Amikor 15 évesen eldöntöttem...

A mai napon közgazdasági órán ülve azon gondolkoztam, hogy mégis miért döntöttem emellett a suli mellett. Már hatodikos korom óta a Közgázba készültem, mert sok jót hallottam róla, többen is befutottak utána és az osztályok nem túlzsúfoltak.

Minden álmom az volt, hogy felvegyenek a suliba. Ez történt két éve, amikor is 15 évesen a pályaválasztáskor ott álltam az iskolák prospektusaira bámulva, hogy mégis hogyan tovább. Több iskolát is számba vettem, de úgy éreztem valamiféle szakmát kéne tanulnom, szóval legyen a közgazdaságtan.
Hát, ha tudtam volna, hogy ennyire nem nekem való, akkor be se adom a jelentkezésemet.

Tammara Webber: Easy - Egyszeregy c. könyvében a
a főszereplő hasonló helyzetben van, mint én.

Az volt az elképzelésem, hogy gimibe biztosan nem megyek. Először is azért, mert az csak sima érettségit ad. Másodszor, a városunk gimnáziuma annyira nem jön be, tehát inkább hanyagoltam. Utazni meg nemigen szeretnék, mivel reggel a keléssel így is gondok vannak. (Ma már meggondolom ezt az érvemet, mert jelenleg nem tudom mihez kezdjek.)
A vendéglátás, a mezőgazdaság és a számítástechnika nem az én terepem, maradt a közgáz, amiről semmit sem tudtam. A suli szimpatikus volt, a tanárok is rendesnek tűntek, ezért első helyen az angol előkészítős osztályt jelöltem meg. Szerencsémre pedig felvettek.

A tavalyi évben semmi problémám sem volt. A 18 angol óra mellett egy magyar, két matek és infó órát kaptunk, plusz 5 tesi egy hétre elég monoton folyamatnak bizonyult, de semmi megerőltetőt nem kellett tanulnunk.
A pokol ebben a tanítási évben kezdődött...

A közgazdaság, ha nem érted, szívás. A közgazdaság, ha színtelenül tanítják, unalmas. A közgazdaság, ha már több, mint fél éve tanulod, és az alapokat nem tudod, akkor a továbbiakban elég nehézkes lesz.

És ez az életérzés általában a dolgozatok előtt szokott megtalálni, ugyanis képtelenség megtanulni ezt az anyagot. Év elején könnyű témákat vettünk, tehát egyszerűbb is volt. De amióta függvények, számolások, görbék, és egyéb kusza definíciók díszítik a füzetemet, azóta minden a feje tetejére állt. Általában a lényeget már az órán megtanulom. Ám, ez csak akkor következik be, ha a tanár úgy tanít, hogy azt tisztán értem, és látom rajta az elszántságot. Megmagyarázza, leegyszerűsíti a száraz tanulnivalót és érzékletesen mutatja be a dolgokat. A baj csak az, hogy a tanárunkról sajnos ez nem mondható el.

Más nyilván úgy gondolhatja, hogy a tanárt okolom mindenért, de akkor érdekes módon több tantárgyból hogyan értem meg az anyagot!? Lehet közrejátszik a humán tárgyak iránti rokonszenvem, de általános iskolában is meg tudtam tanulni a fizikát, mert kiváló tanárom volt. A mostani kémia/fizikáról inkább nem ejtek szót, visszasírom az általános sulis tanáraimat, akik képesek voltak az értelmes tanításra. A kémiára az ősellenségemként tekintek, mégis 4-es, 5-ös tanuló voltam. Ha legtöbben pocsék dogát írtunk, a tanárunk a saját hibájaként tekintett a dologra, és inkább újra átvette velünk az anyagot, a teljes megértés érdekében.

Szóval most kicsit ki vagyok bukva a szakmai tárgy(ak) miatt, jövőre még nehezebb lesz, viszont a közgáz tanárunk valószínűleg nyugdíjba megy. Szívből remélem, mert nem csak nekünk kedvezne ezzel, hanem saját magának is. Kevesebb a türelme, a mi generációnkat nem érti meg, egyszóval nehéz... nehéz vele együtt dolgozni, mert rendben, hogy Ő már sok-sok éve tanítja mindezt (feltételezhetően unja is már) de én például ezekről, mint határbevétel, számviteli költség stb. életemben nem hallottam. (És igen, ehhez is könyv kellett, ennyire sík hozzá az agyam.)

14-15 éves diákok! Jól gondoljátok meg, mit szeretnétek tanulni a közeljövőben, mert lehet, hogy később sulit kell váltanotok egy rossz döntés miatt.
Két éve nem volt tervem. Most van, de a célom beteljesítését csak a főiskolán/egyetemen kezdhetem el. (Már ha valaha bejutok, és addigra nem sül ki az elmém a gazdasági fogalmaktól.)
Nem is értem, hogyan várhatják el tőlünk ilyen fiatalon, milyen irányba tovább.