Nos, meg kell mondjam, a tárlatvezetés nagyszerű és egyben megrettentő is volt.
Budapestre vonattal érkeztünk; a reggeli órában jól is esett az ülésbe süppedve olvasni és zenét hallgatni a hosszú séta előtt. A pályaudvaron mindig megcsap a nagyvárosi szellő, az emberek sietnek és intézik az ügyeiket. Az utcán, az aluljáróban, és a villamoson is emberek mindenhol; hiszen a pesti élet sosem áll meg.
 |
| Az Utcakép egy 2014-es felvétele. |
Budán nyugodtabbá vált a séta, a környék igazán csendes. Utunk során a Bugát lépcsőt is meg kellett másznunk, ami festői környezetében gyönyörű, és még az izomzatnak is jót tesz. 😊
Sajnos nem készítettem róla képet, de az Utcakép felvételén is remek látványt nyújt.
Mire odaértünk a Sziklakórházhoz, csak egy kis árnyékra vágytunk, hiszen az időjárás már a nyár felé fordul, ezért a tűző naptól igazán perzselt a bőrünk. Enyhülést hozott az Atombunker hűvös levegője, egészen az első kiállítóteremig, ahol szembe találhattuk magunkat egy sebesült ellátásával. Igaz, csak viaszfigurák "játsszák el" a jelenetet, de az arcok úgy vannak elkészítve, hogy azok hihető érzelmeket tükröznek. Én egészen ideáig nem is tudtam, hogy ezen a helyen a II. világháború és az '56-os forradalom idején megsebesült embereket ápolták.
A kiállított jelenetek, viaszfigurák, és az idegenvezető információi eddig egy számomra ismeretlen helyzetet mutattak be.
(A hely belterében sajnos nem lehetett fotózni, így képekkel nem szolgálhatok.)
A múzeum már külső megjelenésében is tekintetet vonzó. A modern kialakítása miatt nem is sejti a odalátogató, hogy az épület belsejében visszarepül a múltba. A recepció elég szűk hely, ám hangulatos és a turistáknak kedvező. Számos emléktárgy vásárlására van lehetőség, ezen felül a felfrissülésre vágyók italokat is vehetnek.
Első számú program a rövid, történelmi áttekintő volt, amit egy projektor segítségével nézhettünk végig. Korabeli felvételekkel, alaprajzokkal, és egy narrátor tudósító szavaival tudhattunk meg alapinformációkat a helyről, annak dolgozóiról és az akkori körülményekről. A videó rövid időn belül vonultat fel épp elég információt arról, amit feltétlen tudnunk kell a túra előtt.
Idegenvezetőnk, Ferdinánd egy fiatal, remek túravezetőnek bizonyult. Hanghordozása tökéletesen érthető és figyelemfelkeltő, míg stílusa könnyed és mai volt. Látszott rajta, hogy élvezi is a munkáját, ahogy előadásába beleadta szívét-lelkét. Túránk alatt lekötötte a figyelmemet mondanivalója, végig tudtam követni mindazokat az eseményeket, adatokat, amiket elmondott. Egyedül talán annyi kivetnivalót találtam, hogy kicsit kevés időt töltöttünk az egyes termekben. De végül így is képes voltam végignézni a kiállított tárgyakat, jeleneteket. Egész idő alatt elöl haladtam, mert mindent látni, és hallani akartam.
A Sziklakórház felszereltségében is kiemelkedő. A kiállítótermekben a korabeli eszközök, gyógyítási módszerek, és a háborús helyzet látványos összképe fogadja a látogatókat. Bámulatos, és egyben megrendítő is a kiállítás, hiszen szörnyű látni mindazt a szenvedést, amit az akkori betegek átéltek ott. Szívbemarkoló azt hallani, ahogy orvosok, nővérek, újonc ápolók, és civilek segítettek a bajbajutott katonákon, és városlakókon egyaránt. A helyzet komolyságát az segít átérezni, hogy az épületen kevés elemet változtattak meg. A szűk folyosókon járva elképzeltem, ahogy ott futnak az orvosok egyikből a másik kórterembe, mindenhonnan jajveszékelést és fájdalmas kiáltásokat hallva. A viaszbábuk mimikája, és az akkor használatos gyógyfelszerelések látványa mind iszonyú érzést keltettek. Hátborzongató látni a háborús idő körülményeit, hogy milyen fájdalmakon és szenvedésen mentek keresztül emberek, de felemelő érzés a tudat, hogy ott voltak az őrangyalaik, akik minden erejükkel a gyógyításuk érdekében dolgoztak.
Mindenképpen megéri ellátogatni a Sziklakórház Atombunker Múzeumba, mert elgondolkodtató és megrázó hely. Nyilvánvalóan szellemi érettség is szükséges a tárlatlátogatáshoz, hiszen legfőbb célja az akkori helyzet érzékeltetése. Tanulmányi kirándulásnak tökéletes választás, ezt tanúsíthatom.
Az eddigi legjobb múzeum, ahol jártam.
Egy ilyen lélekben is kimerítő esemény után visszautaztunk a Nyugati Pályaudvarra, ahol a plázába beülve megebédeltünk, és kifújtuk magunkat. Az osztályból páran ott is maradtak filmet nézni, vásárolni, de én csak arra vágytam, hogy hazaérve lepihenhessek ezután az észveszejtő túra után. A látogatás megrettentő hatása még most is elevenen él bennem, a gondolataim párszor visszaeveznek a múzeumban látottakhoz.
Ez egy olyan kiállítás, aminek igazi értéke van. Elgondolkodtat és megrendít.
(A hely belterében sajnos nem lehetett fotózni, így képekkel nem szolgálhatok.)
A múzeum már külső megjelenésében is tekintetet vonzó. A modern kialakítása miatt nem is sejti a odalátogató, hogy az épület belsejében visszarepül a múltba. A recepció elég szűk hely, ám hangulatos és a turistáknak kedvező. Számos emléktárgy vásárlására van lehetőség, ezen felül a felfrissülésre vágyók italokat is vehetnek.Első számú program a rövid, történelmi áttekintő volt, amit egy projektor segítségével nézhettünk végig. Korabeli felvételekkel, alaprajzokkal, és egy narrátor tudósító szavaival tudhattunk meg alapinformációkat a helyről, annak dolgozóiról és az akkori körülményekről. A videó rövid időn belül vonultat fel épp elég információt arról, amit feltétlen tudnunk kell a túra előtt.
Idegenvezetőnk, Ferdinánd egy fiatal, remek túravezetőnek bizonyult. Hanghordozása tökéletesen érthető és figyelemfelkeltő, míg stílusa könnyed és mai volt. Látszott rajta, hogy élvezi is a munkáját, ahogy előadásába beleadta szívét-lelkét. Túránk alatt lekötötte a figyelmemet mondanivalója, végig tudtam követni mindazokat az eseményeket, adatokat, amiket elmondott. Egyedül talán annyi kivetnivalót találtam, hogy kicsit kevés időt töltöttünk az egyes termekben. De végül így is képes voltam végignézni a kiállított tárgyakat, jeleneteket. Egész idő alatt elöl haladtam, mert mindent látni, és hallani akartam.
A Sziklakórház felszereltségében is kiemelkedő. A kiállítótermekben a korabeli eszközök, gyógyítási módszerek, és a háborús helyzet látványos összképe fogadja a látogatókat. Bámulatos, és egyben megrendítő is a kiállítás, hiszen szörnyű látni mindazt a szenvedést, amit az akkori betegek átéltek ott. Szívbemarkoló azt hallani, ahogy orvosok, nővérek, újonc ápolók, és civilek segítettek a bajbajutott katonákon, és városlakókon egyaránt. A helyzet komolyságát az segít átérezni, hogy az épületen kevés elemet változtattak meg. A szűk folyosókon járva elképzeltem, ahogy ott futnak az orvosok egyikből a másik kórterembe, mindenhonnan jajveszékelést és fájdalmas kiáltásokat hallva. A viaszbábuk mimikája, és az akkor használatos gyógyfelszerelések látványa mind iszonyú érzést keltettek. Hátborzongató látni a háborús idő körülményeit, hogy milyen fájdalmakon és szenvedésen mentek keresztül emberek, de felemelő érzés a tudat, hogy ott voltak az őrangyalaik, akik minden erejükkel a gyógyításuk érdekében dolgoztak.Mindenképpen megéri ellátogatni a Sziklakórház Atombunker Múzeumba, mert elgondolkodtató és megrázó hely. Nyilvánvalóan szellemi érettség is szükséges a tárlatlátogatáshoz, hiszen legfőbb célja az akkori helyzet érzékeltetése. Tanulmányi kirándulásnak tökéletes választás, ezt tanúsíthatom.
Az eddigi legjobb múzeum, ahol jártam.
Egy ilyen lélekben is kimerítő esemény után visszautaztunk a Nyugati Pályaudvarra, ahol a plázába beülve megebédeltünk, és kifújtuk magunkat. Az osztályból páran ott is maradtak filmet nézni, vásárolni, de én csak arra vágytam, hogy hazaérve lepihenhessek ezután az észveszejtő túra után. A látogatás megrettentő hatása még most is elevenen él bennem, a gondolataim párszor visszaeveznek a múzeumban látottakhoz.
Ez egy olyan kiállítás, aminek igazi értéke van. Elgondolkodtat és megrendít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése