Egy nap könyvek nélkül

A múlt hét szerdai nap igazán kellemesen telt, ugyanis nem kellett előbányászni a könyveimet. Rájuk se néztem, szépen eltettem őket a szekrény legmélyére.. nos, nyilván nem a kedvenc regényeimről beszélek, hanem a tankönyvekről, munkafüzetekről és minden egyéb iskolai tárgyról. 😃

A hétvégék és szünetek mellett, ez az egyik legjobb "szabadnap", amit a suli nyújt a diákok számára. Nyilván rettentő fontos az osztályközösség összetartása, aminek gyakorlása ezen a jeles napon könnyen elkezdhető.
Bár más iskolák diáknapjáról még nem hallottam, a mi programjaink kellően szórakoztatóak, ám ugyanolyan fáradságos a munka, mint egy átlagos tanítási napon.

A sportversenyekre már korábban kijelöltük a résztvevőket, hogy Ők a legjobb formájukban kezdhessék el a feladatokat. Ügyességi sorversenyek, sárkányhajózás, focimeccsek és kötélhúzás várt az osztályokra. Ezek nagy részét a fent említett sportolóink hajtották végre, küzdöttek minden erejükkel a siker érdekében. Ám a kötélhúzás együttes erővel, teljes bedobással valósulhatott csak meg, így abban osztályszinten mérettük meg magunkat. Mindezt egy kiadós bemelegítéssel, egy Tai Chi órával kezdtük meg a nap elején.

Jól látszik, milyen stabil a sütőrács. 

Akik inkább a konyhában jeleskednek, megmutathatták mit is tudnak készíteni. Pörkölt, babgulyás, paprikás krumpli.. vagy akár grillezett csirkemell. Csoportokba verődve, az osztályok kialakították saját kis "táborhelyüket", ahol egy padra, pokrócra, vagy csak szimplán a fűbe leülve, illetve elterülve élveztük a jó időt és az arcunkra vetülő jótékony napsugarakat.
Nos, nem mindenki sütött-főzött hagyományos módon, hiszen mit is érne ez az egész, ha én nem találnék ki valami őrültséget. Egy leleményes osztálytársam kisebb tüzet rakott és rögtönzött egy grillrácsos "sütőt". Több se kellett nekem, serpenyőt és spatulát ragadtam, felvertem pár tojást, aztán szépen lassan megsütöttem. Nem számított a forróság, a könnyfakasztó füst, és a kíváncsi szemek. Így elkészítettem a tojásrántottámat, ami a szokatlan sütési mód ellenére nagyon is finomra sikerült.

Az egész diáknap olyan volt, mint egy hatalmas piknik. Ahogy ott ültem a diáktársaim körében kellemes, nyugodt érzés töltött el. Végignézve az ismerős arcokon, többek mosolyogva, örömtelien beszélgettek egymással, együtt nevettek és falatoztak. Akadtak, akiknél szólt a zene, az ételek elkészülésére várva pedig megjelentek a kekszek, chipsek és a sós rágcsák.
Akik sportoltak, kevesebb időt tudtak a csapattal tölteni, de ételből és a jó hangulatból nekik is kijárt. Ők egész nap meg sem álltak, egyik verseny követte a másikat, mi pedig a tűz körül csak a kajára figyeltünk és beszélgettünk mindarról, ami eszünkbe jutott.

Előkészületek.:)

Amikor elérkezett a pakolás ideje, kissé szomorkásan tekintettem a már megüresedett helyekre, az osztályok szépen lassan elindultak hazafelé. A nagy morajlásból, zenéből, nevetésből és szurkolásból csak a tisztás csendje és magánya maradt; bennünk pedig egy hosszú nap színes eseményeinek emléke lobogott. A másnapra még gondolni sem mertünk, hisz a tanítás folytatódik tovább; az angol házit akkor is meg kell írni, ha a szerda délelőtt szórakozással telt. Tanárok, diákok erre a napra félretették a füzetek és tankönyvek gondolatát, megpihentek és együtt töltötték el ezt a vidám napot.