Michael Gibney: Sous Chef

„Szédítő vágta, érzelmi hullámvasutazás, amelyben az olvasó is átélheti mindazt a drámát, feszültséget, örömöt, csüggedést és megkönnyebbülést, amely egy elegáns manhattani étterem konyhájának munkáját kíséri.” - írja a könyvről az USA Today. Nem is meglepő, hogy késztetést éreztem az elolvasására.
Nos, a kötet utolsó lapjaihoz érve teljesen egyetértettem a méltatással, mert valóban megkapó iromány.

Michael Gibney
(Kép: Robert Deutsch, USA TODAY)

A Sous Chef, ahogyan az a nevében is megmutatkozik, a szakácsélet mindennapjaiba enged betekintést. A tapasztalt séfhelyettes lapra vetette a szakma bennfentes élményeit, ezzel megcsillogtatva írói tehetségét. 24 óra kőkemény, izzadságos munka – mindez életszerűen és humorosan tálalva az Olvasó számára. Lenyűgöző írás a teljes elhivatottságról, és a tevékenység csodálatáról.

Michael Gibney mindamellett, hogy kiváló a főzőmesterségében, a szavakkal is nagyszerűen bánik. Nem is csoda, hiszen a Columbia Egyetemen prózaírásból diplomázott, ami kellő rátermettséget kölcsönzött neki, hogy tapasztalatait csokorba gyűjtve megírja könyvét.

A mű már külső megjelenésében is felkelti a figyelmet; az élénkpiros háttérszín, az attraktív betűkészlet, na meg az árulkodó konyhakés tekintetet vonzó összeállítás. A borítóterv zseniális, az ajánlók pedig csak még jobban felcsigázzák az Olvasó érdeklődését.

A könyv szövegének tagolása szellős, így az olvasása gördülékeny és szemkímélő. A textus nyelvezete egyszerű és mai, ám néhol előfordul pár nyomtatási hiba és elírás, ami a kötet átdolgozásakor fordulhatott elő. A hátsó borítófülön lévő ismertetőnek első sora: „Michael Gibney tizenhat évesen kora óta éttermekben dolgozik.” – elsőre fel sem tűnt, de aztán észrevettem az apró hibát.

A kötet azon felül, hogy egy mozgalmas napot mutat be az étterem színfalai mögött zajló munkálatokról, arra is veszi a fáradtságot, hogy a konyhai hierarchiát és szakkifejezéseket ismertesse. A könyv elején a konyha alaprajzával és ranglétrájával találjuk szembe magunkat, ami elősegíti a munkafolyamat egyszerű áttekinthetőségét, hátra lapozva pedig átböngészhetjük a majd húszoldalas szószedetet. Tehát az író nemcsak a hivatásában maximalista, hanem a könyve megírását illetően is komolyan vett minden egyes részletet.

A mű három részre osztható; az első fázisban megismerjük az előkészületeket, mindennek az alapkövét. A készletek ellenőrzése, az ételek kipakolása, a napi menü összeállítása és az estére várható vendéglétszám értékének megbecslése. Minden nap egy újabb kihívás a szakácsok számára, akik csak reménykedhetnek, hogy mindenből annyi van raktáron, amennyivel jóllakhat minden éhes száj az étteremben.
Ez a délelőtti munka semmi ahhoz képest, ami a felszolgáláskor kezdődik el. Ahogy érkeznek a vendégek, úgy kell minél jobban összhangban dolgozniuk, a konyha a feje tetejére áll, iszonyú tempóban készítik a finomabbnál finomabb fogásokat.

Gibney szentimentalizmusa a főzés iránt, értékes konyhai eszközeiért, és maga a helyiségért lehengerlő. Színesen, teli szeretettel mutatja be szakmájára és annak összes tartozékára vetülő tiszteletét. Számára a gasztronómia egy életstílus; ez határozza meg a napjai egészét, a gondolatai túlnyomó részét különböző főzőtechnikák, alapanyagok és illatok árja birtokolja.

Zárás után a kollégák fáradtak, de utolsó cseppnyi energiájukkal beülnek egy bárba, hogy megünnepeljék a műszak végét, és kicsit ellazuljanak. Hatalmas kontrasztot vetve a fehér köpenyek után, utcai ruhában civilként megmutatkozik a szakácsok, pincérek személyisége. Sokszínű, valóságos karakterek, akiket a konyhában ugyanaz a cél vezérel: minél több vendéget kiszolgálni a legjobb minőségű étellel.
Lehet valaki a legtehetségesebb séf, a lábasok mellől ellépve ugyanolyan ember, mint bárki más.

Valóságos képet kapunk egy amerikai konyha mindennapi mechanizmusáról. Szakértelemmel, hitelesen és őszintén ír a szokásos stresszről, az izzadságtól gyöngyöző homlokokról, a hibákból adódó összetűzésekről; arról, hogy sosincs megállás. Folytonos körforgás kevés szabadidővel, és gyorsan gyarapodó őszhajszálakkal.

Rövidsége ellenére bőven kifejti a szakma fortélyait, szemlélteti a vendéglátóipar nehézségeit és

szépségeit.

A mű végére érve maga a sous shef nyújtja a konklúziót, a főzőmesterség valódi céljáról és szépségéről.

Spatula, mint könyvjelző? Miért is ne!? :)

„A Felszolgálás: másokért végzett szolgálat. Az Élelmezés: mások táplálása.
Ami Soigné: abban gondoskodás van, törődés, szeretet.
Elvégre ezért vagyunk ott. Ez a munkánk. Ezt az életet választottuk magunknak.”

- 209. oldal

Aki kíváncsi arra, mi folyik az étterem mögött a szakácsok erődjében, az a könyvből megtudhatja. Élménydús, pörgős és döbbenetes írás személyesen a séfhelyettes tollából, aki nem folyamodik a tények szépítéséhez. Nyers őszinteséggel avatja be az Olvasót a munkájába, és hengerli le a folyton lendületben lévő életvitelével.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Twister Media Kiadónak! :)

Kedvet kaptál a könyvhöz? Itt szerezheted be -> http://ajanlat.twister.hu/konyv/sous-chef/