Sárkányhajóval a csapatért

A hajó sárkányfeje

Nemrég részese lehettem egy igazi csapatépítő programnak, amit Budapesten, a Kolonics György Vízisport Központban rendeztek meg. Az esemény főszervezője Csabai Edvin tizenhétszeres maraton kenu világbajnok-, és Németh Szabolcs válogatott kenus volt, továbbá számos segítő kéz járult hozzá a feladatok bökkenőmentes lebonyolításához. Szerencsére kellemes időjárásnak örvendhettünk, tehát a különböző játékok, versenyek igazán élvezetesnek bizonyultak a szabad ég alatt.

A szervezési folyamat a helyszínen már korán reggel elkezdődött; a sörpadokat, az asztalokat, a pavilonokat, az ebéd elkészítéséhez szolgáló üstöket, és a feladatok kellékeit előre kipakolták, hogy a lehető legeredményesebbre sikeredjen a fél napos program. Igazán színes lett a feladványok sora, mivel a legfőbb cél az volt, hogy a résztvevők jól érezzék magukat együtt, továbbá behatóbban is megismerjék egymást.

Mindez elengedhetetlen a gördülékeny csapatmunkához, ezért is gyűlt össze az embersereg a korai órán; egy közösség pótolhatatlan eleme a csapatszellem. Annak érdekében, hogy simulékonyan és kedélyesen végezzük munkánkat, fontos az együttműködés, ezáltal nem csak saját feladatainkat végezhetjük kiválóan, hanem együttes erőnkkel a csoport teljesítményét is tökéletesíthetjük. A szóban forgó esemény versenyszámai is a csapatok összetartását erősítette; a sárkányhajózás, az 1 perc és nyersz! ügyességi feladatmegoldás, az együtt töltött idő mind hozzátesz az eredményes csapatmunkához, továbbá a munkavégzéshez.

Miszerint a program leginkább ügyességi és sportfeladatokból állt, szükségszerűen erőt kellett

Gyülekező

gyűjteni a versenyszámok előtt. Lilahagymás zsíros kenyér fogadta a látogatókat, hogy a kiadós reggeli után újult erővel kezdhessék meg a mozgalmas napot. Egy ünnepélyes megnyitó keretein belül lehetőség volt kicsit művelődni is; a sárkányhajózás érdekes eredetéről hallhattak pár szót. Emellett ismertették a várható eseménysorozatot és bemutatták a szervezőgárdát (ami
nek névsorában én is szerepeltem, hisz az ebédkészítésben segédkeztem.. tehát két másodpercre híres lettem). 😄

Miután megreggelizett mindenki, elkezdődött a csapattoborzás. A kijelölt sportolóknál kellett gyülekezniük a csoportoknak, hogy megkapják a sárkányhajózáshoz szükséges felszereléseket. Annak érdekében, hogy semmilyen sérülés, probléma ne merüljön fel a sárkányhajózás közben, egy zenés bemelegítés után ülhettek csak hajóba a lelkes vendégek. A kormányzásában profi segítséget biztosítottak: a főszervezők, Csabai Edvin és Németh Szabolcs, továbbá Folláth Vivien kétszeres világbajnok kajakos, Storcz Botond háromszoros olimpiai-, többszörös világbajnok kajakos és Hegyi Sándor, aki a Magyar Kajak-Kenu Szövetség dolgozója, volt kajakos.

Siklik a hajó a hullámokon

Együttes erővel vitték le hajóikat a vízpartra, ahol megkezdődött a verseny. Mindent beleadva szántották a hullámokat a csapatok, és eközben nem csak új tapasztalatokat szereztek a résztvevők, hanem igazi élménnyel is gazdagodtak. A hangulatot a vidám zene fokozta, amit ez időben jómagam választhattam ki. A magyar retro mulatóstól egészen a legújabb slágerekig játszottam a muzsikát, hogy minden korosztálynak kedvezzek egy kicsit. Öröm volt látni az arcokat; akik éppen nem a vízen voltak, azok a parton szurkolva élvezték a napot – némelyek pedig még táncra is perdültek a vidám zenéket hallva.

A hosszadalmas megmérettetés után, aki esetleg elfáradt az evezésben, az kicsit megpihenhetett a kiállított padokon. Ám itt még közel sem volt vége a napnak, hiszen csak most következtek az ügyességi feladványok. Menetlevelükkel indultak egyik állomásról a másikra a résztvevő csapatok, ahol különböző, érdekes feladatokkal kellett megbirkózniuk. Ezek a feladványok ismertek lehettek az 1 perc és nyersz! műsorból, amik kipróbálására most lehetőségük adódott. Minden stáción egy-egy érdekes kis megmérettetés várta a jelenlévőket, amik elsőre tán egyszerűnek tűnhettek, viszont rengeteg ügyességre, leleményességre volt szükségük a megoldásukhoz.

„Besegítettem" :D

Mindeközben már javában főtt a kondérokban az ebéd; a marhapörkölt illata sok kíváncsi szemet (esetünkben orrt) odavonzott a főzőstandhoz, ahol Apukám nem győzte ismételgetni a látogatóknak, hogy ez bizony marhapörkölt lesz. Ilyen mozgalmas délelőtt után igencsak megéhezik, megszomjazik az ember; a sereg már tűkön ülve várta az ebédidőt.
Gondoltam, besegítek az italosztásban is, így tehát az elkövetkezendő fél órám így zajlott: elvettem az italjegyet, megkérdeztem mit kér, felbontottam az italt, és mondtam: vegyen rétest. Nagyon élveztem a kiszolgálást, egyre pörgősebben ment a dolog, és jókat is derültem egy-két személyen. A következő jelenetet muszáj megosztanom Veletek.

Egy középkorú férfi odajön az italpulthoz.
Rámosolygok.
- Mit adhatok? – kérdem aznap hatvannegyedszer.
- Szia Kata! Egy Pepsi-t kérek.
- Rendben, majd átkeresztelem magam. - válaszolom kissé kelletlenül.

Nos, igen.. volt az a Pepsi reklám anno a ’90-es években, a „probléma” csak az, hogy nem igazán hasonlítok Dobó Katára, na meg a nevem se Kata. De mindegy, azért így is elég vicces volt, mosolyogtam egyet a poénján. 😁

Miután mindenki megkapta az ételadagját és a hűsítő italát, már csak halk duruzsolás hallatszott a tányérok felől; túlságosan lefoglalta az embereket a jóllakás gondolata.

       Az ebéd végéhez közeledve Csabai Edvin egy rövid interjút folytatott Storcz Botonddal, többek között pályafutása kezdetéről, a sport szeretetéről, az edzésekről, és mindenről, ami a kajakozással és a bajnokságokkal egybevág. A kérdéssort a program résztvevői folytathatták; feltehették kérdéseiket, amikre esetleg még kíváncsiak voltak.

Mindenki nyertesként tért haza...

       A beszélgetés után sor került az eredményhirdetésre. Az összes csoport remekül teljesített, mind a sárkányhajózásban, mind az ügyességi feladatokban. Oklevelekkel, érmekkel, és csillogó kupákkal díjazták a legkiemelkedőbb versenyzőket, de végérvényben az volt a leghatalmasabb ajándék a csapatoknak, hogy együtt tölthették el ezt a fergeteges napot. Átérezhették az igazi csapatmunkát, az összedolgozást, ennek nehézségeit és szépségét. Úgy gondolom, hogy egy ilyen program után eredményesebben végzik majd munkájukat a mindennapokban, és igazi, teljes értékű csapatként tekintenek egymásra.

„A jó hangulat csak fokozza a munkavégzés eredményességét, hiszen ki akarna bárgyú tekintetű kollégák között dolgozni!?”

A délutáni órákban ért véget az esemény, de akinek még volt ereje és kedve, az a hazatérés előtt még a sétahajózást is kiélvezhette. Szépen lassan elhagyták a helyszínt a látogatók, megkezdődhetett a takarítás, és a szedelődzködés.

A szervezők felkonferálása.

Előkerültek a szemetesszákok; vizes palackok, ételmaradékok, elhasznált szalvéták halma várt kidobásra, a padok és pavilonok szétszerelése, elpakolása maradt meg a színes rendezvényből. A magam részéről takarítottam, a pakolást a felnőttek végezték – lassan minden a helyére került, itt volt az idő a hazatérésre.

A hazaúton a kocsiban ülve visszagondoltam a nap eseményeire, és bizony fáradtan, de mosolyogva nyugtáztam magamban a következőt: minden fáradságot megért, hogy láthattam egy ilyen nagyszabású eseményt.

A szervezők elcsigázott tagokkal, de örömteli arccal végezték egyik feladat után a másikat, minden erejüket felhasználva hozták ki magukból a legjobbat. Nagy munka áll e csapatépítő program mögött, és felemelő érzés a tudat, hogy minden nagyszerűen sikerült. Egy kicsit beleláthattam a szervezés kulisszáiba, így elmondhatom, hogy a szervezők egytől-egyig becsületes és példaértékű munkát végeztek, továbbá egy rendkívül életteli légkört teremtettek a résztvevők számára. Mint hagymafeldolgozó-, és italpultos kisegítő kijelenthetem, hogy fantasztikus volt az egész nap, és mindenki nevében megköszönhetem, hogy egy ilyen csodálatos programnak lehettünk részesei. Köszönöm az élményt!

A képekért és a videóért köszönet Németh Szabolcsnak, és Gelencsér Zoltánnak.