, és különféle teafilterek közül választhatunk. Ezen karácsonyi angol viccek, kvízek kerülnek elő, továbbá folyamatosan szól valami klasszikus dal a háttérben. Amint ezt írom, úgy szorul össze a szívem: idén lesz az utolsó ilyen karácsonyi teázásunk együtt, ami nagyon hiányozni fog a későbbiekben. Annyira kedves a szívemnek a Tanárnő, szerintem nem is tudja, milyen szentimentális leszek, ha szóba kerül. :D Bár, biztos azért nem tudja, mert kérése ellenére olykor-olykor tonhalas szendvicset eszek az órája előtt, aminek a szagát ki nem állhatja... ó drága Mrs. Pajor ez csak a szeretetem jele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><u><b>32. Melyik volt a legemlékezetesebb születésnapod?</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Kettő ilyen volt eddig:</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik a 15. születésnapom, amikor 4 kedves barátom meglepett egy tortával otthon, aztán egész este Activity-t játszottunk és nevettünk egymás hülyeségein.</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik pedig a <b>18. szülinapi partim</b> - <i>amikor először mentem diszkóba</i> - mindig is emlékezetes marad számomra. És miért? Hát először is mert nagykorú lettem, másodsorban pedig azért, mert nem akart beengedni a biztonsági őr. :D <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2018/02/eletem-elso-diszko-elmenye-18-eves.html" target="_blank">ITT</a> bővebben olvashattok erről az emlékezetes eseményről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">33. Sírtál már fiú, vagy lány miatt?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen. Szerintem ez az élet egyik velejárója, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>34. Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsZZjTY2DErAX5GVTKtUyAIJE67BTepayWC-zF6KMzj88C5tNWL2twEKgVX5TlRckEnUfWhltfd-yp9VZrDUBZYXHuEy1PMtz0ykJ7kDcISVtB7poOdMcAl9vMD0Vqo3c7mJsr6cMvW8w/s1600/IMG_5738.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsZZjTY2DErAX5GVTKtUyAIJE67BTepayWC-zF6KMzj88C5tNWL2twEKgVX5TlRckEnUfWhltfd-yp9VZrDUBZYXHuEy1PMtz0ykJ7kDcISVtB7poOdMcAl9vMD0Vqo3c7mJsr6cMvW8w/s200/IMG_5738.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez a legutolsó kórházasdi<br />
2019. márciusában.</td></tr>
</tbody></table>
Elcsépelt lesz a válasz, mert nem érzem, hogy eddig túl nagy dolgokat értem volna el, tekintve, hogy előttem még az élet java.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen ezért felsorolok pár olyan esetet, amire büszke lehetek:</div>
<div style="text-align: justify;">
- nem maradtam ott 14 évesen a kórházi ágyon csont soványan, küzdve az étvágytalansággal, önbizalomhiánnyal, és a mai napig bennem élő gyulladással,</div>
<div style="text-align: justify;">
- 17 évesen nekifogtam az írásnak, és 2 év alatt több, mint 30.000-szer kattintottak a bejegyzéseimre, amire rengeteg pozitív visszajelzést, megerősítést kaptam <3,</div>
<div style="text-align: justify;">
- tanulás terén egyre feljebb haladok, meg vagyok elégedve az eredményeimmel, és beláthatóan a nem-alternatív érettségim is jól fog sikerülni (na meg remélhetőleg a KRESZ is).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>35. Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Általában egy-egy <b>konkrét esemény vetett véget</b> a barátságaimnak, mint pl.: új suli és közeg, nézeteltérések, sértődések, hátbatámadások, stb. De voltak/vannak olyan személyek az életemben, akikről nem tudom eldönteni, milyen okból távolodtak el tőlem. Jelen esetben 2 fiúról beszélek, akikkel nagyon jó barátságot ápoltam, viszont szépen lassan eltűntek az életemből... az egyik köszönni sem köszön, a másik meg szimplán nem keres, de ha összefutunk nagy vigyorral beszélgetünk. Most biztos azt gondoljátok, hogy ennyire én sem lehetek naiv, fiú-lány barátság nem létezik (ezzel kapcsolatos kérdés lesz amúgy lejjebb).<br />
<br />
Őszintén szólva, a bensőséges fiú-lány barátság szerintem is ritka, mint a fehér holló. Miért mondom ezt? Mert legtöbbször mindig többet éreztem a fiúbarátaim iránt, mint kellett volna. :D A fiú haver egy másik kérdéskör, az nincs olyan komplex, mint egy barátság. A barátság sokkalta mélyebb, intimebb és ezáltal könnyen lángolhat fel szerelem is. Ebből az indíttatásból akár úgy is tűnhet, hogy ez a 2 fiú azért távolodott el tőlem, mert többet akartak holmi barátságnál... tegyük hozzá még azt, hogy akkor kezdtek távolodni, amikor kapcsolataim lettek. DE! Nem szeretem ezt gondolni, mert ugyanolyan lehetőségük lett volna udvarolni, mint másoknak. Ha tényleg azért szakították volna meg velem a barátságukat, mert többet akartak, akkor valahogyan csak a tudomásomra hozták volna, nem? Ezért érthetetlen számomra az eltávolodásuk oka, mert <b>valódi indokról nem tudok</b>. Próbálok nem a múltra fókuszálni, de vannak bennem olyan kérdések, amikre már hónapok, évek óta kíváncsi vagyok... amik néha még ma is emésztenek, főleg olyankor, mikor régi kedves jó-barátommal elsétálunk egymás mellett; egyikünk jobbra, másikunk balra tekingetve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><u><b>36. Mi volt az indok, amiért legutóbb letiltottál valakit?</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szoktam túlzottan <i>tiltogatni</i> embereket, de ha ismeretlenek irkálnak/jelölgetnek, akik egyáltalán nem szimpatikusak, azoknál előszeretettel nyomok rá a blokkolás gombra. Továbbá, azokat tiltom még le, akik <b>nem értenek a szóból</b>, idegesítenek, és nem veszik a lapot, hogy irritálnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">39. Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A cipó</i> című népmesét, ami 3D-s könyvben volt meg (tudjátok, aminek a lapjairól kiemelkednek a szereplők és a háttér). 5 éves voltam akkor... a szobában ültem, kezemben a könyvvel és elkezdtem hangosan olvasni. Anyukámék először azt hitték, fejből mondom a történetet, de aztán a szobába belépve csodálkozva nézték, hogy bizony olvasok. Papám tanított meg a betűk rejtelmeire, s azóta is imádok olvasni. :) Tudom, egy pár oldalas könyvet nem kéne nagy olvasmányként elkönyvelnem, de számomra ez <b>meghatározó</b> volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b><u><span style="font-size: x-large;">40. Mi volt a legötletesebb nicknév, vagy felhasználónév, amit megadtál?</span></u></b></b></div>
<b>
</b></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mai napig a régi <i>Snapchat</i>-es felhasználónevemmel húzzák az agyamat <i>(igen, a kis 15 éves Tinának még snap-je is volt!)</i>, ami nem volt ötletes, se egyedi, de még mindig felemlegetik: <u>tina_tinti32</u>. :D Tintinek a családom hív, a 32-es szám meg egy régi szerelmemmel volt kapcsolatos, de azóta ez a szerencseszámom, függetlenül a sráctól. Ezt a nickevet használom az e-mailemben is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><u style="background-color: white;">FANTÁZIA </u></span></h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhihDTkv-M1kUHJUvmdQqF4JRBmrqURlxPgV1uDshZNnrGaxgEalrNLJnOrnN2iXcuZuC2LH-SCj-dbubgmbQHL4Ti66o0OZfUqmFUtVyw7CU3_AxR77ETuq2uvS40yn8itJdyASmosDbo/s1600/IMG_5739.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1333" data-original-width="1023" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhihDTkv-M1kUHJUvmdQqF4JRBmrqURlxPgV1uDshZNnrGaxgEalrNLJnOrnN2iXcuZuC2LH-SCj-dbubgmbQHL4Ti66o0OZfUqmFUtVyw7CU3_AxR77ETuq2uvS40yn8itJdyASmosDbo/s320/IMG_5739.jpg" width="244" /></a><b><u><span style="font-size: x-large;">42. Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Most is lehet bármilyen, ezért van vegyítve vörös, az alapból barna színű hajamhoz. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak szeretném, ha hosszabb lenne, de ez idő kérdése.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><u><b>43. Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Írással, ez nem is kérdés. Csak hát mindamellett, hogy legszívesebben írnék, szeretnék annyi pénzt is keresni, hogy felépítsem a saját otthonomat, és tudjak kicsit utazni is. Ilyen álmokat szövögetek én, amíg nyakamon az érettségi, és jelenleg a legnagyobb dilemma előtt állok: gyarapítsam a tudásomat tovább a közgazdaságban, ami egész stabil jövőt mutat, vagy kockáztassak és vessem bele magamat abba, amit szeretek is csinálni?<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">44. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon kecsegtetőnek látszhat a hírnév, ám mindig belegondolok abba, mennyi szorongással, feszélyezettséggel jár az, ha felismernek az utcán vadidegenek, a médiafelületedet ezrek vizslatják, és minden lépésedet egy ország, vagy mi több, a világ követi és becsmérli. Mondjuk ha egy írásommal válnék ismertté, akkor ez nem fenyegetne engem annyira, de biztosan furcsán élném meg a helyzetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval azt mondom, az írásaimmal szívesen válnék népszerűvé.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">45. Ha írtál/írnál regényt, az miről szól(na)?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZR_ilHwNoO4jpbXWli-sTYT2ZCkpuDOcdKAMFFGnpbBqvMcsRX82CHcP28VpJUYMwnqfJqQMqDaKodVwEHO5gLERktpqGAuNBP0HYjc7QKWtID1ceoDlw6CjSHqDyvUCNXyqhA4g0JTk/s1600/IMG_5740.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZR_ilHwNoO4jpbXWli-sTYT2ZCkpuDOcdKAMFFGnpbBqvMcsRX82CHcP28VpJUYMwnqfJqQMqDaKodVwEHO5gLERktpqGAuNBP0HYjc7QKWtID1ceoDlw6CjSHqDyvUCNXyqhA4g0JTk/s320/IMG_5740.jpg" width="256" /></a></div>
Épp ódákat zengek arról, hogy 40 évig is írnék, meg szívesen híressé válnék az írásaimmal, de egy ilyen kérdésre már nehezebben adok választ. :D <i>Tipikus Tina, ez már nem meglepő.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a közvetlen környezetem buzdít arra: írjak könyvet, <i>mindig hárítok</i> azzal a kifogással, hogy, nem tudnék könyvet írni, mert alapvetően cikkekkel foglalkozom. Ám, jobban <b>belegondolva lenne témám</b>, csak kivitelezni lenne kurva nagy falat. A saját életemből merítve, továbbá az ismerőseim életéből merítve írnék regényeket, amik valós időben játszódnak. Nálam a fantasy, krimi, horror stb. témák teljesen ki vannak lőve, viszont a lélektani, emberi sorsokról szóló, enyhe romantikával megfűszerezett történetek már szóba jöhetnének. Fél életemet könyvek olvasásával töltöttem, így van tapasztalatom, milyen a jó könyv, és milyen a <i>"hagyjuk-kategória"</i>. :D<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><span style="font-size: x-large;">46. Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz, és meglátod?</span></b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Kevés olyan külső adottságom van, amivel egyáltalán nem vagyok megelégedve, így a válaszom az, hogy a bőröm minősége lehetne jobb. Lassan 20 éves leszek (ebbe belegondolni is furcsa, nemhogy leírni) és sajnos időnként elönti a ragya a képemet. Nem klinikai eset az arcbőröm, <b>de engem rohadtul zavarnak</b> az itt-ott előbukkanó pattanások, amik 10-11 éves korom óta előszeretettel tűnnek fel az arcomon, általában jeles események előtt. A mindennapokban pedig nincs photoshop, az alapozó pedig csak ront a helyzeten. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy olyan 1,5 éve szerencsére enyhültek ezek a bőrhibák, de sajna annyira összetett okai vannak a pattanásoknak, hogy tiszta tipp-mix, mikor jelenik meg egy-egy újra a fejemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><u><b>47. Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
A célom elsősorban az volt, hogy <b>kiadjam magamból a gondolataimat</b>. Amikor létrehoztam az <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9DgoLPZS7fucMKVvTa79Q75zAl4JwSH-Vc-8l7c8I-VtkEjap7HxYC9jMLqOQ8MLo94LJcvvSjSzUQZzGY8ayCCLeFJArJWC7zXJnQHfQwUiY6NaV8CWavcCRgpWdZmDXWOjIGjb_iFI/s1600/IMG_5741.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9DgoLPZS7fucMKVvTa79Q75zAl4JwSH-Vc-8l7c8I-VtkEjap7HxYC9jMLqOQ8MLo94LJcvvSjSzUQZzGY8ayCCLeFJArJWC7zXJnQHfQwUiY6NaV8CWavcCRgpWdZmDXWOjIGjb_iFI/s200/IMG_5741.jpg" width="200" /></a></div>
oldalamat nem igazán voltak olyan emberek mellettem, akikkel meg tudtam volna osztani a kis dolgaimat, és úgy gondoltam, hátha lesznek majd olvasóim, akik hasonló cipőben járnak, mint én. Ezen túl, akkoriban rengeteg könyvet olvastam és a Moly.hu-s értékeléseket kinőttem, kellett egy platform, ahol szabadjára engedhettem az agymenéseimet. Azóta már meséltem itt mindenről, az már csak hab a tortán számomra, hogy sokan szeretik a bejegyzéseimet, sokan együtt éreznek velem és abszolút pozitívan élem meg azt, mikor másoknak esetleg segíteni tudok egy lelkifröccsel, amit a monitorra löttyintek. Szóval a cél továbbra is az, hogy a blogom által jobban megértsem önmagamat és a világot, hogy szabadjára engedjem a lelkemet és esetlegesen megnevettessek/elgondolkodtassak másokat, akik idetévednek hozzám. Na és természetesen szeretem ezt csinálni, még ha órákat töltök is el egy-egy poszt megírásával, szerkesztésével... az mindegy, hogy 70-en, vagy 2000-en olvassák az írásomat, a lényeg változatlan: ezek az emberek rám szentelték azt a 10-15 percet az életükből és lehet, hozzátettem valami pluszt a napjukhoz. Ez számomra mindennél többet jelent. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Nálam nincs limit az olvasottság tekintetében: aki kíváncsi rám, az úgyis olvasni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">48. Mit gondolsz a tévé és a nyomtatott újság jövőjéről?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem a TV még nagyon sokáig nem fog kimenni a divatból. Valljuk be, elég sok embernek a tézévés a családi program, (ami nem feltétlenül jó) de néha, lustálkodós napokon jóleső tud lenni leheveredni a kanapéra egy meleg takaróval és bámulni a TV képernyőjét csak úgy, <i>agymosottan</i> egy hosszú, fárasztó hét után.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyomtatott újság már más tészta... kora tini éveimben olvastam utoljára az akkor <i>nagyon menő, sztárokkal teli</i> lapokat, azóta nemigen van kapcsolatom a nyomtatott sajtóval. A statisztikák is azt mutatják, hogy csökken a kereslet az újságok iránt, ami nem meglepő, hiszen az internet médiuma mindent átfog: a metrón sem látni már nagyon újságot lapozgató időseket, ők is inkább az okostelefonjaik kijelzőjét nézik figyelmesen. Véleményem szerint ezek a lapok szépen lassan ki fognak kopni a kínálatból, és el fog következni az az idő, amikor már szinte nem is látunk újságokat sehol.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">49. Szerinted van élet a Földön kívül? Mi történhetne, ha hirtelen felvennék velünk a kapcsolatot?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen elképzelhető, és bele se merek gondolni, mi lenne, ha a galaxis más lényei kommunikálni kezdenének velünk. Akkor lenne csak nagy gondban az emberiség, főleg, ha sokkalta fejlettebb egyedekről lenne szó... amilyen kegyetlen tud lenni a fajunk, biztosan úgy bánnának a <i>nagykoponyák</i> velük, mint a kísérleti egerekkel. Persze, ki tudja, lehet már most szarrá kísérletezik magukat a kutatók a Földön túli lényeken, akiket az 51-es körzetben rejtegetnek. Elnézést, utáltam a Luxen-sorozatot, meg unalmasak már az "Area 51"-es mémek, de túl sok összeesküvés elmélet létezik az UFO-król ahhoz, hogy ne legyen valami valóságalapja. :D<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b><u>50. Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért?</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig azt szajkózom, a gyerekeknek a legjobb, mert gondtalanok. Mégis azt mondom, <b>jó nekem így, ennyi idősen</b>... felesleges a múlt szép emlékeiben élni, ahogyan felesleges a jövő kifürkészhetetlenségén is rágódni.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">51. Mi tesz egy barátságot igazzá?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<i>„True friends stab you in the front."</i> - hangzik a <i>Bring Me The Horizon</i> együttes <i>True Friends</i> című dalában, ami annyit tesz: <i>„Az igaz barátok szemből szúrnak beléd."</i>. Ez ugye utalás a "hátba szúrás" kifejezésre; aki pedig valakit hátba támad, az egy gerinctelen, hamis és gyáva ember, semmiképp sem jó barát.</div>
<div style="text-align: justify;">
A banda megragadta a lényeget: <b>egy igaz barát a szemedbe mondja a véleményét, felvállalja, ha más nézőpontot vall és mindezt nem azért teszi, mert bántani akar, hanem mert tisztel annyira, hogy elmondja, mit gondol valójában</b>. Úgy vélem, egy igaz barátság alapja az <b>őszinteség</b>, bár ez egyaránt minden emberi kapcsolatra érvényes.</div>
<div style="text-align: justify;">
A barátság nem ott kezdődik, hogy a másiknak folyton bólogatunk és helyeslünk. Nem attól válunk jó baráttá, ha mindig dicsérjük a másikat, és igazat adunk neki. Az igaz barátságban <b>nincsenek tabuk</b>, mindent meg lehet beszélni, mindig a tényleges gondolatainkat osztjuk meg egymással, de emellett támogatjuk, biztatjuk is a másikat. Olykor-olykor szembesítjük az erősségeivel és gyengeségeivel, miben jó és miben kell még fejlődnie, emellett <b>tudunk együtt nevetni, szórakozni, kikapcsolódni</b>. Ha kell, támaszt nyújtunk, de nem szabad a lelki-szemetes pozícióját sem felöltenünk magunkra. Bizalom, nyitottság, és hasonló szemszög hiányában szerintem nehéz igaz és jól működő barátságot ápolni.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">52. Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?</span></u></b></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, mert ha egy ember megcsalja a párját, akkor nem tiszteli,
<b>nem szereti a másikat eléggé</b>. Legyen bármennyire illuminált állapotban, ez okot
és mentességet nem ad arra, hogy felelőtlen tetteket hajtson végre az illető… nekem
is volt már görbe estém, amikor hányásig fajult az ivászat (ezt is meg kell
tapasztalni valamikor) de sosem cselekedtem meggondolatlanul. Mert ha valakit megcsalok és eltitkolom a tettet, azzal nem csak a másikat, de magamat is becsapom. Szerintem erre nincs mentség, mert ha szeretek valakit, azt vagy 100%-ban <i>szeretem</i>, vagy <i>nem szeretem</i>. Az illuminált állapot nem ment fel a tisztességes viselkedés alól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMA-lCEYJdU_iBL_sHqsSyfHBWauE8pz1lljyuaOTyOcZuV1bIDa24dI04pJCH5g5t11npgndR8Lb_KQj6H8IMciBA4SYtc4fYzWtw7sAO-jP9NFnH8L-jZ8tUf6jN8Qca8N_EGM7Fn9Q/s1600/IMG_5743.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="450" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMA-lCEYJdU_iBL_sHqsSyfHBWauE8pz1lljyuaOTyOcZuV1bIDa24dI04pJCH5g5t11npgndR8Lb_KQj6H8IMciBA4SYtc4fYzWtw7sAO-jP9NFnH8L-jZ8tUf6jN8Qca8N_EGM7Fn9Q/s320/IMG_5743.jpg" width="240" /></a>Megint csak más kérdés, ha valaki annyira totálon van, hogy nem tud ellenkezni és csak megtörténik vele az eset (<i>persze ez leginkább lányokkal fordulhat elő</i>). De ez meg már inkább a nemi erőszak kategóriájába esik, ugyanis az érintett se beleegyezni, se ellenkezni nem tud, csak VAN és mint egy rongybaba, megdugják, azt kész. Paradox módon újra előkerül a kérdés, hogy ha párkapcsolatban élek nem megyek neki az éjszakának <i>"úgy bebaszok, hogy azt sem tudom, merre van az előre"</i> - módon, mert tudok éretten gondolkodni és mértékletes lenni. Ha szeretek valakit, nem részegedek le úgy, hogy hülyeségeket csináljak. Ha szeretek valakit, akkor nem csalom meg, és nincs szükségem másra, csak Rá. Ha valakit nem szeretek - mégis együtt vagyok vele - akkor sem csalom meg, mert undorító és embertelen dolog, és <i>inkább szakítok, mintsem hazugságban éljek</i>. Az élet egyszerű, csak mi bonyolítjuk folyton túl.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehetne még boncolgatni ezt a témát, ezért etikaórára ez lesz a választott kiselőadás-projektem. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">53. Mik a feltételei egy működő fiú-lány barátságnak?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik legfontosabb feltétel, hogy <b>nem érzünk többet</b> barátságnál. Ha ez bukik, akkor a barátság is bukik előbb-utóbb szerintem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Továbbá, ugyanazok a feltételek dukálnak ehhez is, mint az igaz barátság kérdéséhez, csak épp kiegészül azzal, hogy <b>ha valamiféle szexuális vágyat kelt fel bennünk a másik, akkor az már nem barátság</b> (maximum <i>barátság extrákkal</i>, de az megint más kategória). Tapasztalatból mondom, borzalmas érzés úgy barátkozni valakivel, hogy amúgy kurvára nem csak baráti csevejekre vágyom az érintett sráccal, aki folyamatosan más lányokról mesél... biztos sokan átéltetek már hasonlót, szerencsére jó pár éve nem éreztem már így, szóval most örülök a fejemnek.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">55. Hogyan változna a világ, ha kiszivárogna, hogy tíz évünk van hátra egy meteor becsapódásáig?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Először szerintem senki sem hinné el, hiszen számos <i>"világvége-jóslattal"</i> találkozhattunk már, lásd: 1999, 2000, 2012, 2015... és még mindig itt vagyunk, világvége-jóslatokból pedig sosem lesz hiány. Töméntelen <i>mém</i> kerülne a netre, cikkek íródnának, YouTube videók készülnének a témában, sőt 100%, hogy Facebook-eseményt is "szerveznének" a világvégéről olyasmi címmel, mint például <i>„Közös piknikezés a Margit-szigeten, majd tömeges búcsú az élettől"</i>. Tehát a legtöbben iróniával várnák az ítéletnapot, kevesen gondolnák komolyan a jóslatot, ám biztosan akadna olyan is, aki elkezdene szarni a világra és úgy élné végre az életét, ahogyan szeretné. Ha a kutatók bebizonyítanák a hír valóságosságát, és a világvége előtti utolsó években sorra történnének a katasztrófák, biztosan eluralkodna a pánik az embereken. Mindenesetre remélem, hogy nem kell tartanom ilyesmi borzalom bekövetkeztétől.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">57. Ha kivehetnél öt tantárgyat, de másik ötöt kellene megnevezned, amit a helyükre beillesztenél, mit cserélnél, és mire?</span></u></b><br />
<b>(Pl.: kémia helyett KRESZ-t stb.)</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Valójában nem kivenném a tantárgyakat az órarendből, csupán <i>megreformálnám</i> őket. Két tantárgyat teljesen átalakítanék, emellett egyes órák témaköreit is megváltoztatnám, több hasznos ismeretet illesztenék bele a tantervbe.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Ének helyett Zeneismeret</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZDZe44twkczXnclOcnE-yP98Rg08SQLVZdk3lU18MmYEVUzx05Q6yacaaSqkGoVF3GzZTTnQb18kL1STdJzHNdEY5QkjniuQjUQtvlksEnkW0crH0SWxFW7RzgM9tajEGiYFVA5BiFio/s1600/IMG_5742.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="553" data-original-width="450" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZDZe44twkczXnclOcnE-yP98Rg08SQLVZdk3lU18MmYEVUzx05Q6yacaaSqkGoVF3GzZTTnQb18kL1STdJzHNdEY5QkjniuQjUQtvlksEnkW0crH0SWxFW7RzgM9tajEGiYFVA5BiFio/s320/IMG_5742.jpg" width="260" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Leander Kills az egyik nagy kedvencem.</td></tr>
</tbody></table>
Tegye fel a kezét, aki utált az osztály előtt énekelni a fals hangjával! :D Az énekórának véleményem szerint nincs túl sok pozitív funkciója, legalábbis <i>jelenlegi formájában</i>. Az idejétmúlt népdalok, a "nagy klasszikusok" és a kottázás önmagukban szerintem nem nyújtanak érdemi tudást a XXI. században. Úgy gondolom, egy kis összefoglaló zenetörténet hasznos lehet, és nem árt ismernünk Mozartot, meg Liszt Ferencet sem, de <i>szükség lenne modern zenei alkotásokkal, kortárs előadókkal is foglalkozni</i> a tanórákon. Párhuzamba lehetne állítani a régi népdalokat a ma divatos zeneszámokkal, elemezgetni korunk dalszövegeit, s ezzel együtt felnyitni a diákok szemét arra, mi művészet, és mi nem (inkább nem mondok példákat). Hasznos és élvezhető lenne különböző zenei műfajokról beszélni, a diákok kedvenceiről vitákat folytatni. A tanulók megoszthatnák az érzéseiket, gondolataikat egy-egy előadóról, zeneszámról, továbbá elkészíthetnék saját szerzeményeiket közösen, kisebb csoportokban, amit akár elő is adhatnának a vállalkozó szelleműek. A művészetek az önkifejezésről, alkotásról és kreativitásról szólnak, amit előnyös lenne az iskolában is fejleszteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Testnevelés helyett Erő-, és állóképesség</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően mit várnak el a diákoktól tesiórán? Tudjanak kötelet mászni, sok-sok kilométert futni, szekrényt ugrani, guruló átfordulást végezni, kislabdát dobni, különféle labdajátékokat játszani, egy minimális mértékű fekvőtámaszt és felülést megcsinálni, és még sorolhatnám...</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kérdem én: mindezt hogyan kivitelezze minden diák, ha nincs megfelelő izomzatuk és állóképességük?</b> Milyen alapon várja el az oktatás a diákoktól, hogy ezeket a gyakorlatokat mindenki kiválóan végrehajtsa, ha amúgy a tanterv <i>nem nyújt számukra normális erőnléti edzést</i>?</div>
<div style="text-align: justify;">
Most akkor elmesélem az én esetemet: általános iskola 6. osztályától kezdve fel vagyok mentve testnevelésóra alól, mert akkoriban durva gerincferdülésem volt, továbbá a könyököm születési rendellenesség miatt nem terhelhető. Ez azt jelentette, hogy az intenzív futás ki van lőve a gerincem miatt, a kötélmászás, fekvőtámasz, labdajátékok meg kivitelezhetetlenek a könyököm kacskasága miatt. Ám, a hátamat és a karomat is erősíteni szükséges, hiszen a ferdület korrigálható, a könyökömnek pedig nem túl jó, ha gyengécskék a karjaim. Ezért is kezdtem el tavaly edzőterembe járni, s azóta elmúltak az élhetetlen gerincfájdalmaim, továbbá a kezemet sem érzem annyira bénának. Mi lenne a megoldás arra, hogy a speciális problémákkal küzdő diákok, továbbá a <i>nem sportolók</i> is jeleskedjenek a tesiórákon? Egy olyan tanterv, aminek keretein belül <b>erősödhetnének a tanulók, emellett alakformálásra is lenne lehetőség</b>. Aki kosarazni, röplabdázni szeretne, menjen egyesülethez/járjon sportkörre, és kamatoztassa a tudását arra szakosodott edzőknél. Az iskolában pedig növeljük a diákok önbizalmát azzal, hogy jó kondícióba hozzuk őket, izmokat építünk és tanácsokkal látjuk el őket táplálkozás és életvitel szempontjából. Osztályozzuk a törekvéseiket, fejlődésüket, és az alapján minősítsük munkájukat, hogy mennyire elhivatottak, vagy épp mennyire lusták az egyes diákok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>És amiken még mindenképp változtatnék:</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Etikaórán</b> olyan témákkal is foglalkoznék, mint <i>iskolai-, internetes zaklatás, közösségi média helyes <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEvwzCBvT9h_ivxtx4nrBInypNqslP9I_Qgha3oRekA5-xfoF998xQT7voCF9foMiup5WLfmpxcaDZEDDtU-b5-aKWkpSTYU6BU2yxtmmmq6IogU7KiedL9h6f8uuM-gJsOQ-lbiYCh6w/s1600/IMG_5747.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1045" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEvwzCBvT9h_ivxtx4nrBInypNqslP9I_Qgha3oRekA5-xfoF998xQT7voCF9foMiup5WLfmpxcaDZEDDtU-b5-aKWkpSTYU6BU2yxtmmmq6IogU7KiedL9h6f8uuM-gJsOQ-lbiYCh6w/s320/IMG_5747.jpg" width="195" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ha már környezettudatosság...<br />
nézzétek a cipőmet! :D</td></tr>
</tbody></table>
használata (példákkal és ellenpéldákkal), családi események hatása a gyermekekre (válás, kistesó születése, halál), helyes viselkedés ügyintézés közben/orvosnál/tömegközlekedési járművön utazva/stb., egyes élethelyzetekben való viselkedés (utcán látott erőszak, földön fekvő ember, magára hagyott állatok, stb.)</i>, és ezt a felsorolást még lehetne bővíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>technika óra helyett</b> olyan hétköznapi ismereteket tanítanék, mint <i>főzés, szerelés, mosás, kertészkedés, pénzzel való gazdálkodás, a KRESZ-alapjai (gyalogos- és kerékpárforgalom leginkább), varrás, ruhahajtogatás, és még társaik</i>. Tudom, egyes általános iskolákban létezik hasonló tantárgy <i>életvitel</i> néven, de sokkal jobban kibővíteném a tantervet, mi több, nem bontanám fiú-lány csoportokra a tanórát, mivel mindkét nemnek szüksége van ezekre az ismeretekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Matematikaórán</b> többet foglalkoznék a <i>mértékegységekkel, azok átváltásával és technikai alkalmazásával</i>, a <b>fizika-, és kémiaórán</b> leginkább a <i>hétköznapi jelenségekre alapoznék</i>, a <b>földrajzórákon</b> pedig <i>nagyobb hangsúlyt fektetnék Magyarország tájaira, gazdaságára, valamint a Föld nevezetes vizeit, tájait, országait ismertetném meg a diákokkal, kevesebb részlettel</i>. Mindemellett jó ötlet lenne a <i>környezettudatosságra, alternatív megoldások</i>ra felhívni a tanulók figyelmét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, tudom, nem ragaszkodtam teljesen a kérdés struktúrájához, de így érzem tökéletesnek a válaszomat. Ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy mindaz, amit megfogalmaztam, csakis változtatásra hajlandó tanárokkal, valamint egy teljesen új oktatási rendszerrel valósulhatna meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">58. Ha lenne egy Facebook-oldalad, vagy Instagramod, esetleg YouTube-csatornád százezer követővel, akik mind harmincas-negyvenes szülők, mit mondanál nekik?</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht_4sS9AIYDS85MMaCOVg8-Q9DwWhwjJsvpBUUPvFSELkv9sEPD8WKK81uR57XNgLc3U-4X9V0OZeuHL3pBUpJTOISthgcqqMscP7Yl2aCbWOVdNOjuZViPuEyn-mh4cgzuPcYLnkIqjM/s1600/69301810_601310470398099_5956272908224430080_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht_4sS9AIYDS85MMaCOVg8-Q9DwWhwjJsvpBUUPvFSELkv9sEPD8WKK81uR57XNgLc3U-4X9V0OZeuHL3pBUpJTOISthgcqqMscP7Yl2aCbWOVdNOjuZViPuEyn-mh4cgzuPcYLnkIqjM/s200/69301810_601310470398099_5956272908224430080_n.jpg" width="200" /></a>Azt, hogy ne bánjanak úgy a gyerekeikkel, mint életképtelen egyedekkel, akiknek nincs saját elképzelésük és stílusuk, mert ha mindent rájuk kényszerítenek, továbbá elnyomják a személyiségüket, azzal azt fogják elérni, hogy tényleg életképtelen <i>szarkupacok</i> lesznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos számos szülő így bánt az ismerőseimmel, és ez meg is látszik.<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-size: x-large;"><b style="background-color: white;">A VIZSGA VÉGE</b></span></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szabályokban meghatározott <i>"nincs rossz válasz"</i> értelmében, sikeresen <i>le-alternatív-érettségiztem</i>; remélem a 2020-ban esedékes nem-alternatív érettségim is hasonlóan gördülékenyen megy majd.:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon élveztem a kitöltést; egyes kérdésekre rögtön rá tudtam vágni a válaszomat, míg néhánynál erősen el kellett gondolkoznom, hogy minél körültekintőbben és megfontoltabban fogalmazzak. Tudom, olykor elpoénkodtam a dolgokat, és kissé máshogy értelmeztem a kérdéseket, de az élet is ilyen, <b>nem lehet mindent halálosan komolyan venni</b>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: large;"><i><b>Köszönöm szépen a lehetőséget! </b></i>:)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az én kihívottam pedig Poszáta, a <a href="https://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.com/" target="_blank">Magamban beszélek blog</a> bloggerinája... Ő is az érettségire készül az idén; éppen ezért az alternatív érettségit is biztosan sikeresen végzi majd el.</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kérdések listája <a href="https://felnottszemmel.blogspot.com/2018/05/alternativ-erettsegi.html" target="_blank">ITT</a> elérhető.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Minden kedves idén érettségiző sorstársnak <u>kitartást</u> és <u>nagy adag küzdőszellemet</u> kívánok!</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibZ8CuL3ntOL6nwde4gd8aBT1bl3D39mbB26-91-7QzPVmFM-7fCz3i95yKPSc7bnP0PzXy4uhyFEEJgd_pqe-JSzvGBlTR8fE2F0y6NfS1ovtd99NRT5wO4A8jtOoydtTYuvlh0C7cQo/s1600/IMG_5748.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="964" data-original-width="1116" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibZ8CuL3ntOL6nwde4gd8aBT1bl3D39mbB26-91-7QzPVmFM-7fCz3i95yKPSc7bnP0PzXy4uhyFEEJgd_pqe-JSzvGBlTR8fE2F0y6NfS1ovtd99NRT5wO4A8jtOoydtTYuvlh0C7cQo/s320/IMG_5748.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-91708355988032917152019-08-31T23:14:00.001+02:002020-01-04T17:47:40.033+01:005 dolog, amit a 2019-es nyár megtanított<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><i><b>Sziasztok! :)</b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elérkezett a nyár vége; az augusztus utolsó napjaiban a diákoknak már szimplán az iskola gondolata is fájdalmat okoz, a tanárok még gyorsan bevásárolnak pár doboz nyugtatót a tanév kezdetéig, a szülők pedig hajukat tépve lesik a nyugtán szereplő jókora összeget, amit tanszerekre költöttek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, mindenkinek <i>kurva</i> vidáman telik ez az időszak; bevallom én sem hatalmas ovációval fogok beülni szeptember 2-án az iskolapadba. Ám, annyira mégsem vagyok lelombozva: az idei nyár igencsak szuperül alakult, s jelenleg akkora pozitív töltet uralkodik bennem, hogy kevés dolog tudná lerombolni a jókedvemet (<i>értsd: még a suli rettenetes mivolta sem érdekel túlzottan, pedig előttem az érettségi</i>).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOAZO0XRGBUmDAyKkuojudPdQg6KDvXfMOBlJ9OJsi5t3SQo1Y46M3mMTX8LmbObbNLraR1PXq4d5wItFXiN8446_pMeyc9Z2iIQ80a_iidu7bdRY6Pkv_gPQiwMhhmoOnTRHE0oaXtEQ/s1600/69798817_415708212631997_5447203551459672064_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOAZO0XRGBUmDAyKkuojudPdQg6KDvXfMOBlJ9OJsi5t3SQo1Y46M3mMTX8LmbObbNLraR1PXq4d5wItFXiN8446_pMeyc9Z2iIQ80a_iidu7bdRY6Pkv_gPQiwMhhmoOnTRHE0oaXtEQ/s320/69798817_415708212631997_5447203551459672064_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hála az égnek, a Facebook kezdőlapomat most nem lepte el a <i>"back to school"</i> hype, mert hihetetlenül utálom az ilyen posztokat, videókat, képeket, satöbbi, satöbbi. Na, nem akarok senkit sem megbántani, de személy szerint nem látom értelmét az ilyen témájú haul bejegyzéseknek (<i>főleg amikor 10 évesek villognak a szüleik által beszerzett cuccokkal</i>), a tanulási módszereket bemutató írásoknak/videóknak (<i>mindenkinek más válik be</i>), és úgy ámblokk, maga a <i>"back to school"</i> kifejezéssel ki lehet kergetni a világból, hiszen ki az, aki az augusztus utolsó heteit az iskola rettenetes gondolatával akarja tölteni!? Na, ugye, hogy senki? :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Én ilyenkor maximum sulis mémekkel/poénokkal akarok szembetalálkozni az Interneten. A napokban a <b>Magamban beszélek blog</b> bloggerinája, Poszáta nevettetett meg a kreatív bejegyzésével, ami a <i>„Vissza a suliba "kedvcsináló", avagy a suli, ahogy a Tumblr előadja VS valóság"</i> címre hallgat; mindenképp lessétek meg <a href="http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.com/2019/08/augusztus-23-pentek-vissza-suliba.html" target="_blank">IDE</a> kattintva. Továbbá Nasz Dani YouTube csatornáján szoktam derülni az iskolával kapcsolatos paródiáin, ha akartok egy jót röhögni <a href="https://www.youtube.com/channel/UCHzpRuQ12BSDkAKjomgjoag" target="_blank">ITT</a> böngésszetek a videói között.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen tényeket ismertetve SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN nem lesznek "vissza a suliba" témájú bejegyzéseim.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De, van valami más, ami miatt most posztot írhatok. Ahogyan az a címből is kiderült, pár hónap elég volt ahhoz, hogy <u>újra-a-valóságos-Tina-legyek-aki-ott-mélyen-legbelül-vagyok</u>, és elinduljak végre a hegyre fel, előre a csúcsra; a hegyre, amit <i><b>nevezzünk egyéb fogalmak híján életnek</b></i> (Simon Márton ezt is szépen megfogalmazta a <i>Polaroidok</i>ban, amit már enyhén szólva túlfotóztam, lásd az <a href="https://www.instagram.com/tin.aah/" target="_blank">Instagramomat</a>). :D<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A 2019-es nyár akkora <b>pozitívum-bombával</b> sújtott le rám, hogy úgy éreztem, le kell írnom azokat a dolgokat, amin volt időm magamban munkálkodni és gondolkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Komolyan, annyi szar sztorimat bírta már ki a blogom; megannyi dühömet és bánatomat írtam már meg itt, és mégis, mindegyik személyes írásom valamilyen formában segítséget nyújtott másoknak is (ami amúgy rendkívül jólesik a szívemnek, csak hát mennyivel faszább lenne már a világbéke, nem!?) :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig érkezzen valami más: a szinte irreálisnak tűnő pozitivitásom, amivel belevágok a 2019/2020-as tanévbe; nesze, akinek nem tetszik valami, itt a középső ujjam, meg lehet nézni közelről (vagy épp meg lehet csókolni egy kecske hátsóját, ha az szimpatikusabb).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><u><b>1. A negatív embereket el kell engedni, és jó magasról szarni kell a fejükre.</b></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Olvastátok a WC-s sztorimat? Nem? Akkor olvassátok el <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2019/06/kibeszeltek-suli-wc-jeben44-omg.html" target="_blank">ITT</a>, de ha nincs most hozzá kedvetek, az sem baj, mert a lényeg így is érthető: akik hátráltatnak az életben, azokat hagyni kell, hadd sodorja el mellőlünk az élet. Ha pedig maguktól nem tűnnek el, akkor <b>ki kell őket zárni</b> minél előbb, mert nem éri meg felesleges energiát pazarolni olyan személyekre, akik csak rossz érzéseket keltenek bennünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kell őket keresni, s ha jólesik, mehet a tiltás és az ismerős törlése gomb.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGYsFuX1SR2od_iUzwUR8Jw5N8fzQ5Pkh7iJuScYYvem6Ry3vvJM9Bz8qCpIw1E2uY-y5qom23rtj0qonWfeGHKXXIEX1p681z1ZKaYbFSlotyTtLdKZjE-H2Cj3Q0GcwenHvUvCH59PM/s1600/69787193_1376023665884144_8820417706927849472_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="367" data-original-width="613" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGYsFuX1SR2od_iUzwUR8Jw5N8fzQ5Pkh7iJuScYYvem6Ry3vvJM9Bz8qCpIw1E2uY-y5qom23rtj0qonWfeGHKXXIEX1p681z1ZKaYbFSlotyTtLdKZjE-H2Cj3Q0GcwenHvUvCH59PM/s400/69787193_1376023665884144_8820417706927849472_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
Legyen szó barátokról, párkapcsolatról, családról, pletykás szomszédokról, szekáló tanárokról, vagy netes trollokról, <i>BÁRKIRŐL</i>, aki lehúzza az energiánkat és aki érzelmi sivárságba kerget, azt páros lábbal kell kirugdosni az életünkből. Mert <i>ezen emberek által nem csak a hangulatunk lesz depresszív, de nehéz lesz az iskolában/munkahelyen jól teljesítenünk, pocsékul fogjuk magunkat érezni kívül-belül, továbbá az egészségünk is rá fog menni</i> egy idő után. Az utóbbi pár évben mindezeken végigmentem, de meguntam, hogy mások kénye-kedve és véleménye szerint éljek, mert <b><u>NEM ÉRI MEG </u></b>tönkretenni önmagunkat másokért. Ha valaki változásra kényszerít, vagy épp olyan helyzetet alakít ki körülöttünk szándékosan, ami minket mérgez és rombol, akkor az a személy nemhogy <b><i>nem szeret, de kibaszott önző, manipulatív és alattomos</i></b>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze, mindenkinek vannak nehezebb időszakai, mindenki kerülhet olyan szituációba, amikor egy támaszra van szüksége, de nem mindegy, hogy egy <b>segítő kezet nyújtunk neki, vagy a lelkünket is ki akarja szívni</b>. Érző, lélegző lények vagyunk, nem lelki szemetesládák; a lelkisegély szolgálat száma pedig tudtommal ingyenesen tárcsázható.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b style="background-color: white;"><span style="color: #783f04;"><i>#pozitív-vájbz-onli-bicsiz</i></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">2. Meg kell tanulni néha spontánnak lenni.</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw0WPDniw5hbbPpkXLvoFUqYM-_ClDIEAZxAVOcj3S-S_zF79FYh_PTnxXcYEIrXIzso0DlchRoJCeIh9F7lXOmb9bf46xRuFXidI5N12NyoGBFCxL5Mfr6LCI7MKWMZdPr0OvpJ8HEw4/s1600/69415793_419586898693699_8090997380914085888_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw0WPDniw5hbbPpkXLvoFUqYM-_ClDIEAZxAVOcj3S-S_zF79FYh_PTnxXcYEIrXIzso0DlchRoJCeIh9F7lXOmb9bf46xRuFXidI5N12NyoGBFCxL5Mfr6LCI7MKWMZdPr0OvpJ8HEw4/s320/69415793_419586898693699_8090997380914085888_n.jpg" width="240" /></a>Tervező típusnak tartom magamat amióta csak élek: már gyerekként is előre lefuttattam magamban egy döntés összes végkimenetelét, minden eshetőséget átgondoltam, fejben listát készítettem az előnyökről-hátrányokról, és úgy alapjában véve mindig megfontolt voltam. Tehát úgy foglalnám össze, hogy bizonytalan voltam/vagyok rengeteg helyzetben, ebből kifolyólag könnyen ráparázok olyan szituációkra, amik számomra újnak számítanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám, ezen a nyáron <b>sikerült kilépnem a komfortzónámból</b> és végérvényben gondolkodás nélkül rábólintanom jó pár olyan dologra, amibe sohasem hittem volna, hogy pár perc tanakodás után rögvest fejest ugrok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hatalmas gátat küzdöttem le ezzel, s még magamat is megleptem, mennyi újdonságba kezdtem bele ezen év júliusától, csupán cseppnyi félelemmel a szívemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre inni kell! (Ja, várj azt most inkább mégse!) :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #783f04;"><b><i>#viszlát-gátlások</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">3. Ha nem szereted magadat eléggé, az egész el van baszva.</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEmbBQck3R4thDBEDSfmkPo2cI3k_is67ZdgBxejgx2Iel7lT_T2lOZyoItA1GIhVBRaAN2WJtZLQ7b2Pm39cnnYHzLxaP55Dy7e1MRcIDGJ27E0UqJYnelDumJ_jJYGH0CeV2LkffPqo/s1600/69712808_2430300077247093_976208300733366272_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="898" data-original-width="639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEmbBQck3R4thDBEDSfmkPo2cI3k_is67ZdgBxejgx2Iel7lT_T2lOZyoItA1GIhVBRaAN2WJtZLQ7b2Pm39cnnYHzLxaP55Dy7e1MRcIDGJ27E0UqJYnelDumJ_jJYGH0CeV2LkffPqo/s320/69712808_2430300077247093_976208300733366272_n.jpg" width="227" /></a>Ezt most (újfent) szépen és nőiesen közöltem, de ezt egyszerűen nem tudom máshogy <br />
megfogalmazni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Őszintén, <b>mi értelme van úgy az életnek, ha nem szereti valaki önmagát</b>? Mondjátok meg, miért jó reggelente úgy nézni a tükörbe, hogy se a külsőjével, se a belsőjével nincs valaki megelégedve?</div>
<div style="text-align: justify;">
Önsajnálatba burkolózva az Instagramot pörgetve "<i>kifogástalan külsejű emberekhez</i>" hasonlítani magunkat, majd más sikereit hallgatva szarkupacnak érezni magunkat egyre mélyebbre süllyedve önnön temetőnkben már <b>régen rossz</b>. Mert azzal, ha másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, úgy, hogy kurvára nem teszünk semmit sem annak érdekében, hogy fejlődjünk testileg és szellemileg, akkor nem másokkal van a probléma, hanem velünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert a közösségi médiával sem lenne probléma, - ahogy az Instagrammal sem - ha azt tudatosan használnák az emberek, nem pedig holmi kirakatként, ahol szívecskékben mérik azt, mennyire értékes valaki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
Ezt a témát fantasztikusan megragadta az egyik kedvenc bloggerem (aki amúgy már nem blogol, de szerencsére továbbra is jelen van közöttünk a Facebook-on) <a href="https://www.facebook.com/felnottszemmel/photos/a.418489775308525/633909303766570/?type=1&theater" target="_blank">IDE</a> kattintva elérhetitek a posztját, amit mindenkinek el kéne olvasnia. A <b>Felnőtt Szemmel blog</b> linkje pedig <a href="https://felnottszemmel.blogspot.com/?fbclid=IwAR3XVVaIFh5i1ZLvBhh0sUW3iL_rF-jt5HYjsb-hCSc5awJ7G0_5YhJ1_Zg" target="_blank">ITT</a> elérhető, a régi írásai közül is megéri válogatni. <i>Ő az, akit szívesen promózok, mert mindig megragadnak a gondolatai. </i>:D</div>
</div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht_4sS9AIYDS85MMaCOVg8-Q9DwWhwjJsvpBUUPvFSELkv9sEPD8WKK81uR57XNgLc3U-4X9V0OZeuHL3pBUpJTOISthgcqqMscP7Yl2aCbWOVdNOjuZViPuEyn-mh4cgzuPcYLnkIqjM/s1600/69301810_601310470398099_5956272908224430080_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht_4sS9AIYDS85MMaCOVg8-Q9DwWhwjJsvpBUUPvFSELkv9sEPD8WKK81uR57XNgLc3U-4X9V0OZeuHL3pBUpJTOISthgcqqMscP7Yl2aCbWOVdNOjuZViPuEyn-mh4cgzuPcYLnkIqjM/s200/69301810_601310470398099_5956272908224430080_n.jpg" width="200" /></a><u>Visszatérve: mondok egy példát.</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Vegyünk egy lányt, aki odafigyel a testére, ápolt, és mindemellett van egy Instagram oldala, ahol azokat a pillanatait osztja meg képekben, amik számára kedvesek, vagy amik épp a lelkivilágához köthetőek. A közösségi oldala nem a testi adottságairól szólnak (értsd: nem a mellei és a segge látszanak premier plánban a fotókon 0-24 órában), nincs ezernyi követője, és ezek mellett nem a kamu barátaival pózol, nincs szüksége a legújabb Michael Kors táskára, de még egy pénzes, luxusautós pasival sem fotózkodik, mert számára az ÉRTÉK NEM PÉNZBEN MÉRHETŐ. Vele ellentétben a másik lány, akinek az <i>instája</i> csak és kizárólag a testéről szól, aki kitesz mindent full sminkben és filterekkel, aki a materiális tárgyait mutogatja a nagyvilágnak, megvillogtatva a műmájer mosolyát azon emberekkel karöltve, akiket barátoknak hív, miközben a hátuk mögött mindenféle olcsó ribancnak elhord; az a lány a tengernyi követőjétől és a több ezer szívecskével ellátott képétől AKAR ÉRTÉKESSÉ VÁLNI. Azért pucsít tangában a neten, mert másoktól vár megerősítést, hogy szép-e, mert így akarja elérni, hogy szeressék. Nem azért oszt meg ilyen képeket, mert kurvára meg van elégedve önmagával, épp ellenkezőleg: <b>egyáltalán nem érzi jól magát úgy, ahogy van</b>.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Szituáció:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első lány görgeti az Instagramját, meglátja a második lányt egy képen, ahol az a gerincét kitörve tolja ki a szoborszépségű fenekét, ahogy épp a Ferraris pasija arcára nyom egy csókot és leírásban a feltétel nélküli, izzó szerelemről áradozik, hiszen éppen 2 hónapja boldogítják már egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Mire gondol a lány a képre nézve?</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A) Úúú, de jó ennek a csajszinak, milyen szép, milyen szuper élete van.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>B) Feltétel nélküli szeretet? Megnézném, mennyire szeretné ezt a palit, ha egy középkategóriás kocsija lenne, és mondjuk átlagos fizetése.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha a lány átlát a rózsaszínnel kiszínezett hazugságon, akkor a B) választ adja, és nem hasonlítja össze magát egy "<i>kívül szép, belül üres</i>" csajjal, aki amit lehetett kiárult magából és az Instagramon éli mindennapjait, mert nem tudja, hogyan szeresse önmagát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8fVFKZ7UASoHN0Fyij6teM8_w-QaWhjSD63isMHc8KZDKK4KaPEBtvID0yXzeSjARDlgc8ANHuS7091kOVlPhyW7rmKZuxzJKNYJufQC4ZyP6SKIg2QEjx2Mpd-FJvBdXwRh7GCEhgdo/s1600/69405605_485997785572997_3056690776743346176_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="952" data-original-width="639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8fVFKZ7UASoHN0Fyij6teM8_w-QaWhjSD63isMHc8KZDKK4KaPEBtvID0yXzeSjARDlgc8ANHuS7091kOVlPhyW7rmKZuxzJKNYJufQC4ZyP6SKIg2QEjx2Mpd-FJvBdXwRh7GCEhgdo/s320/69405605_485997785572997_3056690776743346176_n.jpg" width="214" /></a></div>
<b>Azokhoz a lányokhoz szólnék, akik görcsösen hasonlítgatni akarják magukat másokhoz: NE TEGYÉTEK!</b> Egyrészt, az Internet tele van kamu életekkel, photoshoppal, filterekkel és plasztikai műtétekkel. Olyan embereket kövessetek, akik <i>inspirálóak, akik által Ti is fejlődhettek</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aki nincs megelégedve önmagával, hogyan várhatná el, hogy mások elégedettek legyenek vele és szeressék? Amíg nem szeretjük önmagunkat és amíg nem bánunk magunkkal úgy, ahogyan azt megérdemeljük, addig mások is legfeljebb félemberként tekinthetnek ránk.<br />
<br />
Ha nem vagytok megelégedve a külsőtökkel, akkor sportoljatok, eddzetek, figyeljetek oda, mit és milyen mennyiségben esztek. Sosem késő semmit sem elkezdeni. Ha pedig szellemi téren nem érzitek magatokat elég sikeresnek, akkor gyakoroljatok, tanuljatok és szakítsatok időt az adott tevékenységre, mert <b><i>senki sem született profinak</i></b>. Persze, valakinek különös érzéke van egyes dolgokhoz (például főzéshez), de gyakorlással minden kivitelezhető; ha pedig tehetetlenül ültök a közösségi médiát pörgetve önsajnálatba burkolózva, akkor soha ezen a kibaszott világon semmi sem fog megváltozni. <u>Minden fejben dől el</u>; legyetek optimisták és ha pofára estek, akkor se hátráljatok meg... fel kell állni, és továbbmenni. Csak az nem bukik el, aki meg sem próbálta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én például idén nyáron újra elkezdtem edzőterembe járni, és a KRESZ tanulással is igencsak jól haladok. Mindez kizárólag úgy valósulhatott meg, hogy eldöntöttem, képes vagyok kihozni magamból a maximumot, legyenek bármennyire is fantasztikus testű lányok a kondiban és bénázzak bármennyit, amikor először beülök majd az oktató mellé a kocsiba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="background-color: white; color: #783f04;"><b>#szelfláv</b></span> <b><span style="background-color: white; color: #783f04;">#lassan-én-is-influenszer-lehetek-ja-nem</span></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">4. Nincs szükség tengerpartra ahhoz, hogy kellemesen teljen a nyár.</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg24RgOAorNvC9IQl0Gijp3M2qpGWtJb5_QRXsAiEQ8wp6emcW8i0ZB_OnRV0jpX7bh2m3-F0Vhyphenhyphen5or8H5L6r_Y40oRqoJ8aEeAEeFsWie8snkMJnGCf-SelHPPSGtyLM_CUZYpiYG3I_Q/s1600/66230839_381967232427912_8152437223090814976_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1368" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg24RgOAorNvC9IQl0Gijp3M2qpGWtJb5_QRXsAiEQ8wp6emcW8i0ZB_OnRV0jpX7bh2m3-F0Vhyphenhyphen5or8H5L6r_Y40oRqoJ8aEeAEeFsWie8snkMJnGCf-SelHPPSGtyLM_CUZYpiYG3I_Q/s200/66230839_381967232427912_8152437223090814976_n.jpg" width="170" /></a>Volt szerencsém egyszer a horvát tengerparton nyaralni; az biztos, hogy <i>a tengeri fürdőzés össze sem hasonlítható más vízparti kiruccanással</i>. Általában merengve bámulom a gyönyörű képeket a homokos tengerről, mert szeretnék még eljutni valamikor a csodálatosan csillámló tengerhez. Őszintén, ki az, akit nem bűvöl el a tengerparti képekből áradó harmónia? :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám, azt kell mondjam, 2019 nyara <b>tengerpart nélkül is szuperül telt</b> számomra és egyáltalán nem éreztem a hiányát. Ez annak köszönhető, hogy megfordultam itt-ott Magyarországon és vonzáskörzetében, valamint olyan emberek vettek körül, akikkel jól érzem magamat. A július folyamán pedig dolgoztam is, így mozgalmasan teltek a fülledt napok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Júliusban magával ragadott a fesztivál-érzés: kétszer tomboltam <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2019/07/adjon-az-eg-tankcsapdat-szinhaz-ajanlot.html" target="_blank">Tankcsapdára</a> (igen, csapdáztunk egyet Apámmal :D), hallottam a Leander Kills varázsát élőben is, együtt csápoltam a Majka-fanokkal úgy, hogy egyáltalán nem az én műfajom, továbbá torkom szakadtából énekeltem a Kowalsky meg a Vega slágereit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sőt, mi több, augusztus elején egy olyan bulin vettem részt, ahol a <i>"sztárvendég"</i> az AK26 volt, akik illedelmesen megfogalmazva NEM a szívem csücskei (csak hogy ne sértsem meg senki jóérzését sem), ám csodával határos módon mégis kivételesen jól éreztem magamat a <strike>szerencsére csupán félórás</strike> koncertjükön. Lám, lám, mire képes egy kis whisky kóla és Somersby Cider. #ne-alkoholizáljatok</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDl9oAl2eaxItb4OWV3twsfAOV6n0yjJ43liuGl8cAyjXdb1Bm3Hvloab0ZeQCFcXFL2XXqUT9udnxI2f_VFFMsH1fnq0diXDrWyPX58AQvucOXMnczpxwkfRBtHrv9W71IUdUGRQQ3mk/s1600/70072343_468387283892896_3069110413414105088_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="640" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDl9oAl2eaxItb4OWV3twsfAOV6n0yjJ43liuGl8cAyjXdb1Bm3Hvloab0ZeQCFcXFL2XXqUT9udnxI2f_VFFMsH1fnq0diXDrWyPX58AQvucOXMnczpxwkfRBtHrv9W71IUdUGRQQ3mk/s200/70072343_468387283892896_3069110413414105088_n.jpg" width="150" /></a></div>
E két hónap alatt pedig <i>"bejártam"</i> Magyarországot: voltam az Alföldön, a Dunántúlon, és a Csepel-sziget déli részén. Mindemellett még külföldön is jártam, <i>- igaz, csak a határnál, de nem ez a lényeg - </i>fürdőztünk egyet Párkányban, mert a rekkenő hőséget leginkább víz mellett lehetett elviselni. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát <i>nem volt csili-vili nyaralásban részem</i>, de annál <b>sokkal szebb és tartalmasabb perceket élhettem át</b>: mindenből jutott egy kicsi. Buliztam, pihentem, tanultam, dolgoztam, beszélgettem, sétáltam, fürdőztem, olvastam, ismerkedtem, nevettem és ebből <u>a rengeteg pici örömből összekovácsolódott egy hatalmas boldogság-hullám</u>, amitől szárnyra kapott a lelkem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy fantasztikus nyarat tudhatok magam mögött, ami tényleg attól vált ennyire tökéletessé, hogy <b>elengedtem a múltat és nyitottam az új és ismeretlen felé</b>. Megtaláltam a kicsiny dolgokban a szépet, minden percet értékeltem, és nem engedtem, hogy bármilyen negatív behatás megakadályozzon abban, hogy boldog legyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És mindehhez nem kellett tengerpart, vágyjak oda bármennyire is.</b> :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #783f04;"><b><i>#élmények-itthon</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><span style="font-size: x-large;">5. Az Internet is tökéletes hely lehet az ismerkedésre.</span></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhglcjduCrpKLew4RtI0UUq_cpF_6h1iMOBLeRFrT-03LnS8iBGB_g9dHcYht8VdsAAgNKONmiEpyNu3fOY9kz2j1ldR1Kyod0rQ3i7w6LtIJVq1WaPrJE65u3xJYHmcK7ah9tJzWZTjmI/s1600/67873858_222107552038011_863419349984083968_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1136" data-original-width="1136" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhglcjduCrpKLew4RtI0UUq_cpF_6h1iMOBLeRFrT-03LnS8iBGB_g9dHcYht8VdsAAgNKONmiEpyNu3fOY9kz2j1ldR1Kyod0rQ3i7w6LtIJVq1WaPrJE65u3xJYHmcK7ah9tJzWZTjmI/s200/67873858_222107552038011_863419349984083968_n.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Értékelés <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2019/08/vicki-grant-36-kerdes-amitol-rad.html" target="_blank">ITT</a>.</td></tr>
</tbody></table>
Világ életemben tartózkodtam a netes ismerkedéstől; régen ha valaki ismeretlenül bejelölt a Facebook-on és írt nekem egy "<i>Szia, mizu?</i>-t" azt gondolkodás nélkül figyelmen kívül hagytam, vagy épp letiltottam. Manapság inkább visszaírok azoknak, akik megtalálnak, mert <b>úgyis kiderül az első mondatokból, hogy mi a szándéka az illetőnek</b>, továbbá mennyire értelmes a beszélgetőpartnerem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval kimondottan sosem kezdeményeztem idegenekkel társalgást az Interneten, mert úgy gondoltam személyesen az igazi, ráadásul <b><i>rengeteg veszélyt rejteget</i></b> a temérdek álprofil miatt ez a fajta ismerkedési forma (amúgy mai napig veszélyesnek gondolom, de aki elég megfontolt, az könnyen leszűri, hogy egy perverz szervkereskedővel/trollkodóval/pedofil öreg bácsikával beszélget-e valójában, vagy tényleg egy őszinte személlyel chatel).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindemellett igencsak negatív véleményen vagyok a Tinder és társairól: <b>nem részesítem előnyben az olyan ismerkedést, ami elsősorban a külső adottságokon alapszik</b>. Számtalan előítélet és tévképzet alakulhat ki abban a pár tized másodperben, amíg az illető eldönti, hogy jobbra, vagy balra húzza-e a képen látható személyt. És ez rettenetesen igazságtalan, mert egyetlen kép alapján nem lehet eldönteni, mi is lapul a fotón szereplő alak szívében, elméjében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Természetesen aki egyéjszakás kapcsolatokat keres, annak kiváló felület lehet a Tinder</i>, de aki kíváncsi a másik emberre teljes valójában, és aki többet szeretne holmi etyepetyénél, annak nem egyszerű az applikáció által olyat találni, aki hozzá való. Nyilván, vannak kivételek; és többekre rátalált már az igaz szerelem az efféle társkeresőkön, de az esetek nagyobb részében ez nem jellemző.</div>
<div style="text-align: justify;">
A felsorolt tények miatt sohasem regisztráltam ilyesmi társkeresőkre és nem is tervezek a jövőben sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Na, de mi a helyzet az anonim oldalakkal?</u></b> Ahol se kép, se név, csupán egy meghatározott intervallumú korosztály és a beszélgetőtárs neme mérvadó?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek az oldalak ha lehet <i>még több veszéllyel fenyegetnek</i>: sokkal könnyebb hazudni, tulajdonképpen kiadhatjuk magunkat egy teljesen más egyénnek. Tele vannak kanos 13-14 éves fiúcskákkal, perverz kép kéregetős fiatalokkal, depis/önbizalomhiányos tinikkel, trollokkal... olyanokkal, akik névtelenül akarják kiélni a vágyaikat, akik valószínűleg személyesen túlságosan gyávák ahhoz, hogy önmagukat adják. Nagyon kevés az, aki unalomból/kíváncsiságból kezd el chatelni név nélkül, aki csupán beszélgetni akar random témákról, no meg aki meg akarja tartani az anonimitását és nem kíván elárulni semmi személyeset. <b><i>Utóbbi, jelentem én lennék</i></b>: július vége felé kezdtem el feljárni AnoTalkra, ahol kb. 6 alkalomból összvissz NÉGY srác volt normális a hozzávetőlegesen SZÁZ emberke közül, akiket véletlenszerűen bedobott a gép a chat-ablakba. E négy fiú közül pedig egyetlen egynek árultam el a nevemet, <i>de ez már történelem</i>...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>A lényeg:</u> amilyen rossz véleménnyel voltam az anonim ismerkedős honlapokról, meglepett, hogy vannak kivételek az éterben. Léteznek őszinte, rendes emberek a világháló másik oldalán, akikkel esetlegesen más online platformokon is lehet tovább folytatni a társalgást, mi több, akikkel személyesen is lehet találkozni. (S még a szerveinket sem árulják ki. :D)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjqgofuVcxzz62x86A9JvESU0a4EL6eqD2p-cV9VcyBYYWrUhYM8o3h31iKzUbAZWW6TZ8jWrvcfJzXkTFr-I5M4NLENk1AB5olgJtE4RHUzPGDN96jMx02RjCnTxDk7C8eXBv0u75LvM/s1600/70540004_658284761349957_3590724248664014848_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="500" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjqgofuVcxzz62x86A9JvESU0a4EL6eqD2p-cV9VcyBYYWrUhYM8o3h31iKzUbAZWW6TZ8jWrvcfJzXkTFr-I5M4NLENk1AB5olgJtE4RHUzPGDN96jMx02RjCnTxDk7C8eXBv0u75LvM/s200/70540004_658284761349957_3590724248664014848_n.jpg" width="200" /></a></div>
Az már egyszer biztos, hogy aki netes ismerkedés mellett dönt, annak tisztában kell lennie a veszélyekkel. <b>Ott kell lenni fejben</b>; a személyes adatokat csak a megfelelő bizalom ellenében szabad megadni, és ha bármilyen negatív impulzust kölcsönöz a beszélgetőpartner (gyalázás, gyanús megnyilvánulások, rosszindulat, perverzió, kényszerítés, fenyegetés, stb.) akkor minél előbb <i>ott kell hagyni a büdös francba az illetőt</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szükséges a szellemi és érzelmi intelligencia is, ugyanakkor előnyös döntés lehet beavatni másokat is abba, hogy éppenséggel egy full idegennel beszélgettek (főleg akkor, ha úgy döntötök, találkoztok). Igen, én 19 évesen is rögtön szóltam a szüleimnek/barátaimnak, hogy megismerkedtem valakivel az Interneten, mert legyen a chat partner bármennyire is szimpatikus, hallani elég horrorsztorit elrabolt fiatalokról, akik a neten találtak <i>"jófej embereket"</i>. Úgyhogy minden egyes információt csak gondos megfontoltság után közöljetek a másikkal!</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #783f04;"><b><i>#ismerkedős-tippek-Tinától</i></b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Mindent egybevetve tartalmas 2,5 hónap áll előttem:</u> ez az idő elég volt ahhoz, hogy kicsit <b>magamba szálljak és újra önmagammá váljak</b>(?). Hülye meghatározás ez így, de voltaképpen nem hazudok; elképesztően rég éreztem már azt, hogy rendben vagyok, hogy <i><b>BOLDOG</b></i> vagyok, és ezt még leírni is félelmetes, de igen, ez a helyzet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Utoljára talán általános iskolában éreztem ezt a fajta energiát, de legfőképpen most <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2018/03/hogyan-masszunk-ki-godorbol_21.html" target="_blank">azt az állapotot kellett leküzdenem, ami 2018 januárja óta vett körül</a>. Őszintén szólva, 2014 végét, 2015 elejét hívnám életem legborzalmasabb időszakának, - <i>ugyanis a krónikus betegségem által akkor épp a halállal küzdöttem</i> - de még így is azt kell mondjam, hogy az elmúlt másfél évem <b>fényévekkel rosszabb volt</b> érzelmi szinten, mint kiskamaszként küzdeni a betegségemmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hogy miért?</b> Mert akkoriban nem voltak mérgező emberek az életemben, tehát sokkal egyszerűbb volt felállni arról a kibaszott kórházi ágyról tele tervekkel és álmokkal, mint 18-19 évesen úgy, hogy nem csak magamat kellett ápolnom belülről, de mások is leszívták az energiámat rendesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHEaTFQq0mz16mWNYNhrVplEurcSniCKAfHNgsRrG62kZ5417N7tz6WyGmCAMVieFeQP8qUuWs3JBaUAYOpkCA3lFDgM7x88aTPc0h-fRYtVi0XUxsEvj4VAfQ92OWift3yzs9WYk7CWI/s1600/70304341_698127080702543_7152361136258547712_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="932" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHEaTFQq0mz16mWNYNhrVplEurcSniCKAfHNgsRrG62kZ5417N7tz6WyGmCAMVieFeQP8qUuWs3JBaUAYOpkCA3lFDgM7x88aTPc0h-fRYtVi0XUxsEvj4VAfQ92OWift3yzs9WYk7CWI/s320/70304341_698127080702543_7152361136258547712_n.jpg" width="219" /></a>Nem akarom, hogy ez a bejegyzés a betegségemről szóljon, meg arról, miként küzdöttem/küzdök ellene, de egy valami biztos: <b>minden nyavalyás betegségnek lelki okai vannak, ezért ha azt mondom, hogy kurvára nem éri meg tönkre tenni magatokat másokért, akkor azt higgyétek el nekem!</b> Ez az egyetlen kibaszott életetek van (amire sokszor magamat is emlékeztetnem kell) ezáltal csak és kizárólag az foglalkoztasson Benneteket, hogy rendben legyetek kívül-belül! Olyan emberekkel vegyétek körbe magatokat, akik építenek Titeket, és akiket Ti is szívesen építetek! Minden siránkozással töltött perc csupán elfecsérelt idő. Persze, a dühöt/bánatot ki kell adni magunkból, de semmi értelme feleslegesen olyan dolgokon károgni, amiktől az életünk egy helyben toporog a szarban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én nem vagyok motivációs tréner, és még a <i>#selflove</i> hesteget túlhasználó menő influenszerekről is mindig ironikus hangvételben beszélek, mert javarészt képmutatóan és lekezelően szólnak a közönségez (tisztelet a kivételnek). Én pusztán tanulni szeretnék a saját hibáimból, és rávilágítani arra, hogy <b>az élet kurva egyszerű is lehet, ha nem bonyolítjuk túl</b>. Felvállalom a hibáimat és megmutatom a nagyvilágnak, mit hoztam ki belőlük; sokat nem veszíthetek. A legrosszabb esetben is maximum ócsárolnak majd azért, aki vagyok, de ez sem érdekel, mert akkor én meg <a href="https://www.youtube.com/watch?v=_Ta8dygSNHU" target="_blank">köpök rájuk</a>, ahogyan azt a Tankcsapda is megmondja. Történjen bármi: ezentúl nem lesz lakat a számon. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: large;"><i>Minden diáknak kitartást és sok sikert kívánok a 2019/2020-as tanévre, a tanároknak azt üzenném, hogy ne skatulyázzák be a diákjaikat és hagyják őket kibontakozni, a szülőknek pedig azt, hogy ne neveljenek birkákat a csemetéikből, mert egyedi emberkék, nem kell őket a diáktársaikhoz hasonlítgatni!</i></span></b> <b><span style="font-size: large;"><i>És akik egyik kategóriába sem sorolhatóak, azoknak fantasztikus őszi hónapokat kívánok, éljetek, nevessetek, <strike>védekezzetek</strike>, és ne szégyenkezzetek a hibáitok miatt!</i></span></b></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Puszi, pá Tina voltam! :D</i></div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><u>A nyaram himnusza:</u></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Leander Kills - Élet</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/WD3Pjw8bVfQ/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/WD3Pjw8bVfQ?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-13830452230454707872019-08-14T13:33:00.002+02:002019-08-14T13:33:45.039+02:00Vicki Grant: 36 kérdés, amitől rád kattantam<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><b><u>Dióhéjban:</u></b></span><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW0Mi8yhhgJQA0wT65AQVh7qGMViHKny7OyDmuZe-bddCnuzGpIKkaEIuZQQzZf9P6NzV1GVpiDDUVQHFxphWIjbiTIxRk7j0s_qPyUOn6QC9waJ3y_PnlGjpcw-T3HvvsAR3gbR2UXes/s1600/67873858_222107552038011_863419349984083968_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1136" data-original-width="1136" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW0Mi8yhhgJQA0wT65AQVh7qGMViHKny7OyDmuZe-bddCnuzGpIKkaEIuZQQzZf9P6NzV1GVpiDDUVQHFxphWIjbiTIxRk7j0s_qPyUOn6QC9waJ3y_PnlGjpcw-T3HvvsAR3gbR2UXes/s320/67873858_222107552038011_863419349984083968_n.jpg" width="320" /></a>Hildy és Paul szöges ellentétei egymásnak, mégis együtt keresik arra a választ, hogy a szerelem vajon megtervezhető-e. Egy pszichológiai kísérlet alá vetik magukat, aminek során 36 kérdést kell feltenniük egymásnak; a nagy talány, hogy a kérdések végén egymásba szeretnek-e?<br />
Hildy mindenre rágörcsöl, érzelmes és eddig minden kapcsolata hatalmas pofára esés volt. Azért jelentkezett a kísérletre, mert érdekli a pszichológia, na meg most talán, TALÁN egy olyan sráccal találja szembe magát, akivel teljességgel megértik egymást. Paul pedig, nos rengeteg titkot rejteget, és elsőre egy hatalmas bunkónak tűnik... nem csoda, hisz azért jelentkezett a kísérletre, mert fizetnek érte; miért is érdekelné őt egy ilyen pszichológiai kutatás!?<br />
<i>Egy fiú és egy lány, egy váratlan találkozás, egy különös véletlen...</i><br />
Mi sül ki kettejük találkozásából? Megérti majd egymást két teljesen különböző személyiség? És ami a legfontosabb: egymásra kattannak, miután a 36 kérdés végére érnek?<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><b><u>Gondolataim:</u></b></span><br />
Rossz érzés bevallani, de egy szép borítóval és egy ütős címmel le lehet venni a lábamról. Persze, semmit sem szabad a borítója alapján megítélni, de ez a regény most <b>magához vonzott első látásra</b>. :D<br />
Tetszik az egyszerű, mégis csodálatos, rózsaszín külcsín; ahogyan a fiatal pár fogja egymás kezét, és egymásra néznek. Letisztult, mégis érzésekkel teli kép fogad, tehát fantasztikus volt a borítóválasztás.<br />
A cím pedig aztán végképp felkeltette a kíváncsiságomat, hiszen mégis mi lehet az a 36 kérdés, amitől rá lehet kattanni valakire!? <i>(Széljegyzet: a cím magyar fordítása telibe elárulja, mi is lesz a történet vége, de mondjuk egy ifjúsági romantikusnak mi más lehetne a vége, mint happy end?)</i> :D<br />
<br />
Túllépve a felszínen egy aranyos kis sztorit kapunk Hildy-ről és Paulról; kikapcsoló, megmosolyogtató és tündérmese szagú történet tárul elénk. Valójában a <b>tipikus rózsaszín köd</b>ről, a nagy szerelemről szól, - amiről valljuk be, nem szeretek túlzottan olvasni - most mégis elszórakoztatott, és egészen felkavaró élményt kölcsönzött.<br />
<br />
Ez az a könyv, ami mosolyt csal az arcodra az unalmas perceidben, ami kiírtja a benned lévő stresszt és problémákat. Humorával és könnyű szerkezetével a lapok szélsebesen pörögnek a kezeid között, és észre sem veszed, hogy már a regény végére értél. A kötet olyan, mint egy jó beszélgetés: az idő múlása fel sem tűnik, s a cselekmény magába szippant.<br />
Ha egyetlen kifejezéssel kéne jellemeznem Vicki Grant írását, akkor az a <i><b>TÚL-ÉDES-HOGY-IGAZ-LEGYEN</b></i> lenne.<br />
<br />
Hogyha ezt a kötetet hónapokkal ezelőtt olvastam volna, akkor valószínűleg nevetve csaptam volna össze a közepénél, ezt gondolva: <i><b>„- Két idegen nem szerethet egymásba pár kérdés alapján; ilyen érzelmeket képtelenség produkálni ilyen rövid idő alatt."</b></i> De nem hónapokkal ezelőtt olvastam, hanem MOST, és furcsa bevallanom, de ez a jelenség <b>lehetséges</b>.<br />
Szokás mondani, hogy semmi sem történik véletlenül, nos ez a regény sem véletlenül akadt a kezeim közé, pont jókor.<br />
Ironikus, hogy ilyen érzelmes könyvek mindig olyan hangulatomban/élethelyzetemben találnak rám, amikor nagy változások zajlanak le bennem... ezért lassan kezdem úgy érezni, mintha én magam is egy könyvben élnék, és valaki kívülről irányítaná a szálakat. (<i>Nyugi, nincs üldözési mániám, csupán az agyamra mentek a romantikus sztorik.</i> :D)<br />
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh91l8x9-DE-0TvCIw7sPW_IAq5L1w7hD2NobnFQVcUrkiV33AH4uBdqDnbLHtG2ReZl50RvcrS00g-CmzF4zt3u8Xz9NcOZusTfUcmES1f_rTFVAVCt0p5RGvOeYXDKiF07lcx5Ny01z4/s1600/36-kerdes.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="436" data-original-width="417" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh91l8x9-DE-0TvCIw7sPW_IAq5L1w7hD2NobnFQVcUrkiV33AH4uBdqDnbLHtG2ReZl50RvcrS00g-CmzF4zt3u8Xz9NcOZusTfUcmES1f_rTFVAVCt0p5RGvOeYXDKiF07lcx5Ny01z4/s320/36-kerdes.png" width="306" /></a></div>
<b><i>Visszatérve a történethez:</i></b> egy olyan fenomént dolgoz fel az írónő, amire titkon mindenki vágyik; feltűnik a semmiből a nagy Ő és bumm, az ember szíve hevesebben kezd dobogni.<br />
Ebből kifolyólag az <u>alapötlet fantasztikus</u>: a feltételezés, miszerint két idegen képes egymásra hangolódni csupán beszélgetés alapján, érdekesen hangzik. Ám, ilyenkor jön az ellenvetés, hogy Hildy és Paul két teljesen különböző személyiség, ezért szinte lehetetlen, hogy ezek ketten egymásba szeressenek a való életben.<br />
<br />
<u>Na, akkor most jöjjön az én agymenésem.</u><br />
A főszereplők tényleg nagyon különbözőek rengeteg tekintetben: életvitelük, stílusuk, egyes nézőpontjaik és múltjuk sem összehasonlítható, DE mégis <i>egy hullámhosszon vannak</i>. Megértik a másikat, kíváncsiak a másikra, érzik egymás lelkét, van közös témájuk, és minden különbözőségük ellenére számtalan témában egyetértenek. Mindezeken túl ott van az a pici szikra, - ami még csak pislákol - de nem kell neki sok, hogy heves lángra lobbanjon. Hildy úgy érzi, talált végre valakit, aki tényleg érdeklődik iránta, Paul pedig nehezen, de bevallja, hogy valaki most megérintette a lelkét.<br />
Igen, nagyon elcsépelten hangozhat ez, főleg azoknak, akik nem hisznek a szerelem létezésében, viszont azt kell mondjam, Vicki Grant most rátapintott arra, milyen is szerelmesnek lenni.<br />
<br />
<b>Beleszólhat a sors két idegen életébe, teljesen felforgatva a mindennapjaikat? Nos, igen, nagyon úgy tűnik, elég egy pici mozzanat, ami ilyen hatalmas lavinát indít el.</b><br />
<br />
Tehát a dolog érzelmi részét kiválóan mutatja be a történet, <i>a gond a kivitelezéssel van</i>.<br />
Túl nagy hangsúlyt kap Hildy magánélete, családi háttere, ami szerintem nem illik bele a kompozícióba. Az írónő túl sok szálat akart egybeolvasztani, ami nem éppen eredményezett kifogástalan összképet. A könyv fő koncepciója a két fiatal egymásra találása, ezért éreztem feleslegesnek, hogy bele lett keverve a lány drámás családja, továbbá a barátai folytonos hisztijei. Ezekből a kiegészítő cselekményekből egy kicsit kevesebb kellett volna, míg Hildy és Paul kommunikációjából pedig több. Ez nem családregény, senkit sem érdekel, hogy a csajszi szüleinek milyen problémái vannak, legalábbis engem ennyire behatóan nem érdekelt, éppen min marakodnak az otthoniak. Ezért gondolom, hogy hatalmas fába vágta a fejszéjét az írónő: <b>egy romantikus regényt ne rontsunk el egy szar házasság bemutatásával</b>. :D<br />
Ezenfelül, a 36 kérdés sem lett teljességgel, kidolgozottan megválaszolva; a főszereplők nagyobb mélységekbe is merülhettek volna egymás érzéseiben és gondolataiban. Mindemellett, túlontúl ragaszkodtak a kérdésekhez, nem szakadtak el eléggé tőlük, ez pedig hangyányit irreális: ha valakik ennyire megtalálják a közös hangot, akkor sokkal bensőségesebben is meg akarják majd ismerni a másikat, félretolva a kiadott feladatot. Ez természetesen a vége felé valamelyest be is teljesült, de még így sem annyira, mint lehetett volna.<br />
Konklúzió: családi gondokból kevesebb, ismerkedésből pedig több kellett volna.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuRsnv745GRh3ej_n-1FqNv5u_9cjJdg07wT6_j5eXd5mI0snwWgcHnoSCzcyBj8YpmANz1x-OaEIMlSWCWKSp8WIU4wKIMNxJzoDoAdl-aR4c7ASwtd3hmzf6xGOH-2XfIxqscyygJFQ/s1600/36-kerdes2.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1280" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuRsnv745GRh3ej_n-1FqNv5u_9cjJdg07wT6_j5eXd5mI0snwWgcHnoSCzcyBj8YpmANz1x-OaEIMlSWCWKSp8WIU4wKIMNxJzoDoAdl-aR4c7ASwtd3hmzf6xGOH-2XfIxqscyygJFQ/s320/36-kerdes2.png" width="320" /></a>Ezen tények okán <b>nem volt meg a balansz </b>a fiú és a lány privát szférájának bemutatásában; Hildyről tengernyi információt megtudtunk, Paul múltja pedig csak ködösen tűnt fel. Egy gördülékenyen működő kapcsolathoz valójában szükséges megismernünk a másik családi hátterét, - hisz a körülmények jócskán befolyásolják a személyiségünket/látásmódunkat - ám egy ilyen típusú regénynél <i>nem szabad átesni a ló túloldalára</i>. Az írónő meglehetősen beleásta magát főhősnőnk ügyes-bajos gondjaiba, ami engem személy szerint untatott, mivel úgy vélem, ekkora mértékben nem illett bele ebbe a történetbe.<br />
Mindezeken túlmenően, (<i>Moly.hu-s értékeléseket olvasgatva</i>) több olvasótársam véleménye alapján kissé zavaró tényező Paul traumás múltja. Számtalanszor olvasom, temérdek könyv értékelésénél, hogy szinte minden kötetben előfordul olyan karakter, akinek ilyen-olyan borzalmak övezik a múltját, és ez MENNYIRE UNALMAS ÉS IDEGESÍTŐ. Ilyenkor mindig ez játszódik le a fejemben:<br />
<i><b>„- Basszus, a való élet is ilyen. Nincs olyan ember, akinek ne lett volna kisebb-nagyobb negatív behatás az életében."</b></i>. Most egy közhellyel bölcselkednék: <u>Egyszer fent, máskor lent.</u> Ha nem léteznének atrocitások a mindennapjainkban, - s ez alapján - ha a könyveket sem ruháznák fel az írók ilyesmi eseményekkel, az már nem tűnne valóságosnak. Persze, itt is érvénybe lép az a megállapítás, miszerint meg kell találni az egyensúlyt: egy ifjúsági romantikus regényt sem szabad múltbéli megrázkódtatásokkal teletűzdelni. Azonban, ennél a kötetnél <i>cseppet sem éreztem soknak</i> a felvonultatott, szörnyű emlékképeket.<br />
<br />
+ <i>Egy negatívum, ami feltűnt:</i> hiányzott az epilógus. Félreértés ne essék, így is szuper édes befejezést kaptunk, de olvastam volna még egy kiegészítő fejezetet arról, ahogyan ők ketten besétálnak a pszichológiai kutatás szervezőjéhez. Ahogyan elmesélik, min mentek keresztül, milyen érzés volt végigválaszolni a 36 kérdést, és hogy mekkora döbbenet tükröződik az ötletet megálmodó fickó arcán, amikor elé tárul Hildy és Paul története. Ha ez a feltétel teljesült volna, elégedettebb lennék a könyvvel.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.blogger.com/Image%20by%20%3Ca%20href=%22https://pixabay.com/users/Free-Photos-242387/?utm_source=link-attribution&amp;utm_medium=referral&amp;utm_campaign=image&amp;utm_content=1149677%22%3EFree-Photos%3C/a%3E%20from%20%3Ca%20href=%22https://pixabay.com/?utm_source=link-attribution&amp;utm_medium=referral&amp;utm_campaign=image&amp;utm_content=1149677%22%3EPixabay%3C/a%3E" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="426" data-original-width="640" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2X-u-y1M4XbzG9Dj_oxogkh-VdQOGcCGYPP4W3EbsbcFd1p72XA07PT6FUZK83t3LuPWZUZNfs4vmkn7l29FGm7miK9hAN-iZfJmFTYbwmlUEGB_MNi4OkeKTxo3Yb2S7tGaSjBF6xzM/s320/couple-kissing-1149677_640.jpg" style="cursor: move;" width="320" /></a></div>
<span id="goog_520957068"></span><a href="https://www.blogger.com/"></a><span id="goog_520957069"></span>Voltaképpen egy <i><b>limonádé</b></i> könyvecskéről beszélünk, ami kissé sablonos főszereplőket és cukormázas love story-t tár elénk, és ami csak <u>egyetlen egy picike tény</u> miatt lopta be magát a szívembe: <i>jókor talált rám a könyvtár polcáról</i>. Ha NEM MOST került volna elém a történet, ha hónapokkal ezelőtt valaki a kezembe adja, hogy olvassam el, akkor biztosan leértékelem és azt mondom, hogy ez a sztori egy vicc, és ilyen csak a <i>Disney-mesék</i>ben létezik. De kedves Vicki Grant, azt kell mondjam: igen, tudsz valamit, igen, Te mélyen belül ismered az igazságot a sors <i>„véletleneiről"</i>. Drága Írónő, kössz, hogy most azt kell mondjam az Olvasóimnak, olvassák el a könyvedet és koncentráljanak kizárólag az érzelmekre, amit közvetíteni akarsz a sorok mögül.<br />
Koncentráljanak Hildy és Paul érzelmeire, ahogyan egymásra találnak, aztán szépen lassan egymásba szeretnek... ahogyan áthidalják az akadályokat és összeér a lelkük.<br />
Ez a történet nem tökéletes, s nem is eget rengető, de amiről szól, az bizony <b>elképesztő</b>. Banális leszek, de mindannyian ezt az elképesztő jelenséget keressük, akár be merjük vallani magunknak, akár nem.<br />
<br />
Mások így nyilatkoztak a sztoriról: <i>hétköznapi</i>. Igen, a cselekményvezetés valóban hétköznapi. Hildy és Paul találkozása viszont szerintem kurvára nem hétköznapi. Lehet, ezt most csak a reménytelenül romantikus, mélyen elzárt lélekdarabkám mondatja velem, de ebben az egyszerű, stresszlevezető, és kikapcsoló kötetben van <b>valami csodálatos</b>, amit csak az lát, aki befordítja a szemét, és ott is körültekint.<br />
<br />
Egy szó, mint száz, kár lenne tovább ragoznom: ez a könyv egy tündérmese hétköznapi emberekkel, hétköznapi szituációkban, ami kikapcsol egy feszült délutánon, ami ellazít és megnevettet, aminek akár a története még <b>felejthető is</b>, DE egy olyan elsöprő érzésről szól, ami még egy jégkirálynő szívét is képes felolvasztani.<br />
Mindenképp megéri elolvasni, hiszen a nyelvezete egyszerű, a történések szélsebesen haladnak előre és képes rávilágítani arra, hogy a dolgok szépsége az egyszerűségben rejlik.<br />
<br />
<span style="font-size: large;">Ha az értékelésem alapján megragadta a kíváncsiságodat a <i><u><b>36 kérdés, amitől rád kattantam</b></u></i>, akkor ne habozz, olvasd el; de mielőtt a könyvet nyitnád ki, tárd ki a szívedet... mert csak ekképp érthető meg a regény mondanivalója.</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>A könyvhöz illő zene:</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Qgq4_gREG54/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Qgq4_gREG54?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-14491671748008415332019-07-10T21:29:00.000+02:002019-07-10T23:13:05.418+02:00Adjon az Ég Tankcsapdát + színház ajánlót! #VéNégy #Fesztivál<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b>Sziasztok! :D</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Múlt héten rendezték még Vácott a <b><u><a href="http://v4fest.eu/" target="_blank">VéNégy Fesztivál</a></u></b>t, ami széles körben vonzza a bulizni és művelődni vágyókat. A program keretein belül számos <i>hazai és külföldi</i> előadó is megfordul a színpadon; az idei évben fellépett többek között a <i>Margaret Island, a The Fruitcakes, az Intim torna illegál, a Tankcsapda, a Vad Fruttik, az I Love You Honey Bunny, a Follow the flow</i>, és még sokan mások. Mindemellett színpadra léptek kortárs <b><i>színészek</i></b>, és lehetőség volt még arra is, hogy betekintést nyerjünk egy-egy színművész gondolataiba az erre a célra megszervezett beszélgetések, interjúk során.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiztbNoxz1EO1v9oZiBrA3MRdufcmqDbPpIGp6gR65loIg8KZB-rdgMbCtxXGr3O5BRpBkSb302RKJVyQI6jrkYsLAC7Owp-v9DStm_QDEd6OOfG1IKrgfqwwbxihZNsepy1FoO7a73CsQ/s1600/v4fest1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="396" data-original-width="640" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiztbNoxz1EO1v9oZiBrA3MRdufcmqDbPpIGp6gR65loIg8KZB-rdgMbCtxXGr3O5BRpBkSb302RKJVyQI6jrkYsLAC7Owp-v9DStm_QDEd6OOfG1IKrgfqwwbxihZNsepy1FoO7a73CsQ/s400/v4fest1.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A váci Duna-part festői hely:</i> mindig is szívesen töltöttem ott a szabadidőmet, de sosem hittem volna, hogy egy fesztiválnak is tökéletes otthont tud kölcsönözni. A szervezők kitettek magukért, hiszen káprázatosan át tudták alakítani a szeretett, nyugis Duna-partunkat egy <b>színekkel teli partihelyszín</b>né. Kicsit olyan volt, mintha egy teljesen másik városban tomboltam volna a dübörgő basszusra; ám realizálva, hogy bizony ebben a mindennapi kisvárosban történik velem mindez, hatalmasat dobbant a szívem: lehet itt még fergetegeset alkotni. :)</div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">Sajnos nem volt lehetőségem az egész fesztiválon részt venni, viszont hatalmas öröm számomra, hogy legalább 2 előadásra eljutottam; és egyikben sem csalódtam, sőt! Fantasztikus élményekkel gazdagodtam! ;)</span></div>
</blockquote>
<a name='more'></a> <span style="text-align: justify;">A fesztivál </span><b style="text-align: justify;"><u>1. nap</u></b><span style="text-align: justify;">ján, - csütörtök délután - egy színházi előadásra mentem. Bevallom, nem tudtam túl sokat róla, mivel ajándékba kaptam a jegyet, így csak reménykedtem, hogy </span><i style="text-align: justify;">jó lesz</i><span style="text-align: justify;">.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: justify;">
<b>A mű címe: </b><i><u><a href="http://v4fest.eu/koncert-avagy-semmi-sem-tokeletes/" target="_blank">Koncert, avagy semmi sem tökéletes</a></u></i><i>.</i></h4>
<div>
<i><br /></i></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ZLD_iQ4kciL2C0Leg1d90hCps4ToiCQB997ugZeDmzDuI6MazPINPkPnblpbJ9uyLZ8dh-YLDcljDZyn0YfhuETShs7rWRG1XQd3dPi9qJHnEdazmVPaRo8vp3QRZb6MGj_9vs4JeKE/s1600/v4-fiuk.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="512" data-original-width="768" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ZLD_iQ4kciL2C0Leg1d90hCps4ToiCQB997ugZeDmzDuI6MazPINPkPnblpbJ9uyLZ8dh-YLDcljDZyn0YfhuETShs7rWRG1XQd3dPi9qJHnEdazmVPaRo8vp3QRZb6MGj_9vs4JeKE/s320/v4-fiuk.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kép forrása <a href="http://v4fest.eu/koncert-avagy-semmi-sem-tokeletes/" target="_blank">ITT</a>.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem ilyen szuper előadást már rég nem láttam. Egyszerű volt, mégis <i>különleges</i>; egy limonádé történet megfűszerezve modernitással, poénokkal, iróniával, abszurdumokkal, cukisággal, rejtett üzenetekkel és nagyszerű zenével.</div>
<div style="text-align: justify;">
A történet két együttesről szól, akik nem tudják, hogyan lehetnének jobbak, akik épp keresik a saját hangjukat. Akiknek az élete a zene, és az alkotás. Viszont ennél még sokkal többről szól a cselekmény: szerelemről, kiteljesedésről, egymás elfogadásáról, a modern élet velejáróiról, tehát összegezve <b>szinte mindenről</b>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tetszett, ahogy rengeteg mai kérdést fontak össze egyetlen sztoriba: <i>kommunikálás élőben-Interneten, LMBTQ, természetvédelem, a pénz világa, maffia-szervezetek, a digitális tér szerepe</i>, és még sorolhatnám. A karakterek a cselekmény egyes elemein hol viccelődtek, hol ironizáltak, hol pedig gúnyt űztek és kifiguráztak. Kissé olyan érzésem volt, mintha egy <b>görbe tükröt</b> akarnának állítani a nézőknek; hogy bizony ezt a világot éljük. A színmű címében is benne van: <b><i>semmi sem tökéletes</i></b>. És ez mennyire igaz! Ez a darab nem csupán egy tini-sztori, annál sokkal többről van szó; s bár látszólag úgy tűnhet, hogy ez is csak egy újabb <i>love story</i>, amiben a hősszerelmes gitáros srác el akarja bűvölni a csinos zenész lányt, nos ki kell ábrándítsak mindenkit. Igen, talán az alap történetet ismerjük, és hallottunk már róla számtalanszor, de a lényeg itt a <i>részletekben rejlik</i>: minden apró darabka hozzátesz a cselekmény alakulásához, és emeli annak színét. A piciny alkotórészektől lesz az előadás brilliáns.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlNcsk8TcB84qBYzHJJgRqWmw6uFw_Gfu7Ga4CEM-cTMpBtVKYMTrodDOY99yZ85rknhbWz2Fywrb92OxQwuRj7k7b71a29l_WVJnbUQ7zaaEann-eAgd4ayGy7c6NBcxW12D7c8pgAdI/s1600/v4-tancosok.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="1200" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlNcsk8TcB84qBYzHJJgRqWmw6uFw_Gfu7Ga4CEM-cTMpBtVKYMTrodDOY99yZ85rknhbWz2Fywrb92OxQwuRj7k7b71a29l_WVJnbUQ7zaaEann-eAgd4ayGy7c6NBcxW12D7c8pgAdI/s320/v4-tancosok.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kép forrása <a href="http://v4fest.eu/koncert-avagy-semmi-sem-tokeletes/" target="_blank">ITT</a>.</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-style: italic;"></span></div>
<i></i><br />
<div style="text-align: justify;">
<i><i>(Más kérdés az, hogy egyes nézők mennyire meg tudják zavarni az élményt: egy pár előttem ülve az okostelefonjukat nyomkodták - az előadás nagy részében -, természetesen <b>max fényerővel</b>. És nem holmi tinédzserekről beszélünk, hanem egy <b>50-60 év körüli idősebb pár</b>ról, akik sajnos jól kivehetően a böngészőt és a Facebook-ot is előszeretettel nézegették. Ez pedig rohadt zavaró volt számomra, na meg elég bunkó dolog az előadókra tekintettel. Otthon is lehet a mobilt nyomkodni, miért éppen egy színházi előadás közben kell csinálni? Ha pedig nem tetszik valakinek az, amit a színpadon lát, akkor fáradjon ki, de ne mást zavarjon a világító kijelzőjével. Innen üzenem az úrnak és a hölgynek, hogy csalódott vagyok a viselkedésük miatt!)</i></i></div>
<i>
</i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve a témához: kiemelendő a <b>színészek</b> varázslatos játéka is, ahogy hangsúlyukkal, </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2Nd0AsxO3j1qhk2muZb5h3cOW9W3PZMo_dmVwNmPIdTchgBn8wu8JXi4w2S9EY7ZeAFocuMKZy2PAGPv4btT3FSe6D3mlkcl1Lzc9C3oZdQCXf8y4Klf0B8OvQNJ4WKH5SUeKG9FpyAg/s1600/v4-tanc.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="512" data-original-width="768" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2Nd0AsxO3j1qhk2muZb5h3cOW9W3PZMo_dmVwNmPIdTchgBn8wu8JXi4w2S9EY7ZeAFocuMKZy2PAGPv4btT3FSe6D3mlkcl1Lzc9C3oZdQCXf8y4Klf0B8OvQNJ4WKH5SUeKG9FpyAg/s320/v4-tanc.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kép forrása <a href="http://v4fest.eu/koncert-avagy-semmi-sem-tokeletes/" target="_blank">ITT</a>.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
gesztusukkal, mimikájukkal profi munkát végeztek, nem is beszélve arról, milyen magabiztossággal és rátermettséggel léptek a színpadra. Hitelesen keltették életre a karaktereiket, az meg csak ráadás, hogy zenészekként is csúcsszuperül helyt álltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fontos szót ejtenem a <b>táncosok</b>ról is: a selyemakrobaták mozdulatai elképesztőek voltak, pár méter magasan lenyűgöző gyakorlatokat mutattak be. Továbbá igencsak megragadtak a plüssjelmezbe bújt táncosok <i>groteszk</i> megjelenése: volt páva, jegesmedve, és még rénszarvas is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezen tényekből kifolyólag nem csoda, ha azt mondom, hogy <b>ez volt életem egyik legkedvesebb színházi előadása</b>, amit bátran ajánlok <u>14-15 éves kortól bárkinek</u>, akit megragadott <b><i><a href="https://www.csiky.hu/hu/eloadas/eloadas/a-koncert-avagy-semmi-sem-tokeletes#tab_szino" target="_blank">A koncert, avagy semmi sem tökéletes</a></i></b> című modern alkotás ajánlója! Aki nyitott és szereti az olyan színdarabokat, amelyek kissé eltérnek a megszokottól, akkor ez a mű ideális választás. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fesztivál <b><u>2. nap</u></b>ján, péntek este pedig a 30 éves <span style="font-size: large;"><b>Tankcsapda</b></span> koncertjén vettem részt, ami frenetikus volt az elejétől a végéig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apum által mondhatni Tankcsapdán <i>nőttem fel</i>, mert rengetegszer hallgattuk őket a kocsiban, egy-egy út során. Így tán nem meglepő, hogy nekem is az egyik kedvencemmé vált a banda; meg amúgy is a <b>rock</b>, a metalcore és ezek alműfajai dominálnak a zenei repertoáromban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-raKLJvJvV02pKT_yzY_WI6j6kbmHnd1997J1XDYs_WqXx7bRsaOPYoWmLKDTf7Clt__gLkg77VDp43TIoSIICgQXni5sa_UhvvI_XxQCws27TPa-VOoYPEzKNNSKTr_bmPQ2M_-JHHU/s1600/belepes.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-raKLJvJvV02pKT_yzY_WI6j6kbmHnd1997J1XDYs_WqXx7bRsaOPYoWmLKDTf7Clt__gLkg77VDp43TIoSIICgQXni5sa_UhvvI_XxQCws27TPa-VOoYPEzKNNSKTr_bmPQ2M_-JHHU/s200/belepes.JPG" width="150" /></a>Felvételen is elképesztően jó az, amit a banda csinál, de mindig is kíváncsi voltam, milyenek lehetnek <b><i>élőben</i></b>, testközelből úgy, hogy érzem dübörögni a földet a talpam alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy milyenek? Azt szavakkal nem lehet leírni, a koncertjüket át kell élni!<i> (Azért én mégis megpróbálom átadni, mit is éreztem aznap este.)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor beértem a küzdőtérre, már egy egész embertömeg állt a színpad előtt; ha akartam volna, se tudtam volna közelebb férkőzni, de törékeny alkatom és kemény 155 centim miatt nem is vágytam túlzottan az első sorokba jutni. Köszönöm szépen, de inkább kihagytam, hogy összetapossanak és egy esetleges pogó után bordatöréssel induljak haza. :D Hátul is veszett jót tomboltam, még akkor is, ha a tagokat picike hangyának láttam (már ha épp láttam valamit belőlük az előttem tornyosuló magas Tankcsapda-fanoktól.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Talán egyszer nekem is kijár majd, hogy tényleg testközelből élvezhessem a kedvenc együtteseim koncertjeit: sajtósként ott állhatnék a kordonok mögött, a színpad előtt közvetlenül. Szép vágyak, álmodj még, kislány!</i> :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc2lO9-ADSNL1q3r2KW-VHKeeCspZQy7XFOvXpiuyRblaUJVQCOpXWkWKBuca4IO83mK9bomhzB_GC5O3F5PgX06UHlzKzb7KkaRRGzbvJHLfL60Xxh82GP0OYae1lthDzflFI6G79rGU/s1600/66230839_381967232427912_8152437223090814976_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1368" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc2lO9-ADSNL1q3r2KW-VHKeeCspZQy7XFOvXpiuyRblaUJVQCOpXWkWKBuca4IO83mK9bomhzB_GC5O3F5PgX06UHlzKzb7KkaRRGzbvJHLfL60Xxh82GP0OYae1lthDzflFI6G79rGU/s200/66230839_381967232427912_8152437223090814976_n.jpg" width="170" /></a>Szóval kurva hátulról élveztem a koncertet, csak hogy szépen és nőiesen fejezzem ki magamat, de valójában egyáltalán nem számított a körülmény, mert a zene bejárta az egész küzdőteret. Megszólaltak a dobok, megpendültek a húrok, és Lukács Laci kieresztette az összetéveszthetetlen, <b>őrületes</b> hangját. Az érzés, amikor valami hihetetlen, szinte éteri élményben lehet részed, amikor a dallamoktól lúdbőrözik a karod, amikor a basszustól dübörög a talaj és a szíved, na <b>pont ilyen volt</b> a koncert az első percétől kezdve egészen az utolsóig.</div>
<div style="text-align: justify;">
A Tankcsapda olyan hangulatot teremtett a Duna-parton, amelyben ritkán van része a városnak. (Végre, végre egy olyan magyar zenekar, amelyikért én is odáig vagyok! :D)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felcsendültek újabb, s régebbi számok is; olyanok, amelyeket nagyon szeretek és kívülről fújok, na meg olyanok is, amelyek annyira nem állnak közel a szívemhez. Ettől függetlenül minden számot ugyanúgy élveztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legújabb dalaik kissé más stílusúak a jól megszokott, régiekhez képest, de nem mondanám rájuk azt, hogy rosszak lennének. Minden banda változik, és szükségük is van(!) a változásra időnként, ezért nem értem soha azokat az embereket, akik leszólják az újításokat. Ahogy egy ember-, úgy egy banda stílusa-ízlése is csiszolódik az évek során; így válhatnak az előadók sokoldalúvá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h4>
<div style="text-align: center;">
Mitől volt olyan szédítő érzés a Tankcsapda koncertje?<br />
(<i>Nem, nem a piától!</i> :P)</div>
<div style="text-align: center;">
Miért áll közel hozzám a rock (és metalcore) műfaja?</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</h4>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnn-8iTkMWIZk67IPlN913ovw0gImvfQC6m7Zr1I1BRE4-zwT1sVWCoGr_prbOyo_wB6oZ3lwIUmrRMkgnoZMZQ0m3o_iiMHwnDI-j_xXVleAD1Te5q4y_zHZRK7VoFrymMO1xkaK_bjM/s1600/66388533_421191102070497_2347499227002699776_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="853" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnn-8iTkMWIZk67IPlN913ovw0gImvfQC6m7Zr1I1BRE4-zwT1sVWCoGr_prbOyo_wB6oZ3lwIUmrRMkgnoZMZQ0m3o_iiMHwnDI-j_xXVleAD1Te5q4y_zHZRK7VoFrymMO1xkaK_bjM/s320/66388533_421191102070497_2347499227002699776_n.jpg" width="320" /></a>Mert elengedhetem magamat és pár óráig teljesen leszarhatom a körülöttem zajló problémákat. Mert a zene és a ritmikus mozgás által <b>kiengedhetem magamból az elfojtott energiákat, a dühömet, a bánatomat, na meg a meg nem értettségemet...</b> mert a negatív érzéseimet átválthatom <b>pozitív</b>akra. Végig azt éreztem, hogy <i>"Igen, hallom és érzem az ütemet, hallom és érzem a szöveget, és most mindent kiadhatok magamból!"</i>. Teljes eufóriába, transzba tudok esni egy-egy daltól, de ha mindezt a nagyszínpad mellől élhetem át, nos akkor az egész érzület még magasabbra ugrik. Olyan ez, mintha testen kívüli élményben lenne részed. Amikor nincs szükség szavakra, sem tárgyakra ahhoz, hogy kifejezd a benned égő érzéseket. Amikor már <i>nem kell levél, nem kell bélyeg</i>... Amikor elegendő három tehetséges zenész játéka, pár hangszer, meg erősítő. <i>Amikor torkod szakadtából üvöltöd az énekessel együtt a kedvenc számod szövegét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez zajlott le bennem a 1,5 órás koncert alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy örömömre elég sok <b>kedvencem</b> felcsendült; az <i><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=6hg9-0b3yWU" target="_blank">Adjon az Ég</a></b></i>re és <b><i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=lWsVIHall9c" target="_blank">A legjobb méreg</a></i></b>re a koncert végéig várnom kellett, de az biztos, hogy megérte minden pillanat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak hogy az egyik legnagyobb kedvencemből, <i>A legjobb méreg</i>ből idézzek: <u>szanaszét baszta a rock and roll a Duna-partot.</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Felhangzott a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=YDSc5zRUDw8" target="_blank">Vagyok olyan szemét</a></i>, a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=_Ta8dygSNHU" target="_blank">Köpök rátok</a></i>, a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=WYekSotyFpA" target="_blank">Nem kell semmi</a></i>, a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=BJceRTvD9Fo" target="_blank">Mennyország tourist</a></i> és a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=IjCBZYx5jAY" target="_blank">Be vagyok rúgva</a></i>, a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=JLGBPheklM4" target="_blank">Rio</a></i>, az <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=L0pvTDRQCQk" target="_blank">Ez az a ház</a></i>, a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=2xT-zz7YyEs" target="_blank">Rock a nevem</a></i>, a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=vtu8OyWalj0" target="_blank">Mi a fasz van?</a></i>, a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=peXUye7Kcjk" target="_blank">Füst és lábdob</a></i> és a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=zPnGGONb9_g" target="_blank">Johnny a mocsokban</a></i>. Külön kiemelném a <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=v5d1TJDuscI" target="_blank">Fiúk ölébe a lányok</a></i> című dalt, amiben a Tisza-partot Lukács átköltötte <u>Duna-partra</u>, na meg az is megemlítendő, hogy az <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=gDevCxVY_wA" target="_blank">Örökké tart</a></i> is megszólalt az este folyamán, ami az együttes 30. szülinapja alkalmából került fel a számlistára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH0oz7IfkDnP9OIr09FakvBHoz-PddbH_nDfUIQK2OSd9KYJKQg-kXRPIZxfqdo29HL9WAOZw5XZVUcgr_PeyHVXDysC63GpKIMa_3kwCuI71b-N6coH-STjZQ9B6Oj4CIJoa1ub9kXqk/s1600/66645935_2354009861360069_1664525063874936832_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="1012" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH0oz7IfkDnP9OIr09FakvBHoz-PddbH_nDfUIQK2OSd9KYJKQg-kXRPIZxfqdo29HL9WAOZw5XZVUcgr_PeyHVXDysC63GpKIMa_3kwCuI71b-N6coH-STjZQ9B6Oj4CIJoa1ub9kXqk/s320/66645935_2354009861360069_1664525063874936832_n.jpg" width="320" /></a><b>Imádtam</b> az egészet, s csak hab a tortán, hogy a kedvenceimet is hallhattam. Az Örökké tart pedig különösen jól esett a lelkemnek... <u>a koncert is tarthatott volna örökké</u>. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>(A zeneszámokra kattintva, azok meghallgathatók a YouTube-on.)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt pedig már most felvésem a bakancslistámra, hogy nekem legalább még egyszer el kell jutnom egy Tankcsapda koncertre! (És Apu, akkor mehetünk együtt <i>csapdázni</i>.;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Kár ragoznom a mondandómat: a Tankcsapda a 2019-es VéNégy Fesztiválon mindent elsöprő koncertet adott! Nem bántam meg, hogy végigtomboltam az estét! :)</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><u>Köszönet a fantasztikus koncertélményért!</u></span></div>
<div style="text-align: center;">
Ha jövőre is megszervezik a V4 Fesztet, és lesznek hasonlóan jó előadók, - mondjuk AWS-nek kimondottan örülnék - mindenképpen ott a helyem!</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Nektek volt ilyesmi élményben részetek? Tomboltátok már végig a kedvenc előadóitok koncertjeit? Ha igen, milyen volt? Ha nem, szeretnétek élni a lehetőséggel?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Esetleg Ti is voltatok a VéNégy Fesztiválon? Mik a tapasztalataitok?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Válaszaitokat írjátok meg egy hozzászólásban! ;)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Egy kis betekintő az élményeimbe:</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>(Szar lesz a felvételek minősége, de legalább én készítettem őket. :D)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEamYOlyPu9lcxNNeNS1A5_AYr9Gb1sZkVlgw7c7IUAtSgw5KNvdCd0xKU9HzsXrCWbwTcz67_vBQYAUH_ng1i3VpgV6Yfda4qucxXSrw5KVlJncu3kaL8iI-w2y-kCh4NaY-dUelLpDc/s320/66405905_1144172522451514_2724830744114364416_n.jpg" width="320" /> <img border="0" data-original-height="638" data-original-width="912" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj93h8Nz4qb1N6o5qXMbdopKCsFLbrhQGLe8X77MxX2JE8WcHKqEQXzx8k51vKw8u42y1IAJL4w7VG7xDC0PtZCqQF0yzBQTapysOyyEA1tNRmPHOMhL_fmtWzra9dpemI3fRO-zbqwRSM/s320/66528296_2133086290152794_5559303864332582912_n.jpg" width="320" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i9.ytimg.com/vi/w1jc7XhQe8Q/default.jpg?sqp=CKTWmOkF&rs=AOn4CLBHR3FZNKLJmPqvVmc3sOdXCfs0ag" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/w1jc7XhQe8Q?feature=player_embedded" width="320"></iframe> <iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/LVJUyG6fzSc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/LVJUyG6fzSc?feature=player_embedded" width="320"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-49796060561574728832019-07-03T17:37:00.001+02:002019-07-03T17:53:30.783+02:00Egy könyv a szorongásról // John Green: Teknősök végtelen sora<div style="text-align: justify;">
<b><u style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-large;">Dióhéjban:</u><span style="font-family: inherit;"> </span></b>Aza Holmes legjobb barátnőjével, Daisy-vel az eltűnt milliárdos, Russel Pickett után kezd nyomozni, miután megtudják, hogy jelentős pénzjutalomban részesül a nyomravezető. Még szerencse, hogy Pickett fia, Davis Aza régi ismerőse, így a két barátnő bátorkodik meglátogatni a srácot, hátha elárul pár fontos információt az apja eltűnésével kapcsolatban. Ám, mint azt John Greentől megszokhattuk, semmi sem alakul úgy, ahogyan kellene.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyomozás mellett hangsúlyt kap Aza élete, s életének legnehezebb alkotója: <b>súlyos szorongással küzd</b>. A gondolatai spirálként csavarodnak elméjében, kényszerképzetei maga alá temetik, és úgy érzi, az életét nem ő irányítja, hanem a vissza-visszatérő mániákus és gyötrő gondolatfoszlányai. Betekintést nyerünk a lány mindennapjaiba; végigkövethetjük, hogy hogyan próbál normális gimis életet élni, miként talál rá az első szerelem, és hogyan próbálja meg leküzdeni a legnagyobb ellenségét - <b><i>önmagát</i></b>.<br />
<br />
<b style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; font-size: x-large;"><u>Gondolataim:</u></b><span style="font-family: inherit;"> A könyv fülszövege kissé félrevezető lehet, ugyanis teljesen más hangvételű és témájú a történet, mint ahogyan azt az ismertető szöveg elénk tárja. Az eltűnt milliárdos utáni nyomozás hangyafalatnyi szerepet tölt be, mondhatni a detektíveskedés csupán a cselekmény beindítására szolgál; az eltűnt Russel Pickett ügye hol feltűnik, hol feledésbe merül a történet során.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szóval még véletlenül se gondolja azt senki, hogy ez egy krimi, ahol az Olvasó izgatottan elemzi a nyomokat, mert <u><b>nem az!</b></u> :D</div>
<div style="text-align: justify;">
(<i>Bár, az író kicsit poénosra vette a figurát, mivel Aza vezetékneve Holmes lett, ami nyilvános utalás a krimitörténelem egyik legikonikusabb alakjára: Sherlock Holmes-ra. Na hát, ki gondolta volna?</i> :D)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHpNF7F6TTXlSPbBA46wghBpeOtL1YPPCYa6MfJf3cJ56jEzyEMWbG92NluIBLOl8PXofoiHIp-CGhHvNwQTuyOhPIuedjqXdF-fgCa4knfZdzEG9W__JGbMgYlrIyYNZijE_jMfQWPLU/s1600/65900346_2377212165844724_8375818059838914560_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="934" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHpNF7F6TTXlSPbBA46wghBpeOtL1YPPCYa6MfJf3cJ56jEzyEMWbG92NluIBLOl8PXofoiHIp-CGhHvNwQTuyOhPIuedjqXdF-fgCa4knfZdzEG9W__JGbMgYlrIyYNZijE_jMfQWPLU/s400/65900346_2377212165844724_8375818059838914560_n.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát ne egy eget rengető, izgalmakkal teli bűnügyi remekművet várjunk, mert a regény egy fiatal lány pszichés betegségéről, kényszercselekvéseiről, és fóbiáiról szól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindebből kifolyólag <b>lélektani könyv</b>ről beszélünk, ami fantasztikusan ábrázolja a lelkileg sérült lány vívódását és önmarcangolását. Valós képet kaphatunk egy szorongó ember mindennapjairól, emellett Aza történetét megismerve átélhetjük magunk is, milyen csöppnyi problémák jelenthetnek hatalmas gondot egy szorongással küzdő személynek. Ráadásul, ha mi magunk is ismerjük a szorongás fogalmát, és a saját bőrünkön tapasztaltuk/tapasztaljuk a helyzet szörnyű mivoltát, akkor talán a segítségünkre is lehet John Green alkotása; és ha nem is segít, legalább jól észbe véssük: <b><i>nem vagyunk egyedül</i></b>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: justify;">
<u><b>A lélektani regényekről általában:</b></u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Manapság egyre több lélektani írás kerül a könyvesboltok polcaira, amik nagy százalékban az ifjúságnak szólnak. Ez a jelenség pár évtizede még tán furcsának tűnhetett, de véleményem szerint mára már nem meglepő, hogy a fiatalokhoz rengeteg olyan könyv íródik, ami bizony valamilyen pszichés betegséget dolgoz fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elég csak körülnézni az utcán, vagy épp az Interneten, és rájöhetünk, hogy a lelki nehézségekkel küzdő tízen-huszonévesek száma <u>SOK</u>. Jellemzően ilyenkor jön a hegyi beszéd az idősebb generációktól: <i>"Bezzeg, amikor mi voltunk fiatalok, nem voltak olyasmi problémáink, mint a maiaknak..."</i>. <b>Igen, ez tény:</b> a mostani szülők, nagyszülők teljesen máshogy nőttek fel. <b>Nekik is volt elég gondjuk:</b> háború, forradalom, masszív politikai elnyomás, éhínség, nélkülözés és még sorolhatnám. Ők is megszenvedték a saját problémáikat, ám ne suhanjunk el azon negatívumok mellett, amelyek ma <b>számtalan gyerek és tinédzser életében megtalálhatók</b> (amelyek évtizedekkel ezelőtt nem léteztek, vagy ritkán fordultak elő a mindennapokban):</div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
fiatalkori súlyos megbetegedések, mint rák, gyulladásos-, autoimmun betegségek, csontproblémák (sajnos ezek egyre gyakoribbak); a szülők csökkenő figyelme és az együtt töltött, minőségi idő hiánya; a szülők csúnya, hirtelennek tűnő válása; a médiában bemutatott normák idealizálása a társadalom által; otthoni-, iskolai bántalmazások; elszigeteltség a valós emberi kapcsolatoktól az online világ miatt; negatív példaképek megjelenítése, amit a fiatalok naivan követnek; beilleszkedési problémák eltérő egyéniség és életszemlélet miatt; a lenézés, rosszindulat (bullying) és még sok minden más, a listát tömérdek tényezővel bővíthetném még.</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Egy szó, mint száz: <i>más világot élünk</i>. Minden változik, s ezzel együtt a fiatalok mindennapjai is: másféle problémákkal kell megküzdenünk, mint anno a felmenőinknek. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy az egész társadalomnak formálódott át teljesen az életvitele a XXI. századra, így tulajdonképpen mindenkinek újabb és újabb gondforrásai keletkeztek.<br />
*<i>ennyi-lett-volna-a-társadalommal-kapcsolatos-filozofálgatásom</i>* :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Visszakanyarodva a lélektani regényekhez:</b> nem véletlenül kerül ki tömérdek mennyiségű, ilyen témát körbejáró regény a nyomdából. Ezekre a könyvekre <u>SZÜKSÉG VAN</u>; számtalan helyzetben tudnak segítséget nyújtani, mi több szívesen is olvassák/olvassuk őket. (<i>Én speciel legfőképpen akkor, ha egy John Green tollából származó történetről van szó.</i>)<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<h3 style="text-align: justify;">
<u><b>A könyv világáról:</b></u></h3>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil2Fz82gOEF74g-myMCP7RZV1NON4Smt6u3bOE1c4mdrNyNTcfgqHJpswtd4aMdTYcBGTny4LBYGTgTO1eNehCJR4fDCoR6pIuTYo4-C2frngmeKX1EDsXRzw8mh2wf4zd6nDKh1iSo70/s1600/65755051_786115965122952_5905384739837050880_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1494" data-original-width="1600" height="298" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil2Fz82gOEF74g-myMCP7RZV1NON4Smt6u3bOE1c4mdrNyNTcfgqHJpswtd4aMdTYcBGTny4LBYGTgTO1eNehCJR4fDCoR6pIuTYo4-C2frngmeKX1EDsXRzw8mh2wf4zd6nDKh1iSo70/s320/65755051_786115965122952_5905384739837050880_n.jpg" width="320" /></a>Teljesen <b>hétköznapi légkör</b>t teremt a sztori annyi különbséggel, hogy főszereplőnk durván szorong<br />
bárhol, bármikor, bárkivel is legyen éppen. Az első fejezetben egy indianapolisi gimnázium kellős közepén találjuk magunkat, ahol megismerjük Azát és Daisy-t, az ő barátságukat és a tényt, hogy Russel Pickettnek nyoma veszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felettébb <u>életszagú</u> a lányok viselkedése és a körülmények, amik meghatározzák a mindennapjaikat. Azát édesanyja egyedül neveli, mert apja elhunyt pár évvel ezelőtt. A lány nem képes elengedni édesapja elmékét, ezért megőrizte apukája mobilját, amin időnként a családjukról készült régi képeket nézegeti. Valószínűleg apukája tragikus elhalálozása, s az ezzel együtt járó gyász erősítette fel Azában pszichés betegségét, kényszercselekvéseit, és a folytonos szorongását. Nem képes feldolgozni szülője elveszítését, ami nem meglepő: aki veszített már el hozzá közel álló személyt, tudja, milyen fájdalommal jár a tudat, hogy akit szeretünk, sosem lesz már fizikailag mellettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindemellett a többi szereplő élete sem habostorta (<i>bár, ki az, aki nem küzd gondokkal?</i>):</div>
<div style="text-align: justify;">
Daisy-ék<b> anyagi problémák</b>tól szenvednek; a lány egy büfében gürizik, hogy meg tudja fizetni az egyre közelgő egyetemi éveit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRTKeMX8Vt4lKW8VEO-WNa_k546yPFbXOsTb3jG_Lh_whqkBMMe4nc3gBRUQp9rpG216DeURDH5WFi6veR_q_jwhurFuadSmFGz_fOryi1nLx9WsCRSL50oChKCBl0zMQZg2IIf9Tkcfk/s1600/tuatara.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="471" data-original-width="712" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRTKeMX8Vt4lKW8VEO-WNa_k546yPFbXOsTb3jG_Lh_whqkBMMe4nc3gBRUQp9rpG216DeURDH5WFi6veR_q_jwhurFuadSmFGz_fOryi1nLx9WsCRSL50oChKCBl0zMQZg2IIf9Tkcfk/s200/tuatara.png" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tuatara - forrás: Google</td></tr>
</tbody></table>
Davis és Noah bár szinte egy kastélyban élnek, az életük fenekestül felfordul. Apjuk rejtélyes módon eltűnik, és míg Davis hallani sem akar édesapjáról, addig öccse magába roskadva emészti magát, hiányolja a férfit. Russel Pickett "egyedül neveli" gyermekeit, ám korántsem viselkedik szülőhöz méltóan: szemernyi időt sem foglalkozik fiaival, sokkal jobban érdekli, hogy minél több pénzt, vagyont szerezzen, s mi több, egész gazdagságát egy tuatarára kívánja hagyni halála után. Tehát feketén-fehéren kijelenthetjük: Pickett utálja a gyerekeit, s magasról tesz róla, mi lesz velük, ha ő világgá megy. <i><b>Mit ér a luxus és a jólét, ha az apád nem képes meghallgatni és játszani veled, továbbá egy tuatara élete fontosabb számára, mint a Tiéd (és testvéreidé)?</b></i> Hogy mit ér? Szart se ér, ha nem kapsz kellő szeretet és törődést. Saját mozitok és medencétek van? Szuper, csak a depresszió és a magány ne lenne mellette, ami a szülői nemtörődömségből ered.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kevés szereplő életét, lelkivilágát ismerjük meg behatóan:</i> leginkább Aza és Davis érzéseit mutatja be az író; a többiek szemléletét és helyzetét csak felszínesen láthatjuk. Éppen ezért John Green arra próbál minket rávenni, hogy <b>gondolkodjunk, lássunk a dolgok mögé, és rakjuk össze a piciny darabkákat</b>, így tiszta képet kapva a karakterekről. Figyeljük a jeleket, s magunk jöjjünk rá egyes ok-okozati párhuzamra. Legyünk empatikusak és vizsgálódjunk objektíven, ami valljuk be, sokszor nem könnyű feladat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ez nem az a könyv, amelyiket lekapod a polcról, végigolvasod gyorsan és csak úgy visszahelyezed a helyére. Tipikus Green kötet: el kell veszned a részleteiben, át kell gondolnod minden egyes elemét, hogy rálelj a szavak mögött megbúvó jelentésére. Mert minél inkább elveszel benne, annál több apró üzenetet találsz.</b></div>
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<div style="text-align: center;">
<b style="background-color: white; color: #783f04; font-family: "trebuchet ms", sans-serif;">„A legnehezebben definiálható szó az én."</b></div>
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b style="background-color: white;">- Aza</b></span></div>
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
</span></blockquote>
<div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: right;">
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b style="background-color: white;">
</b></span></blockquote>
<div>
<h3 style="text-align: justify;">
<b><u>Karakterábrázolás:</u></b></h3>
<div style="text-align: justify;">
Véleményem szerint minden karakter szépen fel van építve, valamint nem kétdimenziósak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Egyikőjüket sem 1-2 tulajdonság jellemzi</u>, pedig <b>Aza</b> életét jócskán befolyásolja a szorongása. Amikor sikerül megfeledkeznie a gyötrő gondolataitól, olyan, <i>mint egy normális 16 éves</i>: tanul az óráira, a legjobb barátnőjével tölti a szabadidejét, és egész jó társasági ember tud lenni. Értelmes és általában átlát mindenkin, ám néha túlzottan magába fordul, ezért elsiklik mások problémái mellett és érdektelennek tűnik a körülötte lévők szemében. Nyugodt természetű, csöndes, és talán épp emiatt nyeli sokszor magába a gondolatait, fájdalmát és véleményét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEm_mKq4RjULouLR5I7mmQtLCNQIDOQvcDbJSDBcuJrBtZoiGytJB0AC9wq8S-G2ZaP6SUAj_GrMKpDJSxkQRFFmgO8tPjP76Lrmfx3ySJYd7lmS9dEXZWrRCwQSZ1tTxKPvR0yLPEXIo/s1600/65618380_395300377859716_1444532097329922048_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1310" data-original-width="1600" height="163" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEm_mKq4RjULouLR5I7mmQtLCNQIDOQvcDbJSDBcuJrBtZoiGytJB0AC9wq8S-G2ZaP6SUAj_GrMKpDJSxkQRFFmgO8tPjP76Lrmfx3ySJYd7lmS9dEXZWrRCwQSZ1tTxKPvR0yLPEXIo/s200/65618380_395300377859716_1444532097329922048_n.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kissé mániákusra sikerült ez a kép,<br />
pont ide illik.</td></tr>
</tbody></table>
<b>Daisy</b> szinte az ellentéte lehetne; a lány heves, ami a szívén, az a száján, kreatív és Azával ellenkezőleg minden információt összegyűjt, kombinál és beleássa magát mások személyes szférájába. A regény olvasása közben az az érzésem volt, hogy Azát jobbnak tartja magától, szebbnek és értékesebbnek látja barátnőjét, amit próbál nem kimutatni. Így egy kis rivalizálást véltem felfedezni; mintha Daisy-ben lenne egy piciny féltékenység Aza felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Pickett-fiúk élete jóval másabb a két lányétól, mégis emberiek. Nem "<i>tipikus pénzes családból</i>" származó ficsúrok, mivel nincsenek elszállva apjuk vagyonától. Sőt, nagyon is érzékeny lelkületűek, hisz édesanyjukat rég elveszítették, apukájuk pedig egyáltalán nem foglalkozik velük. A férfi eltűnésével sem lett jobb a helyzet: <b>Davis</b> csak még jobban megutálja a családfőt, az öccse meg teljesen összeomlik. Davis egyébként művelt, tanult fiú, aki sokat foglalkozik olvasással, írással, művészettel és csillagászattal. A maga módján helyes fiatal legény, viszont zárkózott, magányos és kívülálló kissé. Próbálja a tinik életét élni és ismerkedni, barátkozni, de a helyzetéből adódóan ez nem egyszerű feladat: a legtöbben fényűző hátterét, apja vagyonát látják benne. Mindemellett a Pickett-családban van valami groteszk, nem hétköznapi vonás, amit John Green előszeretettel fűz történeteibe; ettől kissé mesebelinek hat az összkép. <b>Ez a furcsaság ébreszti rá az Olvasót, hogy csupán egy fikciót tart a kezében, hogy az elé tárt történet egy darabka a világról, ami akár görbetükörként is funkcionál.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: justify;">
<u><b>Miről szól a könyv?</b></u></h3>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Pszichés betegségről - a szorongásról:</i></b> A sztori legfőbb eleme Aza szorongása; erre épül rá a cselekmény, ezt a szálat viszi végig az író. Teljességgel átadja a lány állapotának súlyosságát, úgy érezhetjük, mintha belemásztunk volna a gondolataiba. Átélhetjük, milyen az élete egy kényszercselekvőnek, akinek nap, mint nap meg kell küzdenie gyötrő gondolataival. Holmesy-val együtt próbáljuk <i>elválasztani a valóságot a kényszerképzetektől</i>, továbbá vele karöltve harcolunk egy normális életért. Rendkívül részletesen és velősen tárul elénk a szorongás, ami olyan, mint egy szörny: megfélemlít és visszatart. A történet rávilágít arra, mennyire nehéz "<i>normálisnak tűnni</i>" annak a személynek, akit belül a saját elméje tart fogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY_lIeJFuRel-EqRAbXkS56oGPy4nZqYMwVGo8PiwyTD1aJhg2_5bC8pYR1Sx5JWK43h88P-H30zL6wNvH3EuqY4PziLxjP67uz0uhbLBs_2wLIwJRteQvHUqSZKUTWP4qqWqUYTLbiZg/s1600/65706157_336902810565101_6693781057088520192_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1494" data-original-width="1600" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY_lIeJFuRel-EqRAbXkS56oGPy4nZqYMwVGo8PiwyTD1aJhg2_5bC8pYR1Sx5JWK43h88P-H30zL6wNvH3EuqY4PziLxjP67uz0uhbLBs_2wLIwJRteQvHUqSZKUTWP4qqWqUYTLbiZg/s320/65706157_336902810565101_6693781057088520192_n.jpg" width="320" /></a><b><i>Gyászról:</i></b> A halál minden egyes ember életében szerepet játszik; és fiatalon elveszíteni olyan személyt, aki közel állt hozzánk elképzelhetetlenül borzalmas. Főszereplőnk igencsak szívhez szólóan emlékezik meg elhunyt édesapjáról; s a fájdalom mélyen beleásta magát a lelkébe. Szorongását felerősíti apja hiánya, és nem tud megbirkózni ezzel az érzéssel. Hatalmas törést okozott benne a tragikus esemény, amit visszaemlékezéseiben érzékelhetünk leginkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Barátságról:</i></b> Aza és Daisy barátsága életszerű; jól megmutatkoznak benne a kapcsolat nehézségei, szépségei: meg kell tanulni jó barátnak, segítőtársnak lenni, de olykor-olykor a lazulás és bolondozás is fontos szerepet kell, hogy játsszon. Bár, mindez csupán fel-feltűnik a műben, mégis kiemelkedő szerepet kap.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Empátiáról:</b></i> Azaz, mindenkinek meg van a maga keresztje, <b>mindenkinek vannak gondjai</b>, amelyekkel meg kell küzdeni. Fontos felismerni, hogy bárkinek lehet rossz napja, nehéz időszaka. És ami lényeges: néha igen is meg kell próbálnunk elengedni ezeket a negatív dolgokat, félretenni a keserűséget, és magunkra erőltetni egy mosolyt, hiszen csak egy életünk van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Az első szerelemről:</i></b> Ifjúsági regény gyanánt (na meg John Greenről beszélünk) ne csodálkozzunk, hogy bizony az <i>első nagy románc</i> itt is megmutatkozik. Viszont kissé furcsa és meghökkentő ez a szerelmi kapcsolat, hiszen a körülmények miatt nem is lehetne más a nagy egymásra találás. Aki olvasott már az írótól, az tudja, mit értek azalatt, hogy "<i>olyan igazi johngreen-es</i>", aki pedig még nem, nos az <b>olvasson, olvasson, OLVASSON <i>Green</i>től</b> de gyorsan. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Az élet egyszerűnek tűnő, mégis komplikált elemeiről:</i></b> Filozofálgatós, elmélkedős sztori, ami gondolkodásra ösztönöz, és ami mindenkiben másféle nyomot hagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: right;">
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; text-align: right;"><span style="color: #7f6000; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b>„</b></span></span><span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b style="background-color: white;">– Szeretem a rövid, furcsa rímelésű verseket, mert az élet is ilyen.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b style="background-color: white;">– Ilyen az élet? – értetlenkedtem. </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b style="background-color: white;">– Igen. Rímel, de nem úgy, ahogy várnánk."</b></span></div>
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b style="background-color: white;">- Aza és Davis</b></span></blockquote>
<div>
<br />
<div>
<h3 style="text-align: justify;">
<b><u>Amit nem neveznék a mű erősségének:</u></b></h3>
<div style="text-align: justify;">
Imádom, szeretem a szerző regényeit, de nem értékelhetem a remekműveit elfogultan, mert bárhogy is legyen, tökéletes nem létezik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szó, mi szó <b>NEM</b> ez az író legjobb könyve, de olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató. Kicsit vontatottabb, őszintén szólva nem kötötte le a figyelmemet 100%-osan, így hosszabb időbe telt kiolvasnom. Persze érdekelt, mi a sorsa a szereplőknek, hogy hogyan jut el a történet A-pontból B-pontba, ám nem szerettem bele a karakterekbe. Most valamiért nem ragadtak magukkal a figurák személyisége, leginkább csak a cselekmény foglalkoztatott, és a szorongás ténye. Igen, összetett jellemeket alkotott Green, igen, rendkívül beleillettek a sztoriba, de mivel egyikük sem került közel a szívemhez, és egyikükkel sem tudnám elképzelni, hogy mély beszélgetést folytatok, ezért a <i>Teknősök végtelen sora</i> most nem ütötte meg nálam azt a bizonyos mércét. (<i>Ez viszont egy teljesen szubjektív vélemény.</i>)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
További "<i>annyira-nem-tetszett</i>" eleme a cselekménynek:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<ul>
<li style="text-align: justify;">A pszichológus: Aza jobban tette volna, ha el sem jár Dr. Karen Singh-hez, mert időt és pénzt <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrvs9SgWfc8kTOjb5FWyoN0ZzHgqP5jlFAnBcExd8oZVnjzSJ3e_DBCeHLGOppdrIoPtY6RBO9r-fmQ7Y_h0xcIrhlDadvXeWIQ-SsKeU61wPvJs67Tpyj5H2jWY_tCrGTiHu2qVy3BhM/s1600/66233097_391641295033032_2160208004010475520_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrvs9SgWfc8kTOjb5FWyoN0ZzHgqP5jlFAnBcExd8oZVnjzSJ3e_DBCeHLGOppdrIoPtY6RBO9r-fmQ7Y_h0xcIrhlDadvXeWIQ-SsKeU61wPvJs67Tpyj5H2jWY_tCrGTiHu2qVy3BhM/s200/66233097_391641295033032_2160208004010475520_n.jpg" width="200" /></a></div>
spórolt volna. Mondhatni felesleges szerepe volt, nem igazán segítette a lány állapotát.</li>
<li style="text-align: justify;">Aza édesanyja: hihetetlenül keveset tűnt fel a műben, és személy szerint úgy gondolom, hogy egyedülálló szülőként, ráadásul egy pszichés betegséggel küzdő gyermeket nevelve jobb, bensőségesebb kapcsolatot kellett volna ápolnia Azával.</li>
<li style="text-align: justify;">Még több gondolatspirált akarok: 288 oldalból jó néhányon olvashattam főszereplőnk, Holmesy gondolatairól, de én nem értem be ennyivel, MÉG TÖBBRE lennék kíváncsi, még mélyebben ástam volna bele magamat a lány elméjébe.</li>
<li style="text-align: justify;">Még több <i>Aza-Davis</i> pillanatot akarok: nagyon egy hullámhosszon voltak, mégis csak a kapcsolatuk felszínét kapargatta a történet... picivel több beszélgetés belefért volna.</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="background-color: white; color: #783f04;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">„Megszorítod a kezét, és ő viszonozza a szorítást. Együtt nézitek ugyanazt az egyet, és egy idő után így szól: </span><i style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Mennem kell</i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">, mire te: </span><i style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Viszlát</i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">, és ő azt mondja: </span><i style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Viszlát, Aza</i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">, és csak az búcsúzik el, aki viszont akar látni."</span></span></b></div>
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="color: #783f04; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b style="background-color: white;">- Aza és Davis</b></span></div>
</blockquote>
<div>
<h3 style="text-align: justify;">
<u><b>Ami pedig emeli az írás fényét:</b></u></h3>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- a szorongás valós ábrázolása</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- a cselekmény felépítése</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- a nyelvezete</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- hétköznapi problémák, események beillesztése</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- beleillő metaforák alkalmazása</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
(- gyönyörű borító)</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- realisztikus alkotórészek, cselekményszál-elvarrások</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- a történet érdekes megjelenítése.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Egy dolog tuti:</u> ne várjon senki <i>happy end</i>-et, mert <i>John Green</i> <b>NEM</b> az a típus, aki cukormáztól édes befejezést szán a könyveinek. Alkotása elejétől a végééig kérdéseket vet fel, elmélkedésre buzdít. Nos, az én értelmezésemben a regény utolsó fejezete erről szól: <span style="background-color: red;">SPOILER</span>-es tartalomért <a href="https://moly.hu/karcok/1298120" target="_blank"><b>IDE</b></a> kattints.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: justify;">
<b><u>Kiknek ajánlom?</u></b></h3>
<div style="text-align: justify;">
Mindazoknak, akik szeretik John Green munkásságát, és akik szívesen olvasnak lélektani/ifjúsági regényeket, betegségekről szóló könyveket. Akik örömmel emelnek le a polcról filozofálgatós, elmélkedős köteteket, akik szorongással küzdenek, vagy épp kíváncsiak egy szorongó ember hétköznapjaira.<br />
És természetesen ajánlom mindazoknak, akiknek felkeltette az érdeklődését a <i>Teknősök végtelen sora</i>. :)<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><i><u>Ha olvastátok, hogy tetszett? Milyen érzésekkel csuktátok be a könyvet a végén?<br />Gondolataitokat írjátok meg egy hozzászólásban! ;)</u></i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Legújabb kedvenc zeném, ami illik a történethez:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/DxN8R3YcXjI/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/DxN8R3YcXjI?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">Motionless In White - Holding On To Smoke</span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-48033611713060560252019-06-23T18:27:00.001+02:002019-06-23T19:48:17.234+02:00Kibeszéltek a suli WC-jében!!44!! #OMG<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: x-large;">Helóheló! :D</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
El sem hiszitek, mennyire jó újra a billentyűzeten járatni az ujjaimat; mennyire, de mennyire sok gondolat cikázik a fejemben, amik legszívesebben lávaként ömlenének ki belőlem. És bár nem mondanám eseménydúsnak a jelenlegi életszakaszomat, az egyszer biztos, hogy rengeteg érzés kavarog bennem. De mindent csak szép sorjában...<br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><i><u>Figyelem!</u> A bejegyzés helyenként obszcén, trágár megnyilvánulásokat tartalmaz; fogalmazzunk úgy, hogy a káromkodás kissé szabadjára lett engedve. Tehát kirakom a 18+ karikát, mert nem "családbarát" tartalom... csak az olvassa, aki papíron felnőtté lett nyilvánítva, na meg persze, akinek nem sérti a jóérzését pár csúnya szó. Mindenki a saját felelősségére görgessen tovább! Kösziköszi! :D</i></b></span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8VSe2wT1UP9EW44C4IQJFlYbFVa7gFokDHvQdK3h80F9-ddyXkpnV97KaKIeCLUMowbLEWvzxzaJNdcnWGNxk46gIOAfatbQyTVic_uZPMgNnaRwEUgTFEqGgJhjN_rpL9CEwKD6IlW4/s1600/65059224_3063041583712701_5383621066063085568_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="859" height="283" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8VSe2wT1UP9EW44C4IQJFlYbFVa7gFokDHvQdK3h80F9-ddyXkpnV97KaKIeCLUMowbLEWvzxzaJNdcnWGNxk46gIOAfatbQyTVic_uZPMgNnaRwEUgTFEqGgJhjN_rpL9CEwKD6IlW4/s400/65059224_3063041583712701_5383621066063085568_n.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
A bejegyzés címe elég sokatmondó: nos, igen; kibeszéltek a mosdóban. Ez most olyan, mint amikor a tipikus amerikai tinidrámákban kibeszélik a csajt a WC-ben, annyi különbséggel, hogy teljesen máshogy érzem magamat, mint ahogyan a film főszereplői általánosságban. Jó, jó... nem olyan helyzetről van szó, mint például a <i>The Duff</i> című filmben, amiben a <i>bullying</i> a fő koncepció, ám attól még nem a legjobb érzés magadról visszahallani dolgokat főleg úgy, hogy a mosdóban mindenki más is hallja.<br />
Nem voltam szomorú és nem is törtem ki zokogásban a történtek után. Amit éreztem/érzek, az a düh és a csalódottság, hiszen olyan emberek beszéltek ki, akikkel jókat tudok beszélgetni, akiket barátaimnak gondoltam. Ezt pedig NEM nevezném barátságnak, ha engem kérdeztek.<br />
Aki régebb óta követ tudhatja, hogy az őszinteséget, az egyenességet nagyon fontosnak tartom; ha valaki úgy érzi, valami gond van, ha a nézőpontjaink ütik egymást, ha VAN ÉPÍTŐ JELLEGŰ KRITIKÁJA azt mondja meg a szemembe, mintsem mástól halljam vissza. Legalábbis szerintem itt kezdődik egy emberi kapcsolat. Ha viszont fél felszínre hozni a meglátásait és észrevételeit, akkor inkább tartsa magában, írja bele a naplójába, vagy bánom is én, de ne így kelljen már megtudnia az embernek. Bár, öröm az ürömben, hogy ebből az esetből is tanulhattam: nem minden arany, ami fénylik. Tehát, lehet egy barátság jó, ami hónapokig, évekig is szépnek és egésznek tűnik, aztán rájössz, hogy ennyit ért a barátságod. Ennyit. Ennyit baszki, a füled hallatára kibeszélnek, amíg Te éppen nyugiban végeznéd a dolgodat.<br />
<i>Az egyik pillanatban még melengető napsütés és hófehér bárányfelhők vesznek körül Téged, majd az elsöprő vihar véget vet a mókának és egy heves zuhataggal elmos mindent, amit szépnek gondoltál.</i><br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<b>De miért is írok most erről bejegyzést?</b><br />
Mert úgy érzem, muszáj vagyok kiírni magamból ezt a keserűséget, ki kell köpnöm ezt az epeízű falatot, amit már egy ideje forgatok a számban. Valahogyan le kell zárnom magamban, hogy míg bizonyos személyek vígan heherésznek ártatlan tekintettel, addig bennem a csalódottság és a düh óriási méreteket ölt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkDP9diJAMuHu7DY_n22tSQ18WLvvBoDQ8b8AIrfRUwkVImUM4W21x03sFLC3O0GBq6cZ6JwXo49hweE8EJYUCsKfKvbXn_2kEBjwQxn4W0hLfqV2beKZreYxj30FSaDtHRALyS-Qhz3E/s1600/64941758_360492957999405_8999770395837988864_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="641" data-original-width="577" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkDP9diJAMuHu7DY_n22tSQ18WLvvBoDQ8b8AIrfRUwkVImUM4W21x03sFLC3O0GBq6cZ6JwXo49hweE8EJYUCsKfKvbXn_2kEBjwQxn4W0hLfqV2beKZreYxj30FSaDtHRALyS-Qhz3E/s200/64941758_360492957999405_8999770395837988864_n.jpg" width="180" /></a></div>
Mert talán már Veletek is előfordult hasonló, Ti is csalódtatok hozzátok közel álló személyekben; vagy ha nem, hát itt a példa: BÁRKIT KIBESZÉLHETNEK A WC-BEN. <b><i>*kínos-kelletlen mosolygásnak nem nevezhető vicsorítás*</i></b><br />
<br />
Igazából mondhatni ez az eset volt az utolsó csepp a pohárban, mert az elmúlt hónapokban elég gyakori <i>"programommá"</i> vált a magamról visszahallott sztorikon való nevetés. Azokon tényleg nevetni lehetett, mert olyan személy találta ki és terjesztette azokat, aki nyilvánosan gyűlöl; szerintem már voodoo babát is készített, hogy azt szurkálva tudjon kínozni. Bár, eddig nem jött össze a terve, szóval kicsit jobban kéne próbálkozni. :D (Persze, a dühöngős posztba is poénokat tűzdelek, <i>mer' mé' ne</i>?)<br />
Na, de ott tartottam, hogy azokon a sztorikon tényleg nagyokat lehetett derülni, mert semmi komolyról nem volt szó, <strike>csupán a gyerekes hisztiről</strike>, ám azért mégis csak szar, hogy ily módon próbálja bemocskolni a nevemet. Bár ki tudja, lehet anélkül is mocskos, de ezt majd mindenki eldönti magának. :D<br />
<i>Van különbség aközött, ha antipatikus személyek ócsárolnak a hátad mögött, vagy ha olyanok, akikben megbíztál, és akikre barátként tekintettél. Ezt is meg kell élni, a tanulságokat jól észbe vésni, és végül továbblépni.</i><br />
<br />
Nehéz, ha az embert többször is pofára ejtik a barátság terén: kiskoromban is éltem át hasonló helyzeteket nem is egyetlen személlyel, de mindig megbocsátottam, szemet hunytam az eset felett, mert MINDANNYIAN KÖVETÜNK EL HIBÁKAT. Én is hibáztam már eleget, tettem és mondtam olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Elkerülhetetlen, hogy ne bántsuk meg azokat, akiket szeretünk, mert egy akaratlanul elkövetett piciny baklövés is szíveket törhet.<br />
Ám, amikor már sokadszorra ömlik a nyakadba a hideg zuhany, akkor elgondolkozol, hogy <i>"Tényleg én vagyok ekkora nyomorult és valamit hihetetlenül rosszul csinálok és mindezt megérdemlem, vagy a másik a hibás, amiért már nem először mártja a hátamba a hentesbárdot, vagy mindketten elcseszünk valamit?"</i>. Bárhogy is legyen, egyszer mindenki csordultig lesz ezzel a negatív érzéssel és kiborul a bili.<br />
Őszintén szólva, most válaszokat keresek, mesélek, és meg is könnyebbülök egyszerre. Sokakkal ment gajra a barátságom és mindig magamban keresem a hibát, hogy mégis mit rontottam el. Legyen szó lányokról, fiúkról... olyan személyek tűntek el az életemből, akik fontosak voltak számomra. Volt, akivel egy hasonló hátbatámadás miatt szakadt meg a kapcsolatunk, volt, akivel magam sem tudom, mi vezetett ahhoz, hogy már köszönni se köszönünk egymásnak. Mindegy is, ezt csak egy kis kitérőnek szántam, térjünk vissza a jelen időbe. :D<br />
<br />
Nem csupán a "kibeszéltek-a-suli-mosdóban OMG, WTF, AZTAKUTYAFÁJÁT ilyen-meg-hogy-a-jó-életbe-történhetett-velem" kapcsán szerettem volna írni, hanem úgy <i>ámblokk</i> a <i>"kitaláltam-rólad-valamit-és-elmondom-egy-olyan-személynek-akivel-jóban-vagy-mit-sem-törődve-azzal-hogy-az-majd-visszajut-a-füledbe"</i> és a <i>"ha-megszólalsz-és-kinyilvánítod-a-véleményedet-meg-az-érzéseidet-akkor-egy-önző-picsa-vagy"</i> témáról. A <i>kis</i> felvezető után belecsobbannék a bővített változatba.<br />
További jó szórakozást! ;)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8ifPoSYotj553E2kOY36oCf5pgnJkqyqdVxpykvoCnRQYYUYk8nQUFOB87eUduwWISbIrRZTcOhuC_8F0aamH63YIv8g_e6zhE-kXIQRKDP3zXFw4LgEMIiQUioTqvoKLT_qNVO5-x0E/s1600/65189867_454530295113216_7375431433986244608_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8ifPoSYotj553E2kOY36oCf5pgnJkqyqdVxpykvoCnRQYYUYk8nQUFOB87eUduwWISbIrRZTcOhuC_8F0aamH63YIv8g_e6zhE-kXIQRKDP3zXFw4LgEMIiQUioTqvoKLT_qNVO5-x0E/s320/65189867_454530295113216_7375431433986244608_n.jpg" width="320" /></a></div>
Biztosan sokan éreztétek már azt, hogy nem vagytok jó helyen: a közeg, ami nap mint nap körülvesz titeket olyan, mint egy szögesdróttal felszerelt karám, amiből nem tudtok kiszabadulni, amin nem tudtok átverekedni, mert jelenleg el kell fogadnotok, hogy bizony ez van. Nem tudtok kibontakozni és nem tudjátok 100%-ig önmagatokat adni. Nem érzitek azt a nap végén, hogy teljességgel önmagatok lettetek volna, így mikor a sötétben egyedül fekszetek álomra várva azon őrlődtök, hogy hogy a francba vágjátok magatokat át a drótkerítésen. Kurvára féltek attól, hogy ledöntsétek a falakat magatok körül és végre ne harapjatok a nyelvetekre, amikor ott motoszkál bennetek a saját véleményetek és érzéseitek. Féltek fölállni és azt mondani: <i>"- Igen baszki, ezt gondolom, ezt érzem, és éppen ilyen helyzetben vagyok."</i><br />
Ennek okán mindent magatokba fojtotok, mert nem szeretnétek másokra sulykolni a pocsék érzéseiteket, na meg a Ti véleményetek és gondolatotok nem számít szemernyit sem. Viszont, ha mégis kiöntitek a bennetek fortyogó bűzölgő mérget, és elmondjátok, hogy márpedig hihetetlenül unjátok már a szelektív kuka szerepét játszani, amibe csak a negatívumokat hajítják, akkor Ti vagytok a szar emberek, mert ez <b>önzőség</b>. Mindenkinek vannak gondjai; egészségügyi, lelki, materiális problémái, amiket jó megbeszélni másokkal. Időnként én is kibeszélem ezeket a tényezőket, de nem az a cél, hogy erről szóljon minden. Ezért sem beszélek manapság olyan gyakran a fennálló nehézségeimről: mert próbálom megoldani őket egymagam úgy, hogy mást ne kelljen terhelnem velük, ám így meg én érzem duplán terheltnek magamat.<br />
<br />
Zavaróak ezenfelül az örökös konfliktusok, meg aztán a saját kis dolgaitokat is tökéletesíteni akarjátok: arra koncentráltok, hogy minden egyes darabka összepasszoljon és valami fantasztikusat alkossatok; legyen az otthoni projekt, meló, sulis feladatok, családi-, baráti programok (stb.) tényleg BÁRMI.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval törekedtek arra, hogy simán menjen minden; örültök, ha végre egy picike stresszt ledobtok magatokról, összejön egy kis buli vagy kirándulás. Mégis van valami, ami meggátol titeket abban, hogy teljességgel úgy cselekedjetek, ahogyan akartok, és hogy végre LESZARJÁTOK a zavaró tényezőket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, pont ez van most velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Egy kis történelem:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyerekként, kisdiákként és kora-tini éveimben NEM voltak ilyen problémáim. Nem érdekelt semmilyen következmény, leszartam magasról, ha valaki nem volt rám kíváncsi. Úgy viszonyultam másokhoz, ahogyan ők hozzám, és ha úgy adta a szituáció igenis odamondtam a véleményemet. Most is képes vagyok erre, de cseppet sem olyan mértékben, ahogyan azt anno tettem. És elegem is van már ebből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1vPz8qGstcS9l3pVbXA6NAd-iq-I2fpmk3lxpO03nkgaMk7ZaH6wI6A4GbI1go28Xn5lUtdVEBGiIN33KbRHmZOxot4Os3bJhoNkpwmWC6NLDOvoGRkA4btErYocZsCmY18FA4iAh_nc/s1600/64767402_2532977033421539_2071253136751722496_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1vPz8qGstcS9l3pVbXA6NAd-iq-I2fpmk3lxpO03nkgaMk7ZaH6wI6A4GbI1go28Xn5lUtdVEBGiIN33KbRHmZOxot4Os3bJhoNkpwmWC6NLDOvoGRkA4btErYocZsCmY18FA4iAh_nc/s200/64767402_2532977033421539_2071253136751722496_n.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"unashamed of my mistakes"</td></tr>
</tbody></table>
Igen, emiatt régen sokszor bunkónak tituláltak, de mégsem kellett olyan szituációkba kerülnöm, mint amik most elég gyakoriak. Akkor nem stresszeltem: szuperül éreztem magamat, jobb kedvem is volt és nem vettem nehezen az olyan akadályokat és kellemetlen helyzeteket, mint hazugságok, a hátam mögötti sunnyogás és a szurkálódások. Nagyon kezd tele lenni az a bizonyos pohár, mondhatni kezd kicsordulni a peremén a sok szennyvíz... és ki is fog, mert kezdem unni, hogy hülyére vesznek. Már nem sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok mi a vicces? Amikor azt hiszik bizonyos személyek, hogy amit mondanak rólam és amit kitalálnak rólam az nem jut vissza az én fülembe (vagy éppen nem hallom a saját fülemmel). Mindenki képes az ócsárlásra, mindenki ki tudja fejteni a véleményét, ha a szóban forgó illető nincs a közelben. Mindenki kibaszottul bátor tud lenni, ha a kis "barátaival" csámcsog mások hibáin, vagy amikor a másokról kifundált kamu sztorit boncolgatja éppen <i>a legjobb és legigazibb</i> baráti körének. Nagyon kevés az, aki szemtől szembe elmondja, hogy <i>"- Figyelj, te aztán nagy fasz vagy."</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vajon miért nem mernek kitálalni? Vajon..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon nehéz azokkal a személyekkel beszélgetnem, akikről tudom, hogy 2 perc sem kell a beszélgetés után és már rohannak is a <i>besztfrendjeikhez</i>, hogy amit mondtam azt teljesen kiforgatva, plusz fincsi hazugságokkal megtűzdelve tálalják és röhögjenek egy jót. Lassan nem lesz olyan, akivel őszintén lehet kommunikálni és nevetni, mert nincs igény az egyenességre. <u>A geciskedés, a köpködés és az alázás, na az megy!</u> <i>Tudom, eddig nem nagyon káromkodtam itt (persze volt már rá példa), de ez is az élet része. Az emberek káromkodnak, <b>igen a lányok is</b>, én is szoktam bevallom. Vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a káromkodás és igen, sokszor jól esik. Szóval ne haragudjon meg senki, de ez egy személyes poszt; teljesen más stílusilag, mint mondjuk egy könyvértékelés.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve a témához: húzom a számat, amikor olyan személyekkel kell beszélnem, akikről tudom, <i>bullshit</i>eket mondanak a hátam mögött rólam. Rám mosolyognak, viccelődnek, szinte hihető őszinteséggel érdeklődnek a hogylétem felől; közben már élezik a kést, és amint elfordulok már át is fúródott a penge a bordáim között. Sajnos egyre inkább visszafogom magamat és csendben maradok, mintsem az örökös nézeteltéréseket próbáljam meg megbeszélni és elsimítani, és ez bizony gond. Azt hittem, hogy a személyiségemnek ezt a részét elnémítva majd könnyebb lesz emberi kapcsolatokat ápolnom, és "elviselhetőbb leszek"(?). Ám, rá kellett jönnöm, ezzel csak ártottam.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJJ8ZxuP7rPo_770NI2TXVg6MejEYb4v0kme7nxWuSEbTPchO3X7JKMgIXhkXhvKn0Oa00iLoArMG0Pq-FVN-2BuBDO3TpBJyza_UHyEyELC-vXiOCFQ-YBPzb45_xgQz3muGmMgzX_LU/s1600/64788991_1102569479930182_3046486286635368448_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="853" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJJ8ZxuP7rPo_770NI2TXVg6MejEYb4v0kme7nxWuSEbTPchO3X7JKMgIXhkXhvKn0Oa00iLoArMG0Pq-FVN-2BuBDO3TpBJyza_UHyEyELC-vXiOCFQ-YBPzb45_xgQz3muGmMgzX_LU/s200/64788991_1102569479930182_3046486286635368448_n.jpg" width="200" /></a>Miért? Mert legszívesebben kiadnám magamból, mit is gondolok. Elmondanám, hogy vagy legyünk normálisak és emberiek egymással, vagy ha ez nem megy, akkor arra van az ajtó, húzz a francba, és gyárts csak szar sztorikat rólam, ha az jobban tetszik. Hihetetlenül kellemetlen és nehéz úgy beszélgetni valakivel, akiről tudom, hogy csak jó pofát vág.<br />
<b>Ha a tükörbe nézek egy romos erődöt látok, ami hű maradt a stílusához, ami teljességgel ÉN vagyok, de belül csak egy láncra vert fenevad üvölt némán, ami egyre inkább kezdi magát megfojtani a saját vasláncával. </b><b>Inkább legyek a bunkó, aki mindig nagyobbat üt vissza, mint aki csöndben és türelmesen elviseli a nyílvesszőket a szívében.</b><br />
Szerencse, hogy itt a nyári szünet, és így lesz időm helyrepofozni magamat. Inkább kérem vissza azt a "bunkó" lányt, aki voltam, mintsem úgy járjak, mint Mufasa az Oroszlánkirályban: köszi, kihagynám a gnúcsordát, hogy halálra tapossanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit érzek?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Dühös vagyok. Elmondhatatlanul dühös vagyok azokra, akik az arcomba vigyorognak, majd amikor elfordulok, a hátamba szúrják a késüket. Dühös vagyok azokra, akik semmibe veszik a törekvéseimet, akik a munkámat szarba tiporják és akik megállás nélkül csak azzal tudnak foglalkozni, hogy minél nagyobb szerencsétlenségnek állítsanak be mások előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elegem van. Rohadtul elegem van abból, hogy csak a hibáimat tartják számon, de a sikereimről egy szót sem ejtenek... ha igen, azokat is inkább negatív jelzőkkel illetik. Elegem van, mert egyenességért csak hazugságot kapok vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
Belefáradtam. Belefáradtam abba, hogy mindenkinek jót tegyek, hogy mindig másokat tartsak szem előtt magam helyett. Belefáradtam tartani a gátat, ami megakadályozza, hogy a gondolataimat szabadjára engedjem. <b>Belefáradtam az lenni, aki nem én vagyok.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8BXqa1txMeHpvsjFhpyLGOcE-3bsIXM72Wh0culpuU0ldh-pcu4Vwjy3T6hGeJTfjzKbhVkuJkUSiVFsMtDYGmE2BPI9Tc-A3LzfstKDYopxOo_MWYm3BUO7ZlSyfhtJh7cPgQp25xpA/s1600/65020130_2397401153651100_7524657792058130432_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="626" data-original-width="640" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8BXqa1txMeHpvsjFhpyLGOcE-3bsIXM72Wh0culpuU0ldh-pcu4Vwjy3T6hGeJTfjzKbhVkuJkUSiVFsMtDYGmE2BPI9Tc-A3LzfstKDYopxOo_MWYm3BUO7ZlSyfhtJh7cPgQp25xpA/s320/65020130_2397401153651100_7524657792058130432_n.jpg" width="320" /></a></div>
Leginkább akkor érzem így, amikor olyan személyek taposnak belém, akik egykor nagyon-nagyon közel álltak hozzám és/vagy olyan személyek, akikkel jókat beszélgetek, elvagyok. Olyankor üt arcon leginkább a felismerés, hogy bizony felesleges igaznak lennem hozzájuk, úgy is csak egy nagy adag szart kapok vissza. Persze függetlenül attól, kiről van szó, az igazságot nem fogom megmásítani, mert én ilyen vagyok. Mert önmagamat is meghazudtolnám a hazugságokkal. Így állok én a WC-s különítményemhez is, meg azokhoz, akik szívük szerint megvuduznának, és azokhoz is, akik ha valamit elbaszok ujjal mutogatnak, de ha valamit önerőmből érek el, akkor néma csöndben elfordítják a tekintetüket. Én persze legyek kedves mindenkivel, gratuláljak és ajnározzak mindenkit, ha sikerül a vizsga, megnyernek egy díjat, legyek előzékeny és szó nélkül vegyem le a terhet a vállukról. Hibáztam, bevallom. Hozzászoktattam őket ehhez a <i>jó</i> helyzethez; mert egyszer, kétszer, háromszor rendes voltam velük. Lehet tényleg velem van a gond, hogy a "köszönöm" mellé elvárom azt is, hogy emberien és gerincesen viselkedjenek velem szemben; basszus valóban sokat várok el.<br />
<i>"- Igen, szívesen leszek a lábtörlőd is, még majd én leszek hálás, amiért a kutyaszaros cipődet belém törlöd."</i> A lóf@sznak is van vége, de most már komolyan. <strike>Tudom, tudom, sokat káromkodok sorry, ez van.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akarok senkit sem hibáztatni, hiszen mindenki változik idővel...<br />
De, igen talán mégis. Mégis hibáztatni akarok nagyon sok mindenkit!</div>
<div style="text-align: justify;">
Akikkel pár hónapja még jóban voltam, ma már ellenségesek és hazugok velem. Régen mindent meg lehetett beszélni, minden akadályt át lehetett lépni. Ma meg a hátam mögött köpködnek rám úgy, hogy az okát sem tudom. És fölöslegesek a "Miért?"-ek, mert maguk sem tudják rájuk a választ.<br />
A legaggasztóbb az egészben, hogy 1 ember rossz hatása is képes ezt a 180 fokos fordulatot előidézni; 1 ember, aki akár meg is vuduzna <strike>ha még nem tette</strike>. Maradjunk a lényegnél: biztos, hogy én is hibáztam, de ne mondja nekem senki azt, hogy valaki egyről a kettőre képes az ellentétévé válni CSAK ÚGY. És érdekes, mások ugyanolyan normálisak velem, mint voltak.<br />
<br />
Tudom, tudom... eddig mindig azt hangoztattam, hogy "vállald fel a véleményedet, mondd ki, amit gondolsz, ne másnak akarj megfelelni, és ne tarts magadban semmit". Ám, megesik, hogy én sem tudom mindezt feltétlen betartani. Ennek a <i>néma</i> időszaknak is oka volt: beleestem abba a hibába, hogy megpróbáltam finomítani a modoromon, mert nem egy olyan visszajelzést kaptam ezelőtt, hogy durva, ellenséges, és túl akaratos vagyok. Nos, kipróbáltam milyen, ha tompítok önmagamon; a végeredmény pedig KATASZTROFÁLIS. Gondoltam, így mindenkinek könnyebb lesz, így talán nem kell attól tartanom, hogy teliholdkor kecskét áldozva, voodoo babát szurkálva, s közben a nevemet kántálva akarnak majd rituálisan elégetni. Mit is mondjak... szerintem csak még inkább máglyán akarnak élve hamuvá égetni. :D (Ennyire tán nem vészes a helyzet, de sokszor ilyennek érzem.)<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW3gLKrTmAYL-hggb2CAe62IbdUOUdI2s5wj48QgIcUEUV-yOcUXXuoP4uVTu_07B8qzE6Q994wqQSYcp5AzS8C5yLFkwvzhOMYyy-8RLVHGEu3QxgHSCjd3LK375Lk3eFZLkczgOxtOA/s1600/64942492_346550769325515_7018586292401209344_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="854" data-original-width="639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW3gLKrTmAYL-hggb2CAe62IbdUOUdI2s5wj48QgIcUEUV-yOcUXXuoP4uVTu_07B8qzE6Q994wqQSYcp5AzS8C5yLFkwvzhOMYyy-8RLVHGEu3QxgHSCjd3LK375Lk3eFZLkczgOxtOA/s320/64942492_346550769325515_7018586292401209344_n.jpg" width="239" /></a>Úgyhogy most mindenhova felírom emlékeztetőnek: <b>Kedves én! Légyszi, légyszi, szard már le, hogy ki milyennek lát; ha bunkónak titulálnak, akkor viseld ezt a jelzőt büszkeséggel, mert legalább nem veted magad méreg és rosszindulat alá. Hiányzik az önmarcangolás és a rácsok magad köré? NEM! Akkor ne hagyd, hogy felemésszen ez az undorító maszlag!</b><br />
A blogger sincs mindig a toppon, ahogy az a mellékelt ábrán látszik. Az Insta-celebek, youtuber-ek, a kedvenc bandáitok tagjai, a Híradó műsorvezetői, Esmeralda a mexikói sorozat főszereplője, a szomszédotok, a kisbolt eladója és a tanáraitok is lehetnek rossz passzban. Őket is nyomaszthatja rengeteg érzés, ők is szoronghatnak, és elképzelhető, hogy ők is épp elfojtják azt, ami bennük van. A napokban találtam rá <i>Sebestyén Eszter</i> pszichológus írására, amivel teljesen egyetértek, és együtt is érzek. Ha van kedvetek, és titeket is érdekelnek az elfojtott érzelmekről szóló témák, akkor olvassátok el <a href="https://wmn.hu/wmn-life/50436-soha-nem-a-negativ-erzelmek-betegitenek-hanem-az-elfojtottak---amikor-a-test-beszel?fbclid=IwAR190e06L8b2Kyp7I6qMoNamLwLKAnMa7E4aF0oJT6y421p-GhMoyW_L3_o">ITT</a> az írását.<br />
<br />
Na, erről a láváról beszéltem a beköszönésben; végre kiömölhetett, utat törve az erős falakon át ide, a blogomra. A helyre, ahol írhatok az élményeimről, a gondolataimról, az érzéseimről, és minden másról, ami bennem van. Sokszor kaptam kedves visszajelzéseket arról, hogy valamiképp segíteni tudtam másoknak az írásaimmal... most pedig magamon segítek az írásommal.<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Köszönöm, hogy elolvastátok!</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Tina voltam, és maradok is. ;)</span></div>
<br />
<u><b>És a végére itt van az ihletet adó muzsika válogatás:</b></u><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Bring Me The Horizon - True Friends</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/BpmJh2CjSIA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/BpmJh2CjSIA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Bullet For My Valentine - You Want a Battle? (Here's a War)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/GylUtoOFJ7M/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/GylUtoOFJ7M?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-12001873904684002692019-02-13T21:29:00.000+01:002019-11-28T21:45:24.762+01:00 7 dolog, amiről a Szent Johanna Gimi hazudik<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;">Sziasztok!</span><br />
<br />
(SzJG fanok! Csak hogy tisztázzuk, ez nem egy gyűlölködő bejegyzés lesz! Béke van.)<br />
<br />
A 2000 körül született fiatal lányok (és néhány fiú) körében a Szent Johanna Gimi szinte kötelezőnek számított, mindenki olvasta, rengetegen imádták és imádják most is. Ez a sorozat volt a fiatal tinik bibliája, ha valaki azt mondta, <i><b>Cortez</b></i>, mind jól tudtuk, kiről is van szó.<br />
2010-ben berobbant <i><b>Rentai Reni</b></i> ikonikus naplója a gimis éveiről, amit a felső tagozatosoktól kezdve a gimiseken át, még a felnőttek is a kezükbe vettek. Egyszóval mindenki oda volt, meg vissza.<br />
És én tudjátok mit mondtam? <i>„- Nem fogom olvasni, mert mindenki ezt olvassa. Túl nagy a hype körülötte, biztos csak azért olvassák, mert valaki elkezdte és divat lett."</i><br />
Aztán pár hónap múlva mégis elkezdtem olvasni és mondjuk rá, hogy <i>fan</i> lettem. Leginkább a humora miatt fogott meg, na meg egy általános iskolás tökre kíváncsi, milyen a gimi meg a szerelem stb. Na, igen jó a humora, ezt mai napig így látom, de azóta átéltem pár dolgot... 6 év alatt tapasztal az ember, új meglátásai lesznek, és amikor visszatekint arra, mit szeretett 13-14 évesen, hát lehet körberöhögi az akkori önmagát.<br />
<br />
Én sem tettem másként és pár napja összegyűjtöttem azokat a dolgokat, amikről az SzJG hazudik. Nem is pontosan a hazugsággal definiálnám ezt, inkább mondjuk úgy, hogy olyan sztereotípiákat állít, amikkel nem értek egyet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAuQEjyzMUffWtKUF6niDLHEKEUcD-d00ULaokT_nnjl7XI1YZRCRwZYel7WeADXV4p3WTDgyqZO7kMSK0IxqGfGQjC3gV74V4xs3CpqIkcnReS50U2wZcpkFkLyE2Ruf_l6fvOTN85Ks/s1600/szjgblog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="423" data-original-width="564" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAuQEjyzMUffWtKUF6niDLHEKEUcD-d00ULaokT_nnjl7XI1YZRCRwZYel7WeADXV4p3WTDgyqZO7kMSK0IxqGfGQjC3gV74V4xs3CpqIkcnReS50U2wZcpkFkLyE2Ruf_l6fvOTN85Ks/s400/szjgblog.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<b><u>Minden történetnek megvannak a maga hibái, így ez nem egy, a könyv fikázására íródott bejegyzés! Csupán a saját gondolataimat, észrevételeimet szeretném megosztani Veletek, kérlek ne sértésnek vegyétek. Elfogadom a könyvsorozat sikerét, látom benne a sok pozitívumot, ám most a negatív oldalára is szeretnék rávilágítani. Tudjátok, ízlések és pofonok - a SzJG sem lehet mindenki kedvence. ;)</u></b><br />
<br />
Nézzük is, milyen dolgok szúrnak szemet 6 évvel a <i>SzJG fanságom</i> után, középiskolásként, úgy, hogy kapcsolatban vagyok! :D<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>1. A jó tanulók/olvasni szeretők sem olvasnak el minden kötelezőt.</b></span><br />
Az első sztereotípia. Azért, mert valaki jó jegyeket szerez és/vagy szeret regényeket olvasni, az még nem azt jelenti, hogy minden egyes kötelezőt elolvas az illető. Én is szeretek olvasni, mégsem olvastam az <i>Egri csillagok</i>at, sem a <i>Kőszívű ember fiai</i>t. Volt olyan kötelező, ami tetszett, de nem vagyok megszállott, aki mindegyiket nagy gonddal olvas el.<br />
<div style="text-align: right;">
Kötelezők 5/3</div>
<div style="text-align: right;">
Olvasás 5/5</div>
<br />
<span style="font-size: large;"><b>2. Cortez és Reni kapcsolata egy vicc.</b></span><br />
Cortez menő, mindenkinek a haverja, csomóan követik meg lájkolják, a suli nem túlzottan érdekli, irtóra helyes, minden lány elolvad tőle, rengeteg nyelven beszél, gitározik, mindig kólázik, sokszor bunkó, laza és lusta.<br />
Mindezek ellenére megvan a magához való esze, tud kedves lenni és épp ezekért imádja mindenki. Ez az ultra menő fiú pedig beleszeret Renibe, aki csak áhítozik Cortez után, akire még ránézni se mer.<br />
Reni ezzel ellentétben tanul ezerrel, nem káromkodik, unalmasan öltözködik és egyetlen örömét abban leli, hogy minél régebbi könyveket olvasgat.<br />
Ez a kettő nem tudom, hogy talált egymásra, de annyira valószínűtlen Reni és Cortez szerelme, mint hogy Dave <i>iPhone helyett Samsung</i> mobilt vesz. :D<br />
Ha most Renit és Cortezt kihelyezném a való világba, akkor <b>Reni egy bunkó gyökérnek gondolná Cortezt, Cortez pedig egy unalmas strébernek látná Renit</b>. Annyira nem illenek össze, hogy az már fáj. Cortez személyiségéből adódóan az a srác lenne, aki ha meg akarja kapni Renit, az tesz érte és nem kerüli a csajt. Bár, Antai-Kelemenünk azért valamennyit mégis csak tesz Rentai szívének elnyeréséért, Reni a <strike>balfasz</strike> balfácán, hogy nem lép egyetlen kurva lépést sem. (Reniről később.)<br />
Mindegy, <i>csodával határos módon</i> összejönnek, Corteznek megismerjük a kedves-aranyos oldalát és jól elvannak minden reggel egy csókkal és öleléssel.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh478jF21SLCxf73jSjpF-Up-LFlXiZ0c0jv8KVnjT4DmkkSqyVgAMSHvhXszOpuIxf0jXuCgaDr5Wdtt-QXlLut9XjXiLbFXMQjAqaAHwPpSOcex2SJFdzBNuoNssEmSM6UCJrJiGVUeI/s1600/cortez.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh478jF21SLCxf73jSjpF-Up-LFlXiZ0c0jv8KVnjT4DmkkSqyVgAMSHvhXszOpuIxf0jXuCgaDr5Wdtt-QXlLut9XjXiLbFXMQjAqaAHwPpSOcex2SJFdzBNuoNssEmSM6UCJrJiGVUeI/s320/cortez.jpg" width="213" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyGXzUfmcNKIJOMstoFEJvEEaQgDJ7PeQwll3KQguFT2cavolyMaGkmsVpCEkmjQaO8xU1MnqAUESHYTSzqeWPYte8hq0WAlTl7eYAsb3FX0Z0fe4abSaW2gjeuY8u_5NZ9f8HV9HnWnw/s1600/reni.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyGXzUfmcNKIJOMstoFEJvEEaQgDJ7PeQwll3KQguFT2cavolyMaGkmsVpCEkmjQaO8xU1MnqAUESHYTSzqeWPYte8hq0WAlTl7eYAsb3FX0Z0fe4abSaW2gjeuY8u_5NZ9f8HV9HnWnw/s320/reni.jpg" style="cursor: move;" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Cortez a Ramones-pólójában, Reni pedig a könyvtárban.</i></div>
<br />
1 évig várnak és azalatt az idő alatt nem történik semmi. Nem azt mondom, hogy rögtön feküdjenek le, épp ellenkezőleg: semmi sem utal arra, hogy valamennyire is feltérképeznék egymás testét. Semmi petting, de még félmeztelenül sem látják egymást szerintem. Egyáltalán nem történik semmi, pedig 17-19 év körüliek (Cortez ugye 1 évvel idősebb Renitől!). Előfordulhat, hogy csak én gondolkozom úgy, hogy mielőtt elérkezne a "nagy este" lehet máshogy is örömet szerezni a másiknak; mégis Reni felettébb puritán, Cortez meg ezt való életben tuti nem bírná (bár arról nincs infónk, hogy esténként milyen meg mennyi pornót nézett). Mondjuk Renit sem tudnám elképzelni, ahogy könnyít Cortezen... na jó, abbahagyom a párocska nem létező szexuális életének kivesézését, a lényeg, hogy szerintem egy egészséges fiatal pár tuti többet akarna. Persze nem szabad figyelmen kívül hagynom a tényt, miszerint az írónő nem akarta korhatárossá tenni a cselekményt; éppen ezért nem fejt ki semmilyen intim mozzanatot sem. Ettől függetlenül mégis csak hamis képet fest a tini-szerelemről, hiszen ha zavar, ha nem, a tinik is szexelnek (és egy évben nem csak egyszer)! :D<br />
<div style="text-align: right;">
Reni és Cortez 5/1</div>
<br />
<span style="font-size: large;"><b>3. A rockerek nem mind igénytelenek és balhésak.</b></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG3gxnlK4ysPwLo5oO_m29u0_ZLSr2Hnb6mPbQOfw3ZiLUnVtENLYHv7acSG05BU2kP75A5lgvyzrqgcPgyPBESceCHaR9tnIxJ-4l664xycnLwEFuFYIMZlpAygo-CJyISA8D6oi8Hto/s1600/rockerek.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="559" data-original-width="564" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG3gxnlK4ysPwLo5oO_m29u0_ZLSr2Hnb6mPbQOfw3ZiLUnVtENLYHv7acSG05BU2kP75A5lgvyzrqgcPgyPBESceCHaR9tnIxJ-4l664xycnLwEFuFYIMZlpAygo-CJyISA8D6oi8Hto/s200/rockerek.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Andris és Robi.</i></td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZNo3oqO5JHB9TvY1pdvhnNsl-M3eAzgPcepP5aYSAHQVa4yus4i03PYkyk7Ld0kRhVQaBZrzpzzJT2BZtS_eFrPIPXB6bIT3ogO8LPv7AVqUZL9ypOobiuBRmKQMxRGXLejwENNduv7Y/s1600/andris.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="373" data-original-width="250" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZNo3oqO5JHB9TvY1pdvhnNsl-M3eAzgPcepP5aYSAHQVa4yus4i03PYkyk7Ld0kRhVQaBZrzpzzJT2BZtS_eFrPIPXB6bIT3ogO8LPv7AVqUZL9ypOobiuBRmKQMxRGXLejwENNduv7Y/s200/andris.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Ő annyira Andris</i>. :D</td></tr>
</tbody></table>
Andris és Robi mindig csinál valami őrületes nagy hülyeséget, sokszor büdösek és tesznek a tanulásra. Fekete bandapólóban járnak, láncok lógnak róluk, bakancsot hordanak meg állandóan headbangelnek és pogóznak. Ez is olyan hülye sztereotípia, mert nem minden rocker ilyen; nem minden rocker cigizik, meg igénytelen, sőt vannak jó tanuló rockerek is, meg olyanok, akik nem balhéznak. <b>Leiner Laura olyan rossz képet fest róluk</b>, mintha minden rock/metal kedvelő ember őrült/buta/büdös lenne. Ugyanígy az emo stílusú személyekről is negatív festésben ír: Virágon állandóan ott van a világfájdalom, Dorián meg egy tahó. Na, meg ott van a goth csaj is, Gábor barátnője (az ő neve nem fog eszembe jutni), aki meg Poe verseket olvas állandóan. Annyira általánosítva van minden stílus képviselője, na és mindig inkább a negatív irányba billen a mérleg. Ismerek rockereket és olyanokat akik valamilyen alternatív stílust követnek; mind más és más, a legtöbbjük pedig tök normális, némelyik cigizik (ami nem érdemel megrovást, mert mindenkinek joga van eldönteni, mit használ), sok közülük <i><b>érdekes és egyedi</b></i>, nem mellesleg pedig jó beszélgetőpartner.<br />
<div style="text-align: right;">
Sztereotípiák: 5/1</div>
<div style="text-align: right;">
Alternatív stílus 5/5</div>
<div style="text-align: right;">
Cigizés 5/???</div>
<br />
<b><span style="font-size: large;">4. Renit mindenki okosnak tartja, de közben életképtelen.</span></b><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjG6ADtNnziAgf-ImOWISnqbmmgKN-7VkDXceWQ08lgMzo-dUOo3uxhc7nsfV172E6pT3MAZq8uP0FantbmDwxLdTXGAn5ldqs6d7HuVf1Dl33lRllWA8WN6t65kOX9RcFkUK6PU8m7yE/s1600/szilveszter.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="300" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjG6ADtNnziAgf-ImOWISnqbmmgKN-7VkDXceWQ08lgMzo-dUOo3uxhc7nsfV172E6pT3MAZq8uP0FantbmDwxLdTXGAn5ldqs6d7HuVf1Dl33lRllWA8WN6t65kOX9RcFkUK6PU8m7yE/s320/szilveszter.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Az a bizonyos csók.</i></td></tr>
</tbody></table>
Cortez megcsókolja Szilveszterkor. Ilyenkor mit tesz egy normális lány? Megkérdezi, hogy most akkor hogyan tovább, van-e jelentősége a csóknak. És akkor ha a srác azt mondja:<br />
<i>„- Nagyon is <b>teccessz</b>, meg kellesz azért csókoltalak meg."</i> -, akkor minden happy és egy pár lehetnek.<br />
Reni, aki egy nem normális lány, nem kérdezett semmit és csak vegetált tovább, hiszen Cortez biztos nem gondolta komolyan. Ezért várt egy évet addig, amíg egy nagy csoda folytán Cortezhez jutott a levele, (amit amúgy oda sem adott volna neki) és összejöttek, mint egy cuki tündérmesében. Tulajdonképpen Virág miatt jöttek össze, aki azt az ominózus levelet belerakta Cortez csomagjába. Renike nem csinált semmit, éppen ezért kellett 2,5 évet szenvednie, meg sírnia, amíg a deszkán érkező lovag berontott a suli udvarára és megkérdezte:<br />
<i><b>„- Melyik szeptember 8?"</b></i><br />
Nem tudja, milyen okostelefont vegyen magának. Cortezt rángatja magával, na meg ugye, Dave és Macu meghallja, hogy "telefon" és már rohannak is velük... Kingának meg épp a plázában van dolga. Annyira szerencsétlen szegény Reni, hogy a három fiú betolakszik elé és úgy gondolják, majd ők választanak Reninek valami jó kis mobilt. Persze ezt a helyzetet is Kinga oldja meg; ő az egyetlen olyan karakter, akinek véleményem szerint kiforrott személyisége van. Na igen, Kinga a kedvencem. :D<br />
Reni nem képes megmondani az anyjának, hogy szarul főz. De tényleg, az is jobb lenne, ha rendelnének egy kifőzdéből; nagyon nem helyén való az állandó kamuzásuk az apjával és aztán meg éjjelente csemegéznek titokban.<br />
Hirtelen ennyi jutott eszembe, ezeken kívül biztos vannak még ilyen bénázásai. Ha eszetekbe jutna még valami, írjátok meg kommentben, kíváncsian olvasnám. ;)<br />
<div style="text-align: right;">
Reni bénázásai 5/1*</div>
<div style="text-align: right;">
Pótvacsora 5/1</div>
<div style="text-align: right;">
Kinga 5/5*</div>
<br />
<span style="font-size: large;"><b>5. A színes hajú, piercinges lányok nem lökdösnek idős néniket a buszon.</b></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqkpmCpQbmOhaaru7gBt3Ifcngv4a2tK6l5m0Vzd9cKoODOH8ieJrusTepfc-JvwFVFgW0DRoeXM68l7WD9HKyGKlFc4N84LUcQxv-VyJ4iMV7l2AH4etV0PV2M8mDdRrhTleb22pbrVM/s1600/purple.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqkpmCpQbmOhaaru7gBt3Ifcngv4a2tK6l5m0Vzd9cKoODOH8ieJrusTepfc-JvwFVFgW0DRoeXM68l7WD9HKyGKlFc4N84LUcQxv-VyJ4iMV7l2AH4etV0PV2M8mDdRrhTleb22pbrVM/s320/purple.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Ha valaki netán kérdezné, ez én vagyok.</i> :D</td></tr>
</tbody></table>
Üdv, egy színes (jelenleg lila ombre) hajú, orr piercinges lány vagyok, jelentem nem lökdösök idős néniket a buszon, de amúgy se. Sőt, senkit sem lökdösök. Meglepő mi? :D<br />
Szegény Viki, kapott ő is sztereotípiákból. Vagy nem is tudom, ez nem sztereotípia, inkább negatív festés azokról a személyekről, akiknek 15-16 évesen piercingjük van meg festett hajuk. A felé irányuló utálat amúgy is Reni miatt van, aki úgy gondolja, hogy Viki sokkal menőbb nála. És ha az öltözködését meg a stílusát vesszük figyelembe, akkor ez igaz is. Az viszont az írónőn múlt, hogy egy nagyon pofátlan, szemét csajnak alkotta meg és emiatt utálat tárgya lett. Én azért sajnálom kicsit, mert a viselkedése alapján tuti, hogy szeretethiányos. Mindenesetre kár, hogy ennyire borzasztó személyiséget kapott.<br />
Azért mert valaki extrém kinézetű, még nem azt jelenti, hogy időseket lökdös, állatokat bántalmaz, vagy épp rossz tanuló és drogozik meg bulikba jár minden pénteken. Kicsit feldühít, hogy Leiner Laura <b>a legtöbb alternatív karakterét negatív jellemvonásokkal ruházta fel</b>. Nem mindenki ilyen, csak a Szent Johannában van ez ennyire hypeolva.<br />
<div style="text-align: right;">
Színes haj 5/5</div>
<div style="text-align: right;">
Piercing 5/5</div>
<div style="text-align: right;">
Nénik lökdösése a buszon 5/1*</div>
<br />
<b><span style="font-size: large;">6. Virágot felvételizni se engedték volna, olyan butus szegény.</span></b><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsWAa_542K1WKxdslQ3bjAmyy5-J5CHq3RBoTq2hyOLPVyyCWc4lzy67l-JnXdOIc3Fi4fduYUYiyDyVv-YLOwq6e26XMb_TQE_cNK1tSU6knEa_k9wFYC8m0WA7yJdCQMo5EbefKzfIU/s1600/virag.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="845" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsWAa_542K1WKxdslQ3bjAmyy5-J5CHq3RBoTq2hyOLPVyyCWc4lzy67l-JnXdOIc3Fi4fduYUYiyDyVv-YLOwq6e26XMb_TQE_cNK1tSU6knEa_k9wFYC8m0WA7yJdCQMo5EbefKzfIU/s320/virag.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Virág.</i></td></tr>
</tbody></table>
Komolyan, amikor azt hitte prosztatagyulladása van, majdnem eldobtam a könyvet. Ennyire hülye <br />
nem lehet egy 17 éves lány. *nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek*<br />
Szóval aki olyan elmeállapotú, mint Virág, azt nem engedik el felvételizni, bár lehet már alig várták az általános iskolás tanárai, hogy kitehessék a suliból. Aztán, ha valaki mégis eljut a felvételiig, egy magánsuliba már könnyebben bekerülhet az ember. Sajnos a fizetős gimiknél, középsuliknál tényleg az a fontos, hogy a szülők fizessenek a csemetéik taníttatásáért és nagyrészt tesznek rá, hogy a diák milyen tudással rendelkezik. <i>(Viki barátnőméknél például bárkit átvesznek másik középsuliból, legyen az egy sokadszorra bukott-, vagy nagyon gyengén teljesítő diák. A lényeg, hogy a művészeti profil miatt valamennyire konyítania kell a rajzhoz az oda jelentkezőnek.)</i><br />
És itt nem is azzal van a problémám, hogy Virág megbukik matekból, meg úgy majdnem mindenből, hanem hogy <b>nincs intelligenciája az élethez</b>. Egyáltalán, semmi. A többiek is sok mindenből buknak, illetve rosszul teljesítenek, de értelmesek és képesek korukhoz méltóan lereagálni egyes helyzeteket. Virág erre teljesen képtelen. Nagyon aranyos, meg kedves és bohókás személyiség, de a naivsága és az együgyűsége számomra elfogadhatatlan és bosszantó. Szerencse, hogy Ricsi karakterével került párba, aki nagyon is szerethető, így valamennyire vissza van szorítva Virág butuska személyisége.<br />
<div style="text-align: right;">
Virág buta 5/1</div>
<div style="text-align: right;">
Virág stílusa 5/5</div>
<div style="text-align: right;">
Köki 5/1*</div>
<div style="text-align: right;">
Fizetős sulik elvárásai 5/2</div>
<br />
<b><span style="font-size: large;">7. Zsolti és Dave kapcsolata nem lenne ilyen felhőtlen (az utolsó kötetekben).</span></b><br />
Mindenki tudja, hogy Zsolti Kinga hatására kezdett edzeni, akik az 5. részben (Remény) jönnek össze, majd szakítanak és a 7. résztől (Útvesztő) Kinga párja Dave lesz.<br />
Zsolti és Dave ugye elválaszthatatlan barátok, mégis amikor Kinga összejön Dave-vel, Zsolti szinte örömtáncot jár és a két fiú barátsága ugyanolyan felhőtlen marad. HOGY MI???<br />
Az, hogy Kinga az ex-barátja legjobb barátjával jön össze, igenis reális. Az érzelmeknek nem lehet parancsolni, ha ők ketten jobban megértik egymást, akkor miért ne legyenek együtt!? Viszont az már böködi a csőrömet, hogy Zsoltiban egyáltalán nincs semmilyen rossz érzés sem. Nekem ez furcsa.<br />
Oké, tény és való, hogy Kinga meg Zsolti állandóan összevesztek és kibékültek, de szerintem szerették egymást. Azért 1-1,5 év együtt töltött idő után, ha a pár úgy dönt, jó viszonyban marad szakítás után, elég nehéz alkalmazkodni (főleg, ha egy osztályba is járnak). Nyilván szar elengedni a másikat; a sok közös emlék és az együtt töltött szép percek ilyenkor mind felkavarodnak az emberben és azért el is csüggeszti az illetőt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="778" data-original-width="508" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8VO80LXTgxUVZAn62dtNooXBm2fnAnIxn0oOhaPij3T_O9LnSis3aHwy3MlCNQWzC5bIrlS6JrlTxVcasIOP8joioDu9yWC2AudVGjHzKt1oluPkGeUaxY7KJHMj4LqOpIhdWxu5hjA8/s200/dave2.jpg" width="130" /> <img border="0" data-original-height="523" data-original-width="367" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxtwJN0rMmRQSBaC8DsatFsB_sXBg8lHw3_I2GsiJEKBj0VfOFhds54zGuJoEN9a21J7vd649qHMlQ8xI3PsZRiT-4EtIOXi0SE2a3s2_rgvtKBwubo2STRCiztzaIErZJkoYH-ZftJD4/s200/kinga.jpg" width="140" /> <img border="0" data-original-height="700" data-original-width="465" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtGPCaXd8IwibHgPp1EaLYClraYYEuBs7mJCQoIZL5BWpqk-a6ulBDbbTlSuxHB_S6opo_BG8RoSAblzxq1KoaqLVNFftovPdUsLUgXa5SSoNAjUmP8ysYuhJrXrBrylOZrQNbomNDINk/s200/zsolti.jpg" width="132" /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A mobil-bolond, mindig-elegáns Dave, a letisztult, aktivista Kinga, és a kondis, izompacsirta Zsolti.</i></div>
<br />
<i> Mit éreznél ott legbelül, ha a legjobb barátod/barátnőd eléd állna és közölné, hogy szerelmes az exedbe? Hogy össze akar vele jönni?</i> Azért a felhőtlen boldogság és nyugalom érzése szerintem 1:100000000-hez aránylik. Akarom mondani rohadt ritka. :D<br />
Végül is teljesen elképzelhető az, hogy az ember úgy érezze, ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem érez egy cseppnyi bút sem és még örül is annak, ha a legjobb barátja/barátnője összejött az exével. Előfordulhat ilyesmi. Viszont nem érzem úgy, hogy a könyvben ez teljesen reális képet mutat a fiatalok számára, illetve felmerül bennem egy kérdés: <b><i>„Ezzel a cselekményszállal Laura jó példát mutat, vagy inkább csak elgörbíti a valóságot?"</i></b>.<br />
Mert ha úgy vesszük, valamit "taníthat" is: ha Zsolti szituációjába kerülsz, ne kezdj utálkozni, ne hordd el minden szar szemét szaralaknak egyikőjüket se. Szimplán maradjatok jóban.<br />
De viszont! Ferdíthet is a valóságon: ha Dave helyzetébe kerülsz, tuti biztos, hogy a barátod az áldását adja rátok... meg a fenét! Egyáltalán nem 100%, hogy az ominózus barát örömtáncot fog járni a hír hallatán, sőt lehet, hogy még a barátságotok is rámegy majd. Ezért jó mérlegelni, átbeszélni a dolgot és az egészet diszkréten kezelni.<br />
<div style="text-align: right;">
Kinga és Dave 5/5</div>
<div style="text-align: right;">
Görbe valóság 5/1</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Ez a 7 dolog jutott eszembe, amiről a Szent Johanna Gimi <i>hazudik</i>. Ha jobban beleásom magamat a témába, lehet össze tudok szedni még pár olyan tényezőt, ami számomra hasonlóan furcsa és nem valósághű a történetben.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b>Számotokra mi szúrt szemet a regényben? Mi az, amivel nem értettetek egyet, ami szerintetek ferdíti a valóságot? Írjátok meg egy hozzászólásban gondolataitokat/ötleteiteket, gyűjtsünk még ilyeneket!</b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: left;">
A csokorba gyűjtött véleményeket és észrevételeket pedig egy második részben vesézem ki, összeadva a Ti és a saját gondolataimmal! :)</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Köszönöm, hogy velem tartottatok, további szép és tevékeny napot kívánok!</div>
<div style="text-align: right;">
Tina:)<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<i>A képek forrása a Pinterest, kivéve természetesen azt, amin én vagyok. Egyébként a képek keresése/szerkesztése több időd vett igénybe, mint maga a bejegyzés megírása.</i> :D</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com76tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-69546353452752195322019-01-05T14:57:00.001+01:002019-07-10T23:12:32.667+02:00Újévi Shitpost - avagy mit NEM fogadok meg idén!?<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><b>Sziasztok!</b></span><br />
<br />
Eljött egy újabb év, itt van 2019... tömkelegével bombáznak minket a Facebookon, Instán, Twitteren, blogokon, YouTube-on, stb., hogy ki mit fogad meg erre az új esztendőre, mit tanult az elmúlt év során blablabla. Szóóóóval egymás után érkeznek az újabb és újabb fogadalmak és tapasztalatok sora, mindenki évlezáró bejegyzéseket ír, nagyszabású terveket sző, én meg csak úgy átléptem egyik évből a másikba, koccintottam és húztam is aludni.<br />
Na, nem azt mondom, hogy ezek a posztok rosszak, - több közülük érdekes és mosolyt fakasztó - de legtöbbször a fogadalmak elvesznek a nagy semmiben. Legalábbis az én esetemben semmi sem szokott úgy alakulni, ahogy azt elterveztem.<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
2019 újévi fogadalmaim száma: 0</div>
<div style="text-align: right;">
2019 újévi nagy terveim száma: 0<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtT9_bNbGUxK8UilgP-hr4_w92f5v1S4VUfp4VElPUQBR_8pS_ahny8pubw0CnUx2PlwTq-tELsd6g7wH_lbUnn35hbCa3bzC6PNvBA4y5PE3lVji5E6CUbCdsXIt5gyXdkYGEWiCC530/s1600/2019.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="1024" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtT9_bNbGUxK8UilgP-hr4_w92f5v1S4VUfp4VElPUQBR_8pS_ahny8pubw0CnUx2PlwTq-tELsd6g7wH_lbUnn35hbCa3bzC6PNvBA4y5PE3lVji5E6CUbCdsXIt5gyXdkYGEWiCC530/s400/2019.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
A 2017-et lezárva írtam egy blogbejegyzést arról, mik voltak a meghatározó pillanataim, melyek voltak a kedvenc könyveim, és mit tervezek elolvasni 2018-ban. Természetesen a tervek füstbe mentek, ahogyan anno Petőfié is.<br />
Mindazt, amit elterveztem és elképzeltem 2018-ról, az teljességgel meghiúsult. Amilyen energikus voltam 2017-ben, úgy annyira éreztem magamat leeresztve 2018 év elején és onnantól kezdve a hullámvasút csak száguldott velem, ami a mai napig meg sem áll. Minden meghiúsult tervem ellenére egy különleges évet tudhatok magam mögött.<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><i>Az idei évre semmit sem fogadok meg.</i></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><i>Hogy miért?</i></span></b></div>
<br />
Azt hiszem, ez az első olyan év, amitől egyáltalán nem félek. Nem félek attól, mi vár rám, hogy mit gördít elém az élet. 2018 megtanította számomra azt, hogy nem jó tervezni, képzelegni... olyan nem várt csodák és sorsfordulatok jöhetnek szembe, amik felboríthatják az előre megszerkesztett, fantasztikus tervet. Annyi újdonságban volt részem az elmúlt évben, hogy egyáltalán nem bántam meg a terveim felrúgását. Éppen ezért idén nem teszek semmiféle fogadalmat, hagyom, hogy vigyen magával az ár.<br />
Elhatározásokat bármikor hozhatunk, nem kell ahhoz újév; egyedül kitartásra van szükség. Pezsgőtől kótyagos fejjel pedig nem is hozhatunk igazán releváns elhatározásokat. :D<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM5E8Mvi8Ie24LBdQXGh8XDTJ20QiJkS6nnVk9K5-0cq41IMEJxMfp6hiMdlw2JFxu9zgCJ10xU7LwvgzebaPxCrliOTpGyhn9huCFygbQ1GA2-oWZoja6ssbW8vOE-j5hG3fApvfX-o0/s1600/smile.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="960" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM5E8Mvi8Ie24LBdQXGh8XDTJ20QiJkS6nnVk9K5-0cq41IMEJxMfp6hiMdlw2JFxu9zgCJ10xU7LwvgzebaPxCrliOTpGyhn9huCFygbQ1GA2-oWZoja6ssbW8vOE-j5hG3fApvfX-o0/s320/smile.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egyik kedvenc képem 2018-ból.</td></tr>
</tbody></table>
Valaminek a vége, az valami másnak a kezdete; találhatjuk szembe magunkat ezzel a nagyon is <br />
valóságos közhellyel. Tavaly sok mindennek mondtam búcsút, aminek az eredménye az lett, hogy kívül-belül megújultam. Meséltem a külsőmről (hajfestés, piercing), az egészségesebb életmódomról (edzés) és hozzáállásomról. A mostani tanévben eléggé ráfeküdtem a tanulásra, próbálom minden téren a maximumot hozni. Ez nálam azt jelenti, hogy a szakmai tárgyak és az angol most előnyt élveznek és a többi tantárgy picit háttérbe szorul (szerencsére végre jobb gazdasági tanáraink vannak, de erről majd talán egy másik bejegyzésben írok bővebben).<br />
A komoly dolgok mellett szórakozásnak is helye van; 2018 életem első olyan éve, amelyben megjelentek a bulik a hajnalig tartó táncolással és énekléssel, hiszen nem csak hogy diszkóban, de koncerten is jártam. Tanulok, szórakozok és szépen lassan szövögetem a jövőre vonatkozó terveimet.<br />
...És mindehhez nem kellett semmilyen nagy fogadalom, csak szilárd elhatározások. ;)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<u><span style="font-size: large;">Na, de lássuk MIT NEM FOGADOK MEG idén</span></u></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><i>1. Nem fogok fogyókúrázni. (a leggyakoribb fogadalom a fogyókúrázás a statisztikák szerint)</i></span><br />
Már azért sem, mert szerencsére nem küzdök ilyesmi problémákkal, de ha úgy érezném, le kéne adnom pár kilót, akkor sem vonnám meg magamtól a fincsi ételeket. Fontosabb a testmozgás, minthogy salátán éljünk.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>2. Nem kezdek el edzőterembe járni.</i></span><br />
Ugyanis, már több, mint fél éve járok rendszeresen edzeni. :D Nem kellett új év kezdete ahhoz, hogy életmódot váltsak.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>3. Nem fogok többet olvasni.</i></span><br />
2017 könyves termése 102 darab volt, 2018-ban pedig 16 könyvet olvastam el. Annyit fogok olvasni, amennyi jól esik, de azért havonta egyet minimum elszeretnék majd olvasni (ez persze számomra nem lesz olyan nehéz).<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>4. Éjfélkor nem kívántam boldogságot.</i></span><br />
A boldogságért tenni kell, meg kell élni a mindennapokban és nem várni kell a mindent elsöprő csodálatos érzésre. Vannak jobb, s rosszabb napjaim, amik sok-sok boldog percet rejtenek.<br />
<br />
<i><span style="font-size: large;">5. Mivel eddig sem érdekelt, ki mit hordott rólam össze, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy leszarom a sok őrültséget, amit kitalálnak rólam.</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim1UuI_NRixYHrsyu6exfmMn70sj00C5r6H5Rh9phIJWw9y0kTh6yuvGXEukr3FQ74OTBrPfTw4BkbQ9WsrrlwNgNA742WEljsT9ZNTSBstd_HRAd7mBuFUgZyDAxdN735bXVSs1EJJiY/s1600/28054275_1682908791803870_330179501_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim1UuI_NRixYHrsyu6exfmMn70sj00C5r6H5Rh9phIJWw9y0kTh6yuvGXEukr3FQ74OTBrPfTw4BkbQ9WsrrlwNgNA742WEljsT9ZNTSBstd_HRAd7mBuFUgZyDAxdN735bXVSs1EJJiY/s200/28054275_1682908791803870_330179501_n.jpg" width="200" /></a></div>
Meglep, hogy valaki azt akarja megfogadni, nem figyel oda mások véleményére/pletykáira. Ezt nem megfogadni kell, egyszerűen el kell engedni a hülyéket. 2018-ban volt részem nem egy csodálatos pletykában; az utolsó riherongy k*rvától kezdve a lecsúszott piás/drogos lány is voltam. Érdekelne, hogy ez a "r*banc drogos" hogy képes 4-es, 5-ös tanuló lenni, hogyan lehet olyan barátja, aki szereti és miért vannak neki barátai, akik szeretik és támogatják. Biztos csak a szerek segítenek. ;)<br />
Amikor mindezt meghallottam, csak nevettem azon, mennyire unatkoznak egyesek, de persze túl egyszerű lenne az embereknek a saját életükkel foglalkozni. Éppen ezért, szarjátok le, ki mit mond/hisz rólatok.<br />
Az a lényeg, hogy saját magunkkal legyünk tisztában... az igazságot úgy is tudni fogják azok, akik igazán számítanak.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>6. Nem kívántam azt, hogy szerelembe essek.</i></span><br />
Plot twist: mert már beleestem. :3<br />
<br />
<i><span style="font-size: large;">7. Nem fogadtam meg, hogy leszokok a dohányzásról/alkoholról/csokiról.</span></i><br />
Mivel nem dohányzom, nem is kell leszoknom róla. Nem lennék a nikotin rabja: több ismerősöm szenved a dohányzás kényszerétől, szerintem ez egy borzasztó dolog.<br />
Az alkoholról sem kell leszoknom, és vissza sem kell fognom magamat a fogyasztásától. Időnkét iszok egy-két pohárral, persze ezek leginkább baráti összejövetelek. Szilveszterkor megittam két pohár pezsgőt, egyik hétvégén meg három pohár whisky-kólát. Tudom, ez már alkoholizálás. :D<br />
A csokiról meg NEM AKAROK lemondani. Egy ültő helyemben nem vágok be egy egész táblával, - szóval nem vagyok csokifüggő - de azért néha jól esik egy-két falat finomság.<br />
<br />
Ezt a 7 fogadalmat a Google-t böngészve találtam, amik állítólag a leggyakoribbak az Újév kezdetével. Gondoltam így szemléltetem, miért tartom baromságnak az újévi fogadalmakat és a hatalmas terveket.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><i>Egy igazi elhatározáshoz nem tűzről pattant ötlet kell, hanem egy jól megfontolt döntés.</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioYBSYg9zl64I8ZkG1kW5Llfzbhu-NFoMriD55I_UCck8s_gJStFxTIzhm_yg9sbCwJoIcDApe7_ekg572U7lIp62gIxGRuVrkNL-of-Wvsv5junJg-JjgF_Nja0tp4zNCSzluxBHSpKw/s1600/castle.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="780" data-original-width="780" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioYBSYg9zl64I8ZkG1kW5Llfzbhu-NFoMriD55I_UCck8s_gJStFxTIzhm_yg9sbCwJoIcDApe7_ekg572U7lIp62gIxGRuVrkNL-of-Wvsv5junJg-JjgF_Nja0tp4zNCSzluxBHSpKw/s320/castle.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt úgy nézek ki, mint a büszke Mufasa. :D</td></tr>
</tbody></table>
Ez olyan, hogy az edzést is lehet halogatni, - "Majd a jövő évben elkezdek edzeni, addig meg terpesztem a seggemet a kanapén." - de valószínűleg nem lesz nagy a kitartás és pár hét/hónap elteltével már a szekrény legmélyén lapul az ominózus edzőcipő. Mennyivel jobban hangzik ez: "Holnap délután elmegyek az edzőterembe és utána rendszeresen, meghatározott időben edzek, töretlenül. Akkor is, amikor épp nincs jó kedvem, amikor úgy érzem, minden szar." Csak így lehet haladni egy kitűzött cél felé. Lehet szó akár edzésről, fogyókúráról, dohányzásról való leszokásról, szervezettebb életről stb. Mindehhez nem kell egy új év kapujában állni; a változáshoz, egy jobb/egészségesebb élet kialakításához csak kitartónak és elszántnak kell lenni. :)<br />
<br />
<i>A bejegyzés írása közben elugrottam edzeni, ahol kíváncsian tekingettem körbe, látok-e új arcokat. Hát, volt egy pár ismeretlen személy, akiket eddig még sosem láttam ott; remélhetőleg az év további részében is látom majd őket. :D Éljen az "új év, új én" mentalitás!</i><br />
<br />
És ha már összehordtam itt mindenfélét arról, milyen volt a tavalyi évem, meg hogy mit NEM fogadok meg 2019-re, továbbá mennyire nem hiszek a december 31. éjféli kívánságokban, akkor örömmel ajánlok pár KÖNYVET a tavalyi olvasmányaim közül.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">KÖNYVES ÉLMÉNY-AJÁNLÓ 2019-RE</span></div>
<br />
<b>Sarah J. Maas: Viharok birodalma & A hajnal tornya</b><br />
Vicces, mert 2018 első és utolsó könyve is Maas regény volt, méghozzá az Üvegtrón 5. és 6. része. Előbbiről értékelést is írtam, ami <a href="https://ma-holnap-mindig.blogspot.com/2018/01/sarah-j-maas-empire-of-storms-viharok.html">ITT</a> elolvasható teljes egészében.:) <i>A hajnal tornyát</i> nem rég fejeztem be, szeretnék is róla írni, mert mint általában, Sarah fantasztikusat alkotott. Komolyan, nem tudom kifejezni, mennyire I-M-Á-D-O-M ezt a sorozatot, ezt a világot az összes karakterével együtt. (Szomorú, hogy a <i>Kingdom of Ash</i>, a befejező rész még sokára kerül a magyar polcokra, magyar nyelven.) Ha még nem tartotok itt, vagy ha még bele sem kezdtetek a sorozatba, akkor ajánlom figyelmetekbe ezt a gyöngyszemet és folytassátok/kezdjetek neki mihamarabb!<br />
<br />
<b>Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig</b><br />
A 2018-as év tán legmeghatározóbb regénye volt számomra. Nagyon életszerű a cselekmény, a szereplők ábrázolása és nem mellesleg az érzelmek kavalkádja. Egy napot sem vett igénybe a röpke 382 oldal, hiszen teljesen belebolondultam az olvasásába. Pont akkor olvastam, amikor szükségem volt rá. Olyan szerelmi történet, ami nem csöpög a nyáltól, szórakoztat, megnevettet és el is gondolkodtat. Valós érzelmek és élethelyzetek. Bővebben <a href="https://ma-holnap-mindig.blogspot.com/2018/02/jessica-park-flat-out-love-szeretni.html">ITT</a>.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilJfCvT0lt4-PoHpYv3O2s0DGsIcHqzaWKQCQ5pK1xlkP4I4I90gGNZu_ccadpnoyxLl-Kh8jvXYs2YftTnIPLvZkTdwix6lNMedffPWE9SKB2m48akIPrbEidVzJwUaCkUBG_t30lgCw/s1600/a%25C3%25A9sd.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilJfCvT0lt4-PoHpYv3O2s0DGsIcHqzaWKQCQ5pK1xlkP4I4I90gGNZu_ccadpnoyxLl-Kh8jvXYs2YftTnIPLvZkTdwix6lNMedffPWE9SKB2m48akIPrbEidVzJwUaCkUBG_t30lgCw/s320/a%25C3%25A9sd.jpg" width="320" /></a></div>
<b>Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában</b><br />
Amennyire utálom ennek a könyvnek a szerzőjét és címét leírni (mi a fenéért ilyen hosszú mindkettő?) annyira szerettem a történetét. Abban az időszakban, amikor ezt olvastam, könnyen bele tudtam magamat élni a történetbe. A sok filozofálgatás, merengés akkor nagyon is rám illett (ez lassan 1 éve történt). Tetszettek az egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult kérdései, a bája, a kamaszkor humoros ábrázolása. Nem olvasok gyakran LMBTQ témájú könyveket (életemben eddig 8 ilyet olvastam), de mind közül ez lett a kedvencem. Miért? Mert őszinte, mégis visszafogott. Visszafogott, mégsem cselekménytelen. (Ha hasonló kaliberű, mégis szabadabban megfogalmazott regényt szeretnétek olvasni, akkor <i>André Aciman: Szólíts a neveden </i>című könyve jó választás lehet, mert az egyáltalán nem visszafogott. Vegyes érzéseim vannak Aciman regényével kapcsolatban, nem tudom, írjak-e róla majd bővebben.)<br />
Aristotle és Dante történetének értékelését <a href="https://ma-holnap-mindig.blogspot.com/2018/03/benjamin-alire-saenz-aristotle-es-dante.html">ITT</a> olvashatjátok.<br />
<br />
<b>Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére</b><br />
<i>A Híd Terabithia földjére</i> könyvben és filmben is fantasztikus. Szívszorító, édes és nagyon tanulságos Jess és Leslie varázslatos története. Kedvencemmé vált. A teljes értékelésem <a href="https://ma-holnap-mindig.blogspot.com/2019/01/katherine-paterson-hid-terabithia.html">ITT</a> olvasható.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVrhM1n5m1KWyv2JP4mPHhGDL6zFykJeF3gFRr9KUHnCeif25jz9aP6WiS_hgq8LSRPHBR9VygF7SOklnaFYOXds1lS1eY21cgzobPowsaQRUTQZEVIXN_xn703-eHTYZjWgJ0-__SeIs/s1600/hello2019.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVrhM1n5m1KWyv2JP4mPHhGDL6zFykJeF3gFRr9KUHnCeif25jz9aP6WiS_hgq8LSRPHBR9VygF7SOklnaFYOXds1lS1eY21cgzobPowsaQRUTQZEVIXN_xn703-eHTYZjWgJ0-__SeIs/s320/hello2019.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">Ennyi lett volna ez az Újévi Shitpost, remélem nagyon boldog, sikeres évetek lesz ez a 2019! Ha voltatok olyan merészek és tettetek újévi fogadalma(ka)t, remélem kitartóak lesztek és megfogadjátok az(oka)t.</span></div>
<br />
<div style="text-align: right;">
Minden jót kíván: Tina :)</div>
Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-52350220563249853082019-01-03T11:12:00.001+01:002019-01-03T11:12:42.860+01:00Katherine Paterson - Híd Terabithia földjére<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX7EI9J6xuReBu3oHGKAh0dl_12FBcQYpgWvjlc7qyrLU7uS2KxOyqaJH-JLTMPholacAjM1ZfGwqeybROcxLgfCv0I-2EmPOgeb09Khe7VVrvEhE48PhujXow7mwZB2VpVss6etP55ng/s1600/terabithia.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX7EI9J6xuReBu3oHGKAh0dl_12FBcQYpgWvjlc7qyrLU7uS2KxOyqaJH-JLTMPholacAjM1ZfGwqeybROcxLgfCv0I-2EmPOgeb09Khe7VVrvEhE48PhujXow7mwZB2VpVss6etP55ng/s320/terabithia.jpg" width="320" /></a><u><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;">Dióhéjban:</span></u> Jess Aarons csak egy átlagos ötödikes fiú, aki mégis kitűnik valamivel a társai <br />
közül: fantáziája túlszárnyal minden képzeletet. Jess szíve szerint minden idejét egy lap fölé hajolva töltené, betöltve az ürességet elméje absztrakt és lenyűgöző teremtményeivel. És éppen a tehetsége, földöntúli képzelőereje miatt rekesztik ki kortársai. Ám, egy napon egy különös lány, Leslie Burke költözik a városba; s mivel Leslie egy igazi álmodozó személyiség, hamar összebarátkoznak Jess-szel. A két fiatal szoros barátságot köt és együtt megalapítják Terabithia földjét. De a sok varázslatos pillanat ellenére, ez nem egy tündérmese.<br />
<br />
<u><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;">Gondolataim a könyvről:</span></u><br />
Nem olyan rég, mintegy csoda folytán eszembe jutott ez a történet. Talán 7-8 éves lehettem, amikor láttam a filmadaptációját, viszont akkor nem értettem a cselekményét.<br />
Elhatároztam, hogy beszerzem a regényt a könyvtárból, mert kíváncsi vagyok erre a sztorira: <i>valamiért muszáj vagyok elolvasni ezt a könyvet, valamiért akaratlanul is beférkőzött az elmémbe Terabithia földjének gondolata</i>. Ezért tehát a kezembe vettem a 150 oldalas kis könyvecskét, és csak faltam az oldalait. Mikor a végére értem, magam is Terabithia földjén éreztem magamat.<br />
<br />
Őszintén meglepett a mű rövidsége, bevallom hosszabb kötetre számítottam, és valójában olvastam volna tovább is a könyvet. Az írónő könnyed, mégis színes szóhasználata tette lehetővé, hogy az oldalakat szélsebesebben lapozzam, és a történet minden egyes varázslatos mozzanatát átéljem.<br />
<a name='more'></a><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaZ9-AoA93qozPkdX1F_6BsAeb1aYrYnIzO0JT4OY1MxN3590hIxNL70yCgK71deUhUtDTgku4GHB2U-PA71Q855SADqErD2jCPr7JMr9-g15qUuWgXObwO_ApI-WZKd5MXqSgz5omy68/s1600/terabithia4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="443" data-original-width="280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaZ9-AoA93qozPkdX1F_6BsAeb1aYrYnIzO0JT4OY1MxN3590hIxNL70yCgK71deUhUtDTgku4GHB2U-PA71Q855SADqErD2jCPr7JMr9-g15qUuWgXObwO_ApI-WZKd5MXqSgz5omy68/s320/terabithia4.jpg" width="202" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jess és Leslie a filmben.</td></tr>
</tbody></table>
A cselekmény nagyon összetett és kifinomult, számos apró tényező teszi fantasztikussá. Elsősorban mégis a karakterábrázolását szeretném kiemelni, hiszen Jess és Leslie jellemvonásai alapozzák meg magát a történetet.<br />
Bár Jess nem igazán találja meg a közös hangot a társaival, annál inkább lel önmagára a rajzolásban. És tán úgy tűnhet, hogy az élete egy álomvilágban játszódik, tulajdonképpen nagyon talpraesett és életrevaló kis-srác. Éles elméje, nyitottsága és szabadelvűsége miatt látja meg Leslie-ben mindazt, amit önmagából hiányol: a vagányságot és a bátorság szikráját, amit a lány lobbant fel benne.<br />
Leslie maga a megtestesült különcség: már az öltözködésében is vadóc, a haja is furcsán kócosan keretezi az arcát, és a tekintetében huncutság csillan. Nem törődik mások véleményével, kiáll az igazáért és merészen használja okos fejecskéjéből kipattanó ötleteit.<br />
E két fiatal kalandvágyó és mindenekelőtt gazdag fantáziavilággal rendelkezik, ez erősíti meg a barátságukat és ettől válik a történet édessé.<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%;">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">„Életében először minden reggel úgy ébredt, hogy volt mire várnia. Leslie több volt, mint barát. Ő volt Jess másik, izgalmasabb fele – a belépője Terabithiába és az azon túl elterülő világba."</span></blockquote>
De a „mese" nem csupán móka és kacagás: az igaz barátság és a feltétlen szeretet mellett az élet komoly oldalát is bemutatja, ami esetenként borúval teli és zord.<br />
<div>
Az iskolai bántalmazástól kezdve, a nélkülözésen át, a meg nem értettség és a szeretethiány, a felelősségtudat és a gyász is megjelenik a könyvben, ami mind-mind elgondolkodtató téma. És ami a legelgondolkodtatóbb, hogy Jess és Leslie 11 éves létükre mindezen nehézségeket úgy élnek meg és hidalnak át, ahogyan sok felnőtt nem képes rá. Ez egy igazán nagy tanulsága a történetnek és igazsága az életnek: <b>sokszor egy helyzetet a gyerekek könnyebben vészelnek át, mint az idősebb korosztálybeliek.</b><br />
<br />
Hogyan képesek egymaguk, gyerekfejjel megbirkózni az eléjük gördülő akadályokkal?<br />
Természetesen Terabithia elképesztő varázserdeje segít Jessnek és Leslie-nek; a csodás föld, melyen a gyerekek erődje áll, s ott uralkodnak, mint király és királynő. Alattvalóik megannyi varázslatos lény, akiket mind Jess képzelőereje szült. És ez a tündérvilág sokszor hajaz a két jó barát mindennapi életének történéseire.<br />
Ha nyitott szemmel keresnénk ezt a bámulatos helyet, nem találnánk rá. Viszont ha becsukjuk a szemünket és magunk elé képzeljük azt a világot, amely számunkra nyugalmat és kalandot is tartogat, akkor megtaláltuk Terabithia-t. Ennyire egyszerű. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiakdK3qjnDvxiO67ev-bwHWce0-EOr2XeGIy0CilbHVe3mSR3dnpTEcmWmM_t7o9L20CUsa1LovFgCbeqIV_MDVpO9lBO7-CINppybO9nPcJKVM5EYZdTjTjI3hVms4mh9Xy3OuQ2x_k/s1600/terabithia2.gif" imageanchor="1"><img border="0" data-original-height="268" data-original-width="500" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiakdK3qjnDvxiO67ev-bwHWce0-EOr2XeGIy0CilbHVe3mSR3dnpTEcmWmM_t7o9L20CUsa1LovFgCbeqIV_MDVpO9lBO7-CINppybO9nPcJKVM5EYZdTjTjI3hVms4mh9Xy3OuQ2x_k/s320/terabithia2.gif" width="320" /></a></div>
<br /> Az életben mindig is lesznek problémáink és félelmeink. Nem lehet minden egyes percben a rosszal foglalkozni, sajnálkozni és önsajnálatba burkolózni. Gyerekként ezekkel könnyebben megbirkóztam: építettem egy bunkert takarókból és székekből; létrehoztam egy saját birodalmat, amit csakis én uraltam. Kalandokat éltem át csupán az elmémet használva.<br />
Terabithia története éppen erről szól: két kiskamasz képzelőerejüket használva teremt meg egy olyan világot, amelyben azok lehetnek, akik lenni szeretnének és ahol az élet komoly problémáit kizárhatják. Egy hely tele varázslattal és szeretettel. A gyermekkor gyönyörűsége. :)<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">„Mindenki meg szokott ijedni. (…) minél okosabb vagy, annál több dologtól félsz.”</span></blockquote>
Nem igazán szaporítanám a szót tovább, hiszen a kulcsjeleneteket nem szeretném az Olvasók előtt leleplezni. Mindenképp megéri elolvasni, továbbá a filmet is megnézni; <i>AnnaSophia Robb</i> és <i>Josh Hutcherson</i> játéka szívmelengető és vérprofi.<br />
<br />
A regényt (és a filmet is) 12 éves kortól ajánlom, ami most furcsának tűnhet, tekintve, hogy gyerekekről szól a történet. A megfogalmazása és a képi világa miatt idősebbek számára íródott/készült, emellett a műfaja dráma-tragédia, és nem gyermekmese. Persze, ha a szülő úgy véli, a gyermeke képes befogadni és felfogni a mű mondanivalóját, akkor akár esti mese is kerekedhet belőle.<br />
<br />
Egyik kedvenc könyvemmé-filmemmé vált. Szívből ajánlom, ezt a csodálatos történetet! :)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE6XHq6C9DvNmD9LVgsjPysd-kURum-neLaNDeYpbAMCPWhgwJZgxOqG5vC1yRXZswqB56x-inj49iQu33Lu09lKTtP1v_zO97-FiIzdpeJzOuHJoZ41tOpg2fLZ_7xklT1ZaaGHocy44/s1600/terabithia3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="280" data-original-width="373" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE6XHq6C9DvNmD9LVgsjPysd-kURum-neLaNDeYpbAMCPWhgwJZgxOqG5vC1yRXZswqB56x-inj49iQu33Lu09lKTtP1v_zO97-FiIzdpeJzOuHJoZ41tOpg2fLZ_7xklT1ZaaGHocy44/s320/terabithia3.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Terabithia hídja a filmben.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
<i>A képek forrása a Pinterest.</i></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-35255634745012332652018-12-21T15:22:00.000+01:002018-12-21T15:25:44.797+01:00Karácsonyi Tag - Zengjen a Last Christmas!<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b>Sziasztok! :)</b></span><br />
<br />
A napokban <b>Poszáta</b>, a <i>Magamban beszélek blog</i> bloggerinája kihívott a Karácsonyi Tag-re, aminek hihetetlenül megörültem. Tudni kell rólam ugyanis, hogy már alig várom a Karácsonyt; készülődök ezerrel a meglepikkel, a karácsonyi dalok megállás nélkül szólnak a háttérben, és Anyuval már a sütiknek is hozzáfogtunk. Szóval nagyon izgatott vagyok, nem győzöm számolni a napokat a nagybetűs KARÁCSONYIG. :)<br />
A tag keretein belül megtudhatjátok milyenek a karácsonyi szokásaim, milyen zenéket hallgatok és hogy mit gondolok erről a gyönyörű ünnepről. Szó lesz Rudolfról a rénszarvasról, akiről időközben kiderült, lehet hogy lány, továbbá azt is megtudhatjátok, mi a véleményem a halott fenyő állításról. Kedvet kaptatok? Tartsatok velem ebben a kérdezz-felelek bejegyzésben! ;)<br />
<i>Poszáta válaszait <a href="http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.com/2018/12/december-14-pentek-karacsonyi-tag-115.html">IDE</a> kattintva leshetitek meg</i>.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-YnrONBvNaTbwXu8rTnWXXQyckYoC48UCh37Zw1UGK6Cu8YDAeOtK9SzcNVw-wR4mkYryODTTJJ5D0nV-1mSdpYLSsmkayzid6ej057GrA-ic9RYL3mvFligqzPQDlK6_Xvp0FEVjhHE/s1600/xmas1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="576" data-original-width="1024" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-YnrONBvNaTbwXu8rTnWXXQyckYoC48UCh37Zw1UGK6Cu8YDAeOtK9SzcNVw-wR4mkYryODTTJJ5D0nV-1mSdpYLSsmkayzid6ej057GrA-ic9RYL3mvFligqzPQDlK6_Xvp0FEVjhHE/s400/xmas1.jpg" width="400" /></a></div>
<a name='more'></a><br />
<span style="font-size: large;"><b>1. Kedvenc karácsonyi filmed?</b></span><br />
Amit minden év Karácsonyán szívesen megnézek: <i>Barbie mesés Karácsonya</i>. Én nem értem, hogy sokan miért húzzák le ezt az animációs filmet, ugyanis fontos mondanivalója van. Ha csak <i>Charles Dickens: Karácsonyi ének</i> című regényéből indulunk ki (mert ugye ez az alapja a mesének), ami egy széles körben kedvelt mű, láthatjuk, hogy a Barbie mese hasonló életszemléletet mutat be a nézőknek. A pénz, a hírnév, a fényűzés eltörpül a <b>figyelmesség és a szeretet</b> mellett.<br />
Persze, ez egy kissé modernebb, lebutított változata az eredetinek, de semmiképp sem mondhatjuk rá, hogy egy darab sz@r. Nyilván, nem fogja mindenkinek átadni a <b>karácsonyi hangulat</b>ot, de számomra ez örök favorit marad. :)<br />
És ha már Karácsony, meg kell említenem a <i>Grincs</i>et, amit eddig másfélszer láttam. Azért másfélszer, mert tavaly Karácsonykor láttam egyszer egészben, idén meg csak a feléig (tudom, nem vagyok egyszerű eset). No, de lényeg, ami lényeg, hogy a <i>Grincs </i>is egy <b>tanulságos, mulatságos és hihetetlenül aranyos</b> mesefilm <i>Jim Carrey</i> fantasztikus játékával.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>2. Kedvenc karácsonyi szín?</b></span><br />
<i><b>Ezüst-fehér</b></i>. Olyan gyönyörűen mutat a fenyőnkön a sok ezüst-fehér dísz, a fehér fénysor és az ezüst színben sziporkázó girland.<br />
<b><i>Narancs, barna, sötétzöld</i></b>. Ezek a színek jelennek meg az asztaldíszeinken és a koszorúnkon.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgT9SMZsSyzE4_XvbjAlczcQ-21jY8uCq8raov04a_aX3ybHKptpajSsczKsSat4VwliHvshpJkuXDApoSZL9foGiSe7KCKH89C2JWEZ_1KzUjNPsWmr9kc0VuOG3XN0SCw6LLrvsYDRCw/s1600/xmas5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="540" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgT9SMZsSyzE4_XvbjAlczcQ-21jY8uCq8raov04a_aX3ybHKptpajSsczKsSat4VwliHvshpJkuXDApoSZL9foGiSe7KCKH89C2JWEZ_1KzUjNPsWmr9kc0VuOG3XN0SCw6LLrvsYDRCw/s320/xmas5.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tavalyi pizsi-szettem. :)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>3. Szeretsz kiöltözni karácsonykor, vagy maradsz pizsiben?</b></span><br />
Karácsonykor ha akarnék, sem tudnék sokáig aludni, ugyanis aznap már annyira be vagyok zsongva ettől a varázslatos ünneptől, hogy korán reggel már kukorékolok, mint egy kakas. :D<br />
Így a pizsi elég gyorsan lekerül rólam, ám azt sem mondhatnám, hogy épp kiöltözök. Felveszek valami szép, de mégis egyszerű öltözéket: a lényeg: érezzem magam jól benne.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>4. Ha csak egy valakinek vehetnél ajándékot, ki lenne az?</b></span><br />
Akkor is megoldanám, hogy mindenkit meg tudjak lepni valami piciny aprósággal. Olyan nincs, hogy csak 1 embernek ajándékozok.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">5. Este nyitod ki az ajándékot, vagy reggel?</span></b><br />
Mi mindig is estefele nyitottuk ki az ajándékokat, olyankor gyűlik össze a család. Amíg kicsi voltam, Papám mindig elvitt délelőtt sétálni/szánkózni és mire hazaértünk, már a Jézuska meghozta a szép karácsonyfát. Mára már ez úgy zajlik le, hogy délelőtt segédkezek abban, amire Anyu megkér, (a fát sem a Jézuska hozza) és késő délután összegyűlik a család.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>6. Építettél már mézeskalácsházat?</b></span><br />
Még soha nem építettem mézeskalácsházat, de mézeskalácsot sem igen sütöttem ideáig. Nálunk nem szokás mézeskalácsot sütni, másféle sütiket készítünk. :)<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>7. Mit szeretsz csinálni a karácsonyi szünetben?</b></span><br />
Gyönyörködni a karácsonyfában, rövid sétákat tenni, sütit enni, bekuckózni forró teával és filmezni/olvasni. A családommal lenni, meglepni azokat, akik fontosak számomra.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>8. Mit kérsz karácsonyra?</b></span><br />
Szerintem soha nem kértem semmit. De tényleg, a szüleim mindig kérdezték, hogy mit szeretnék, viszont <b>soha nem kértem semmit</b> - tudták, mi az, amire nagyon vágyom, amire szükségem van. Olyan is előfordult, hogy írtam egy könyves listát, amiket szerettem volna, de azokból a család többi tagja válogatott nekem. Ebben az évben sem volt téma a "<i>Mit-kérsz-karácsonyra?</i>".<br />
Bár, annak nagyon örülnék, ha havazna egy kicsit december 24-én. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhOVLKrP7c1gBJhzWjecu4J0Y47UayxKPMocI5Sg1nFa9rruJA3RbhXQJRS2gz4AzAO-ZaWKkGRX1m1awJ7RIU9MACAFdwrdCHByxdaHz7NYDgeWsYovarMR3OQeJ_Uo2vOZc1dfZ7g6Y/s1600/xmas3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhOVLKrP7c1gBJhzWjecu4J0Y47UayxKPMocI5Sg1nFa9rruJA3RbhXQJRS2gz4AzAO-ZaWKkGRX1m1awJ7RIU9MACAFdwrdCHByxdaHz7NYDgeWsYovarMR3OQeJ_Uo2vOZc1dfZ7g6Y/s200/xmas3.jpg" width="200" /></a></div>
<b><span style="font-size: large;">9. Kedvenc karácsonyi illat?</span></b><br />
Szárított narancshéj és narancsba szurkált szegfűszeg illata.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>10. Kedvenc karácsonyi étel?</b></span><br />
A tradicionális kukoricás-rizs. :D<br />
Gondolom nem épp erre a válaszra számítottatok, de nálunk már évek óta ez a menü sajttal-sonkával-gombával töltött hússal. Szeretem még a rántott halat és persze a süteményeket is.<br />
Lehet, hogy valaki el sem tudja képzelni a Karácsonyt töltött káposzta és bejgli nélkül, de én boldogan megvagyok nélkülük.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">11. Kedvenc karácsonyi emléked?</span></b><br />
Kimondott kedvenc emlékem nincs. Minden évben az tesz a legboldogabbá, amikor a szeretteim arcára mosolyt, olykor örömkönnyeket csalok elő. Ezek a mosolyok számomra a legszebbek.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">12. Kedvenc karácsonyi ajándékod?</span></b><br />
Mindig azok az ajándékok a legszebbek számomra, amivel meg tudnak lepni, és amit tudom, hogy szívből adnak. Nem tudnék egyetlen egyet kiemelni, mert az évek során <b>több szívhez szóló meglepetést kaptam</b>. Tavaly például 4 kaktuszt is kaptam: kettő igazit (mindkettő kivirágzott), és kettő kaktusz-másolatot (egy kaktusz formájú párnát és egy szoborszerű kaktuszt).<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>13. Van saját karácsonyi hagyományod?</b></span><br />
Ha számít, hogy teljesen eltérő ételeket eszünk a tradicionális menütől, akkor ez mondható saját hagyománynak. Más egyedi hagyományunkról nem tudok.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>14. Milyen dísz kerül a karácsonyfád csúcsára?</b></span><br />
Egy ezüstösen csillogó csillag csúcsdísz. #alliteráció<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">15. Mi volt a legőrültebb / legvadabb ajándékkívánságod gyerekként, amit sose kaptál meg?</span></b><br />
Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>16. Volt már részed igazi fehér karácsonyban?</b></span><br />
Amikor kisgyerek voltam, akkor igen. Ilyenkor mentünk Papával szánkózni és nézni a befagyott tavon korcsolyázókat. Van is egy pici emlékfoszlányom arról, hogy a "<i>magas dombról</i>" nem mertem először lecsúszni, mert féltem, hogy leesek a szánkóról. Végül nagy bátran mégis <b>nekivágtam a lejtőnek</b>. Ezután szinte menni sem akartam, csak csúsztam és csúsztam, de a karácsonyfa és a Jézuska említése mégis rábírt, hogy hazainduljak. :)<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>17. Általában hol töltöd az ünnepeket?</b></span><br />
Itthon, a családom körében. Szerencsére a rokonaim mind a városban élnek, így nem kell messzire mennem egy-egy találkozásért.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">18. Melyik a kedvenc karácsonyi dalod?<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEu1a5lW51UDyd6c6WaU4tzOoRtzfhOv0UwImNMR7TcwJnyr6EjhOLSeDwh_AM2CYxcV5mzDtRFsehmJ6e4tQsa9xhEMjXMLNtDv4GaeH8ENxCH-Gg67EKcKNRwCAmEB_eKBig_8vt_sc/s1600/xmas2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEu1a5lW51UDyd6c6WaU4tzOoRtzfhOv0UwImNMR7TcwJnyr6EjhOLSeDwh_AM2CYxcV5mzDtRFsehmJ6e4tQsa9xhEMjXMLNtDv4GaeH8ENxCH-Gg67EKcKNRwCAmEB_eKBig_8vt_sc/s320/xmas2.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ha Karácsony, akkor hógömbök! :)</td></tr>
</tbody></table>
</span></b><br />
LAAAAST CHRISTMAS I GAVE YOU MY HEAAAART :D<br />
Na jó, nem pont ez, de rengeteg kedvenc karácsonyi dalom van. A <i>Wham! - Last Christmas </i>című száma pedig <b>örökzöld</b>, mint a karácsonyi fenyő, így amikor csak meghallom, elkezdem énekelni az utánozhatatlanul <strike>gyönyörű</strike> borzasztó hangomon. Kedvelem <i>Dean Martin</i> és <i>Frank Sinatra</i> karácsonyi válogatását is, a hangjuk nagyon <b>megnyugtató és varázslatos</b>.<br />
Az <i>All I Want For Christmas Is You</i> jöhet minden mennyiségben <i>Mariah Carey</i>-től, de akár a <i>My Chemical Romance</i>-től is. Utóbbit azoknak ajánlom, akik kedvelik a műfajt. ;) Ja, és ne feledkezzünk meg a 2010-es nagy kedvencemről, az akkori Coca Cola reklám zenéjéről. A <i>Train - Shake Up Christmas </i>egy <b>bulis, jó hangulatú dal</b>, amiről mindig az fog eszembe jutni, amikor kis 10 évesként néztem az aranyos reklámot. A klip nosztalgikus és imádni való.<br />
Általában 1-2 órás karácsonyi<b> lejátszáslistákat</b> indítok a YouTube-on (már november vége óta ez a szitu). Nagy kedvencem <a href="https://www.youtube.com/user/alexrainbird">alexrainbirdMusic</a>, aki minden évszakhoz tökéletesen illő lejátszási listákat készít, továbbá <a href="https://www.youtube.com/channel/UCPRvJpnEZFonePU9fJGcLLQ">Indie Folk Central</a> is hangulatos, az ünnepet előidéző zenei válogatásokat tölt fel a csatornájára.<br />
Idén fedeztem fel <i>Michael Buble</i> karácsonyi albumát, ami talán a legtökéletesebb választás az ünnepekre.<br />
<a href="https://www.youtube.com/playlist?list=PLm5kG6tVBBoslI_0qGFGdBzDQauMzDLmD">IDE</a> kattintva meghallgathatjátok a YouTube-os karácsonyi lejátszási listámat.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">19. Tudod a Mikulás rénszarvasainak a nevét?</span></b><br />
Csak párat azt is angolul, a <i>Rudolph The Red-Nosed Reindeer</i> című számból. Viszont magyarul annyit tudok, hogy Rudolfon kívül van Táncos is, de mivel hajt a kíváncsiság, beillesztem ide az összes magyar nyelvű rénszarvast. :D<br />
Én ezeket találtam: Táltos, Táncos, Pompás, Csillag, Üstökös, Íjas, Ágas, Villám és Rudolf. Hogy ez mennyiben releváns, azt már nem tudom. Viszont az Interneten az a feltételezés kering, hogy Rudolf feltehetően <b>nőstény</b> rénszarvas volt. Ha érdekel titeket a téma, a <i>Mikulás Centrum</i> oldalán <a href="http://www.mikulascentrum.hu/page/show/curiosities/6">IDE</a> kattintva további információt találhattok erről a hírről.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">20. Melyik karácsonyi hagyományt várod a legjobban?</span></b><br />
Természetesen a karácsonyfa díszítést. :)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEz4czS-W06Z-GVppEgDzsYPd19Nsmm7Wb-9QQr9bgP6XaOq4abK2rUNdNq681odaj8ceF2G1GtH3erMM6Nt5f9r0Sgmfdmy14t6o_WRUu0RaamORruaGr0nXLejkkjbV0FpVsapLKRMA/s1600/xmas4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="540" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEz4czS-W06Z-GVppEgDzsYPd19Nsmm7Wb-9QQr9bgP6XaOq4abK2rUNdNq681odaj8ceF2G1GtH3erMM6Nt5f9r0Sgmfdmy14t6o_WRUu0RaamORruaGr0nXLejkkjbV0FpVsapLKRMA/s320/xmas4.jpg" width="180" /></a><span style="font-size: large;"><b>21. Igazi vagy műfenyőt állítasz?</b></span><br />
Műfenyőt állítunk, több szempontból is: pénztárca hatékony megoldás és praktikus. Nem szeretjük a nagyon magas és nagyon alacsony fát sem, így egy 150 centis <b>műfenyőnk van</b>. Ha minden évben vennénk egy ekkora kivágott fát, nem lenne egyszerű elszállítani az otthonunkba.<br />
Régebben nekünk is volt vágott fenyőnk és annak ellenére, hogy tudom, helyette másikat ültetnek nem szívesen állítok Karácsony ünnepén egy halott fát a szoba közepére. Mert ugye lényegében ami ki van vágva, az már halott. Amúgy volt földlabdás fenyőnk is, ami az ünnepek után ki lett ültetve. Sajnos 1-2 évnél nem éltek tovább ezek a gyökeres fenyők, így beruháztunk egy szép kis műfenyőre, ami már pár éve a karácsonyi ékünk.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">22. Légy őszinte: mit szeretsz jobban, adni vagy kapni?</span></b><br />
Őszinte leszek: adni és kapni is szeretek. Ennek ellenére adni jobban szeretek, mint kapni. Imádom a meglepetések készítésének/keresésének varázsát, az ajándékozottak mosolyát. Igaz, ami igaz, nem csak Karácsonykor kell szeretnünk másokat, de véleményem szerint <b>ez az ünnep a csodákról szól</b>, a mosolyokról és az önfeledt boldogságról. A mindennapok gyakori monotonitásából kilépve ez a rövid időszak a pihenés és a megkönnyebbülés ünnepe. Nap, mint nap látom a körülöttem élők sokszor boldogtalan, feszült, elcsigázott arcát, amit az életükben előforduló gondok és nehézségek okoznak. Úgy érzem, néha át kell törni ezen a szürke ködön, hogy felvidítsuk valamivel szeretteinket. A Karácsony a finom illataival és gyönyörű fényeivel tökéletes alkalom arra, hogy <b>színt vigyünk családunk és barátaink életébe</b>.<br />
Nem az számít, mennyiért és mit veszünk/készítünk. Az a fontos, hogy az ajándékozott személynek örömöt okozzunk azzal, gondoltunk rá. :)<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">23. Melyik az a hely, ahová egyszer majd karácsonykor el szeretnél menni?</span></b><br />
Engem nem vonz túlzottan a "<i>karácsonyi vásár-feeling</i>". Egyszer sétálok a városom kivilágított főterén, megcsodálom a fényeket és irány is a jó meleg fűtött szoba. :) Amúgy sem kedvelem a tömeget, a hideget meg főképp nem.<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">24. Jól vagy gyatrán csomagolsz?</span></b><br />
Idén már csomagoltam egy ajándékot, akkor nagyon büszke voltam magamra, hiszen gondoltam, egész jó lett... aztán, amikor leültem Anyuval csomagolni ráébredtem, hogy borzasztóan gyatrán csomagolok. :D<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">25. Honnan tudtad meg az igazat a Mikulásról / Jézuskáról?</span></b><br />
A Mikulás számomra mindig egy rejtély volt: akárhányszor találkoztam vele, máshogy nézett ki, na meg amikor egy ismerősöm beöltözött és felismertem a hangját az egy picit már meredek szituáció volt. A Jézuskát meg ha minden igaz, az egyik Mamám buktatta le, amikor 6 éves voltam. Mire iskolába kerültem, már nem hittem egyikben sem. Talán kicsit korán foszlott szét a varázslatos kép előttem, de úgy gondolom még mindig jobb, mintha felső tagozatban tudtam volna meg az igazat (mint egyik osztálytársam, aki 12-13 évesen tudta meg tőlünk, kitől is kapja az ajándékokat). Szerintem minél tovább hisznek a csodában a gyerekek, annál jobb, de azért az sem jó, ha túl későn tudják meg.<br />
<br />
Ennyi lett volna ez a Karácsonyi Tag, én nagyon élveztem a kitöltését. Aki kedvet kapott hozzá, nyugodtan vigye és töltse ki, de akár hozzászólásban is leírhatjátok, Ti hogyan válaszoltatok volna az egyes kérdésekre. Minél több hagyományt, szokást és emléket osztunk meg egymással, annál jobb. ;)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Újévet Kívánok! :)</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Ajándékul itt hagyok egy Mr. Bean klasszikust karácsonyi kiadásban:</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/L2UCRNldC3s/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/L2UCRNldC3s?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-28614211390746972132018-12-06T10:05:00.000+01:002019-06-26T23:16:53.473+02:00...jöjj el kedves Télapó!<span style="font-size: x-large;"><i><b>Boldog Mikulás-ünnepet Mindenkinek! :)</b></i></span><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtUFI2sBEXMoYS42sHA-F_jLHIh4RoXplR2IV1AWMCwcZXg0IKAe4eS7VqZQM2Un9zzh_yQNlEt8-YVxSqu_ih_NzBfKRmvgwW1BvEGdF_t_aU_0pLuuNdS232qnTkvDGXMIbUIlCUAvg/s1600/9.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtUFI2sBEXMoYS42sHA-F_jLHIh4RoXplR2IV1AWMCwcZXg0IKAe4eS7VqZQM2Un9zzh_yQNlEt8-YVxSqu_ih_NzBfKRmvgwW1BvEGdF_t_aU_0pLuuNdS232qnTkvDGXMIbUIlCUAvg/s320/9.jpg" width="320" /></a>Annyiszor csodáltam már meg a Pinterest és a kreatív bloggerek DIY posztjait (itt Poszátára gondolok, a <a href="http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.com/">Magamban beszélek blog</a> művészlelkű írójáról, aki tavaly Karácsonykor is elkápráztatott saját kezűleg készített meglepetéseivel - ha még nem láttátok az alkotásait <a href="http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.com/search/label/%C3%BCnnepek?updated-max=2017-12-28T00:02:00%2B01:00&max-results=20&start=5&by-date=false">ITT</a> lecsekkolhatjátok őket) szóóóóóval rengetegszer ámultam már el ezektől a szépséges ajándékoktól és idén úgy gondoltam én is megpróbálkozom valamivel.<br />
<br />
Mivel ma van Miklós napja, - <i>tehát a Télapó napja</i>, aki csokit és virgácsot csempész a kicsik és nagyok kifényesített csizmájába - elhatároztam, hogy valamiféle mikulásos kreatív dolgot készítek. Pár olyan személyt szerettem volna ezzel meglepni, akik mellettem vannak/akikkel jóban vagyok és akik sokat segítettek az elmúlt időszakban. De mégis mi az a piciny dolog, amivel készültem? A továbbiakban megmutatom Nektek. :)<br />
(Amúgy "Anyukám mikulása" minden évben hoz nekem virgácsot... ez idén sem maradt el. :D)<br />
<br />
Az ihlet a <i>Pinterest</i>ről jött, amit nagy unalmak közepette böngésztem, amikor is a szemem elé került ez a kis egyszerű, mégis szuper <i><b>mikulásos-meglepitartó</b></i>. (Ezt a nevet most adtam neki, mert ennél egyedibb nem jutott eszembe.)<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
A megihlető kép:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5hWIV0NMk-aE2IFbgBW0WY5gqWFXmDy_YunWX3Ex5PLp_4BybgvrvJKtnJkY6i0cQqVq709PtMbI_vI93Gmf1sqtF3TRUjnRM15SHpJbQ3I0FpRHBs_lb4bskHqPsnEsIwgDvtaqB2Jk/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1333" data-original-width="594" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5hWIV0NMk-aE2IFbgBW0WY5gqWFXmDy_YunWX3Ex5PLp_4BybgvrvJKtnJkY6i0cQqVq709PtMbI_vI93Gmf1sqtF3TRUjnRM15SHpJbQ3I0FpRHBs_lb4bskHqPsnEsIwgDvtaqB2Jk/s320/1.jpg" width="142" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Valamit ugyanúgy készítettem el, mint ahogyan az a képen látható, de persze van, amit változtattam a kis Mikulásaimon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<u><b><span style="font-size: large;">Mi az, amire szükségünk lesz a kreálmányhoz?</span></b></u></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- piros és fehér papír</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- wc-papír guriga</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- ragasztó</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- fekete filc</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- színesek</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- ceruza (jelölni, olyan bénáknak, mint nekem)</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- vatta (a vattapamacs jobb, mint a vattakorong, de én csak az utóbbiból tudtam gazdálkodni itthon)</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- alkotási vágy, jókedv</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- valamilyen jó kis karácsonyi zene (nálam egy 1 órás lejátszási lista szól éppen)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3RaLnjqE3U1WP1zjenE7bwZwuEkFA69glOI3FooeXvRgSkcRGm2WH9CgAkxA5s4P25qstoYwqv1aBvI13I0pNjBa8M42drJ1KWrEJAf2yYk16urAcqEH0OycoPGDXJ0eGHs-d8UHOhw/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3RaLnjqE3U1WP1zjenE7bwZwuEkFA69glOI3FooeXvRgSkcRGm2WH9CgAkxA5s4P25qstoYwqv1aBvI13I0pNjBa8M42drJ1KWrEJAf2yYk16urAcqEH0OycoPGDXJ0eGHs-d8UHOhw/s200/2.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>1. lépés:</u></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
A gurigákat (ha kell) méretre vágjuk, beragasztózzuk egy kisebb részen és elkezdjük körbetekerni rajta a piros színes papírt (előtte mérjük a papírt a gurigához, hogy ne ragasztáskor derüljön ki, ha a szükségesnél kisebb papírt vettünk kézbe).</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWLwEYjReY_RjXASIf9fSgylzX6-3UsgMoh7Fi2JFMCWjPBt3kJT00jgNIorysgSwJkgSrGbFd3MfstssVhqS7Vyy0ONVN1R1omR05MlPxbJ_8_OOUTddIyz-AS4Qqsb_-JIAAImSES08/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWLwEYjReY_RjXASIf9fSgylzX6-3UsgMoh7Fi2JFMCWjPBt3kJT00jgNIorysgSwJkgSrGbFd3MfstssVhqS7Vyy0ONVN1R1omR05MlPxbJ_8_OOUTddIyz-AS4Qqsb_-JIAAImSES08/s200/3.jpg" width="200" /></a>Ezt szépen folytatjuk körbe. Mindig csak annyi ragasztót kenjünk, hogy az ne száradjon rá a gurigánkra!</div>
<br />
<b><u>2. lépés:</u></b><br />
A felesleges részeket levágjuk, igazítunk a széleken. Miután ezzel megvagyunk, a guriga két végét behajtogatjuk (ahogyan az a 3. lépés képein látszik). <b>Figyelem!</b> Mindkét végét más irányból hajtogassuk be, hogy az egyik vége a Mikulás sapkája, a másik vége a Mikulás ruhájának szegélye/lába legyen! Ezt a műveletet a ragasztás előtt is elvégezhetjük, - az 1. pont előtt - hogy biztosan jól be lehessen hajtogatni őket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv835CAyhbJd4kes_L-PlC9pEexiJeAIJv1Ply3ZF7KSDI8rZKzxOEpda801GT4WeHYF1p7GK7yJNUrwmIP1YxDxVzrXz-hcO4fxxsZagBwi49r-_oOQ_sCgeA479_jHbgT5dFn5Z7jug/s1600/4el%25C5%2591tt.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv835CAyhbJd4kes_L-PlC9pEexiJeAIJv1Ply3ZF7KSDI8rZKzxOEpda801GT4WeHYF1p7GK7yJNUrwmIP1YxDxVzrXz-hcO4fxxsZagBwi49r-_oOQ_sCgeA479_jHbgT5dFn5Z7jug/s200/4el%25C5%2591tt.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<b><u>3. lépés:</u></b><br />
Az egyik végét összeragasztjuk, ez lesz a Télapónk alsó fele (:D). Így ha kis meglepetést teszünk a gurigába, az semmilyen körülmények között nem fog alul kiesni.<br />
A felső részt nem ragasztjuk össze, hiszen ott tesszük bele az ajándékot (ha valaki nem rak bele semmit, akkor akár össze is lehet ragasztani, ez opcionális).<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFmruzOq1Mveyz99tg_SAYH2ozj5By8_d67Ib8VgxDEGW8NiS2U90m9Ge9L_b4Sf2WUo3GoKNd3Kaz-22aecow4LMk2SLaJaUH-piYBeFhS1YmOqo-COm7agGF8wmpAn8mDAXSwhnTEXI/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFmruzOq1Mveyz99tg_SAYH2ozj5By8_d67Ib8VgxDEGW8NiS2U90m9Ge9L_b4Sf2WUo3GoKNd3Kaz-22aecow4LMk2SLaJaUH-piYBeFhS1YmOqo-COm7agGF8wmpAn8mDAXSwhnTEXI/s200/4.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPUe2aQMVwnvtRb2kxNpDQNM23pmjYLO1pAXXKL_Nsw_f6YBGHE0melra-kxZIqWAQ0ixrBLjdZlob7dpFyVq8DX0fqrfY3hmVC6hZP9eDDXgiX61kbgo7hf2D1L0ZkNN3gfv4zbf5cCc/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPUe2aQMVwnvtRb2kxNpDQNM23pmjYLO1pAXXKL_Nsw_f6YBGHE0melra-kxZIqWAQ0ixrBLjdZlob7dpFyVq8DX0fqrfY3hmVC6hZP9eDDXgiX61kbgo7hf2D1L0ZkNN3gfv4zbf5cCc/s200/5.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Mindkét oldal behajtogatva.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b><u>4. lépés:</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
Elhelyezzük a Télapónkban az ajándékot. (Na jó, ez egy elég morbid mondat volt.)</div>
<div style="text-align: left;">
Ez az ajándék lehet pici csoki, üzenet, mini használati tárgy (pl.: szájfény, ha lányról van szó), tehát igazából bármi, amit kiötlünk, a lényeg, hogy mosolyt csaljunk vele mások arcára. :)</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMFRcL1wePu-RSeYsU7I6m6JoRW0SVwcwSdUIBF7gQXyy-ohqZwtURDYUe3ByJ7QiVtaW28GgU7GMXpRIAcvDqD3dMziARh6GreGla_94KjEikR2B3w-FMHVIXi3tRHxedtqRxJoSzeN0/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMFRcL1wePu-RSeYsU7I6m6JoRW0SVwcwSdUIBF7gQXyy-ohqZwtURDYUe3ByJ7QiVtaW28GgU7GMXpRIAcvDqD3dMziARh6GreGla_94KjEikR2B3w-FMHVIXi3tRHxedtqRxJoSzeN0/s200/6.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én pici csokit tettem a Télapóba. :D</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<b><u>5. lépés:</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
Filccel megrajzoljuk a Mikulás övét, kabátja gombjait és kezeit (ha ennél <i>full-extrásabb</i> Mikit szeretnénk, kiegészíthetjük más elemekkel is).</div>
<div style="text-align: left;">
Kivágjuk a szakállát, ami egyben az arca is. Ha ezzel megvagyunk, megrajzoljuk a haja vonalát, az orrát, szemeit és a mosolygós/"ho-ho-ho"-t formáló száját.</div>
<div style="text-align: left;">
Az arcát/szőrzetét ráragasztjuk a megfelelő helyre, ezt úgy csináljuk, hogy az arca felett a behajtogatott guriga vége csúcsos legyen (lásd: a képet lejjebb).</div>
<div style="text-align: left;">
Már csak a sapkabojt hiányzik, amit vattából méretre tépünk/vágunk, kinek hogyan esik jól és felragasztjuk a csúcs tetejére.</div>
<div style="text-align: left;">
<i>Voilá</i>, kész is az egyszerű-de-nagyszerű <b><i>mikulásos-meglepitart</i></b><i><b>ó</b>.</i> :)</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtu5AsV6TNBaVj72NXWiY59nbtq9DrG-Zu1swGSFN9Ogl0k2-e5kvNh5I6WtDvNJ_iYCNemtTh6ybr6_fhpgYxy_6OhTQ7MhO4B-1zdZtUx4Ts2Q-syhXom417SWLCWxBp_BMOPDAKZTg/s200/7.jpg" width="200" /><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWLnUIKFY988YZtkm4xtsA1ccQuqYt3a17g17yav5-_qDRvGp_BdqaXVGvTdWpfduZZSI-ST_w4vb93wNoEjxrcJ9WnuT07oI7Q1viDHIEzzjUU8nFYJm5jhM18YgyVDok3ZT8S5sAJRk/s200/8.jpg" width="200" /><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSz2cY2er5EotvutDFKmpmEkHHcbT8sQabJUEHN-4uKJ_Ycj7XgW5us3nbJhOf4wNlW_6madwQ61rjrBqLSvafjS2hJCN9slGpaLK_rg5iGsGyvpJpzEZDaTn3RlIy1s2ZDHvj_QXglkk/s200/9.jpg" width="200" /></div>
<br />
Ahogy az az utolsó képen is látszik, három kis Télapót készítettem. Méretükben, kinézetükben eltérnek, hisz épp ez teszi őket különlegessé. Nagyon élveztem a megalkotásukat, amin eléggé meglepődtem, mivel legutóbb talán nyolcadikban csináltam hasonlókat technika órán... meg is látszik, ugyanis a vágási technikámon lehetne még mit javítani. :D Majd talán abba is belejövök egyszer.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ha csak pár Mikulást készítünk, <i>3/4 óra - 1 óra</i> alatt kész is lehetünk velük, szóval annyira nem időigényes manőver ez.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Remélem tetszett Nektek ez a kis DIY bejegyzés, őszintén nem gyakran csinálok ilyet; csupán a közelgő Karácsony van rám ilyen hatással. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Kellemes készülődést kívánok az ünnepekre! :)</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
És ne felejtsünk el...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
... Karácsonyi zenéket hallgatni! :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/w9ADYSAko78/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/w9ADYSAko78?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-79624681176792410812018-10-23T19:28:00.000+02:002018-10-23T19:28:12.779+02:00Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú<u><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">Dióhéjban:</span></u><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBbsp_Ea0mdWWd0OzzAtH3Vjc-UGhVFeKXGrzlUmP1aQ5tpgm4Gmn5t9UFWRxefn52XZoT9V8JOHSNfP0JlU03xATCtAhkSyk4Lt8YQiJ1fj1SA2Hs5-qH2FSKnnYOPOxqdGQdHuH22xg/s1600/paperswan1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBbsp_Ea0mdWWd0OzzAtH3Vjc-UGhVFeKXGrzlUmP1aQ5tpgm4Gmn5t9UFWRxefn52XZoT9V8JOHSNfP0JlU03xATCtAhkSyk4Lt8YQiJ1fj1SA2Hs5-qH2FSKnnYOPOxqdGQdHuH22xg/s320/paperswan1.jpg" width="320" /></a>Egy történet gyermekkori sérelmekről, barátságról és szövetségről, végeláthatatlan dühről és bosszúvágyról, elfojthatatlan szerelemről és vágyról, pénzről, családról, bűnről... Történet egy kisfiúról, akitől mindent elszakítottak, s történet egy kislányról, aki mindent megkapott. Mégis, kettejükben van egy közös: egyikük sem élte át a valódi szeretetet, a törődést. Skye és Damian nem mindennapi életének összefonódása egy rendkívüli utazásra hívja az Olvasót, ami tele van kalanddal, tűzzel, erőszakkal, gyengéd érzelmekkel és hihetetlen küzdéssel. A regény ellenpontjai teszik a cselekményt olvasmányossá, ám olykor ezek az ellentétek libbentik át a sztorit a ló túloldalára. A pozitívumok és negatívumok mindenhol karöltve mutatkoznak, nos ezzel a könyvvel sem volt másként: élveztem, faltam az oldalait, de vegyes szájízzel csuktam be a végén.<br />
<br />
<u><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">Gondolataim:</span></u><br />
A fülszöveget elolvasva nem tudtam pontosan mire is számíthatok. A ködös megfogalmazás és a halál említése bennem egy nagyon komor képet festett, a legdurvább és legvéresebb végkimeneteleket képzeltem el. Igazából valami ilyesmit is kaptam, de a vártnál sokkal több érzelmet vonultatott fel a mű, és a hullahegyek mellett helyet kapott a szeretet is <i>(mint a Trónok harcában: Khal Drogo megerőszakolja Daenerys-t, aztán mégis boldogan élnek együtt <strike>egy kis ideig</strike>)</i>.<br />
<br />
A kötet külső megjelenése buzdított a megvásárlására. A cím, a borító, és a fülszöveg hármasa szembetűnő, különleges és megragadó. Nem is volt kérdés számomra, hogy megszerzem a könyvet, bár a külcsín nem teljesen kölcsönözte számomra a várt hatást.<br />
A hattyú, mint a sztori szimbóluma, már a mű elolvasása előtt árulkodhat arról, mi is jelenik meg benne. A madár az élet jelképe, a férfi és a nő egységét, illetve ellentétét, a tiszta és hű szerelmet szimbolizálja. Ha a <i>Hattyúk tavát</i> tekintjük, akár lehet a szabadság megtestesítője is.<br />
<br />
Véleményem szerint a történet erőssége a tartalmasságában rejlik. A jelen és a múlt eseményei nem kronologikus sorrendben követik egymást, a visszaemlékezések bele-belevágnak a cselekmény menetébe, ezzel - késleltetve - rántva le a leplet a titkokról és az összefüggésekről.<br />
Eleinte csak a kérdéseim gyűltek: "Ki rabolta el Skye-t?; Mit tett a lány?; Mi az indoka a férfinak a bűncselekmény elkövetésére? Mi lesz ezután?..." egyszóval válaszokat akartam. Az írónő szépen lassan csepegtette az információfoszlányokat, mígnem teljesen összeállt bennem a kép.<br />
Mégis annak ellenére, hogy levett a lábamról a múlt, s jelen összekötése, a végén nem éreztem azt a tipikus elégedettséget, amit egy fantasztikus könyv tud adni. Ugyanis, ez a történet most nem hozta azt a <i>hú-de-szuper-regényt-olvastam</i> érzést.<br />
<a name='more'></a><br />
Skye és Damian sorsát gyermekkoruktól kezdve követhetjük, ám lényegében Damian élete az, amit jobban, bensőségesebben meg kell ismernünk.<br />
Skye egy vagyonos apa mellett cseperedik fel, tehát nem nehéz elképzelnünk, hogyan is válik egy fennhéjázó, felszínes nővé, aki aranyláncokon és luxustermékeken kívül mást nemigen kap. A hírnév maszkja mögött egy nagyon is érző lelkű kislány lapul, aki be van zárva a "kristály palotájába" és a műanyag életét éli, műanyag boldogsággal.<br />
Damiantól mindent elvettek: se családja, se otthona így az utca nevelte fel. Számtalan bűntényt követett el és nem egy ember vére tapad már a kezéhez; mindezt a megtorlásért, a dühe csillapításáért, a bosszúvágy édes érzéséért tette. Megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg édesanyja gyilkosai meg nem lakolnak könyörtelenségükért. Ám, Ő is csak egy ember, elfojtott érzelmekkel, összetört álmokkal.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><i>„A szerelem nem halhat meg."</i></span> - hangzik el az idézet többször is, így bátran hívhatjuk a történet egyik kulcsmondatának. Azért emelném ki ezt a sort, mert eléggé elgondolkodtatott pár kérdésen.<br />
Mit éreznél egy olyan ember iránt, aki meg akar ölni, bántalmaz, fenyegetőzik veled, megszégyenít és semmibe vesz, testileg és lelkileg is terrorizál? Őszintén kérdezem, mit éreznél iránta? Menekülni akarnál, vagy vele maradni?<br />
Kérdezem másképp: meg tudnál-e bocsájtani ennek az embernek, ha kiderülne, hogy a múltban szoros barátságotok volt és szinte elválaszthatatlanul kapaszkodtatok egymásba? Tudnál szeretni egy olyan embert, aki az évek alatt teljesen kifordult önmagából és csak a bosszú hajtja?<br />
Ez a könyv igaz csak egy kitalált történet, mégis sok-sok olyan felvetés jelenik meg benne, ami mellett nem lehet elsiklani. Lehet egy gyermekkori kötelék annyira erős, hogy legyőzzön minden sérelmet, amit a kapcsolat szült? Talán igen, talán nem. Talán elhisszük, hogy a jó ott van mindenkiben és hogy minden gonoszságunkat csak a közvetlen környezetünk eredményezte. Talán tényleg így van. De ha mégis, szeretet az, ha valakit szándékosan bántalmazunk?<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><i>„- Nem tudsz megölni, de elengedni sem?"</i></span></blockquote>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8hcokdvddNX0CD1tgDBQPkTlztfbTR0hlzg2SqbpVrrI2VRs-H2w_-6LMaRYcPBzLWIwLLKwtI8OUGFcug28L-wpLbrihfsLFQbbBG_MfnKH7V-sXuHQbqhrrruSU0cg2SmO_Yk00d5g/s1600/ps1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8hcokdvddNX0CD1tgDBQPkTlztfbTR0hlzg2SqbpVrrI2VRs-H2w_-6LMaRYcPBzLWIwLLKwtI8OUGFcug28L-wpLbrihfsLFQbbBG_MfnKH7V-sXuHQbqhrrruSU0cg2SmO_Yk00d5g/s200/ps1.jpg" width="200" /></a> Bosszúból képes-e valaki egy olyan személynek ártani, akit szívből szeret? Hívhatjuk szerelemnek azt, ha elvakultságunkban egy tárgynak tekintjük azt az emberi lényt, akit állítólagosan szeretünk? Nehéz mindezt mérlegelni és történetünk főhőseinek sem volt egyszerű eddig a pontig eljutni. Az érzelmeink rengetege kifürkészhetetlen, mégis el kell gondolkodnunk azon, melyik utat választjuk és hogyan cselekszünk.<br />
<br />
A szerző egy olyan paradoxont hozott létre, ami elgondolkodtatott a szív és az értelem összefüggésein. Hiszen nincsen csak jó vagy rossz döntés; mindenkinek megvannak a saját okai.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">„Nincsenek jófiúk meg rosszfiúk. Mindenkinek megvannak a maga indokai."</span></blockquote>
<div>
A kis eszmefuttatásom arra a konklúzióra juttatott, hogy az Olvasónak saját magában kell eldöntenie (és éreznie) azt, milyen feltételek és sérelmek mellett képes teljes szívből szeretni.</div>
<div>
Mennyire vagyunk megbocsájtóak és empatikusak, illetve mennyire erős a másikba vetett hitünk. A regény ezeket a kérdéseket veti fel, ezzel sarkallva az Olvasót a válasz keresésére önmagában.<br />
<div>
<blockquote class="tr_bq" style="font-family: "times new roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: center; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<span style="color: white; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><i>„Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."</i></span></blockquote>
</div>
<div>
Mindamellett, hogy elgondolkodtat és összetett karaktereket vonultat föl - ezzel egy szilárd alapot teremtve - meg kell hagyni, olykor szürreálisan egyszerű minden, továbbá megjelenik benne a közönségesség és a <i>túl-szép-hogy-igaz-legyen</i> érzület.<br />
<br />
<u>Amiket leginkább kiemelnék:</u></div>
<div>
<ul>
<li>Damian tinédzserként úgy bánik el egy egész kartellel, mintha csak egy pitypangot fújna el a virágos réten. A történet ezen része túl egyszerűen, szinte összecsapva végződik, semmilyen következménnyel nem kell szembenéznie azután, hogy felrobbantott egy épületet tele alvilági körökben ismert emberekkel. Mindezt egyes egyedül úgy, hogy a főnöknek esélye lenne végezni vele, de miért is tenné, hiszen a főszereplő nem halhat meg.</li>
<li>A szexjelenetek túlnyomó többségben primitív, hideg és mocskos módon zajlanak. Egy érzéki, szerelemtől teljes pillanat után úgy dugnak, mint a lovak és sajnos a legtöbb együttlétük csak is a b@szásról szól, semmi többről. Arról nem is beszélve, hogy a nő már akkor elélvez, amikor a férfi "beledöfi a farkát". Köszi, de nem egy olcsó pornóregényre vágytam, ami még szarul is van megírva.</li>
<li>És miért túl szép a vége ahhoz, hogy igaz legyen? Nos, a szereplőknek akkora mázlijuk van, hogy mindig akkor érkezik a segítség, amikor kell és akkor húzzák elő a Jolly Jokert-t a zsebükből, amikor szükségük van rá. Na, meg a kegyetlen erőszak, az öldöklés, a gyűlölet, és a szenvedés után kissé túlzás a habos-babos, cukormázas befejezés, nem? Vagy csak én vagyok túlzottan realista és egyszerűen nem tudom elfogadni, miként fordulhat minden a jó oldalára a végén.</li>
</ul>
<div>
Ezeken a példákon kívül találhatóak még hasonló "gyöngyszemek" a sztoriban, de ezek azok, amelyek leginkább szúrták a szememet.</div>
</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">„Az igazság nem mindig szabadítja fel az embert."</span></blockquote>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMK4fizsPZEWGrJQBCsxWiNztLLbna0jvnuiVuQV7QM8VdW8G8MeKLFC0IxanZs-W0_3Cp8EJjbv-aNfpefa1-FBhd8xUYNppZEf_Z2kzzlJQKuWN0YUhMiFju6s3-HSnasRLLRKj97lM/s1600/paperswan2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMK4fizsPZEWGrJQBCsxWiNztLLbna0jvnuiVuQV7QM8VdW8G8MeKLFC0IxanZs-W0_3Cp8EJjbv-aNfpefa1-FBhd8xUYNppZEf_Z2kzzlJQKuWN0YUhMiFju6s3-HSnasRLLRKj97lM/s320/paperswan2.jpg" width="320" /></a>Az elrablós, krimi jellegű történetekben azt szeretem, ha a szerző váratlan fordulatokkal és csavarokkal lep meg, ha a döbbenettől az állam a padlón koppan. Sajnos éppen ezért nem nevezném ezt a regényt kriminek - <i>Agatha Christie művei, na azok krimik</i> - mert szörnyen kiszámíthatóak voltak a szereplők döntései, a cselekmény alakulása.<br />
Nem tudom, lehet csak számomra volt evidens az összes "meghökkentő fordulat", de az biztos, hogy aki olvasott már eleget és csak egy kicsit is belegondol abba, mi jöhet még, akkor könnyedén ki tudja találni, mi a soron következő esemény. Így kaptam egy nagyon ígéretesnek tűnő, kalandos sztorit vérrel és erőszakkal, ami végül egy, a valóságtól messze álló, tündi-bündi szivárványos lezárásba torkollt.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A szerző egy nagyon ütős bevezetővel indít, amivel felébreszti az Olvasó kíváncsiságát és pörgős cselekményeket vetít előre. Ám, a sztori főszála nem a legkigondoltabb, ami helyenként összecsapott és olyan érzést kelt, mintha az írónő "lesz, ami lesz" alapon írta volna meg az egymást követő mozzanatokat. A befejezés pedig egy cukormázzal teli Disney-mese végkimenetele, ami egy dark-romance regényhez nem éppen illik. Hiányoltam egy lezáratlan szálat, egy fennmaradó problémát, amit még meg kell oldaniuk a szereplőknek.<br />
<br /></div>
<div>
<div>
Ha a közvéleményt vizsgáljuk az derül ki, hogy sokaknak tetszett <i>Leylah Attar: Papírhattyú</i> című regénye. A Moly.hu statisztikája szerint 573 olvasóból 319 adta meg a maximum pontszámot a kötetre, és csak 9 érezte úgy, hogy a lehető legkevesebb (0,5) ponttal értékeli a könyvet.<br />
<br />
Egy szó, mint száz, a <i>Papírhattyú</i> egy igen sikeres mű, ami engem mégsem varázsolt el. Egyszeri olvasásnak megfelelt, mert kikapcsolt és elgondolkodtatott, ám mégsem sorolom be életem meghatározó könyves élményei közé. A történet megragadó kérdései és a múlt megindító eseményei sajnos eltörpülnek az összecsapott cselekményszálak, a vulgáris szóhasználat és a mesébe illő befejezés mellett.<br />
<br />
Mindent összevetve, megéri elolvasni - ha másért nem is - a sztori elmélyítő talányai miatt. Hiszen ízlések és pofontok, emberfüggő, kinek mit ad át egy-egy könyv sztorija.<br />
Rajtunk áll, hogy több pozitívumot, vagy épp negatívumot találunk egy kötet lapjai között.<br />
<br />
Ha olvastad már a Papírhattyút és van is róla véleményed, megosztanád velem és/vagy másokkal is, akkor írd meg nyugodtan! :)</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-1059577014068047112018-07-28T16:11:00.000+02:002018-07-28T16:11:05.940+02:00Könyvtár helyett edzőterem!? Mi történt velem?<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-large;">Sziasztok! :)</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ebben az évben már meséltem arról, mit gondolok az <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2018/02/szandekos-bantalmazas-szorakozasbol.html">iskolai bántalmazás</a>ról, hogy hogyan telt a <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2018/02/eletem-elso-diszko-elmenye-18-eves.html">18. születésnapom</a>, hogy hogyan kezdtem el<a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.com/2018/03/hogyan-masszunk-ki-godorbol_21.html"> kimászni a bánatom gödréből</a>, és többek között írtam pár könyvértékelést is.</div>
Az egyszer biztos, 2018 számomra a változás éve: az érzelmeim olyanok, akár egy hullámvasút pályája, az olvasmánylistám csiga lassan gyarapszik a tavalyihoz képest, zene terén új bandákat ismertem-, és szerettem meg, továbbá rengeteg új dolgot próbáltam/próbálok ki. Mindezeken túl, a külsőmet is „megújítottam": tulajdonképpen a régi megjelenésemet gyúrtam egybe, amikor vöröses-rózsaszínes-lilás ombre hajam lett és orr piercinget csináltattam... frissen feltörő gondolatok, új megjelenés. Mondhatni, <b>fordult velem a kocka</b>.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4UjzZm23tasY8qCtU25yKBJ4GA15_r2pZBZEyp3_Oabcd523hJWApRL8OOIoCg8HO886X1ErRMLSE5QjVXYELV86TDwuPW86MzSEwOfXLPm33t4z2LReqNIgtibKloI9tvun5LVA9cmA/s1600/balaton.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="1024" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4UjzZm23tasY8qCtU25yKBJ4GA15_r2pZBZEyp3_Oabcd523hJWApRL8OOIoCg8HO886X1ErRMLSE5QjVXYELV86TDwuPW86MzSEwOfXLPm33t4z2LReqNIgtibKloI9tvun5LVA9cmA/s400/balaton.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Ez a kis összegző jól definiálja, mi is történt velem az elmúlt időszakban, azaz 2018 első felében. Bejártam a hegycsúcsokat, leereszkedtem a völgyekbe... próbálok rájönni, mit is szeretnék csinálni, hogy mi rejlik bennem, és minden erőmmel a határaimat akarom feszegetni. Sok könyvet, sok filmet, sok beszélgetést kellett elolvasnom/megnéznem/átélnem ahhoz, hogy végül eljussak ehhez a bejegyzéshez, ahhoz, hogy írni tudjak mindarról, amiről írni akarok.<br />
<br />
Úgy gondoltam kéne egy „beszélgetős" bejegyzés, amiben mesélnék pár olyan dologról, ami mostanság elgondolkodtatott és ami velem történt.<br />
A következő 4 pontban ilyesmikről olvashattok, ha van kedvetek, tartsatok velem! ;)<br />
<a name='more'></a><br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;">1. Nincs szükségem a vállveregetésre; ha valamit jól csinálok, azt magam miatt tegyem és ne mások elismerő pillantásáért.</span><br />
Biztosan sokatok számára ismerős az a csodálatos érzés, amikor elismerik a tudásotokat, lehengerlő tehetségeteket. <i>"Igen, megcsináltam. Most aztán mindenkinek megmutattam, hogy egy valamire való ember vagyok. Aki pedig nem örül a sikereimnek, az úgyis csak irigykedik."</i> - mindenki vágyik az elismerésre, a sikerre és arra, hogy megmutassa, milyen képességei vannak. <b>Természetes az érzés, hogy bizonyítsunk, ám ha átlendülünk ló túloldalára ez a fajta megfelelési kényszer mérgezővé válhat.</b><br />
Úgy gondoljátok, hogy ha kitűnő munkát végeztek, az emberek majd ámulattal tekintenek rátok, megveregetik a vállaitok és Ti csak bezsebelitek a sikerből származó megbecsülést. Továbbá jobbnak, kimagaslóbbnak érzitek magatokat a gondolattól: <br />
Tavaly áprilisban az iskolai versenyen összesítettként első helyezett lettem. Erről még bejegyzést is írtam, emlékszem nagyon örültem a végeredménynek. Aztán amikor júniusban megkaptam a bizonyítványomat elégedetten konstatáltam, hogy 4,8-as átlaggal a jeles tanulók között lehettem.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcQk2xtaAows8PrxUOGa0JtWkWCtCHLXh8f4jrOrrStSg2RadY3UhlP75SOg2lllccynbc5tUuvKWtpgCrVPJxCMYvRqMUcGuMGezZcCJEMoWlQNnOWbGQFS9YK-mKHygxXYMQVvN815Q/s1600/mikro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcQk2xtaAows8PrxUOGa0JtWkWCtCHLXh8f4jrOrrStSg2RadY3UhlP75SOg2lllccynbc5tUuvKWtpgCrVPJxCMYvRqMUcGuMGezZcCJEMoWlQNnOWbGQFS9YK-mKHygxXYMQVvN815Q/s320/mikro.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Szabályt szegek": jeles tanuló helyett csak jó lettem. :D</td></tr>
</tbody></table>
<b>Ebben az évben egyik sem valósult meg.</b> Azért nem, mert visszagondolva rengeteget stresszeltem a versenyek kimenetelén és a jó jegyek szerzésén. Nagyon sok energiámat felőrölte a mindenféle tantárgyi versenyre való készülés, tanulás és azok tökéletesítése. Hihetetlenül vágytam mások elismerésére, viszont ha nem kaptam meg, rettentő hiányérzet tátongott bennem - ha megkaptam, csak több és több szebb szóra vágytam. Rájöttem, hogy ez egyáltalán nem egészséges: <b>nem szabad olyan célokat kitűznöm, amikkel csak mások elismerését szeretném elnyerni, amik elveszik minden csepp energiámat.</b> Így idén ahelyett, hogy számtalan versenyen indultam volna, kiválasztottam egyet, amit maximális erőbedobással tudtam elkészíteni. A bizonyítványom pedig kijelenthetem, vegyes érdemjegyeket tartalmaz: kimondottan azokra a tantárgyakra tanultam, amik nekem fontosak, amik érdekelnek és amikre szerettem volna időt fordítani. Mondhatni a középső ujjamat mutattam minden olyan iskolai feladatnak, amikre nincs szükségem és amik nem érdekelnek. Az energiámat nem fogom feleslegesen olyan tantárgyakra és versenyekre fordítani, amik a későbbiekben nem lesznek a hasznomra.<br />
Az idei iskolai versenyen mosolyogva tapsoltam meg az első helyezettet - tudom mennyi fáradtságos munka áll mögötte. A bizonyítványomat fogva a kezemben pedig örülök a jó átlagomnak, amit nem túlhajtva, de kellő energiával hoztam össze. :)<br />
A szüleim megmondták: magamért tanulok. Teljesen elégedett vagyok azokkal az érdemjegyekkel, amiket év végén kaptam, hiszen mindenre annyi energiát szántam, amennyit szerettem volna. Az elismerést pedig megkapom azoktól a szaktanároktól, akiknek a tantárgyai érdekelnek, plusz a barátaimtól/családtagjaimtól, akik támogatnak engem a döntéseimben.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<b>Nekem ennyi tökéletesen elég: abból hozom ki a maximumot, amiből szeretném. Nem állítok magam elé elérhetetlen célokat, nem ostorozom magamat, hogy olyan dolgokban jeleskedjek, amik nem érik meg a fáradtságot. A saját boldogságom fontosabb, mint mások elismerő pillantása.</b></blockquote>
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;">2. Meguntam mások elvárásait, magamnak akarok megfelelni!</span><br />
A bevezetésben már szót ejtettem arról, hogy befestettem a hajamat és piercinget csináltattam. Nos, nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen döntésre jutottam.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
„Őrületem" kezdetéhez vissza kell utaznunk 5 évet, amikor is 13 éves voltam. Már nem tudom, pontosan mikor tetszett meg az orr piercing, viszont egy biztos: voltam olyan bátor, hogy kiszúrassam az orromat. Akkor még csak egy sima kis pötty-piercing ékesítette az orrom, de mivel sokszor kiesett, be is gyulladt. Ezért aztán pár hónap múlva megváltam tőle.<br />
A rózsaszín hajtincseket pedig akkori nagy kedvencem, Avril Lavigne ihlette. Bár az ő szőke hajkoronájában teljesen másként mutatott, nekem sem állt rosszul a barna hajamban, amikor 14 évesen az arcom két oldalát egy-egy pink tincs keretezte. Aztán 16 évesen levágattam és befestettem az egész hajamat sötétbarnára - mindkét tettet megbántam, de így két évvel a történtek után csak fogom a fejemet, milyen bolond voltam.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2jdv7coDTiEAW4PR5q0qQ8BNzPC8QIq4ZmCB0qV0xNYetpW3ucBR9qcyj6GRFYqcm2Rhx_sre76YXpXHyQaUdPbYFUOIxQ-U2McxvY1n2CQ6oA2X3c8ZyIzyzVY_YpQRbp0IX41oDv2U/s1600/tibi+bolt+el%25C5%2591tti.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2jdv7coDTiEAW4PR5q0qQ8BNzPC8QIq4ZmCB0qV0xNYetpW3ucBR9qcyj6GRFYqcm2Rhx_sre76YXpXHyQaUdPbYFUOIxQ-U2McxvY1n2CQ6oA2X3c8ZyIzyzVY_YpQRbp0IX41oDv2U/s320/tibi+bolt+el%25C5%2591tti.jpg" width="320" /></a></div>
<b>Eddig úgy gondoltam, feltűnő testékszerrel és színes hajjal nem vennének komolyan: nem minden ember nézi jó szemmel, ha valakinek piercing van az arcán, az átlagtól eltér a haja színe, vagy bármi más „furcsaság" jellemzi a megjelenését. </b>"Ilyen külsővel nem lehet érvényesülni." - fogalmam sincs, miért gondoltam így, ez miért befolyásolt a külsőm „normalizálásában". <b>Ha valaki meg akar ismerni, ne akadályozza meg az, hogy meglát és elkönyvel valamilyennek </b>- <i>az már régen rossz, ha a holdudvarhatás hibájába esik: "</i>akinek ilyen a megjelenése, az biztos egy nagyon elvont és alternatív személy". Pedig egyáltalán nem gondolom magamat ilyen személyiségnek. :D Nekem is olyan problémáim, gondolataim, szórakozásaim vannak, mint az átlag embernek, <b>csak épp ez a stílusom, én ilyen vagyok</b>.<br />
Nos tehát, februárban első körben vöröses-lilás ombre hajam lett, aztán később orr piercinget csináltattam. <u>Konklúzió?</u> Sokkal inkább önmagamnak érzem saját magamat, úgy érzem visszatért egy részem, amit két éve eltemettem legbelül. Valamilyen szinten rátaláltam arra, aki vagyok. Nehéz megfogalmazni ezt az érzést, hiszen számomra is meglepő, mennyire sokat tud nyújtani egy kis külső változtatás. Valahol újra az a lány lettem, aki 4 évvel ezelőtt elhatározta, befesteti a haját, mégis minden egyes nap formálódik a személyiségem, a gondolataim, amik meghatározzák az életemet.<br />
<i>Igen, voltak/vannak olyan emberek, akiknek nem tetszik az, amit „magammal műveltem".</i> Abban is 100%-osan biztos vagyok, hogy akadnak olyan személyek, akik meglátnak az utcán (vagy bárhol máshol) és nem tetszik nekik az, amit látnak. <b>De nem másoknak kell tetszenem, nem másoknak kell megfelelnem, hanem csakis saját magamnak.</b> Nekem ez tetszik, így érzem jól magamat a bőrömben, ha ez valakinek nem jön be, akkor az az Ő problémája. Mások negatív véleménye nem szabad, hogy befolyásolja a saját döntéseimet és boldogságomat. Nem muszáj mindenkinek elfogadnia és kedvelnie - hiszen ízlések és pofonok - nekem sem tetszhet mindig mindenki stílusa.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<b>Alakítsátok úgy a külsőtöket, ahogy az Nektek tetszik, öltözködjetek úgy, hogy jól érezzétek magatokat abban, amit viseltek. Ne akadályozzon Benneteket mások esetleges negatív véleménye: az önkifejezés ezen módját legalább olyan fontosnak tartom, mint azt, hogy ki tudjunk állni a saját álláspontunk mellett. És ha jól belegondolunk ez egy paradoxon; mert az álláspontunk/véleményünk megmutatkozik a megjelenésünkön, kitartóan és büszkén mutatjuk meg a világnak, kik is vagyunk.</b> Tudom, ez <i>olyan-nagyon-közhelyes, #légyönmagad meg satöbbi</i>, de van benne igazság: manapság már majdnem mindenki önbizalomhiányban szenved - akinek meg önbizalma van, azt elkönyvelik egoistának.<br />
A divatot követed? Kövesd a divatot, ha azzal azonosulni tudsz és viseld is örömmel!<br />
Egy kimondott stílust követsz? Kövesd a szívednek kedves stílust, ha azzal azonosulni tudsz és viseld is örömmel!<br />
Azt veszed fel reggelente, ami random épp a kezed ügyébe kerül? Ha Neked ez így jó, akkor tégy úgy, viseld örömmel!<br />
<b>Öltözz bárhogy, viselj olyan ékszereket/kiegészítőket, amelyek tetszenek, hordd úgy a hajad, ahogy az számodra a legtökéletesebb: a lényeg, hogy az Neked megfeleljen és ha tükörbe nézel, azt gondold: "Igen, ez vagyok én és ez tetszik!" :)</b></blockquote>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;">3. Az élmények/érzések megélése itt és most. Tegyük félre azt a könyvet holnapra!</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx4SsOX7Oaimw078k4KKSD6gVhQNx9gb2apAiBIFl0pduvTNdKQDsOn944_lVMqu9Dane82ctahA-ZA5N8vf1D4RvN0rGcTtzprwkFTv-Y8mc2njBzsAiFLaVZb3-3tD-Udmb8dIqYbFw/s1600/k%25C3%25B6nyv+then+and+now.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="576" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx4SsOX7Oaimw078k4KKSD6gVhQNx9gb2apAiBIFl0pduvTNdKQDsOn944_lVMqu9Dane82ctahA-ZA5N8vf1D4RvN0rGcTtzprwkFTv-Y8mc2njBzsAiFLaVZb3-3tD-Udmb8dIqYbFw/s400/k%25C3%25B6nyv+then+and+now.jpg" width="225" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Akkor: rengeteg könyvet olvastam.<br />Most: inkább megélem a pillanatot, mintsem, hogy<br />álmodozzak róla. </td></tr>
</tbody></table>
2018 az olvasási szokásaimat is megreformálta. A tavalyi évben május végééig 30 regényt olvastam<br />
el; idén a 13. regényemet fogom befejezni és már július van. Őszintén szólva az egyik szemem sír, a másik meg nevet: egyrészt szeretnék minél többet olvasni, több műfajba és témába belekóstolni, másrészt végre a saját bőrömön tapasztalhatok meg számos olyan dolgot, amiről eddig csak olvasgattam.<br />
Elsőként talán a szakításom volt rám ilyen hatással. Nagyon nehéz megtenni, de talán még nehezebb az utána következő időszak, főleg ha baráti viszonyban akartok maradni. És aki úgy gondolja, hogy a szakító felet nem rázza meg a dolog súlyossága, az nagyon is téved: számomra is borzalmas volt, sokat sírtam és igen, rettentően fájt.<br />
Hegyek és völgyek: a szakítás utáni időszakban hol könnyebben, hol nehezebben viseltem az egyedüllétet, de azt bizton állíthatom, hogy nem voltam teljesen jól. Így napról napra próbáltam újból összeszedni magamat, átgondolni a múltat és lezárni azt. Mára már kijelenthetem: az életemnek egy teljesen új szakasza kezdődött el, amióta változtattam a dolgokhoz való hozzáállásomon, életszemléletemen.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiECKJdFsKjeNbCkcM67KsM94Ik5tN9WatgKj7Yxy4G1GjWwtYUotFBoEJmXm-zmE2uw0hdip4yX_fga2sttKiFDWyWiIiBSAnYM-LFMBjKLULbPCgtHhSLrFJy8V5NkufYBHQPm7FvKVw/s1600/koncert.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1006" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiECKJdFsKjeNbCkcM67KsM94Ik5tN9WatgKj7Yxy4G1GjWwtYUotFBoEJmXm-zmE2uw0hdip4yX_fga2sttKiFDWyWiIiBSAnYM-LFMBjKLULbPCgtHhSLrFJy8V5NkufYBHQPm7FvKVw/s320/koncert.jpg" width="229" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Asking-Bullet koncert. :3</td></tr>
</tbody></table>
Nos, ezzel a kitérővel akartam megmutatni, mennyi új <i>negatív</i> érzést tapasztalhattam meg, de természetesen a fájdalmon és zavarodottságon túl belevetettem magamat életem első bulijába, számos csajos napot/estét nevettem végig, elkezdtem edzeni és általánosságban is nyitottabb/közvetlenebb lettem egy kicsit.<br />
A mai napig nehezen nyitok más emberek felé, kissé tartok az új helyektől és helyzetektől, de összességében elmondhatom: elindultam a gátlásaim legyőzése útján.<br />
Megtanultam kikapcsolódni és szórakozni, lazán csevegni másokkal, tehát <b>normális szociális életet élni</b>.<br />
Tavaly ilyenkor meg se fordult volna a fejemben a diszkó vagy bármilyen más buli gondolata, sem az, hogy ennyire szabadon döntsek egyes esetek felől. Sosem gondoltam volna azt sem, hogy én valaha konditerembe fogok járni, néha-néha iszogatok a barátaimmal, eljárok táncolni és úgy alapjáraton: egyszer könyvek nélkül is szuperül szórakozok majd. :D Pedig igencsak bebizonyosodni látszik, hogy egy kicsit kilépve a lapok mögül fantasztikusan elboldogulok az emberek között is. :D<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;">4. Az edzés nem csak a testnek, de a léleknek is hasznos: fáradtan, mégis mosollyal az arcomon lépek ki az edzőterem ajtaján.</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYn-KqVyvCwcNO7cg31NclkMXzAYoWVNBp9kYq7aVzqEyLOFr5kcZJEl-YvB9ryAQtOqd46oulvn0UkV2o3sP9Gon1wpfRzMEk_0TyVV3C6Z-x6pe0DyyyEKgAUZGfAU6r08-f9l1DyBk/s1600/k%25C3%25B6nyvt%25C3%25A1r.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYn-KqVyvCwcNO7cg31NclkMXzAYoWVNBp9kYq7aVzqEyLOFr5kcZJEl-YvB9ryAQtOqd46oulvn0UkV2o3sP9Gon1wpfRzMEk_0TyVV3C6Z-x6pe0DyyyEKgAUZGfAU6r08-f9l1DyBk/s320/k%25C3%25B6nyvt%25C3%25A1r.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én, ahogy épp edzésről álmodozom. :D</td></tr>
</tbody></table>
Sokáig azért nem akartam eljárni edzeni, mert ugye ott van a rengeteg kigyúrt pasas, meg a bomba<br />
testű nő, én meg beállítok oda kis gyengécske lányként, akire majd néznek: <i>"Ez milyen béna már!"</i>.<br />
Jó ideje halogattam az edzést: először elkezdtem itthon tavaly, aztán abbahagytam. Idén januárban újból nekivágtam, de mivel keveset ettem elkezdtem fogyni. Szóval az itthoni edzést teljesen felfüggesztettem és elcsüggedtem, hiszen mozogni akartam, de nem tudtam, miként is fogjak hozzá.<br />
<b>Amikor már vagy ezredjére panaszkodtam</b> arról Martinnak (aki már elég rég óta jár edzeni és ez meg is látszik rajta), hogy mozognék, de nem tudom, mihez kezdjek megkérdezte, miért nem tartok vele másnap kondiba. Először húztam a számat, mert ugye nem akartam több ember előtt égetni magamat, ahogyan szétizzadom a fejemet a 2 kg-os súlyok emelgetésétől :D Végül addig-addig győzködött, amíg be nem adtam a derekamat és <b>a következő délutánon már az edzőteremben csináltam a gyakorlatokat</b>, miközben Martin nagyban utasított, hogy mit hogyan kell szabályosan végrehajtani.<br />
<b> 3 hónap elteltével kijelenthetem: nagyon helyesen cselekedtem, amikor rászántam magamat az edzésre.</b> Igaz, eléggé oda kell figyelnem a táplálkozásra, mert lényegesen többet kell ennem, mint eddig és egy nap jó sok folyadékot kell juttatnom a szervezetembe.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx-O5ia_GSjbDcycsmPPpWH2XeEuFPQeW3RRC6-okTqK8WDGc3AY88scN5JMoL35_BWfAL_Dq53Ifc5Qvs7mOwLBrFczx46RQT2ut7lP4_Wd4eqek_MOO2ygnITcRmMzNF7DrNcWoUwdw/s1600/s%25C3%25BAlyok.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="540" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx-O5ia_GSjbDcycsmPPpWH2XeEuFPQeW3RRC6-okTqK8WDGc3AY88scN5JMoL35_BWfAL_Dq53Ifc5Qvs7mOwLBrFczx46RQT2ut7lP4_Wd4eqek_MOO2ygnITcRmMzNF7DrNcWoUwdw/s320/s%25C3%25BAlyok.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vajon melyik az enyém?</td></tr>
</tbody></table>
Amióta heti 4-5-ször járok edzeni, nincs probléma az étvágyammal. Rengeteg energiára van szükségem a rendszeres testmozgáshoz, így nem is csoda, hogy mostanság többet eszek - többet kívánok enni, na meg a vízfogyasztást sem mellőzöm: naponta körülbelül két litert elfogyasztok.<br />
A sok mozgás ahogy az várható volt, jót tesz az egészségemnek (ugyebár normálisan étkezem) érzem saját magamon, hogy fittebb vagyok. Emellett látom formálódni a testem; persze minimális változás látható csak de kis lépesekben haladok, nem szeretnék izom-állat lenni. :D<br />
A külső változások mellett hatalmas önbizalmat is ad az edzés: mivel látom magamon a mákszem-méretű átalakulást, magabiztosabban lépek ki az utcára, bátrabban jelenek meg az emberek előtt. Szívesebben hordok lenge ruhákat, jobban tetszenek magamról a fényképek, kicsivel nyitottabb is lettem és úgy alapból, jobban érzem magamat a testemben. :)<br />
<blockquote class="tr_bq">
<b>Az edzéstől tehát ezerszer jobb a közérzetem:</b> egy jó kis testedzés után könnyebb rávennem magamat a tanulásra, másrészről a teherbírásom is megnőtt.<br />
Én úgy gondolom, a mozgás ezen formája bárki számára kedvező lehet: nem csak az alakformálás céljára, hanem az érzelmi kiegyensúlyozottság miatt is.<br />
<b>Hulla fáradtan lépek ki a konditerem ajtaján, minden tagom sajog, de mosolygok és különösen jókedvűen indulok haza.</b> Ez a napom „fénypontja": egy monoton iskolai nap után igazi felüdülés lefárasztani a testemet is, aztán fantasztikus érzés otthon kidőlni és kipihenni a hosszú napot. Na, meg nem csupán sulis napokon érzem kimagasló programnak, hiszen egyszer-egyszer hétvégente is eljárunk és a nyári szünet alatt is szerves része az edzés a mindennapjaimnak.</blockquote>
<b>Változásra volt szükségem, mert nem éreztem magamat igazán önmagamnak.</b> Változtatnom kellett a megjelenésemen, mert színes hajjal érzem magamat Tinának, mert így tudok kiteljesedni, ez a stílusom. Le kellett dobnom a hátamról minden negatív gondolatot, mint egy batyut, amit eddig cipeltem - a legfontosabb, hogy az álmaimat és a klitűzött céljaimat megvalósítsam és véghez vigyem, ehhez pedig hinnem kell mélyen legbelül a sikerben és abban, hogy igen is meg tudom csinálni. A pesszimista gondolatokat, a rossz érzéseket mind a szemétbe kell hajítani és minden hitetlent, rágalmazót le kell magasról szarni.<br />
<i>És igen: be kell csukni azt a könyvet, el kell halasztani a regény befejezését holnapra.</i><br />
<i><br /></i>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWKcXYvDHhBjkDwuxCcqLRj8edZNqRubZHTRlI2v3zKPtw_NAwxZ40OQ7B_WtIPAC_CEee5xfH3q5AOSgoUX2xcuA0WSareQIpFSwY0xaE0w52TDME8nR3TiGkCGMT-A6CGwDNDsJAxmg/s1600/Vikivel+k%25C3%25B6z%25C3%25B6s.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWKcXYvDHhBjkDwuxCcqLRj8edZNqRubZHTRlI2v3zKPtw_NAwxZ40OQ7B_WtIPAC_CEee5xfH3q5AOSgoUX2xcuA0WSareQIpFSwY0xaE0w52TDME8nR3TiGkCGMT-A6CGwDNDsJAxmg/s320/Vikivel+k%25C3%25B6z%25C3%25B6s.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vikivel kék avatárokként a buliban. :D</td></tr>
</tbody></table>
Annyi életet megéltem már fiktív hősök szemszögéből; éltem már elvarázsolt erdőben, harcoltam vérfarkasok ellen, jártam velem egykorú diákok balhés osztályába, átéreztem már karakterek ezernyi fájdalmát és boldogságát - gyászt, bánatot, örömhírt, szerelmet. A regények által én lehettem a vámpírvadász, a harcos tündér, a stréber diák, a boszorkány, a hős szerelmes casanova, a háborúban nyomorgó kislány, a bölcs öreg, a súlyos beteg, a suli legmenőbb csaja... annyi de annyi mindent megéltem már százféle szemszögből és vágyakoztam megélni valamennyi lapra vetett sorsot. De nem mertem kilépni a lapok közül. Szorongattam a könyveimet és azt hittem, hogy a non-stop olvasás teljesen boldoggá tesz. Mekkorát tévedtem! Mert igen, az olvasás fantasztikus hobbi: kikapcsol és művel is egyben. Ám, be kellett látnom azt, hogy nem tapasztalhatok meg mindent a fantázia által, mivel nem lesznek életreszóló emlékeim. Egy életet kaptam, amit okosan és mégis őrülten kell eltöltenem: meg kell élnem a pillanatot. <i>Teljes szívből nevetni, reggel mosolyogva ébredni, hevesen és mélyen szeretni. A fájdalmat megtapasztalni és utána felgyógyulni. Egy dalt hangosan énekelni, táncolni, tombolni, bolondozni... hajnalokat átbeszélgetni, sétálni, bulizni, vízbe csobbanni. Egy szupermarketben Michael Jackson számokra moonwalkerezni. Egyszerűen csak érezni akarom, hogy élek és nem csupán létezem. És amióta elhatároztam magamat, hogy igenis változtatni fogok, <b>és amióta megtettem már a sokadik lépésemet a változás útján, azóta úgy érzem, igen is boldog vagyok.</b></i><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggN2onpKz00hqgY-ZbT9PXVQwwpvMVtGslprIgLYT38m4bguuEeIVmLCArIhPPut40nm1ov1CcyWHT2t6mdyVWJUP0HA9TG75XbGW43DP121fkYN8Ot1sfbWmgkjkVlKQR3tHdkMbWgIc/s1600/balaton2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggN2onpKz00hqgY-ZbT9PXVQwwpvMVtGslprIgLYT38m4bguuEeIVmLCArIhPPut40nm1ov1CcyWHT2t6mdyVWJUP0HA9TG75XbGW43DP121fkYN8Ot1sfbWmgkjkVlKQR3tHdkMbWgIc/s320/balaton2.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Borús időben is vidáman. :)</td></tr>
</tbody></table>
Ezzel a bejegyzéssel csak azt szeretném mondani, hogy sose szalasszátok el a lehetőségeiteket. Nem tudhatjátok, hol és milyen helyzetben találtok rá a megfelelő útra, amin járni szeretnétek. A boldogságotok forrása lehet épp előttetek van, minden nap szembe találkoztok vele, csak nem veszitek észre.<br />
Sosem késő belekezdeni valami újba, s talán az ismeretlen megrettenthet, nem szabad meghátrálni. Napról napra győzöm le a félelmeimet és intek búcsút az aggályaimnak - ha nem határoztam volna el magamat a változásra, lehet most nem egy céltudatos és vidám lány posztját olvasnátok arról, hogyan vett pozitív fordulatot az élete, hanem mondjuk egy hétköznapi könyvértékelést egy romantikus regényről, mert a fikció érdekesebb a mindennapjainál. (Ezzel persze nem arra utalok, hogy soha többé nem lesz könyvértékelés a blogon, de mindenképpen meg fog csappanni a számuk.)<br />
<br />
Ez történt velem az elmúlt időszakban, ezért van lényegesen kevesebb posztom, mint mondjuk a tavalyi évben. Ám, annak ellenére, hogy az írásaim száma lecsökkent, az írás iránti vágyam ugyanúgy megmaradt.<br />
Tényleg arra fókuszálok, ami körülöttem zajlik és próbálok minden egyes percet megélni.<br />
<br />
Nekem így telt eddig a 2018-as év: pár új gondolattal és célkitűzéssel gazdagodtam, na meg számtalan tapasztalattal. Úgy gondoltam ezeket Veletek is megosztom, hiszen a "Hogyan másszunk ki a gödörből?" bejegyzésem sokatokat megmozgatott, számos visszajelzést kaptam rá. Néha kellenek a személyes-beszélgetős posztok. :)<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">Nektek hogyan telik eddig 2018? Mi a véleményetek az egyes gondolatokról? Írjátok meg hozzászólásban! ;)</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Egy jó kis muzsika a végére:</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>All That Remains - What If I Was Nothing</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/v2cRj9Z96PQ/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/v2cRj9Z96PQ?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-84931734092053388642018-06-19T12:06:00.000+02:002018-08-28T12:08:30.141+02:00Felperzselte a metalcore a Budapest Park színpadát!<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-large;">Sziasztok! :)</span><br />
<div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
Életem első koncertjét éltem át <i><b>2018. június 18</b></i>-án és el sem hittem, hogy mindez tényleg megtörtént velem. Három hónapja vártam már tűkön ülve a pillanatot, hogy az Asking Alexandria-t és a Bullet For My Valentine-t élőben halljam és lássam. Nos, azt az élményt, amiben részem volt szavakkal ki nem lehet fejezni, de valahogy mégis megpróbálom átadni az írásommal azt a csodát, amit a koncert nyújtott.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiizhNXA7LANMVVHYEipWpIAJ1FiPlm2vIEXWFlX9pAdBDTkcNdQvawQGPH3WF3SytQqRwhGqTWc4TC9hnIj97k4l7CVvoW_pZ2MgzNi80bGlKfbMw-OOsa_oAHCJzFi0KxKS5qTcKNFxo/s1600/05+asking+start.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiizhNXA7LANMVVHYEipWpIAJ1FiPlm2vIEXWFlX9pAdBDTkcNdQvawQGPH3WF3SytQqRwhGqTWc4TC9hnIj97k4l7CVvoW_pZ2MgzNi80bGlKfbMw-OOsa_oAHCJzFi0KxKS5qTcKNFxo/s400/05+asking+start.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Az Asking Alexandria színpadra lép."</td></tr>
</tbody></table>
Elsősorban azt mondanám el, hogy a két bandát olyan január környékén ismertem meg. Egyre többet és többet kezdtem őket hallgatni, aztán amikor az egyik barátom, a fent említett együttesek nagy rajongója, Boti említette, hogy Ő biztosan elmegy a közelgő magyarországi koncertjükre, úgy döntöttem, vele tartok én is. Így tehát márciusban meg is vettük a jegyeket a jobb első teraszra, mert őszintén féltem volna a pogózó tömegben állni (amúgy sem vonz a sok lökdösődő ember, na de főleg nem életem első ilyen koncertjén). :D<br />
<b>Szóval három hónap lázas várakozás után, amikor már ezredjére is kitomboltam magamat itthon az AA és a BFMV legtöbb zenéjére, végre valahára eljött A NAP, amikor is átlépve a Budapest Park kapuját egy teljesen új világba csöppentem.</b><br />
<a name='more'></a><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSHwv5WKinQz9TfwKA3nzYVAzSFf2Lij32hT-p6-FTJXKR1bivx6vXrOEIBnzvq1oMpeOxbY-lHOxI0WYsuZZLZZ4akkusphyRw6PRExGRCxlw67D3S2THomcsKX0yzV-54Wvo6cBZqLU/s1600/koncert.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1006" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSHwv5WKinQz9TfwKA3nzYVAzSFf2Lij32hT-p6-FTJXKR1bivx6vXrOEIBnzvq1oMpeOxbY-lHOxI0WYsuZZLZZ4akkusphyRw6PRExGRCxlw67D3S2THomcsKX0yzV-54Wvo6cBZqLU/s320/koncert.jpg" width="229" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Itt már kész az őrület." :D</td></tr>
</tbody></table>
Mivel e két bandát megelőzte három előzenekar (<b>a SHVPES, a Blessthefall és a Caliban</b>), úgy terveztük, a kapunyitás után, kicsit később érkezünk meg. Ám, úgy adódott, hogy nem sokkal a SHVPES kezdése után értünk oda, így amíg a bejutással bajlódtunk, a háttérből már zene hallatszott.<br />
És mit értek bajlódás alatt? :D Hát, már említettem, hogy ez volt életem első nagy koncertje... na meg Botinak is.<br />
A jegyünket a "mobilunkon vittük" QR-kóddal ellátva, viszont azt nem tudtuk, hogy azt a jegypénztárnál cserélhetjük le karszalagokra. Így miután átjutottunk a fémdetektoros ellenőrzésen és már végre majdnem bent voltunk a Parkban, felvilágosítottak, hogy ki kell mennünk a pénztárhoz. <i>Rendben, de merre megyünk ki?</i> :D Külső szemmel olyanok lehettünk, mint akik épp egy labirintus kellős közepén állnak keresve a kijáratot: a két szerencsétlen, akik még kisétálni sem tudnak egy szórakozóhelyről fényes nappal, teljesen józanon. Végül csak megtaláltuk, merre is van az a kifele, na meg a jegypénztárhoz is sikeresen elsétáltunk. Tehát két ellenőrzés és egy eltévedés után végre bejutottunk a Budapest Park táncterére, ahol még igen silány, de minőségi volt a tömeg. Hamar felkapaszkodtunk a teraszra, ahonnan mindent szuperül be lehetett látni és a korlát mellett meg is vetettük a lábunkat. Ott találkoztunk Lilivel, aki szintén metalcore rajongó (mily meglepő :D) és történetesen a legjobb barátnőm húga - így amikor náluk vagyok, sokszor előkerül a zene téma és csak áradozunk a műfaj különböző bandáiról. :) <b> Lényeg, ami lényeg, a legjobb döntés volt teraszra vásárolni a jegyünket: volt hely bulizni és tökéletesen ráláttunk az egész színpadra.</b><br />
<br />
Őszintén szólva kissé tartottam az előzenekaroktól, hogy mégis milyenek lesznek. Úgy igazán egyikőjük zenéjét sem hallottam ezelőtt, illetve a Blessthefall egyik fellépésének felvételébe belekukkantottam, de akkor nem nyűgöztek le. Most viszont az állam a padlón koppant!<br />
A koncert elején ugye a <b>SHVPES</b> előadásának a felét hallottam és be kell vallani, nem rosszak. Meglepődtem milyen jó hangzásuk van, mennyire rá tudtak hangolni arra, ami utánuk következett. Ugyanis a <b>Blessthefall</b>-ban is kellemesen csalódtam! Élőben egészen más volt a banda: míg videóról borzalmasnak tűntek, a koncerten atom jól nyomták a srácok. Egyáltalán nem bántuk meg, hogy a tervezettnél előbb érkeztünk, ugyanis eszméletlenül király buli-hangulat kerekedett már délután 5-6 óra fele. És ez még csak a felvezetése volt az este ránk váró óriási őrületnek!<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirqZxnIBVjcpxK5b4WrZQtRMbcWmytyoKtSjsJQ0rElV1hxuK-Oc-0zRnEqMa_x_YOXGWpsl5k6a7qhM-N_F3Me32gEbNCMfF9T_6HPbfZxucSMfSBRPTWXtt4KDQRc4QAGdkWgWEdlAc/s1600/headbang.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="584" data-original-width="1024" height="182" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirqZxnIBVjcpxK5b4WrZQtRMbcWmytyoKtSjsJQ0rElV1hxuK-Oc-0zRnEqMa_x_YOXGWpsl5k6a7qhM-N_F3Me32gEbNCMfF9T_6HPbfZxucSMfSBRPTWXtt4KDQRc4QAGdkWgWEdlAc/s320/headbang.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Teljes átszellemültségben."</td></tr>
</tbody></table>
Amikor már a harmadik előzenekar, a Caliban kezdésére vártunk, a vér csak úgy dübörgött az ereinkben, már alig bírtuk visszafogni az izgatottságunkat az Asking Alexandria színpadra lépéséig. Húztuk is a szánkat, hogy még egy előzenekar hátra van a rég várt kedvencig, ám minden türelmetlenségünk elszállt, amikor a <b>Caliban</b> rákezdett... Botival tágra nyílt szemekkel néztünk egymásra: <i>"A rohadt életbe, ez a banda k@rva jó!"</i>. <b>A számunkra eddig ismeretlen együttes olyan pezsgő légkört teremtett, ami ragadós volt; a tömeggel együtt emeltem a magasba a kezeimet, ráztam őrülten az ütemre a fejemet és visszhangoztam az éljenzést egy-egy dal végén.</b> Bár egyetlen szám szövegét sem tudtam, fantasztikusan át tudtam érezni a zenéjüket, magával ragadott a pörgősségük. Az előadásuk alatt még az eső is eleredt, de minket ez sem tartott vissza: talán ha lehet, még inkább felfokozódott a kirobbanó hangulat, eső-áztatta hajjal folytattam fáradhatatlanul a headbanget. Tehát a Caliban felülmúlta minden elképzelésemet, így egy újabb kedvenccel bővült a zenei repertoárom. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/fpWT6ZDKCU8/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/fpWT6ZDKCU8?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Caliban-életérzés"</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
A fellépőkön túl a közönségről is szót kell ejtenem, ugyanis <b>a Parkban őrjöngő tömeg látványa hihetetlen volt</b>. A rengeteg metalcore rajongó között nem éreztem magamat kívülállónak a színes hajammal és piercingemmel: extrém frizurák és öltözékek, tetkók, testékszerek, egyéb nem mindennapi kiegészítők jellemezték az emberek megjelenését. Itt aztán senki sem szólt meg senkit a kinézete miatt! Na meg aztán elég nagy összetartó erő volt az egységes zenei ízlés, hiszen mindenki ezért látogatott el aznap a Budapest Parkba.<br />
<i>Láttam már koncertfelvételt, amin a színpad előtt tömörülő emberek együtt emelik a magasba kezeiket, együtt törnek ki hangos ovációban és lökdösik egymást a pogó során. De mindezt a saját szememmel látni és hallani brutális élmény</i>. Az ütemre - mint a tengerhullámzás - kerülnek a magasba a metálvillák, mozognak a fejek és dobognak a lábak, a dalszövegek himnuszként szállnak a levegőben és az adrenalinszint az egekbe emelkedik. A tánctéren szinte önkívületben rohannak egymásnak a pogózók, akit pedig az emberrtömeg maga fölé emel, azt csónakként utaztatja a tajtékzó ember-tenger. Egy szó, mint száz, hihetetlen érzés a részesévé válni egy ilyen <b>energikus pillanat</b>nak.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOqITZq_Ro1k_TzAbba2QHryIznxBAtfFQCa8YY2VoBtUVGJ1Y9DoMRFKqOPzLuqDQSAGr18UUcu-WWlIuMv8qRlyiOa9WwcSmw50GXZIlN42xmtk5qCAIlJL58ZBtGoYnGISpAoQc2H8/s1600/hey.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="581" data-original-width="960" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOqITZq_Ro1k_TzAbba2QHryIznxBAtfFQCa8YY2VoBtUVGJ1Y9DoMRFKqOPzLuqDQSAGr18UUcu-WWlIuMv8qRlyiOa9WwcSmw50GXZIlN42xmtk5qCAIlJL58ZBtGoYnGISpAoQc2H8/s320/hey.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">*taps, ujjongás, rajongás*</td></tr>
</tbody></table>
<b>Hagyd kint a valóságot!</b> - hangzik a Budapest Park szlogenje, amit miután a kapuban megláttam kiírva, egyszerűen nem engedett a gondolat. Az járt a fejemben, hogy: <i>"Igen, kint kell hagynom minden problémát és képzetet, a <b>MOST</b>-ra kell koncentrálnom és meg kell élnem ezt a percet!"</i>. Leginkább a Caliban színpadra lépése után kezdtem azt érezni, hogy magával ragad a zene, de az extázis akkor kezdődött igazán, amikor eleredt az eső. Ott, abban a momentumban, amikor a zápor már áztatta a hajamat és éreztem ahogy a felhevült bőrömet lehűtik a hűvös esőcseppek, akkor éreztem azt, hogy már nem érdekel semmi. A hirtelen jött égszakadás elmosta minden gátlásomat, felszabadított és kizárt a fejemből minden mást: <b>csak a zene, a tömeg rezgése és a mámor maradt</b>. Észveszejtő érzés volt eggyé válni ezzel az ujjongó közösséggel, velük együtt lélegezni és élvezni a koncertet. S a buli csak ezután indult be igazán!<br />
<br />
Mikor a Caliban elhagyta a színteret már tényleg pattanásig feszült a húr és türelmetlenül vártuk, hogy az Asking Alexandria bevonuljon a színpadra. Néztük, ahogy feldíszítik az emelvényt és behordják a hangszereket, egyéb kellékeket. Amint megláttam, hogy hozzák be a dobot, felkiáltottam: <i>"Te jó ég, az ott James dobja, pár perc és Ő is ott lesz mögötte! Mindjárt kezdenek, mindjárt meglátom a tagokat!</i>" - tehát durván előjött belőlem a rajongó. :D<br />
Mikor mind az öten bevonultak és megszólaltak az első akkordok az valami hihetetlen volt... mind-mind fantasztikus zenészek és hát Danny hangja sem utolsó.<br />
Az <b>Asking Alexandria</b> szó szerint berobbant a színpadra: a füst-effektet csak fokozták az előadásuk színvonalát, így tehát nem csak hangzásilag, de látványilag is fergeteges műsor tárult elénk. A srácok rögtön egy "friss és ropogós" számmal kezdtek, méghozzá az <u>Into the Fire</u>-rel, de a legújabb, self-titled albumukról (Asking Alexandria 2017) több szám is felcsendült a Parkban.<br />
A klasszikus AA himnuszok mellett, mint a <u>The Death of Me</u>, <u>The Final Episode (Let's Change the Channel)</u>, <u>Run Free</u>, <u>Killing You</u> hallhattunk pár új dalt is, mint az <u>Alone In A Room</u>, <u>Eve</u>, <u>Vultures</u> és a <u>Where Did It Go?</u>, utóbbi közben pedig becsúszott egy kis technikai probléma, ami mit sem rontott az élményen.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/_URHFhKHpCs/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/_URHFhKHpCs?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<i>~Run Free~</i></div>
<br />
Számtalan portálon olvastam arról, hogy Danny már nem tud úgy énekelni és scream-elni, ahogyan jó pár éve még tudott, de én úgy gondolom, nem lett rosszabb a hangja. Igaz, a <u>The Final Episode</u> már teljesen másként hangzik, mint régen és jócskán megváltoztak az újabb dalok is, de ahogyan minden ember, Ő is változik. Így számomra tényleg szuper volt az egész előadásuk és nem csak Danny hangja miatt, hanem a király gitárosok - Ben, Cameron és Sam - miatt, na meg a dobok mögött ülő James miatt. És ami még fantasztikusabbá varázsolta az egészet, az az akusztikus blokk volt, hiszen a <u>Vultures</u> és a <u>Someone Somewhere</u> átdolgozott változata egy lágyabb hangszínen csendült fel. Az Asking tehát a színpadra lépésük első percétől az utolsóig elképesztően jó volt!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/OdIpl3YbDks/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/OdIpl3YbDks?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<i>~Someone Somewhere (acustic)~</i></div>
<br />
Igaz, ami igaz, az Asking Alexandria a nagy kedvenceim között kap helyet, mégis meg kell mondjam őszintén: a Bullet For My Valentine-ért <b>még inkább rajongok</b>. :D A koncert előtt jó néhány élő felvételt megnéztem-meghallgattam tőlük és meglepően konstatáltam, mennyire csodálatos még úgy is a zenéjük. Így nem árulok el hatalmas titkot azzal, ha azt mondom, a Bullet-et szinte remegve vártam már, hogy lássam és halljam <i>saccperkábé</i> azóta, amióta megvásároltuk a jegyeket. Nos, azt meg már tényleg mondanom sem kell, milyen önkívületbe kerültem abban az éveknek tűnő szünetben, ami az AA és a BFMV fellépése között telt el.<br />
Amíg türelmetlenkedtünk, Botival azon gondolkodtunk, melyek azok a zeneszámok, amelyeket lenyom majd a Bullet. Én <b>NAGYON</b> reménykedtem, hogy a <u>Don't Need You</u>-t hallhatom, mert azt a számot imádom, Boti pedig amióta csak kijött az új album első zenéje - az <u>Over It</u> - azóta azt hallgatja folyamatos lejátszásban, így nem meglepetés, hogy Ő azt várta a leginkább. És a banda nem okozott csalódást: pontosan ebben a sorrendben mindkét számot végigtombolhattuk. :)<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2-v96P_IuG1d4vRUaMpd2U8ifA5J8SlSJO5wiTh-3UIQoa0Z3PsmoYgerZYUSNt6uaZ-QVAzkYep3sR5mzslD_RhcdDcSr9nTehZhyphenhyphenjJ8uWDr8jUfZ6hynvm9Oa-bX3Dp-qbFOpcUTxo/s1600/11+bullet+pic.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2-v96P_IuG1d4vRUaMpd2U8ifA5J8SlSJO5wiTh-3UIQoa0Z3PsmoYgerZYUSNt6uaZ-QVAzkYep3sR5mzslD_RhcdDcSr9nTehZhyphenhyphenjJ8uWDr8jUfZ6hynvm9Oa-bX3Dp-qbFOpcUTxo/s400/11+bullet+pic.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Háttérben a szárnyak, kivetítőn pedig Jamie Mathias." :)</td></tr>
</tbody></table>
Amikor végre elérkezett a <b>Bullet For My Valentine</b> ideje és megszólalt a <u>Don't Need You</u>, kigyúltak a fények, ujjongott a tömeg, én pedig teljesen átadtam magamat annak a mámoros érzésnek, amit a zenekar a Budapest Parkban szabadjára engedett: <b>sosem éreztem magamat ennyire elevennek és szabadnak, mint akkor, a koncert közepette</b>. Ahogy sorban játszották a számokat; <u>Over It</u>, <u>Your Betrayal</u>, a klasszikus <u>4 Words (To Choke Upon)</u>, <u>You Want a Battle? (Here's a War)</u>... és így tovább régebbi és újabb albumokról is, teljesen gondtalannak és a lehető legfelszabadultabbnak éreztem magamat. A régi kedvencek mellett felcsendültek az új album akkor már megjelent számai: az <u>Over It</u> mellett hallhattuk a <u>Letting You Go</u>-t és a <u>Piece of Me</u>-t is. Bár számomra a Gravity album nem igazán nyerte el a tetszésemet, élőben mégis sokkal másabb, sokkal élvezhetőbb és sokkal fantasztikusabb hatást keltettek a BFMV legfrissebb dalai. Egy biztos: az élmény emberfeletti volt, csak a nagybetűs "Gravitáció" húzott a Földhöz. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Slc1m6IQqz0/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/Slc1m6IQqz0?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<i>~Don't Need You~</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Ettől a kezdéstől még most is kiráz a hideg."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
A koncertjük félideje körül, mikor lement a <u>Letting You Go</u>, már a hangszálaim kezdtek kikészülni a rengeteg énekléstől/üvöltéstől/sikongatástól, de csak akkor jött a <u>Worthless</u>, aminek sorait Lilivel és Botival torkunk szakadtából énekeltünk; szerintem minden dühünket kiadtuk, őrjöngve a refrént, leghangosabban a <i>"Your words are worthless to me</i>" sort énekelve.<br />
Ezután szerencsére tudtam pihentetni a hangomat, amikor is a dobos, Jason Bowld egy észbontó szólót nyomott le és csak bámultam tágra nyílt szemekkel, hogy: <i>"Azta k@rva, ez az ember tud valamit!".</i><br />
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/RTuwnqJLBQA/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/RTuwnqJLBQA?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<i>~4 Words (To Choke Upon)~</i></div>
<br />
A koncert vége felé, amikor már ráadásként szólt a <u>No Way Out</u> és a <u>Tears Don't Fall</u> a nyakam olyan szinten fájt, hogy mozgatni alig bírtam, de nem érdekelt: a sok headbang-et igencsak megéreztem már, de én ugyan egy percre se hagytam volna abba. <b>Mint egy marionett bábot, úgy mozgatott a zene, zsinórok helyett dallamokkal. Észveszejtő érzés eggyé válni a tömeggel, akik ugyanúgy átérzik az adott zenei stílust, mint én. Kezünk a magasban, fejünk és lábunk egy ütemre mozog és a hangunk hangosan száll a levegőben. Ilyen érzés volt részesévé válni a Bullet For My Valentine koncertjének.</b><br />
<b><br /></b>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/cDrXDUByU50/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/cDrXDUByU50?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<i>~Tears Don't Fall~</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Matt hangját elnyomja a tömeg (bár itt nagyrészt hármunk gyönyörű hangja tompít rajta)" :D</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd179xnw3lschoAX62Px9t55zLJEuystDiehqcyFNNR-1-5TLcWWBiWtWJOtCkOFdF3jZM0hM1rg5zwwgAwk_1RU-bwmibkxANNzKg35Ebhiui3abSG9WdNAzFsatdiwJxLkcknBneSwg/s1600/35886920_2072244079663622_7893684646305595392_n+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd179xnw3lschoAX62Px9t55zLJEuystDiehqcyFNNR-1-5TLcWWBiWtWJOtCkOFdF3jZM0hM1rg5zwwgAwk_1RU-bwmibkxANNzKg35Ebhiui3abSG9WdNAzFsatdiwJxLkcknBneSwg/s320/35886920_2072244079663622_7893684646305595392_n+%25282%2529.jpg" width="239" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Pontosan így éreztük magunkat."</td></tr>
</tbody></table>
Amint a banda eltűnt a színről, Botival elindultunk a kijárat felé keresztbe-kasul a tömegen átvágva. Amikor kiléptünk a kapun, egymás szavába vágva, félig megsüketülve áradoztunk milyen király volt az egész koncert, hogy mégis mekkora hiba lett volna ezt a fantasztikumot kihagyni.<br />
Mindketten életre szóló élményeket szereztünk, (szerintem nyugodtan beszélhetek az Ő nevében is) hiszen életünk első igazi koncertje volt, ami nem mellesleg brutálisan jól sikerült.<br />
<br />
Hazafelé kissé már bágyadtan, mégis élénk impulzusokkal utaztunk és megállás nélkül, újra és újra egyetlen kérdést tettünk fel egymásnak: <i><b>"- Mikor megyünk legközelebb?"</b></i>. :D<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>A videók és képek saját készítésűek, a tombolós képekért pedig köszönet Lili nagybátyjának. :D</i></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-1147595757507506852018-05-31T18:52:00.000+02:002018-05-31T18:56:58.002+02:00Iskolai kényszerrel a diákok egészségéért!<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;">Sziasztok!</span><br />
<br />
Nyilván sokatok hallott már a <b>Kihívás Napjáról</b>, amit május utolsó szerdáján rendeznek meg világszerte. Aki esetleg nem tudná, ez egy olyan világnap, melynek keretein belül a testmozgás fontosságára hívják fel a figyelmét az ország polgárainak, önkormányzatainak és tanintézményeinek.<br />
<br />
Véleményem szerint ez egy fantasztikus kezdeményezés, hiszen egészségünk megőrzése érdekében fontos a rendszeres testmozgás/testedzés. Már az egész kicsi gyermekek számára is lehetőséget nyújtanak arra, hogy belekóstoljanak a mozgás szépségébe: a Kihívás Napját óvodákban is megrendezik, ezzel ösztönözve a kicsiket a sportolásra.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC_o8d2afFlWXaTw7_S9vnuEqYffGpNT0nwt4pemWPi7Zr73EqwScPtLRWl7SJADpeZTBVPFZQjbRYf6z8BO6PtRIw8gAAxSKMAmzs6IMBSU2UEGWXKmAHawTju-Xb0OZZPGzvQcte-Zw/s1600/kihivasnapja1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="714" data-original-width="470" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC_o8d2afFlWXaTw7_S9vnuEqYffGpNT0nwt4pemWPi7Zr73EqwScPtLRWl7SJADpeZTBVPFZQjbRYf6z8BO6PtRIw8gAAxSKMAmzs6IMBSU2UEGWXKmAHawTju-Xb0OZZPGzvQcte-Zw/s320/kihivasnapja1.jpg" width="210" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én, zöld felsőben, éppen tollasozok<br />
8. osztály vége felé.</td></tr>
</tbody></table>
Ahogy én emlékszem, általános iskola nyolcadik osztályában vettem részt először a Kihívás Napján. Úgy gondolom, ha "szabad teret" adnak a diákoknak és olyan sportot választhatnak, amilyet szeretnének, akkor a rendezvény jókedvűen telhet.<br />
A diáksereg az udvaron tevékenykedett: ki váltóversenyen vett részt, ki röplabdázott, ki tollasozott... tehát rengeteg lehetőség közül lehetett választani és mindenki <b>élvezte</b> az egész programot.<br />
Persze a jókedvűséget és a diákok aktivitását nagyban befolyásolhatja a kor: (az óvodások), kisiskolások általában sokkal nyitottabbak az ilyesmi programokra, mint az idősebbek, a gimnazisták.<br />
<br />
Tavaly (vagy tavalyelőtt ez most itt nem lényeges) a középiskolánkban hasonló szervezés volt, mint anno általánosban, tehát olyan sportot választhattunk, amilyet csak akartunk. Visszaidézve, a diákok jó nagy része az udvaron volt és aktívan tevékenykedett valamilyen sportágat választva.<br />
<br />
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">Ebben az évben az egész Kihívás Napja kényszerből és anti-sportolásból állt.</span></h3>
<a name='more'></a><br />
Képzeljétek el azt a jelenetet, amikor bemondják a sulirádióban, hogy nagyszünetben mindenkinek az udvaron kell lennie. Amikor elérkezik a nagyszünet, még senki sincs kint a pályán és az igazgatóság idegesen újra bemondja a sulirádióban, hogy MINDENKI KIFELÉ AZ UDVARRA AZONNAL!<br />
Úgy gondoltam, leszek jó diák és kifáradok az udvarra, de ami ott fogadott, az minden volt, csak Kihívás Napja nem: két fiatal lány állt a pályán hangfallal mellettük, akik könnyű de mégis megmozgató tánclépéseket sajátítottak el. Velük szemben állt a "tömeg", ami körülbelül 4 osztályt jelentett a 10-ből! Negyed órán át táncolt a két lány, a diákok közül ha öten csinálták a feladatot. Plusz az egyik vállalkozó szellemű tanár-bá, akin sokat mosolyogtunk, mennyire élvezi a programot. :)<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZXWgL8OcH_XOO3EIEG7QqKRmeDb815zCtUwcvd6cICCZdRKWPApL-aZyCBO3yMAbtxaF3xO5xTRA_UfY0pK4ngMQ8KlDrDvpSb8Bktn8yudk1kuLBT4oDVFiuP-AUSu6OAn-EEu_vnoY/s1600/kihivasnapja.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZXWgL8OcH_XOO3EIEG7QqKRmeDb815zCtUwcvd6cICCZdRKWPApL-aZyCBO3yMAbtxaF3xO5xTRA_UfY0pK4ngMQ8KlDrDvpSb8Bktn8yudk1kuLBT4oDVFiuP-AUSu6OAn-EEu_vnoY/s320/kihivasnapja.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Tömeg, életkedv."</td></tr>
</tbody></table>
Mindeközben az igazgató ott állt a "tömeget" figyelve majd fölrobbanva és ordibálva: csináljátok már azokat a tánclépéseket! Nem értette, miért nem akarja senki sem a táncosok után csinálni a gyakorlatot; teljesen ki volt kelve, hogy márpedig ez milyen jó ötlet volt, mégis pár ember kivételével mindenki csak bámul, mint tehén az új kapura.<br />
<br />
Megmondom én, hogy mi volt ezzel a kezdeményezéssel a probléma, habár ez az egész több sebből is vérzik:<br />
<br />
<ol>
<li><u><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Tinédzser korú lányokról-fiúkról beszélünk.</span></u><br />Ez a fajta táncolási lehetőség valószínűleg zavarba hozza ezt a korosztályt, továbbá furcsának és egyenesen cikinek gondolják az ilyesmit. <b>Más dolog egy tánciskolában elsajátítani ezeket a lépéseket, más dolog egy diszkóban bulizni és más dolog az, amikor valaki otthon egyedül tombol a zenére, amikor senki sem látja.</b> A zenés-táncos programok kellemetlen érzéseket eredményezhetnek: valljuk be, nagyon kevés az, aki szívesen áll ki és táncol együtt két hivatásos táncossal a diáktársai szeme láttára. (Én is csak a sövény mögött táncikáltam és ott is csak a magam elszórakoztatására.)<br />Gimnazisták számára nem jó választás a tánc, mint közös testmozgás: nem akar senki sem idétlenül ugrabugrálni, főleg nem mindenkivel együtt. (Aki meg bevállalós volt és táncolt, az érti a poént és elhülyéskedett. Őket is teljesen megértem, hiszen a többiekkel ellentétben nem foglalkoznak mások véleményével.) Lényeg, ami lényeg, a tánc messze nem a legjobb mozgásforma a közös sportolásra.<br /></li>
<li><u><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Nagyszünetre időzítették az eseményt.</span></u><br />Nagyszünetben pedig minden diák a szükségleteit végzi: evés, ivás, wc használat, tanulás a következő órára, <strike>házi másolás</strike>, beszélgetés az osztálytársakkal, fontos telefonhívások lebonyolítása... bármi olyasmi, ami a tízperces szünetbe nem fér bele. Ilyenkor általában mindenki elfoglalt és szeretné magát kikapcsolni, nem arra vágyik, hogy az udvaron táncoljon egyet. Ha egyéb más mozgási lehetőséget biztosítottak volna (tollas, foci, röpi, stb.) szerintem még akkor is többen kezdtek volna el csinálni valamit. Na de kérem, a nagyszünet a legértékesebb pihenő/cselekvőidő az órák között, nehogy már ezt vegyék el tőlünk... nem csodálom, hogy az iskola 3/4-e bent maradt az iskola épületében - legalább ők valami hasznossal töltötték az idejüket.<br /></li>
<li><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><u>Az egész csak kényszer volt.</u></span><br /><i>Most azonnal mindenki fáradjon ki az udvarra, tegye el a szendvicsét és italát (akkor is, ha épp majd éhen-szomjan hal), álljon a táncosok elé és 15 percig igenis táncoljon a hőségben a diáktársaival együtt. Ha Te ezt kínosnak/kényelmetlennek érzed, ha nem akarsz mások előtt táncolni, ha éppen rohadtul fontosabb dolgod lenne nagyszünetben, <b>akkor is csinálnod kell a feladatokat</b> és kész!</i> - így nézett ki ez az esemény.<br />Ez a konkrét szöveg nem volt bemondva, de szerintem mindenki hasonlóan érzett.<br />Sajnos manapság nálunk <strike>a suliban</strike> mindent kényszerítenek, még akkor is, ha a diákoknak semmi kedve sincs egy adott programhoz: tavaly a farsang, egészség nap, "érdekes" bemutatók, alapítványi est és most ez a Kihívás Napi tánc.<br />Alapvetően semmi bajom nem lenne ezzel a megmozdulással, mint ahogy azt a bejegyzésem elején is írtam. De ha olyan sportágat választanak, amit nagy valószínűséggel nem fognak szívesen végezni a diákok, ha olyankorra időzítik, amikor mindenkinek lenne más fontosabb dolga, akkor ne várják már el, hogy széles mosollyal táncoljon az egész diáksereg.<br /></li>
<li><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><u>Ha a diákok, a tanárok is sportoljanak együtt!</u></span><br />Hogy is van az, hogy a tanárok állítanak példát a diákoknak? Mikor is beszélhetünk diák-tanár együttműködésről? Miről is szólna egy ilyen iskolai program az egészséges életmód mellett? Hát a <b>csapatépítés</b>ről! Tudom, manapság a tanulók tiszteletlenek és fegyelmezetlenek, de ha talán, TALÁN az ilyen eseményeken együttműködnének a tanárok és a diákokkal együtt mozognának (ez esetben táncolnának) akkor TALÁN mindenkinek több kedve lenne. Persze ez így csak elméleti síkon létezik, a való életben lehet megbukna a gondolatmenetem. Viszont minden tisztelet a tanár úrnak, aki végig táncolta a 15 percet! :D</li>
</ol>
<div>
Az én konklúzióm: a Kihívás Napja egy szuper világnap, ami lehetőséget ad arra, hogy megszerettessük az emberekkel a mozgást, felhívjuk a figyelmet az egészséges életmódra, továbbá szuper csapatépítő programot is kerekíthetünk belőle. Ám, nem mindegy, hogy egy adott korosztálynak miként szervezzük meg az eseményt, milyen sportága(ka)t választunk ki.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Egy biztos: ha valamilyen rendezvényt kényszeresen akarunk ráerőszakolni másokra, azt a résztvevők nem fogják szívesen, örömmel átélni, sőt csak az ellenkezőjét érjük el: akár a kedvüket is elvehetjük a hasonló tematikájú alkalmaktól.</div>
<div>
Ha valamit nem tudunk megszervezni úgy, hogy az élvezhető legyen a "közönségünk" számára, akkor inkább ne szervezzünk semmit: jobb a békesség, mint a kényszer és a boldogtalan arcok.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nekem így telt a Kihívás Napja... nos, mondhatjuk, hogy a suli utáni edzés több kihívást tartogatott, mint az iskolai program. :D<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ti megtartottátok ezt a világnapot? Ha sulisok vagytok, hogyan bonyolította le az iskolátok ezt a mozgásos eseményt? Hogyan vélekedtek a kényszerített iskolai programokról?</span></div>
<div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ha van kedvetek, írjátok meg bátran a tapasztalataitokat kommentben! :)</span></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-29896123245554694452018-04-24T16:44:00.001+02:002018-04-24T18:21:25.263+02:00David Levithan: Nap nap után<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx5ibqPd13aV6tz2eipp1LNwSR6dOVB9Ut7zyC9gpCW1EPg913q4RyqHPNWU5F5wbRI2VWuDOTIluUhvK9Z7LaVLl6M2qGxEeSxIMvwVRNVbTc2wXmVgncAQ3O5Rk5uBclUadiaQwT65M/s1600/nnu1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx5ibqPd13aV6tz2eipp1LNwSR6dOVB9Ut7zyC9gpCW1EPg913q4RyqHPNWU5F5wbRI2VWuDOTIluUhvK9Z7LaVLl6M2qGxEeSxIMvwVRNVbTc2wXmVgncAQ3O5Rk5uBclUadiaQwT65M/s320/nnu1.jpg" width="320" /></a><u><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">Dióhéjban:</span> </u>"A" minden nap más testben ébred és sosem tudhatja előre, holnap kinek a személyazonosságát veszi fel. Eddigi élete során mindig alkalmazkodott aznapi személyiségéhez, és ezáltal rengeteg élethelyzetet megtapasztalhatott. Ám, egy napon egy Rhiannon nevű lány barátjaként ébred; "A"-nak elég egy röpke délután ahhoz, hogy beleszeressen az érző szívű lányba és felrúgja a jól megszokott napirendjét. Minden egyes nap keresi a módját, hogy kapcsolatba léphessen Rhiannonnal, kerüljön ez bármibe. Képesek lesznek áthidalni szerelmük akadályait? Mit kockáztathatnak a boldogságukért?<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><u>Gondolataim:</u></span><br />
<div>
<div>
A szerelem csak akkor boldog, ha beteljesült. A beteljesületlen szerelem pedig maga a tragédia: sokan megsérülhetnek benne.</div>
</div>
<div>
Erre persze azt is mondhatnánk, hogy: “Ha boldog szerelmet szeretnél, hát tegyél érte!” De, vannak bizonyos akadályok, amik harccal sem győzhetőek le. A körülmények szabhatnak bizonyos gátakat. Olyan gátakat, amelyeken áttekinthetsz, félig akár át is lendülhetsz a túloldalra, de teljesen mégsem léphetsz át felettük. Vannak olyan korlátok a szerelemben, amik lehetetlenné teszik két ember boldogságát. Legyen az a múlt, az eltérő etnikum, a különböző vallási nézetek, a családi háttér, az esetleges sérelmek és viszályok, a másik fél érzelmei, és még sorolhatnám. Ezek persze bizonyos kereteken belül legyőzhetőek, de vannak olyan esetek is, amikor “minden a kapcsolat ellen dolgozik”. Amikor egy szerelem boldogságához, azaz két ember boldogságához túl sok áldozatot kéne hozni és több lélek sérülne, mint épülne érzelmileg.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
A <i>Nap nap után</i> története éppen ezért oly fájdalmas és valóságos egyben. Mert “A” életében szó sem lehet beteljesült szerelemről. Ha átverekedné magát a szerelme útjában álló rögös úton, az azt jelentené, hogy minden egyes ember életét, akik testében reggel felébred, kockára tenné. Mások boldogságát tenné tönkre mindössze egy nap leforgása alatt, miközben Ő minden napját egyetlen lánynak szentelné - nap mint nap más emberként. És annak az egy lánynak, Rhiannonnak is felforgatná az életét: hiszen sosem lehetnének kiegyensúlyozott család, nem lehetne közös gyermekük. Kizárólag olyan kapcsolatuk lehetne, ami a jelenre épül, ami kötöttségek nélkül működik. Családok szakadnának szét egyetlen szerelemért...</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Mindennek ellenére létezhet mód a kapcsolatuk stabilzálására. Igaz, az is végzetes következményekkel járna...</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Mit vagyunk hajlandóak feláldozni a boldogságunk érdekében? Félredobnánk mindent a szerelemért? Képesek lennénk más életeket megkeseríteni, vagy ami még rosszabb, tönkre tenni azokat önnön boldogságunk fényében? Lennénk oly önzők, hogy mások érzelmeire fittyet hányva a saját szerelmi életünket építgessük? Ezekre a kérdésekre mindenki csak saját maga tud választ adni. És természetesen nem is lehet általánosságban megválaszolni őket: egyénenként más és más értékrend szerint élünk, más és más körülmények között keressük a boldogságunkat. Na, és itt van még ez a kérdés is: Mennyivel előrébb való egy másik ember boldogsága a miénktől, illetve fordítva? Egyáltalán van olyan, hogy két (vagy több) ember közül az egyik boldogsága fontosabb, mint a másiké (vagy a többségé)? Nem hiszem, de ez a dolgokon nem változtat: egy szerelem akarva, akaratlanul tud fájdalmat okozni nekünk és a környezetünknek egyaránt.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8qa9ULUYvocW6zD3WYXpM4sLUX1414PLNRo0M81cZ3-YxQxR2SkjXjcTYZJqHmoHHXLK4tZIRxNGqOTamjM9iUArY8HexK2IuprCYIS85dxvBHHhAPaptADZwvbWxtsOUCki4PDOyhOY/s1600/nn3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="697" data-original-width="960" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8qa9ULUYvocW6zD3WYXpM4sLUX1414PLNRo0M81cZ3-YxQxR2SkjXjcTYZJqHmoHHXLK4tZIRxNGqOTamjM9iUArY8HexK2IuprCYIS85dxvBHHhAPaptADZwvbWxtsOUCki4PDOyhOY/s320/nn3.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Napok száma, mint fejezetek.</td></tr>
</tbody></table>
Maga a történet tehát rendkívül elgondolkodtató, több kérdést is felvet a szerelemmel kapcsolatban. A könyv hangulata kissé mélabús mégis kalandokkal teli: "A" érzelmi vívódása mindamellett, hogy gondolkodásra késztetett, picit le is hangolt; nemigen szórakoztam a kötet olvasása közben. A sorai negatív eszméket, feltevéseket, érzéseket váltottak ki belőlem, amik folytán a saját érzelmeimet vizsgálgathattam. Ez a komorság végigvezetett a mű egészén, ám mégis kíváncsian követtem nyomon a két fiatal sorsát. A könyvet befejezve pedig teljesen azt kaptam, amire vártam: egy történetet, ami segít elmerengeni a saját érzelmeimen és ami bizonyítja azt, hogy a szerelem nem mindig elég a győzelemhez. Hogy a szerelem nem fog mindig győzedelmeskedni. Hogy nem lehet mindent felrúgni a boldogságért, nem mindig lehetünk boldogok a szerelemben. És bár egy erős függővéget kapunk a sztori végére, számomra már lezárult a történet: én beérem ezzel a tanulsággal.<br />
<a name='more'></a><br />
A kis érzelmi kitérő után egy hangyányit szót ejtenék a szereplőkről és azokról az elemekről, amiket hiányoltam a <i>Nap nap után</i>ból.<br />
Kezdeném rögtön "A"-val, aki igencsak egy összetett személyiség - ami nem is csoda, hisz minden nap más testben ébred. Nem kedveltem és nem is rühelltem, mondhatni közömbös maradt számomra a karaktere. <b>Tetszett az elképzelés: minden nap egy új élet számára, ám szerintem a jelleme lehetett volna jobban körvonalazott. A személyiségéből nem derül ki sok minden, </b>véleményem szerint minden testben egy kicsit mássá vált. Éppen ezért is gondolom úgy, hogy a külsőnk valamilyen szinten meghatároz minket, a stílusunk és a szokásaink meglátszanak a testünkön. Tehát nap mint nap más szokásokat ölt magára, azt, amit a teste megszokott: dohányzás, túlzott éhség, jó magatartás, depresszió, stb. Nem képes önmaga lenni, mert sosem lehet önmaga. <br />
Mindig más és más lesz, így formálódik a jelleme. Éppen ezért nem tudom elképzelni, azt, hogy egy "bolyongó lélekbe" igazán bele lehet szeretni.<br />
Rhiannon igaz szerelemre vágyik. Törődésre, amit "A"-tól meg is kap - ez valószínűleg eléggé imponál neki. Ám, úgy gondolom, hogy nem lehet <i>szerelmes</i> egy olyan lénybe, aki tulajdonképpen nem képes önmaga lenni a körülményeket tekintve. Egy ember lehet igényes vagy igénytelen, vonzó vagy nem vonzó számunkra, ez pedig merőben meghatározza az érzelmeinket felé. "A" nem tehet semmit a külsője érdekében, nem választhatja meg a stílusát és <i>ha egy igénytelen személy testébe bújik, akkor Ő is azzá válik</i>. <i>Igen, rettentő fontosak a belső tulajdonságok, de emellett fontos a kisugárzás is, ami <b>nem csak</b> a személyiségünkből adódik</i>. A külső sok mindent elárulhat egy adott személyről, de épp ellenkezőleg, meg is tévesztheti a környezetét.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1-vpsqwskFnPnmTBCZ0QOEKmuTVJErqyiRyrAErz2IFynNCoq0ALYw4NlRGxtiv1DwnhDKcQM1jyW0tH1lbDIoAe96SYFVCWMdEQ06xcS-2pJ1lKEmXKZOnrtMVQfADdQF9pkzh7HQaQ/s1600/nnu2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1-vpsqwskFnPnmTBCZ0QOEKmuTVJErqyiRyrAErz2IFynNCoq0ALYw4NlRGxtiv1DwnhDKcQM1jyW0tH1lbDIoAe96SYFVCWMdEQ06xcS-2pJ1lKEmXKZOnrtMVQfADdQF9pkzh7HQaQ/s320/nnu2.jpg" width="320" /></a>Ami a két fiatal között történik, szerintem nem igaz szerelem. Talán én látom rosszul, de számomra teljesen más képet fest ez a történet. "A" egy biztos pontot keres az életében, szeretetre vágyik. Rhiannon épp ugyanezt érzi, rettentően szeretethiányos.<br />
<b>De elég ez egy szerelemhez, mi több egy kapcsolathoz? Milyen jó, ha találsz valakit, akivel egy hullámhosszon vagy. Milyen jó érzés az, amikor valaki <i>tényleg</i> megért. De ez még nem biztos, hogy szerelem. Fellángolás, hirtelen boldogság, biztonságérzet. Mindez nem feltétlenül elég egy boldog kapcsolathoz. <u>Miként húzol ki valakit a gödörből, ha Te magad is lent ragadtál?</u></b><br />
Ez az én szerény véleményem a főszereplőkről és az érzéseikről. Mindezek ellenére, megértem, ha fellobbant közöttük egy szikra, csak úgy gondolom, hogy ez a románc nem lehet hosszú életű, mivel instabil érzelmeken alapul.<br />
<br />
Amit pedig nagyon hiányoltam: magyarázat "A" életére, arra, ami vele történik. Annyira foglalkoztatott, hogy miért is jelenik meg minden nap egy új testben, hiszen ez a különös dolog keltette fel az érdeklődésemet a fülszövegben. Nos, választ nem kaptam, ami picit csalódottsággal tölt el.<br />
<br />
Összegezve a kétes érzéseimet a könyvvel kapcsolatban:<br />
Maga az elképzelés szerintem <b>fantasztikus</b> és <b>roppant különleges</b>. Egy lélek, aki minden nap más testben ébred fel... ez nagyon fantáziadús. Ám, én ennek az egyedi léleknek egy valós személyiséget adtam volna, akin az is érződik, hogy nem csak egy törődő lélek. <b>Rhiannon jelleme pedig számomra semmitmondó és kissé unalmas is</b>, tehát a karakterábrázolás nálam sajnálatos módon nem aratott sikert.<br />
Filozófiai, lélektani értelemben a szerelemről való elmélkedés viszont meglepően elnyerte a tetszésemet. Esélyem volt a beteljesületlen és bonyolult szerelmi vívódás legmélyére tapintani, átgondolni és megformálni a véleményemet a témával kapcsolatban. Sok mindent átértékeltem magamban ezáltal, képes voltam realizálni a fájdalmas szerelem olyan oldalát, ami csak sebeket eredményez. Eljutottam arra a pontra, hogy belátom: a szerelem, vagy <i>amit annak hiszünk</i> nem mindig végződik <i>happy end</i>del, és bizony túl kell lépni azokon az intenzív érzéseken, amiket hiába érzünk, sosem fognak boldogságra lelni.<br />
<b>Felesleges egy olyan utat járni, ami tudod, hogy nem vezet sehová.</b><br />
<br />
Ez a könyv megtanított arra, hogy a boldogságot elsősorban ne másokban, hanem magamban keressem. Úgy döntsek, ahogy az nekem a legmegfelelőbb, azt csináljam, amit szeretek és úgy éljek, ahogy azt én akarom.<br />
Ne másokat mentsek meg a bánattól, az elkeseredettségtől, az elveszettségtől és a magánytól, hanem saját magamat. Aki ki akar mászni a szomorúsága gödréből, az előbb-utóbb úgyis felülkerekedik a negatív érzésein.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ezt csak így idetenném a végére ;)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Bullet For My Valentine - Over It</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/BXPzxF17v3U/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/BXPzxF17v3U?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-9092476769209245692018-03-23T21:55:00.000+01:002018-03-23T21:55:08.403+01:00High Fantasy Book Tag<div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b>Sziasztok! :)</b></span><br />
<br />
A mai napon egy book taggel érkeztem, amire már majdnem 3 hónapja(!) kihívtak a Moly.hu-n, csak eddig nem igazán volt rá időm és kreativitásom.<br />
Hogy így előre letisztázzam, a fantasy számomra az a műfaj, amit nagyon megkedveltem az utóbbi időben, és mivel ezalatt a rövid idő alatt elég kevés ilyen témájú olvasmányom volt, próbálkozom bepótolni a lemaradásomat a közeljövőben. :D<br />
Szóval itt is köszönöm szépen a felkérést a tag kitöltésére, szuperül szórakoztam a válaszok írásával.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxhkuoQ7WlyNXXyLbQBS30coLtcyFKII0F6qBQURFsCXpZZd9P8ZbEHcNYOIoKeQrkpPEdeseKTodCKPkaRnYW_Tt52dmaErU_tXdarN78etqqVQJuTwB61H7A3-dWMeCl3bsmaJHyUW4/s1600/hfbooktag.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="1136" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxhkuoQ7WlyNXXyLbQBS30coLtcyFKII0F6qBQURFsCXpZZd9P8ZbEHcNYOIoKeQrkpPEdeseKTodCKPkaRnYW_Tt52dmaErU_tXdarN78etqqVQJuTwB61H7A3-dWMeCl3bsmaJHyUW4/s400/hfbooktag.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Bátorkodtam megtoldani a kérdéssort +1 elemmel, ami szerintem frankón beleillik ebbe a book tag-be. Remélem ezzel a tettemmel nem szegek szabályt, mert úgy gondolom, talán más is szívesen válaszol rá. (Ezt a legutolsó kérdés után biggyesztettem be.)</div>
<div>
<br /></div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><i><b>1. Melyik a kedvenc térképed egy könyvben? </b></i></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHKa0hxo-5kXkEjib_2RiAiK3A3gdkMXFnvKTrJA6K75NrMZjVWUIUzu_U-zxH3RYakg6WFBDkd31UZgAQq7_k4S-wDairOl4w2GI86Rdf_0GE1y8OVDk1Su6GEnedoRuLEGzeVd92jVM/s1600/qos2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="960" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHKa0hxo-5kXkEjib_2RiAiK3A3gdkMXFnvKTrJA6K75NrMZjVWUIUzu_U-zxH3RYakg6WFBDkd31UZgAQq7_k4S-wDairOl4w2GI86Rdf_0GE1y8OVDk1Su6GEnedoRuLEGzeVd92jVM/s320/qos2.jpg" width="320" /></a></div>
Miszerint alig két olyan könyvet olvastam, amiben térkép van, ezért elég egyszerű választanom. Sarah J. Maas - Üvegtrón sorozatának világa mellett voksolok, így <b><i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Erilea</span></i></b> térképe nálam a befutó. Szerintem nagyon szép munka. :)<br />
Az értékelésem a sorozatról így mellesleg megemlítve <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/search/label/%C3%9Cvegtr%C3%B3n-sorozat">ITT</a> olvasható. ;)<br />
<i>Széljegyzet: ne lepődjetek meg, még párszor meg fogom említeni az Üvegtrón-sorozatot ebben a bejegyzésben.</i><br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b><i>2. Királyi palota – ami kiemelkedik a tájból. Mondj egy olyan tavalyi olvasmányt, ami kiemelkedett a többi közül. </i></b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg8kOvIKoDj5SYyA-fLsmaVoKM-IE3x16HRywvikD2OJzHZ2eeCRlhIztUBYLV5ljhTk4CXQf2TVn_fzaTqEDbkc4mYgsY3K4LCLZNUKfRPAeWG_XnTIEAnKjLS93V-TwDTwVeRZYQFxY/s1600/alaska.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="480" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg8kOvIKoDj5SYyA-fLsmaVoKM-IE3x16HRywvikD2OJzHZ2eeCRlhIztUBYLV5ljhTk4CXQf2TVn_fzaTqEDbkc4mYgsY3K4LCLZNUKfRPAeWG_XnTIEAnKjLS93V-TwDTwVeRZYQFxY/s200/alaska.jpg" width="150" /></a></div>
Nehéz végigpörgetnem magamban az összes tavalyi olvasmányomat, tekintve, hogy 100 könyvet olvastam 2017 során. :D<br />
Voltak jó regények, amik a kedvenceimmé váltak, de kevés az, amire azt mondanám, hogy kiemelkedő volt. Így nem is csoda, hogy egy John Green kötetet választok erre a nemes címre: az <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>Alaska nyomában</i></b></span> egy elgondolkodtató, szórakoztató, de mégis szívszorító történet. Szeretem John Green stílusát, hogy mindig komoly témákkal foglalkozik, na meg hogy mindegyik karaktere egyedi és érdekes. Az Alaska nyomában számomra egy nagyon megindító sztori volt, ami mindamellett, hogy kalandos, fájdalmasan valóságos is egyben.<br />
Aki még nem olvasta, és szereti a filozofikus hangvételű könyveket, annak bátran ajánlom a figyelmébe! :) Az értékelésem <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/2017/08/john-green-es-nagy-talan-alaska-nyomaban.html">ITT</a> olvasható róla.<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b><i>3. Királynő – vannak tesze-tosza királynék, és vannak a belevaló, uralkodásra szánt királynők. Mondj egy utóbbit, azaz egy erős női karaktert! </i></b></span><br />
Mivel valószínűleg erre sokan azt válaszolják, hogy Celaena Sardothien az Üvegtrónból (ami amúgy egy korrekt és szuper válasz) ezért én inkább egy másik női karaktert választanék. :D<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjKc5OPYhwlPP46abEJEzyPKoRzEiTyXQLvxxjAkAd1bAFSOIMnYIAzQYXk28qOhs5qYndPDTKU-R_-r6mvc0FdfsPh0Tp-1fAuNSDWHYBOhk4MGqE6XwmHxo_T6DqrQsbdKqL1SNEOAM/s1600/devilskiss1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjKc5OPYhwlPP46abEJEzyPKoRzEiTyXQLvxxjAkAd1bAFSOIMnYIAzQYXk28qOhs5qYndPDTKU-R_-r6mvc0FdfsPh0Tp-1fAuNSDWHYBOhk4MGqE6XwmHxo_T6DqrQsbdKqL1SNEOAM/s200/devilskiss1.jpg" width="200" /></a>- <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>Billi SanGreal</i></b></span> története nem túl népszerű, ám én nagyon szerettem ezt a duológiát <strike>(azaz azt hiszem duológia, nem jelent meg több része)</strike> mert fordulatos kis történet. Billi egy igazán belevaló fiatal lány, aki természetfeletti lények ellen harcol. Nappal iskolába jár, este pedig izzasztó kiképzések során vesz részt, hogy szembeszegülhessen a gonosszal. Bár az első része, <i>Az ördög csókja</i> számomra kissé vontatottra sikeredett, a második része kárpótolt az észveszejtő csatajeleneteivel. Ha felkeltette a sorozat az érdeklődésedet, <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/2017/11/kaland-templomosokkal-billi-sangreal.html">ITT</a> elolvashatod róla a véleményemet! ;)<br />
És mert nem tudok, <b>nem akarok</b> csak egyetlen egy erős női karakter mellett dönteni, ezért megemlítenék még kettőt. Tudom, túlteljesítem a feladatot, de ha erős, független nőkért kell kampányolnom, akkor szinte magam előtt látom Kedves Angoltanárom arcát, nevezzük <b><i><u>Mrs. P.</u></i></b>-nek, aki időről-időre szereti népszerűsíteni a feminzimus eszméjét az osztályunk körében. Így legalább tudom, hogy nemes célból sorolok fel több vagány női karaktert, hiszen Mrs. P. biztos büszkén veregetné meg a vállamat e tettemért. :D<br />
<br />
- <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>Draka</i></b></span> (Christie Golden: Warcraft - Durotan): általában az orkoktól amúgy sem várhatnánk mást, mint szilaj erőt, nemde? Draka nem csak hogy fizikailag erős és izmos, de az észjárása is gyors, na meg lelkileg is megedződött. Egyedül, száműzöttként nőtt fel messze a társaitól, s mégis szelíd maradt a szíve. Küzdött önmagáért, a családjáért, a jövőért. (És aki nem csupán a könyvből ismeri a történetét, tudja, hogy egy napon anyai áldozatot hozott.)<br />
<br />
- <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>Coraline Jones</i></b></span> (Neil Gaiman: Coraline): egy kislány, aki bátrabb, mind közül. Na, nem mintha ő lenne az egyetlen ilyen merész szereplő, de számomra kiemelkedik a sorból. Coraline-t azért tartom erősnek, mert képes felismerni, hogy az élet nem mindig az, aminek akarjuk. Az élet néha unalmas és fakó. Coraline ráeszmél arra, hogy a víziók, a „tökéletes álmok" bizony veszélyesek és ártalmasak. Ha kíváncsi vagy e bátor kislány történetére, <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/2017/11/neil-gaiman-coraline.html">ITT</a> meglesheted róla az értékelésemet. :)<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b><i>4. Mágia – amit vétek lenne kihagyni. Mondj egy olyan elemet, ami nélkül számodra nem könyv a könyv.</i></b></span><br />
Számomra <b><i>nincs konkrétan egy elem</i></b>, ami a könyvet könyvvé teszi. Nekem az a fontos, hogy meg legyen a történetben <i><b>az a bizonyos valami</b></i>, amitől a szememben különlegessé válik. Ez lehet egy életszemlélet, egy karakter jelleme, egy gondolatfoszlány, vagy egy különös esemény, ami köré a könyv sztorija épül, stb., stb. Sosem keresek meghatározott dolgokat a regényekben: mindig a pillanatnyi hangulatomnak megfelelően választom meg a soron következő olvasmányomat, így általában sorsszerűen lepnek meg a fantasztikusabbnál fantasztikusabb könyvek.<br />
Tehát egy könyv akkor lesz A KÖNYV <strike>így csupa nagybetűvel</strike>, ha számomra értéket közvetít. Mindez a személyes ízlésemtől, érzelmi világomtól és élethelyzetemtől függ. :)<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b><i>5. Sárkány – egy mágikus lény, ami feldobja az egész könyvet. Melyik az a könyv, amin már egy sárkány se segített volna? </i></b></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix0GL4AEQg8xtAuMVnqSiLF_8zlDf70tiAm57D8HOXXJagzngDyuWtHjSBclXbJt0MXRxWz_pVtTvbl_wNHEqLOOe5NcDq6qZIkRhVxPIFRaYw-_6R4pjD51pUzF9gbtSdDrIQ_58SZbg/s1600/hof3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="676" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix0GL4AEQg8xtAuMVnqSiLF_8zlDf70tiAm57D8HOXXJagzngDyuWtHjSBclXbJt0MXRxWz_pVtTvbl_wNHEqLOOe5NcDq6qZIkRhVxPIFRaYw-_6R4pjD51pUzF9gbtSdDrIQ_58SZbg/s320/hof3.jpg" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Manon és Abraxos.</td></tr>
</tbody></table>
Széljegyzetként megjegyezném, hogy eddig csak egyetlen könyvsorozatot olvastam, amiben megjelennek a sárkányok (tudom, shame on me) viszont azt az egyet IMÁDOM. Igen, a híres-neves Üvegtrón-sorozatról van szó, amiben Manon wyvernje, Abraxos nagyon szeretnivaló. :) Oké, alapból Manon <i>badass</i> karakter, aztán egy igazán belevaló csajnak tényleg csak egy vagány sárkánya lehet. Na jó, most hogy az egekbe magasztaltam Abraxos-t és Manont, végre rátérnék a kérdés valódi megválaszolására, és abbahagynám a fangörcsömet. :D<br />
<br />
Szóval egy könyv, amin már egy sárkány sem segített volna. Én most szám szerint<b> nem</b> egy, hanem több ilyen regényt fogok felsorolni, csak hogy kiéljem gonosz vágyaimat, és utálatomat fejezhessem ki egyes kötetek iránt.<br />
<br />
- <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>A Szent Johanna Gimi</i></b></span>-sorozat. A humorossága ellenére nem éppen mondhatnám gyöngyszemnek ezt a sokak által kedvelt tini-dráma sorozatot. Most kár lenne leírnom róla hosszan a véleményemet, hiszen ezt előttem már kedves blogger-társam, <b>F. Mockingbird</b> megtette és nagyon szépen összefoglalta. S mivel teljesen egyetértek a nézeteivel, olvassátok el <a href="http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.hu/2018/02/februar-7-szerda-beszeljunk-szent.html">ITT</a> az Ő gondolatait az SzJG-ről. <i>Ha Neked sem a szíved csücske a sorozat, vagy csak épp ellentámadásba lendülnél, hogy megvédd hőn szeretett Rentai Reni naplóját, olvasd el bátran, és hagyj egy kommentet a bejegyzés alatt! </i>;)<br />
Szerény véleményem szerint Reni személyiségén egy káprázatos sárkány sem tudott volna segíteni, bár bele se merek gondolni, hogy az a lány egy sárkányt neveljen... szerintem minden nap együtt írnának házi feladatot, olvasnának és notebookot szorongatva rogynának a babzsákfotelükbe. <strike>Na jó, ez nagyon gonosz volt. :D</strike><br />
<br />
- <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>Obszidián-sorozat</i></b></span>. És újra egy olyan könyvet említek, amit <i>mindenki imád én viszont ki nem állhatok</i>. Na, mindegy, ízlések és pofonok... én nem estem hasra Daemon sziporkázó jelenségétől. :D A lényeg, hogy az UFO-k nem az eseteim, egyáltalán nem fogott meg ez a műfaj. Ha az idegenek sárkányok hátán repültek volna, akkor sem szimpatizáltam volna velük. Ezen nincs mit szépítenem, így érzek és kész.<br />
Érdekel róla a véleményem? <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/search/label/Luxen">ITT</a> megtalálod mind.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn4TWvS7xHUkEOSniLMlVkzEsdu2ahRdGc_bpBNMK7MJJ9t8SEDf4TtqBGQFZkAeRlxplg0BnQVEgKGSI6TKdxGFWZfDm6YWf-kL82K0OD1ACaQZC85RSG0PUSb8SZTe15m6ufrmmSpuk/s1600/wpm2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="626" data-original-width="640" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn4TWvS7xHUkEOSniLMlVkzEsdu2ahRdGc_bpBNMK7MJJ9t8SEDf4TtqBGQFZkAeRlxplg0BnQVEgKGSI6TKdxGFWZfDm6YWf-kL82K0OD1ACaQZC85RSG0PUSb8SZTe15m6ufrmmSpuk/s200/wpm2.jpg" width="200" /></a></div>
- <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>Wink Poppy Midnight</i></b></span>. A gyönyörű borítót leszámítva, nemigen tudnék olyan tényezőt <br />
megemlíteni a könyvről, amire azt mondanám, tetszett. Mert ez a könyv nem nekem íródott. Igazából már akkor sem tudtam, hogy miről is szól pontosan, de az biztos, hogy sárkányok nem repkednek benne. Ellenkező esetben csak még kuszább lenne a cselekménye.<br />
Ha elolvasnád róla az értékelésemet, <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/2017/03/april-genevieve-tucholke-wink-poppy.html">ITT</a> megtekintheted.<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><i><b>6. Varázsló – egy bölcs, idős, misztikus mentor, aki segíti hőseink útját. Mondj egy olyan karaktert, akire ráillik a leírás</b></i></span><br />
Őszinte leszek, tulajdonképpen nem tudok ilyen karaktert mondani. Csak egy „misztikus mentor" jutott az eszembe, méghozzá az Üvegtrónból jól ismert Elena. Viszont Elenára egyáltalán nem illik a bölcs jellemző. Aki elolvasta a sorozat ötödik részét, a Viharok birodalmát, az tudja, mire gondolok pontosan. Elenát úgy megutáltam a legutóbbi részben, hogy Adarlan királyának összes gonoszsága miatt érzett dühöm össze sem mérhető a nő iránt érzett gyűlöletemmel és megvetésemmel.<br />
Éppen ezért <i>maximum</i> <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i>Brannon Galathynus</i></b></span>t jelölhetném erre a pozícióra, de ő sem a legtökéletesebb. Úgyhogy az utolsó pontra sajnos nem tudok példát mondani. :D<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: x-large;"><b><i>+1 Te milyen karakter lennél szívesen egy fantasy regényben?</i></b></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFAQ_agRirLCut1ZZbrvKfbmVlI-mYo2Pm2-IYfdW1Mf3R7S4oRRsWzgNKpJ7X0V5azw-DoDUCnQG6JC4T4DtiPCmhuLtg3DQlf6CiPc7e51-0DU2bVwlAUj6-n6WPrAodRxtoLs21JRY/s1600/hfbooktag2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="360" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFAQ_agRirLCut1ZZbrvKfbmVlI-mYo2Pm2-IYfdW1Mf3R7S4oRRsWzgNKpJ7X0V5azw-DoDUCnQG6JC4T4DtiPCmhuLtg3DQlf6CiPc7e51-0DU2bVwlAUj6-n6WPrAodRxtoLs21JRY/s200/hfbooktag2.jpg" width="112" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szemem fényei! *-*</td></tr>
</tbody></table>
Az egyszer biztos, hogy valami gonosztevő. :D<br />
Bár, 8-10 évesen tuti tündér vagy sellő akartam volna lenni, most már tudom, a lelkem mélyén egy igazi boszorkány vagy démon szerepét tölteném be.<br />
Amilyen makacs, akaratos és kritizáló jellem vagyok, nem mellesleg kötözködő, nagyszájú és hirtelen haragú, a családom és a barátaim is hasonló véleménnyel lennének a lényem felől.<br />
Például Feketecsőrű Manon imádnék lenni... igen, <i>ezer százalék</i>, hogy egy Manon kaliberű boszi lennék. Boldogan repülném be Erilea gyönyörű táját Abraxos hátán, és valószínűleg hatalmasakat kacsintanék a gyönyörű szép kék szemű Dorian Havilliard hercegre. ;)<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ennyi lett volna ez a book tag, ha Te is kitöltenéd, vidd bátran! :)</span><br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"> Én egy blogtársamat hívnám ki, Róla már volt szó ebben a bejegyzésben.</span><br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i>Mockingbird, a <a href="http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.hu/">Magamban beszélek blog</a> egyetlen úrnője, </i>remélem elfogadod a kihívást! ;)</span><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Ha már természetfeletti lények, itt van a Skillet-től a 'Szörny'. :D</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Úgy ideillik. :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Skillet - Monster</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/1mjlM_RnsVE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/1mjlM_RnsVE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-9166279911930333132018-03-22T13:34:00.000+01:002018-03-22T13:35:14.353+01:00Elle Kennedy: The Score - A pont (+18)<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkoY-AF5fOMSH8x78Zhrn2SnLHH-Nqe1DLVKbdPnb4Q3K5an3D7x5gp-RYYzuPu4CCbrnq7WdIgAoRtGEAIyQZGUB9hRNX1zpYezalZMnC1MQ8eDqEKqEMeGEohuAH4WvBRzFuOgu-yfw/s1600/thescore.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkoY-AF5fOMSH8x78Zhrn2SnLHH-Nqe1DLVKbdPnb4Q3K5an3D7x5gp-RYYzuPu4CCbrnq7WdIgAoRtGEAIyQZGUB9hRNX1zpYezalZMnC1MQ8eDqEKqEMeGEohuAH4WvBRzFuOgu-yfw/s320/thescore.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><u>Dióhéjban:</u></span> Allie Hayes nem az a fajta lány, aki az egyéjszakás kalandjairól híres, épp <br />
ellenkezőleg: az eddigi kapcsolatai mind hosszútávúak voltak, ám a mostani szakítása az exével teljesen összetörte. Zavarodott, szomorú és egyedüllétre vágyik, ám az ex, Sean mindenáron találkozni akar vele. Ezért a hokis-srácok házába "menekül" egy kis nyugalom reményében, csak arra nem számít, hogy a jóképű, szexi „csajozógép" Dean Di Laurentis lesz a felvigyázója. És mint megannyi lány, aki Dean közelébe kerül, Ő sem tud ellenállni a srác csábításának...<br />
Dean Di Laurentis bármelyik lányt megkaphatja: és ezt ki is használja. Viszont a csajok tudják, hogy ez a srác pár alkalomnál többet nem akar tőlük; kapcsolatról meg szó sem lehet. Amikor Allie berobban az életébe, Dean csak többet, többet, és többet akar a lánytól, ám Allie hallani sem akar a folytatásról. Na, de ha a híres-neves Di Laurentis akar valamit, azt meg is szerzi. De nem is sejti, hogy többet is kaphat az érzelmek nélküli, vággyal fűtött estéktől...<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><u><br /></u></span>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><u>Gondolataim:</u></span><br />
Igen! Pont erre volt szükségem!<br />
<u><br /></u>
<u><b>Közérdekű közlemény:</b></u><br />
<b>Ha egy egyedülálló nő vagy, aki szereti a romantikus/erotikus regényeket, és éppen egy eseménytelen hét után egy eseménytelen hétvégét töltesz el magányosan, akkor ez a könyv tökéletes választás! Kalandos, pikáns, szívet tépő és rettentően humoros. Nem fogsz csalódni! :)</b><br />
<br />
Nos, igen... éjt nappallá téve faltam az oldalait és villámsebességgel olvastam a sorait. Hihetetlen, mennyire magával ragadó a cselekménye és milyen fantasztikus kikapcsolódást nyújt a szereplők érzelmi vívódásait végig követni.<br />
És hogy mitől válik ez a könyv frenetikussá? Most elárulom! ;)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><b><u>Figyelem! +18-as tartalom!</u></b></span></div>
<a name='more'></a><br />
Elsősorban megemlíteném Elle Kennedy mindennapi, ám mégis kedvelhető karaktereit. Őszinte leszek, a szereplők jellemének kidolgozása egyáltalán nem tökéletes: az írónő nem igazán fektet arra hangsúlyt, hogy összetett, teljesen egyedi szereplőket alkosson. Persze, mindegyikük rendelkezik sajátságos vonásokkal, de alapvetően mindegyik női-, és férfi főszereplő hasonlít egymásra az „alap természetében". Ilyesmi elő sem fordulhatna mondjuk egy <i>John Green</i> regényben, de ugye az teljesen más tészta. :D<br />
Tehát véleményem szerint nem is szükséges az, hogy ebben a történetben két bonyolult lelkivilágú főszereplő életszakaszát kövessük végig, ugyanis a sztori sikeressége a gördülékeny, pezsgő hangulatában rejlik.<br />
És bár maga a történet egy könnyed, romantikus olvasmány, fel-felbukkan pár magánéleti probléma, amivel Alllie-nek és Dean-nek is meg kell birkóznia.<br />
<u><br /></u>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinr1LLS-PDX95veQpYbNzzJoMijDfUCDoNWd1bSdTq7CpLLsayjXcLp4XHJCTHRzw2HwcXvvjOLNJV6diH5Bi3Z6tMHWXWnvCj4PKdrXXhsWbW3az91N47t91b6fx4cOPDuVj4pqQLBL4/s1600/thescore2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="540" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinr1LLS-PDX95veQpYbNzzJoMijDfUCDoNWd1bSdTq7CpLLsayjXcLp4XHJCTHRzw2HwcXvvjOLNJV6diH5Bi3Z6tMHWXWnvCj4PKdrXXhsWbW3az91N47t91b6fx4cOPDuVj4pqQLBL4/s320/thescore2.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">#errevanszükségem</td></tr>
</tbody></table>
<u>De mégis miért olyan szédületes <i>A pont</i>?</u><br />
A történet mézédes fiatalsága, a bimbódzó szerelem varázsa és a pimasz humora miatt. Ne azt várjuk ettől a regénytől, hogy majd választ ad a párkapcsolati problémáinkra, és főleg ne azt, hogy órákon át tartó gondolatfoszlányokon fogunk filozofálgatni általa.<br />
Ez a könyv csodálatos választás a kikapcsolódásra. Igaz, 400 oldal tán megrémíthet valakit, de aggodalomra semmi ok: úgy elröppen ez a pár száz oldal, mint a szélvész.<br />
Allie és Dean kapcsolata perzsel a forróságtól: szikrázó vonzalmuk átüt a lapokon, amit igazán élvezetes végigkövetni fejezetről fejezetre. A párbeszédeik mulatságosak, az együtt töltött perceik pedig <i>vadak-szívmelengetőek-kalandosak-szívszaggatóak-idegtépők-megmosolyogtatóak-imádnivalóak</i>. Egy kifejezésbe tömörítve, ez a regény egy <b>érzelmi tenger</b>, amiben az Olvasó kedvére lubickolhat. Az én tanácsom: vesd bele magadat bátran, ha bírod az efféle hullámokat! ;)<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">„– Akkor most elmondom, mi lesz. Először is dugunk egy jót, hogy enyhítsük a feszültséget. Aztán rendelünk pizzát, hogy visszanyerjük az erőnket, és ha végeztünk a kajával, jöhet a második menet. Na, mit szólsz? (…)</span></i></div>
<i></i><br />
<div style="text-align: left;">
<i><i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">– Gondolkoztál már azon, hogy felkeress egy terapeutát a kényszerképzeteid miatt? – érdeklődöm udvariasan. – Csak mert teljesen kizárt, hogy mi ma este dugni fogunk egymással.</span></i></i></div>
<i>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">– Hát jó. Akkor legyen egy laza orál.</span></i></div>
</span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">– Vagy inkább kopj le!</span></i></div>
</span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">– Utolsó ajánlat: tapi és dörgölőzés</span></i></div>
</span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">Jesszusom, ez a srác javíthatatlan."</span></i></div>
</span></i></blockquote>
<div>
A kötet fő szerelmespárján túl felbukkannak az előző részekből jól ismert karakterek is, akik mellékszereplőkként nem sok vizet zavarnak. Hiszen, az „ő idejük már lejárt": most a csajmágnes Dean van terítéken.<br />
Dean, aki a maga fura módján nagyon is kedvelhető jelenség - igaz barát, kitartó jellem és jószívű srác. Cselekedetei megmosolyogtatják az Olvasót, megjelenése pedig elrabolja a hölgyek szívét. Nem csoda, hogy Allie Hayes-nek is megakadt a szeme a lassan férfivé érő Dean-en; Allie a legjobb hatást gyakorolja rá, s kisfiúból érett, érző srácot farag.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS3bne8yaX53oa3DkiEDFZd-EXNLIxSWsNU7_EoqLIH0Vb4jS8a949O7Zwu83lz3JsnpMAYjrk2or-6SvfG2hE7-R7GENp3-6pH760Ker8rWmfN6l8D2PorHgoZJ5KtzNK0H4FPTLVcH4/s1600/thescore3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="565" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS3bne8yaX53oa3DkiEDFZd-EXNLIxSWsNU7_EoqLIH0Vb4jS8a949O7Zwu83lz3JsnpMAYjrk2or-6SvfG2hE7-R7GENp3-6pH760Ker8rWmfN6l8D2PorHgoZJ5KtzNK0H4FPTLVcH4/s320/thescore3.jpg" width="320" /></a>Az <i>Off-Campus - sorozat</i> eddig magyarul megjelent kötetei közül ez a legpajzánabb rész; a <i>The Score - A pont</i>ban jelenik meg a legtöbb ágyjelenet és perverz gondolat/cselekedet. Az írónő ebben a könyvben ír részletesebben egy-egy aktusról, ebben fejti ki leginkább, mit érez át Allie (vagy éppen Dean) amikor együtt van a másikkal. Én ezt őszintén nem bántam; sosem voltam prűd vagy éppen zárkózott az ilyesfajta tartalmak felől - mondhatni, inkább kíváncsi voltam az ember vágyainak sokféleségére. :D<br />
Így ki merem nyilvánítani, hogy a történet nem csak a romantika és a humor tekintetében ütős, mivel az erotika vonalán is gazdag világot nyit meg. Helyenként kissé olcsó szókészletet használ, bár nem tudom, hogy ez csak a fordítás hibája, vagy eleve ilyen az eredeti nyelven is. Ezt a pici észrevételt félretéve, valóban forróságtól parázslik a sztori ezen szála.<br />
<br />
Az apró hibái ellenére megkapó és üdítő olvasmány: jó döntés volt leemelni a polcról és belemerülni a lendületes cselekményébe. Magával ragadott és ellazított. :)<br />
<br />
Összességében elmondhatom, hogy egy csodás könyvélményben volt részem. Mindent összevetve csak ajánlani tudom, hiszen ez a regény tökéletes választás egy olyan napra, amikor éppen relaxálni vágyik az ember lánya.<br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">Ha Te is éppen egy ilyen kalandra vágysz, ne habozz fellapozni! ;)</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Amit sokat hallgattam az olvasása közben:</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Asking Alexandria - Not The American Average</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/l7Fi8-7HRhc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/l7Fi8-7HRhc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-79363042775706332702018-03-21T15:00:00.000+01:002018-03-21T15:00:27.733+01:00Hogyan másszunk ki a gödörből?<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">Sziasztok! </span><br />
<br />
Ahogy az talán a bejegyzések számából is látszik, a 2018-as évem nem éppen kezdődött rózsásan, azaz nem igazán alakult úgy, ahogy én azt terveztem. A februári tetőpontom után igencsak lejtős út következett, és hamar a gödör alján találtam magamat. Hetek óta úgy telnek a hétvégéim, hogy magányosan búslakodom az ágyamon összeroskadva, szomorú zenéket hallgatva és csokit zabálva. Tehát önmagamat taszítom csak még inkább a nyomorúságos önsajnálatba, aminek ideje véget vetnem. <i>Elég volt az önmarcangolásból! </i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIlg1RYRa6uMK7oMwngXUzaEfgThfKRSXjkrB4mVpsjriyPqDKev3tpOin2173NUfMxOgsNxEyyams_4an7FELB84QX0h9XxCGV5NCmRMWu5b0qz-i5QxwXIJFpxX-TpR_OGHLwJYWW4s/s1600/29468373_1719514544809961_3128523898610515968_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="607" data-original-width="960" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIlg1RYRa6uMK7oMwngXUzaEfgThfKRSXjkrB4mVpsjriyPqDKev3tpOin2173NUfMxOgsNxEyyams_4an7FELB84QX0h9XxCGV5NCmRMWu5b0qz-i5QxwXIJFpxX-TpR_OGHLwJYWW4s/s400/29468373_1719514544809961_3128523898610515968_n.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
A minap egy idegen objektív tekintetével vizslattam a jelenlegi helyzetemet, és őszintén elszörnyedtem. Bezárkózom, szomorkodok, negatív vagyok és nem vagyok hajlandó tenni mindennek ellenére. Ráadásul még meg is fáztam, így hát akarva-akaratlanul is a négy fal közé kényszerültem zárkózni, de megfogalmazódott bennem egy gondolat: <i>„Miért nem hagyok már fel ezzel az átkozott önsajnálattal? Ezzel nem leszek előrébb, sőt csak ártok vele.” </i><br />
<br />
Kijelenthetem, hogy elkezdtem felkapaszkodni a gödör falán, és megtettem az első lépéseket: felhagytam az önsajnálattal. <br />
<br />
Úgy döntöttem, kiírom magamból ezeket az érzéseket és gondolatokat, amik talán másoknak is a segítségére lehetnek. Nem picsogni akarok a fájdalmamról, és még véletlenül sem a világot akarom megváltani a legépelt szavaimmal. Csupán azt szeretném megmutatni, hogy nem csak a boldog pillanatokról, élményekről lehet írni, hanem a problémákról és azok áthidalásáról is.<br />
<b>Mindenkinek vannak rossz napjai, időszakai, amiket nehéz hátra hagyni, amiken nehéz túllépni. Számtalan élethelyzet kölcsönözhet olyan negatív érzéseket, amik fájdalommal járnak, amiket elszenvedünk és meg kell élnünk. De nem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a szomorúság, és az irányítson minket huzamosabb ideig.</b><br />
<a name='more'></a><br />
<u>A csoki és a pizza csak átmenetileg gyógyít.</u><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8j3eX7ufKgCuMApvI4lWUM03UgU7DYaXOBTkQa1CoKQlLR0ZL7pQWvGubywPKqr5u5hVFWCpXTsI_ZEh1J1Vi7pZYYfCbEqizryd1mzw7sj3EBLquo1mgvApQfiPoBhLFB7dqQ_oK9T0/s1600/29495973_1719516721476410_6592275702685368320_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="679" data-original-width="679" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8j3eX7ufKgCuMApvI4lWUM03UgU7DYaXOBTkQa1CoKQlLR0ZL7pQWvGubywPKqr5u5hVFWCpXTsI_ZEh1J1Vi7pZYYfCbEqizryd1mzw7sj3EBLquo1mgvApQfiPoBhLFB7dqQ_oK9T0/s200/29495973_1719516721476410_6592275702685368320_n.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nőnapom egy képen.</td></tr>
</tbody></table>
Igen, hetek óta csak ezen a két élelmen járt az eszem: pár hét alatt legalább négyszer rendeltem pizzát <br />
és minden nap ettem egy kis csokoládét. Állandóan búslakodtam és szükségem volt a boldogsághormonra: csak épp arra jöttem rá, hogy ezt nem folytathatom örökkön-örökké. Az egészségemnek cseppet sem tenne jót, ha ezeken élnék.<br />
Mindemellett az alkohol is fejbe kólintott: egy pohár bortól sírhatnékom támadt, szorongtam és letargikus üzeneteket írogattam egyes ismerőseimnek. Mindennek az lett a vége, hogy csak még rosszabbul éreztem magamat, és megbántottam másokat. Az alkoholnak van az a bizonyos hatása, hogy felerősíti a pillanatnyi hangulatunkat, érzéseinket, így esett meg ez az incidens is.<br />
<i>Hamar rájöttem, hogy ennek az őrült evési/ivási szokásomnak gyorsan véget kell vetnem, és le kell cserélnem a menümet finom gyümölcsökre, na meg teára. Nem süppedhetek bele az önsajnálatba még jobban, nem marcangolhatom magamat tovább. Ki kell másznom ebből a pokolból! </i><br />
<b><br /></b>
<b>Mi az, ami segített kilépni a melankóliából? </b><br />
<br />
Számomra a múlt pillanatai erőt adtak.<br />
Sokszor elmélkedem a múltbéli önmagamon, barátaimon, és a visszatekintés általában fájdalommal járt. A két-három évvel ezelőtti énem ezerszer felszabadultabb volt, nevetősebb és boldogabb. Ám, amikor a minap végig pörgettem magamról a mosolygós képeimet, nem fájdalom, hanem felismerés villant a tudatomba. Ugyanis, amikor 14 évesen 37 kilósan feküdtem a kórházban egész testemben fájdalmat érezve, akkor is ott volt bennem a remény és a küzdés; a küzdés, hogy a betegségem ellenére fel tudjak kelni a kórtermi ágyról és hazamenjek a szeretteim közé. <br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTaxes0hPSt8KJYbKazHeCPbTFN6iwHoznBSW3848L_ORpA3YzbBC2RhL4i6YuzwoL9V7ssPlBrg1t1U0qD1bIAqCWUXT-5U2hDGyuIpMSLjfaentmuLsGVt7VKLA0syJJGtCW0awSm7I/s1600/29468851_1719514538143295_6441572502928883712_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTaxes0hPSt8KJYbKazHeCPbTFN6iwHoznBSW3848L_ORpA3YzbBC2RhL4i6YuzwoL9V7ssPlBrg1t1U0qD1bIAqCWUXT-5U2hDGyuIpMSLjfaentmuLsGVt7VKLA0syJJGtCW0awSm7I/s320/29468851_1719514538143295_6441572502928883712_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">15 évesen, egy vásárlás alkalmával.</td></tr>
</tbody></table>
Szerencsére nem túl súlyos betegséggel diagnosztizáltak, állandó gyógyszer mellett karbantartható az állapotom. Viszont abban az időben, amikor „megtalált magának” ez a fránya kór, nagyon megviselt és fizikailag is legyengített, hiszen pár hét alatt 6 kilót fogytam. Voltam már azelőtt is beteg, de olyan szintű fájdalmat, mint amit akkor éreztem, nem tapasztaltam azelőtt. Ha akkor nem teszek rendet a gondolataim között, és nem határozom el magamat ily módon: <i>„Én igenis élni fogok, és küzdök. Csak 14 éves vagyok, előttem az élet, a rengeteg lehetőség. Nem ez a betegség fog megállítani és ledönteni a lábamról.”</i> – talán hosszadalmasabb lett volna a gyógyulásom. Az evéssel mindig is problémáim voltak, de akkor is magamba erőltettem azt az egy szelet kenyeret, azt a kis húst, pár szem gyümölcsöt. Meg akartam gyógyulni, nevetni akartam, bele akartam magamat vetni az életbe. Pár hónap alatt stabil lett az állapotom. <br />
<br />
<i>Miért írtam most le ezt?</i> Nos, néha még számomra is meglepő, hogy három-négy éve mennyire erős voltam lelkileg, milyen szinten lüktetett bennem a vér, mekkora akaraterőm volt. És ez a frenetikus energia adta meg most a kezdő löketet, hogy abbahagyjam az önsajnálkozást.<br />
<b>Ezzel miként szeretnék esetlegesen másoknak segíteni? Jó dolog nosztalgiázni, főleg, ha a múlt eseményei erőt adhatnak a jelenlegi helyzetünkben. Hasonlóan nehéz időszakot élsz át? Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt években (akár évtizedekben) volt már olyan pillanatod, amikor a padlón voltál. A padlón voltál, viszont fel tudtál állni. Meríts erőt saját magadból, a múltadból, azokból az időkből, amikor lelkileg és fizikailag is képes voltál túlszárnyalni egy nehézséget, ami után magadra találtál és kicsattantál az energiától. </b><br />
<br />
Számomra hatalmas segítség volt a múltam e szakaszának felidézése, ugyanis képes voltam átértékelni mindazt, amim van, ami körülvesz, aki vagyok. <br />
<br />
Átgondoltam, hogy bár nincs túl sok barátom, akik velem vannak, azért vannak mellettem, mert szeretnek. Ha nem szeretnének, nem viselnék el az őrült agymenéseimet. :D<br />
A közeli barátokon túl vannak olyan haverjaim is, akikkel tudok nevetni, eszmecserét futtatni, akikkel az időm egy része kellemesen telik.<br />
A szüleim támogatnak mindenben, bármikor fordulhatok hozzájuk tanácsért, és mindig arra törekednek, hogy a szám sarka felfelé görbüljön.<br />
És vannak azok a támogatóim, akik látnak bennem valamit, akik azt szeretnék, hogy sikereket érjek el az írásaimmal. Az Osztályfőnököm, a városi könyvtárban dolgozók, a blogom Olvasói, és bárki, aki valamilyen formában kifejezte bíztatását, véleményét, javaslatát. <br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2BYWKovOxwt6RkeXutGfbR09WX8TlsxWbL2eLBdTCVwkj7L5J_BGG_Xl__eQXcBRajXLs1VvMoR2b2vxhFCMw73NQDZvcAZlQPxJiRBgwse6V2cHTL_Mtqwy1jNtR_1NMoyNbtSJKVCM/s1600/29472329_1719514514809964_5389222583885365248_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="907" data-original-width="907" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2BYWKovOxwt6RkeXutGfbR09WX8TlsxWbL2eLBdTCVwkj7L5J_BGG_Xl__eQXcBRajXLs1VvMoR2b2vxhFCMw73NQDZvcAZlQPxJiRBgwse6V2cHTL_Mtqwy1jNtR_1NMoyNbtSJKVCM/s320/29472329_1719514514809964_5389222583885365248_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">'Utálok egyedül lenni"<br />
- itt épp a pillanatnyi érzéseimet közvetítem.</td></tr>
</tbody></table>
<u><b>Senki sincs teljesen egyedül!</b></u><br />
Persze, talán kevés ember vesz minket körül, és előfordul, hogy nem <br />
vesszük észre a felénk közeledő személyeket, de véleményem szerint a magányt leginkább saját magunknak okozzuk. A saját érzelmi gátjaink és félelmeink akadályoznak meg minket attól, hogy rátaláljunk a társaságunkra. Hetek óta ezt csináltam magammal, az önszánalom eluralkodott rajtam és bezárkóztam a saját világomba. Miért csináljam ezt? <b>Megéri éjszakákba nyúlóan üldögélni egyes-egyedül a szoba közepén szomorú dalokat hallgatva, önsajnálatba burkolózva? NEM!</b> Mert mind ehelyett lehetünk azokkal, akikkel jól érezzük magunkat. Ők nem keresnek? Hát, akkor majd mi megkeressük őket! Igen, sokszor merül fel bennem, hogy néha jól esne, ha úgy éreztetnék velem: „Van rám szükség.” Viszont arra jöttem rá, hogy ha makacsságból nem keresem mások társaságát, akkor szamár módjára szenvedek egymagamban.<br />
Tehát az én „világmegváltó” tanácsom ez: ha valakivel/valakikkel szívesen találkoznánk, akkor csak egyszerűen szóljunk neki/nekik. Ha nem alkalmas az időpont, vagy nincs kedv a kiruccanáshoz, legalább mi megpróbáltuk és tettünk valamit a magányosságunk ellen. <br />
<br />
<b>Az eddigieket összegezve: ha ki akarunk lépni a gödrünkből, merítsünk erőt magunkból, a múltból, a szeretteinkből, bármiből, ami számunkra örömet okoz, energiát kölcsönöz. Gondoljuk át, milyen értékekkel rendelkezünk, kik vesznek körül, kik vagyunk valójában. Tekintsünk mélyre és fedezzük fel azt, akik vagyunk, vagy akik lenni szeretnénk. Mindenkiben van valami, amit szerethet önmagában, amiben még fejlődhet, amiért érdemes élnie. Nincs értelme szapulni saját magunkat, hiszen ez a test, ez a lélek kísér végig minket minden egyes percünkben mindaddig, amíg majd szemfödél kerül ránk. Rövidke időt kaptunk, hát miért töltsük azt folytonos szomorúsággal és bánattal? </b><br />
<br />
Tudom, nehéz mindig az élet napos oldalát nézni, és sokszor kedvét szegheti az embernek egy-két negatív behatás, csalódás. De sosem szabad, hogy elnyomjanak ezek a borús gondolatok és érzések.<br />
Ha éppen nincs a közelünkben senki, akivel kikapcsolódhatnánk, és egyedül vagyunk a szomorúsággal, <u>akkor sem szabad engedni a komorságnak, hogy felülkerekedjen rajtunk. </u><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigs7V5c66y7AazP2Sr1YmecEQbBB9iUY2xByn2tsE03nwVSXrkt6HdD9J-zBiTccxVhDhZkI81Sec_zCptorW4tu4ACuon85u8pS_jDL6pT6B2C4iW3pewTmYHFd8M0X9nzpblHyqMHCQ/s1600/29432387_1719519648142784_2860835693905575936_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigs7V5c66y7AazP2Sr1YmecEQbBB9iUY2xByn2tsE03nwVSXrkt6HdD9J-zBiTccxVhDhZkI81Sec_zCptorW4tu4ACuon85u8pS_jDL6pT6B2C4iW3pewTmYHFd8M0X9nzpblHyqMHCQ/s320/29432387_1719519648142784_2860835693905575936_n.jpg" width="256" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Figyelemelterelés. :)</td></tr>
</tbody></table>
Én ilyenkor leginkább megnézek egy vígjátékot, vagy egy mesét, ami biztosan felvidít. Regényt/verset olvasok, mások blogját böngészem, írok a naplómba, vagy egyéb olyan tevékenységet folytatok, ami eltereli a figyelmemet a pillanatnyi bánatomról, vagy épp segít megérteni az aktuális érzelmi kavalkádot, ami bennem dúl. A lényeg, hogy tisztázzuk magunkban azt, amit érzünk, és képesek legyünk áthidalni a melankóliát. Csináljuk azt, amit szeretünk, foglalkozzunk a hobbinkkal, egyszerűen csak engedjük el a negativitást és koncentráljunk azokra a dolgokra, amik előrébb visznek minket. Legyen az relaxálás, tanulás, munka, az otthonunk szépítése, kertünk gondozása, bármi, ami a szívünket megmelengeti. <br />
<br />
<b>Nehéz időszakon mész keresztül? Ennek is vége lesz, csak kitartónak kell lenned. A boldogságot senki sem veheti el Tőled, viszont ha Te magad emelsz gátat a boldogságod útjába, akkor itt az ideje lerombolni ezeket az akadályokat! </b><br />
<br />
<i>Kedves Olvasó!</i><br />
<div>
<i>Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, hogy „meghallgattad” azt, amin keresztülmegyek. Lényegesen jobb a kedvem így, mindent kiírva magamból; remélem ezzel esetlegesen másnak is segíthettem. Hiszen mindenkinek vannak mélypontjai: tán tudtam egy kis fényt csempészni valakinek a napjába, aki épp önmarcangolásban szenved. Talán reményteli példát mutathattam valakinek, aki momentán úgy gondolja, nincs fény az alagút végén. Ha éppenséggel Te is hasonló cipőben jársz, mint amiből én léptem ki nemrég, akkor remélem a segítségedre lehettem. </i><br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">A történetek (legyenek valósak vagy képzeltek) arra vannak, hogy megosszuk másokkal. A tanulságot pedig vagy megfogadjuk, vagy nem. A lehetőségeinkkel élnünk kell. :)</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>A hangulathoz illő muzsika:</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Three Days Grace - Life starts now</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/bIJ1S3BrwH4/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/bIJ1S3BrwH4?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-47047648462714445752018-03-09T20:02:00.001+01:002018-03-09T20:02:10.785+01:00Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggeniaF9a-PqVgbLhLFgILYL0n9J7tdtjvQSCY3dHC7sZDGhEkpb-JWZlF_JeMjnwMplNTKLtJgcFhkXKi1lpa8Bjwb8SJIRbrW04SjTPbwqMg9qS_dD8wm-1LZEL_0gmzFdm7ISZ111M/s1600/a%25C3%25A9sd.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggeniaF9a-PqVgbLhLFgILYL0n9J7tdtjvQSCY3dHC7sZDGhEkpb-JWZlF_JeMjnwMplNTKLtJgcFhkXKi1lpa8Bjwb8SJIRbrW04SjTPbwqMg9qS_dD8wm-1LZEL_0gmzFdm7ISZ111M/s320/a%25C3%25A9sd.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><u>Dióhéjban:</u></span> Aristotle, vagy ahogyan a becenevén hívják: Ari egy gátlásokkal teli fiatal fiú. Magányos, nem találja a helyét, nem érzi magát jól a kortársai körében. Mígnem egy napon találkozik Dante-val, aki Ari ellentéte: vagány és belevaló, könnyen társalog bárkivel, na meg életvidám a nap minden egyes percében. A két fiú hamar barátságot köt és lassacskán megismerik egymás titkait, mély érzelmi beszélgetésekbe elegyednek. Olyan témákat járnak körbe, mint a barátkozás, a szülők, a magány és szomorúság, a szabadság, vagy épp a szerelem.<br />
Ez a történet két kamaszról szól, akiknek köteléke különleges és elgondolkodtató.<br />
<br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><u>Gondolataim:</u></span><br />
Egyre jobban szeretem azokat a történeteket, amik <i>merengősek: </i>mikor egy könyv kapcsán nem az események tartanak fogva, hanem a különböző eszmék, problémák és tapasztalatok, amiket a szereplők élnek/éreznek át. Ilyenkor rengeteg dolog felötlik bennem, elgondolkodom az egyes témákon, amik megjelennek a regényben.<br />
Mint a legutóbb olvasott merengős könyvem, ez a történet is tartogatott némi meglepetést, ugyanis lány létemre egy fiú bőrébe bújhattam. Ám, teljesen más volt a tematikája és érzelmi világa, mint Matthew Quick: Boy 21 című könyve. (Az értékelésemet <a href="https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/2017/12/matthew-quick-boy-21.html">ITT </a>olvashatjátok róla.)<br />
<br />
Alapvetően a regény címe is megragadó: két filozófus, akik a világmindenség titkainak nyomába indulnak... jelen esetünkben a „két filozófus" nem más, mint két tizenöt éves srác, akik keresik önmagukat, és válaszokat követelnek az élettel kapcsolatban.<br />
Két fiatal fiú az 1980-as évek végén, akik éppen a nyári szünetüket töltve futnak össze az uszodában. Találkozásuk <i>sorsfordító momentum</i> az életükben, ugyanis attól a naptól kezdve semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Ez a véletlen csoda láncreakciót indít el, s az együtt töltött délutántól kezdve különleges barátság, kötelék alakul ki Ari és Dante között.<br />
<a name='more'></a><br />
Maga a történet olyan, mint a lassú folyású patak: szépen haladnak a cselekmények, miközben a két fiú megnyitja a lelkét, időközben felnőnek, megkomolyodnak és kiforrják önmagukat. Szívmelengető végigkísérni őket ezen a rögös, ám érdekes úton, ahogyan kisfiúkból felelősségtudatos férfiakká válnak. Átértékelik önmagukban mindazt, amit tudnak és éreznek, rádöbbennek arra, mi a legfontosabb számukra az életben.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">„Azon kezdtem töprengeni, hogy a versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem – és soha nem is fogod."</span></blockquote>
Szerintem ennek a regénynek leginkább az az erőssége, hogy elgondolkoztat. Persze jól esik egy hétköznap este olvasni egy-két fejezetet belőle, de egyáltalán nem lehet kikapcsolódás gyanánt olvasni egy hosszú, dolgos nap után. Az embernek ébernek, befogadónak és „filozofikus" állapotúnak kell lennie ahhoz, hogy ezt a regényt megértse és szeresse. Magamon vettem észre, hogy nem tudtam huzamosabb ideig olvasni, mert <i>annyi eszme sorakozik fel a lapjain</i>, hogy egyszerűen nem tudtam mindent átgondolni azalatt a rövid idő alatt, amíg továbblapoztam a másik fejezetre. Igazán megragadó, elmélyítő gondolatok jelennek meg a műben, amik esetenként napokig képesek voltak foglalkoztatni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIqPzVp9msY0bgu8Qdehyphenhyphen4__5inahLltCIVZnr9nhEahBHL-2iPuAeybj1HpWU5fo4jsU_sCDjwx7k4X1nivE3S4bOZ1bpzLDdPVcV-ZkPYgK64KkJbBTDS6Er2M9Rbaen-BKwG72sO-Y/s1600/a%25C3%25A9sd2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIqPzVp9msY0bgu8Qdehyphenhyphen4__5inahLltCIVZnr9nhEahBHL-2iPuAeybj1HpWU5fo4jsU_sCDjwx7k4X1nivE3S4bOZ1bpzLDdPVcV-ZkPYgK64KkJbBTDS6Er2M9Rbaen-BKwG72sO-Y/s320/a%25C3%25A9sd2.jpg" width="320" /></a></div>
Az előszó után, rögtön a könyv elején az író feltesz pár „költői" kérdést. Önmagában már az a 9 kérdés is elgondolkodtatott, próbáltam a saját tapasztalataimmal, érzéseimmel megválaszolni őket. <b>Miért mosolygok? Miért nevetek? Miért olvasok verseket? Egyáltalán mi tesz boldoggá? </b>Könnyűnek tűnhet megválaszolni ezeket a látszólag egyszerű kérdéseket, pedig nem azok. Ez a regény tele van olyan kérdésekkel, amikre nehéz választ adni, amikre nincs konkrét válasz, amikre csak saját magunk tudjuk a válaszokat. Éppen ezért tetszett ez a mű: elgondolkodtatott a saját életemről, érzéseimről és dolgokhoz való hozzáállásomon.<br />
Arra ösztönzött, hogy tanuljak belőle: figyeljem meg Arit és Dante-t, értelmezzem a véleményüket, álláspontjukat, próbáljam meg átérezni azt, amit ők. <i>Miért rejtőzünk el a világ elől? Miért iszunk alkoholt? Miért vágyunk egy társra? Miért akarjuk megszegni a szabályokat? Miért akarunk/nem akarunk bizonyos emberközegekbe tartozni? Miért sírunk? Miért nem érjük be azzal, amit tudunk, és miért akarunk megfejteni másokat? Miért oly sokszínű az érzelmi világunk? Miért vagyunk magányosak, illetve miért vágyunk magányra? Kik vagyunk valójában?</i> <b>És a sornak itt nincs vége..</b><br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">„– Szerinted a kétely rossz dolog?<br /> – Nem. Inkább intelligens."</span></blockquote>
Aristotle és Dante története azért különleges, mert hatással van a lélekre: képes újabb és újabb gondolatokat ébreszteni bennünk, továbbá más perspektívába helyezni egyes ideákat.<br />
Szoktam mondogatni, hogy minden egyes történetnek <i>meg van a maga varázsa</i>. Egy-egy sztori mást és mást vált ki az emberekből, egy regény mindenkinek mást fog jelenteni. Számomra Aristotle és Dante volt az útitársam, amíg a világmindenség titkainak nyomába eredtem. Elindultam az úton, hogy elmerengjek önmagamon és a környezetemen. Nekem felnyitotta a szememet, s azóta egyre csak gyűlnek az elmémben a talányok, a <u>végeláthatatlan kérdések</u>.<br />
<br />
Egyik nap, amikor valahol a könyv közepénél tartottam, hihetetlenül elragadott a gondolatár és hirtelenjében nem tudtam mit csináljak azzal a káosszal, ami a fejemben kavargott. Úgy döntöttem, Ari példáját követem, és iszok egy pohárral.<br />
Megittam egy pohár bort, közben a háttérben <i>Asking Alexandria</i>-t üvöltettem és csak merengtem, merengtem, merengtem a kissé bódult agyammal. Őrületes, milyen ürességet érezhet valaki, miközben az elméjében cikáznak a gondolatok: olyan ellentétbe ütköztem, ami számomra eddig ismeretlen volt. Annyi minden kavargott a bensőmben, annyi rejtett érzelem szakadt fel a lelkem mélyéről, amik megrémítettek.<br />
Azóta nehezen boldogulok az írással, inkább a naplóm lapjaira vetem a gondolataimat: túlságosan elhatalmasodott rajtam az érzelmi kavalkád.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">„Úgy gondoltam, jó dolog lehet levegőnek lenni.<br />Egyszerre lehetek valami és semmi. Szükséges és láthatatlan. Mindenkinek szüksége lenne rám, de senki se látna."</span></blockquote>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOdWABwka8yINbWWpoQm-EYIoa6sJ8ZkL0c4S9rH9YiFGQETk0aZXc0-sLcQ3O8xy0C58_MYG7BYXIh2huiwAmQWU8DYzVAh_IvlLU4-2UkkYAby52Rss0qxPAawIWJe9ywZTVe5b3uXU/s1600/smile.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="960" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOdWABwka8yINbWWpoQm-EYIoa6sJ8ZkL0c4S9rH9YiFGQETk0aZXc0-sLcQ3O8xy0C58_MYG7BYXIh2huiwAmQWU8DYzVAh_IvlLU4-2UkkYAby52Rss0qxPAawIWJe9ywZTVe5b3uXU/s320/smile.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Éppen válaszokat keresek a könyvkupac tetején :D</td></tr>
</tbody></table>
Mindezt egyetlen regény hatására. Aristotle és Dante ennyire hatással volt rám, ilyen szinten képes volt a történetük elgondolkodtatni.<br />
<br />
<b>Végső konklúzió? :D</b><br />Ez a regény túlcsordul az érzelmektől, elvektől és eszméktől, na meg a kérdésektől. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a megindító és elmerengő könyveket, aki nem fél attól, hogy esetleg olyan kérdésekbe botlik, amik felforgathatják az életét.<br />
Azoknak ajánlom, akik nyitottak a világra, akik képesek az empátiára és a szeretetre. Akik nem félnek megismerni a világ összes titkát, akik nem félnek az önvalójukkal szembenézni.<br />
Akik élnek, éreznek, és válaszokat keresnek.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Szerintem mindennek örömére <i>lázadjunk</i> egyet:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>Three Days Grace: Riot</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/ixZDTiXiHsc/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/ixZDTiXiHsc?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1328648499745417673.post-47467802985011121362018-02-20T12:27:00.003+01:002018-02-20T12:27:49.761+01:00Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh06KSx57PXkEboRJBhueLyJ8Kbz2GQT0tazKOLTivgypyNLgVNKemvexXOMaaLOT_glOzGnwwqWxh9kwP1mZh-T1rBI1aJ0ZOkzzYgo9mA6EfSsIt2mk6hGNKdUgnS-Kkr2WNOkfZSU1o/s1600/fol1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh06KSx57PXkEboRJBhueLyJ8Kbz2GQT0tazKOLTivgypyNLgVNKemvexXOMaaLOT_glOzGnwwqWxh9kwP1mZh-T1rBI1aJ0ZOkzzYgo9mA6EfSsIt2mk6hGNKdUgnS-Kkr2WNOkfZSU1o/s320/fol1.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><u>Dióhéjban:</u></span> Julie egy félresikerült albérlet választás miatt anyja régi barátnőjének családjához kényszerül költözni. Ám, azt nem is sejti, hogy az őt elszállásoló Watkins család mondhatni, egy kissé furcsa. Minden titkuk ellenére azonban a lány jól érzi magát náluk, hiszen Matt Watkins-szal, a szuper zseni (és szuper kocka) fiúval is megismerkedik - mégis Julie szíve inkább az idősebb Watkins fivérért, Finnért dobog. Igaz, Finnel személyesen még nem találkozott, de az Interneten keresztül csodásan megérti a lány érzelmeit. Minden szép és boldog pillanat ellenére, a szerelem tartogat Julie számára egy-két nem várt meglepetést...<br />
<br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><u>Gondolataim:</u></span><br />
<i>Éreztetek már úgy, hogy egy könyv segített egy adott helyzetben? Előfordult már veletek, hogy egy karakterrel annyira azonosulni tudtatok, hogy az már félelmetes volt? Nos, velem ez most megtörtént.</i> A <b>Szeretni bolondulásig</b> teljesen rabul ejtett, a főszereplőben, Julie-ban pedig megpillantottam saját magamat.<br />
Julie egy görbe tükör számomra: egy fiatal lány, akinek vannak céljai, aki erős és megingathatatlan a siker felé vezető úton. Egy 18 éves lány, aki az ambíciói mellett tud szórakozni, kikapcsolódni és társasági életet élni. Arra gondoltam, ez a lány akár én is lehetnék, ha picit változtatnék a dolgokhoz való hozzáállásomon. Párhuzamot vontam közte és köztem, és elhatároztam, hogy én igenis megvalósítom önmagamat, igenis az leszek, aki belül vagyok. Ahogyan azt Julie is teszi a történetben.<br />
<br />
Tehát nagyon nehéz elfogulatlanul beszélnem erről a történetről, mert olyan szinten hatással volt az életemnek egy bizonyos szakaszára, hogy lelkileg is kötődöm hozzá. Rengeteg dolgot átgondoltam általa, sok olyan érzés tört fel belőlem, amit nagyon mélyen elraktároztam magamban. Olyanok is, amiket azt hittem, le tudok tagadni önmagam előtt, amikről talán még magamnak is hazudtam.<br />
<a name='more'></a><br />
<i>Miért is oly elragadó és egyben valóságos ez a történet?</i> Mert a szereplők egyediek, mégis rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amiket akár bennem, Benned, mindenkiben megtalálhatunk.<br />
Julie az a lány, aki szívesen tölti az idejét társaságban, imád kommunikálni, van véleménye a világról és meg akarja fejteni a körülötte élőket. Matt egy visszahúzódóbb, ám nagyon is okos és humoros személyiség, akinek a gondolatai figyelemre méltóak - csak az a baj, hogy ezeket általában titkolja - Julie pedig próbálja megfejteni őt.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">„</span><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">- (...) Szenvedélyt, vonzódást, letagadhatatlan köteléket akarok. Érted, hogy értem? Mindent akarok. Végeztem az átlagossal és a középszerűvel."</span></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><div style="text-align: right;">
- Julie</div>
</span></blockquote>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJsae-CDNnkV7RhUZvtdHxGZAFOO071vM-segsh7jOUy7oJ56RMGVLq4oGZRF0FfIpHPMXtHgrXagkcqTiPhF-D0zRrAVfxyDrKErVIUHvD3Eoy1RfqHM33KV47gAIaJmYn7dsJ8Pe3oA/s1600/fol2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJsae-CDNnkV7RhUZvtdHxGZAFOO071vM-segsh7jOUy7oJ56RMGVLq4oGZRF0FfIpHPMXtHgrXagkcqTiPhF-D0zRrAVfxyDrKErVIUHvD3Eoy1RfqHM33KV47gAIaJmYn7dsJ8Pe3oA/s200/fol2.jpg" width="200" /></a></div>
A főszereplőkön túl az érzelmek bemutatása is teljesen életszerű: az a periódus, amikor két fiatal között kialakul a barátság, majd a szerelem, szerintem egy igazán varázslatos időszak. Ismerős volt számomra minden érzelem, amit Julie átélt: a még lappangó érzelmek, amiket nem vesz észre az ember, az apró jelek, amiket elnyomunk, vagy épp letagadunk még önmagunk előtt is.<br />
A lány érzelmi vívódásai, hullámvölgyei, és elképzelései megragadták a gondolataimat. Elgondolkodtam a saját életemen, életvitelemen és érzéseimen. Mondhatni „lementem alfába" és próbáltam megfejteni, mi az, ami ennyire elgondolkodtató ebben a könyvben; mi az, ami miatt önmagamra vetítettem ki a történet momentumait.<br />
<br />
Mint általában minden <i>Rubin pöttyös könyv</i>, ez a kötet sem kizárólag a szerelemről, és a romantikáról szól. Számos érzelmi/társadalmi kérdést vet fel az írónő a sorok között, mint például a családi összetartás fontosságát, a gyermekkori traumák által okozott sebeket, a depresszió nehézségeit és a világ elől való menekvést. Ez csak egy töredéke mindannak a lényeges tényezőnek, ami ennek a kötetnek a lapjai közé van rejtve. Ezért szeretem az ilyen típusú regényeket: nem csak a fantasztikus, szivárványos szerelemről szólnak, hanem az élet keserű oldalát is bemutatják. Mert való igaz, a könyvek kiutat jelenthetnek az életünk nehéz időszakaiból, de sosem felejthetjük el azokat a negatív hatásokat, amik akarva-akaratlanul is az életünk részei.<br />
Jessica Park egy keserédes történetet írt két fiatalról, akik még keresik az önmagukhoz vezető utat, és akik a saját démonjaikkal küzdenek meg nap mint nap. Olyan problémákat vonultat fel, amik mindenki életében előfordul<i>(hat)</i>nak és olyan pszichikai nehézségeket mutat be, amik egy átlagos tinédzser mindennapjait jellemzi. Szóval a kikapcsolódáson túl rengeteg érdemleges gondolatot képes ébreszteni az Olvasóban a történet, ami véleményem szerint a jó könyv egyik jellemzője.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">„</span><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">– Jogod van úgy érezni, ahogy csak érzel."</span></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><div style="text-align: right;">
- Matt apja</div>
</span></blockquote>
</div>
<div>
<b>És hogy mitől különleges ez a sztori? Mi teszi ennyire egyedivé?</b> Szerintem ez csak attól függ, mennyire tudjuk <i>átérezni</i> a könyvben felvázolt szituációt, mennyire tudunk <i>azonosulni</i> a karakterekkel. Az én meglátásom alapján bármelyik könyv lehet különleges a számunkra, a lényeg, hogy megkapjuk azt a pluszt, amire szükségünk van. Ha egy könyvben megtaláljuk azt, ami foglalkoztat minket, ezt fokozva: megtaláljuk a saját <i>„tükörképünket"</i>, akkor az a kötet kiemelkedő lesz a szemünkben.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJT1MA8I58oyZZ5vN5TLUaBHn8BrdFkNrzPIgUqcF3y3HK_9RBpP9t9mHUspXRJIcExGRQVcR8iPA2BoOfdHyq65EBLuQpUznUNZjUc7IhmcSLUrkPCTTC20HP5WUx70zUDO5vmCKKs0E/s1600/fol3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="262" data-original-width="710" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJT1MA8I58oyZZ5vN5TLUaBHn8BrdFkNrzPIgUqcF3y3HK_9RBpP9t9mHUspXRJIcExGRQVcR8iPA2BoOfdHyq65EBLuQpUznUNZjUc7IhmcSLUrkPCTTC20HP5WUx70zUDO5vmCKKs0E/s400/fol3.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az írónő szavai a könyv elején. :)</td></tr>
</tbody></table>
Számomra egy hatalmas fordulópont volt ez a regény, ugyanis számtalan kusza gondolatomat, kérdésemet segített helyretenni és megválaszolni. Mondhatni, egy <i>érzelmi bomba </i>robbant bennem a könyv befejezésekor. :)<br />
<br />
Tehát miért is ajánlom a <b>Szeretni bolondulásig</b> című romantikus olvasmányt? Azért, mert hiszek abban, hogy ha nekem segített és teljesen magával ragadott, akkor talán másnak is a kedvére lesz, esetleg más is meglátja benne azt, ami <i>különlegessé teszi</i>.<br />
Továbbá azért is ajánlom ezt a könyvet, mert ahogy azt ki lehetett bogozni az értékelésemből: <b><i>komoly témákat pedzeget, emellett humoros és kellemes kikapcsolódást nyújt. </i></b><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;">Megéri leemelni a polcról, hogy belevesd magad ebbe az elragadó történetbe! ;)</span><br />
<br /><div style="text-align: center;">
<i><u>Egy zene, amit érzelmileg a könyvhöz tudok kapcsolni:</u></i></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<i>Bring Me The Horizon - Can You Feel My Heart</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/QJJYpsA5tv8/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/QJJYpsA5tv8?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
Unknownnoreply@blogger.com0