2017. március 5., vasárnap

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

Dióhéjban: az 1820-as évek Izlandján járunk. Egy nő, Agnes Magnúsdóttir, megölte szeretőjét, így most házi őrizetben tartják egy családnál, hogy kivégzése előtt tisztességes munkával, és egy lelkész segítségével felkészítsék a halálra. Lassan a felszínre kerülnek a gyilkossággal és az asszony életével kapcsolatos titkok. Hiszen semmi sem olyan egyszerű, mint azt hiszik.

Gondolataim:
Talán ha úgy kezdek neki a regény olvasásának, hogy tudom, igaz történet alapján íródott, nyugtalan lettem volna az olvasása közben. Nyugtalan, mert egész idő alatt érezni lehet, hogy a végén minden elcsöndesül.
Megrendítő, különleges és elgondolkodtató.


Megrendítő, mert ahogy egyre jobban beleástam magamat a történetbe, úgy éreztem, ahogyan fogynak a lapok, úgy fogynak Agnes percei is. Utolsó leheletével elmeséli élete történetét, az igazságot, hogy az élet nem mindenkivel kegyes. Hogy egy rossz döntés, egy hirtelen, meggondolatlan tett, mennyi mindent el tud rontani. Tönkre tud tenni egy emberi életet. Nem szükséges hozzá a beleegyezésed, hiszen lesznek feletted majd olyanok, akik eldöntik helyetted, mi lesz. Igen, a szüleid. Agnest is a szülei tették tönkre először. Aztán az előítéletek, a szükség, és az érzelmek, amikre annyira nagyon vágyott.

Ami igazán tetszett ebben a könyvben az az, hogy Izlandon játszódik, mégpedig a 19. század elején. Bemutatja, milyen volt az akkori életkörülmény az elszigetelt országban, hogyan vészelték túl a családok a viszontagságos időjárást, a szegénységet és a betegségeket. Különleges helyszín, és különleges, szinte misztikus történet egy nőről, akit fogantatásától kezdve átkozottnak neveztek.


Agnest nagyon sajnáltam, hiszen nem a saját életét élte, élhetett volna boldog, szerető családi körben. Az Ő szemszögét szerettem a legjobban; gyönyörűen festette le a gondolatait, érzéseit. Nagy hatással volt a kornsá-i családra, megváltoztatta, az addig beszűkült látásmódjukat. Igaz, nem túl lobbanékony személyiség, de rettentően nagy igazságérzete van, szeretné ha nem nyomnák el és nem lenne a nőknek olyan sorsuk, mint amilyen akkoriban volt. De ezek mellett nem lázadozott a gazdái ellen és csöndben maradt.. belül pedig csak pörögtek a gondolatai. Nem lelt békére, kihasználták, meggyanúsították. A mű egésze alatt érezhető a nyugtalanság és a hamarosan bekövetkező csönd, a vég.

Nagyon komoly hangvételű mű, személy szerint úgy éreztem, hogy Agnesen, a tiszteletesen és a kornsá-i családon kívül mindenkihez fűződik valamilyen vétek. Hiszen Agnes csak az eszköze volt minden bűnnek, amit a halott magával vitt a sírba. A történet igazságtalan, de a létezésünkhöz ez mindig is hozzátartozott. Nem mindenki lehet kiváltságos, egyesek a bűnös gondolatok és érzések eszközei lesznek. Hazug szavak és tettek, amiket lehet nem is tudunk irányítani, csak mondjuk és tesszük, végül a következmény csap arcul minket.

Azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza a komor hangvételű művektől, szeretik a komolyabb tematikájú történeteket, szeretnek a múltban játszódó, megtörtént cselekményekről olvasni és nem bánják, ha a vége nem feltétlenül boldog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése