2017. június 4., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Dióhéjban: Katy újrakezdi az életét; új ház, új suli, új kötelékek. Még véletlenül sem gondolná, hogy a szomszédja egy vadítóan jóképű fiú, aki mellesleg idegen. Földöntúli ereje megjelöli a lányt, ami Daemon és testvére, Dee ellenségeit odavonzza, ezzel elindítva a veszedelmes harcot. Így Katy kénytelen Daemon-re hagyatkozni, hiszen csak vele lehet biztonságban. Vajon meddig bírják egy légtérben?

Gondolataim:
Daemon, a dögös "nagytestvér".
Nem én vagyok az első, aki kifejti véleményét a könyvről, hiszen hatalmas rajongótáborral
büszkélkedhet a sorozat. Míg mások már vagy tucatszorra olvassák újra a regényt, addig én elsőre élhettem át Katy és Daemon szórakoztató párbeszédeit, a veszedelmes kalandokat és a Luxenek történetét. Sokáig halasztottam az elolvasását, pedig már a legjobb barátnőm is olvasta jó pár éve.. mégis csak most került a kezembe a kötet, a könyvtárnak köszönhetően. Mindig is úgy gondoltam, hogy az idegenekről szóló sztorik nem nekem valók, úgyse tetszenének nekem, aztán bumm, itt van ez a könyv, és már alig várom, hogy rohanhassak a második részért.😄

Rengeteg egekbe magasztaló értékelést és véleményt olvastam/hallottam róla, de sosem tudtam elképzelni, hogy miért jó ennyire a könyv. Na, hát most már tudom. Gördülékenyen haladtam, a lapokat csak úgy faltam, és azt vettem észre, hogy két nap alatt már ki is végeztem egy 400 oldalas kötetet.

Hogy miért megnyerő ez a történet? Azért, mert a felvezetéstől kezdve az utolsó soráig szuperül megkomponált sztori. A karakterek jellegzetesek és szerethetőek.
Daemon a megrögzült érzelemellenes személy, aki szarkazmussal és enyhe iróniával oldja meg a feszült helyzeteket, továbbá bunkó megnyilvánulásaival próbálja elrejteni a gyengédségét. Ezt a stílust igencsak kedvelem, ezért is lett ilyen rokonszenves számomra. Katy pedig egy belevaló csaj, nagyszájú és blogot vezet. Egyszerű, mégis érdekes személyiség, főszereplőnek fantasztikus választás.
Dee-t is muszáj megemlítenem, Ő tényleg kiemelkedő szereplő; igazi testvér, és őszinte barát, tele élettel és vidámsággal. Sajnáltam, hogy kevesebbet szerepelt, remélem ez a továbbiakban megváltozik. 😊
A többi mellékszereplő is helyén van, igaz nem olyan mértékben kedveltem őket, mint a fent említett karaktereket. Az arumok hiteles ellenségnek bizonyulnak, a kegyetlenségük és morbiditásuk csak még jobban tetézik a gonoszságuk mértékét. Tetszett a luxen-arum ellentét, az izzasztó harcok, és várom a folytatásban lévő még több akciót.


A történetben leginkább az fogott meg, hogy sosem áll le. Úgy halad előre a sztori, mint a folyó vize; számtalan kaland, annál is több poén, édes romantika, és becsületre méltó baráti-, és családi kötelékek tűnnek fel a műben. Mindvégig fogva tartotta a kíváncsiságomat, egy percre sem hagyott unatkozni. A rejtélyek, a szenvedély, az akciódús jelenetek csak szították bennem a vágyat a lapozásra, a sorok olvasására.
"– Messziről, nagyon messziről származunk.
A gyomrom egyszerre a lábujjamig zuhant, a karom a térdemre szorult.
– Hogy érted azt, hogy messziről, nagyon messziről? Mert most a Star Wars főcímét látom magam előtt."
Fantasztikus regény, az elejétől kezdve imádtam. Kicsit ódzkodtam tőle, hiszen annyian szeretik - mi lesz, ha nekem nem nyeri el a tetszésemet. Nos, hiba volt ettől tartanom, mivel magába szippantott a történet bája, a csodálatos világa. És most várhatok addig, amíg a könyvtár kinyit, és akkor is csak reménykedhetek benne, hogy az Ónix a polcon vár majd rám. 😊

Akik olyan "UFO-k", mint én voltam az elolvasása előtt, (tehát még nem szerepel az olvasmánylistájukon az Obszidián) azoknak szívből ajánlom a könyvet. Én személy szerint féltem elkezdeni, és most mégis úgy érzem, hogy egy újabb kedvenccel bővült a listám. Egy esélyt biztosan megér, és még az is meglehet, hogy megszeretitek. Könnyed, érzelmes és vadító, emellett kalandos és nagyon vicces. A bűvköre pedig elvarázsol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése