Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég

Dióhéjban: Britt Pheiffer túrázni indul a Teton-hegységbe, az viszont meglepi, hogy exbarátja, Calvin is csatlakozik hozzá. Egy hóvihar megakadályozza Brittet és barátnőjét, Korbie-t, hogy az üdülőházba érjenek, így két idegen férfival kényszerülnek egy fedél alatt átvészelni a veszedelmes időjárást. Azonban Britt nem is sejti, hogy megmentői igazából bűnözők, akik szökésben vannak. A lányt túszul ejtik, és arra kényszerítik hogy vezesse le őket a hegyről. Ám mindkét férfi ellenség? Lehet, hogy Mason a szövetségese? És mégis kihez fűződnek az ott elkövetett gyilkosságok?

Gondolataim:
Igazán akciódús történet jól megformált karakterekkel és izgalmas cselekménnyel.
Rengeteg szálat kellett kibogozniuk szereplőinknek, ám külső szemlélőként hamarabb rájöttem a csavarokra, mint ahogy "kellett volna".

A bonyodalmak előszele érződik Britt-ék túrája előtt. A légkör fagyos; a két barátnő viszonya elénk tárul, megismerjük a hegységet - többek között az ott elkövetett gyilkosságokat. Főszereplőnk érzelmeinek skálájába is belecsöppenünk, hiszen még nem tette túl magát a Calvinnal való szakításukon.
Tehát érzékletesen bemutatja a könyv mindazt, amit tudnunk kell a szereplőkről és a helyszínről. Fantasztikus felvezetés egy kriminek, épp annyit árul el, amennyi szükséges.

Fagyos borító, hűsítő fagyi.

A történet a két idegennel indul be, Shaun és Mason már első látásra is furcsák. Gyorsan lerántják a leplet igazi céljaikról, hogy Britt-et magukkal hurcolva elinduljanak a dermesztő hidegben.
Itt tűnik fel Britt rejtőző személyisége. Tettre kész, bátor és gondolkodó. Olyan tulajdonságok, amik eddig nem jellemezték a lányt.

"Sose tudhatod, mivel kell szembenézned, szóval légy résen."

Némiképp lassan haladtam a történettel. Egyik részem csak falta volna az oldalakat, a másik viszont
hajlott az időnkénti pihenőre. Szóval nem ragadott el annyira a történet, mint általában az megesik.
Egy krimi nem csak attól jó, hogy gyilkosságok és bűnözés tölti fel. Fontos a nyomozás, a válaszok keresése, hogy nem egyszerre hullik az ölünkbe minden információ. Mindez helyén is volt, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem lett igazán elrejtve az igazság. A csavarokra előbb rájöttem, és sejtésem is volt, ki felelhet a bűnökért. Britt persze nem vehette észre a jeleket, mivel a fenyegetett helyzetben nem tudta pontosan felmérni a tényállást. Kriminek elment, de túl kiszámítható események követték egymást, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet. A thriller része dermesztőnek mondható; az üldözés, a fenyegetettség mind szerepet játszott a műben. Ám a bizsergő félelemérzet nem környékezett meg. Amit a szereplők átéltek, az bennük is maradt. Nem vetítették rám az érzéseiket, tehát nem is izgultam értük úgy, ahogy ők küzdöttek a viszontagságos helyzet ellen.

"Mondják, hogy ha az emberek halálközeli állapotba jutnak, emlékek villannak fel a szemük előtt."

Kellemes kikapcsolódás volt, a humor és a romantika kellően ellazította a rázós szituációkat. Váratlan szerelmi történetnek nagyon is helytálló, azonban ahogyan azt az előbbiekben kifejtettem, a krimi és a thriller szál hagyott némi kivetnivalót maga után.
Britt egy erős karakter, az ő jellemfejlődését örömmel figyeltem a történet alatt. Tetszett a stílusa, az állandó bizonyítása önmaga felé akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Társa ebben Calvin és Mason is, hiszen mindkét fiú hozzátett egy kicsit a lány kiforrott személyiségéhez. Mason nélkül a történet kissé lapos lenne. Ahogy egyre jobban megismerjük őt, úgy vesszük észre a benne rejlő értékeket. Inkább nem árulnék el róla semmit, hiszen csak a lapok pörgetése közben ismerhetjük meg igazán. Calvin ebből a szempontból dettó ugyanolyan, mint Mason. Lassan leperegnek róla a rétegek, és betekinthetünk a lelke mélyén szunnyadó érzelmekbe. Az apjával való kapcsolata mérgező, egyenesen undorító. Ennek végkifejlete a sztori végén szépen kitárulkozik, megbűnhődik a saját apja helyett is. Megemlíteném még Korbie-t, Calvin húgát, Britt "legjobb barátnőjét". Abszolút jelentéktelen figura, a gyenge láncszem. Ennek ellenére szükség volt rá, ő Britt kontrasztja, aki csak naivitása miatt menekülhetett meg.

"– Élünk. Ráérsz akkor óvatoskodni, ha már meghaltál."

Áfonya színű borító. :)

A cselekmény élvezhető, a titkok kicsit gyengék, ám a karakterek módfelett érdekesek és színesek. Tetszett Britt találékonysága, a romantika kiéleződése és a gyilkosságok morbid módon elgondolkodtattak. 

Egy ilyen fertőzött életben nem csoda, ha előfordul az effajta erőszak. Teljesen életszerű, és megdöbbentő elferdülése egy olyan személynek, aki nem látta a kiutat.

Ezt a szálat érzem a történet alapkövének, a könyv mondanivalójának. Később talán még írok pár sort a meggyötört lelkekről, ami nagy szerepet játszik ebben a műben is.

Azoknak ajánlom, akik eddig is szívesen olvasták a Vörös Pöttyös könyveket. A romantika, kaland, és a számomra kissé gyenge krimi és thriller része többeknek elnyerheti a tetszését, hisz jóleső kikapcsolódást nyújt a történet. A karakterek megnyerőek, a néhol sötét humor pedig megnyugtat a feszült helyzetekben.