Én és a kaktuszaim

Általában, ha írok a blogra, akkor az egy könyvről összeállított "gondolat-sor", vagy valami könyves sztori. Emellett csak teljes nyugalomban, "a szobámba bezárkózva" kezdek neki posztnak. Ám most kivételt teszek, ugyanis a blogger életét, személyét is fontos megismerni, nem csak az adott témákban felmerülő gondolatait és érzéseit. Emellett sztárvendégem, drága kis unokahugim, aki mesét akar írni. Nos, a kedves kis hölgy kedvének most eleget teszek, lássuk azt a mesét.

Egyszer régen, réges-régen, talán nem is olyan nagyon régen, 2016. augusztusában diákmunka általi halálra ítéltek ítéltem magamat. Sajnos a nagy hőségben hazafelé nem mindig értem el a buszt, ezért gyalog kellett megtennem a fél órás utat. Egyik ilyen sétámon betértem a közeli Lidl-be, mert rettentően megszomjaztam. Ahogy térültem-fordultam a nagy áruházban, egyszer csak megpillantottam a "mindenes sort", tudjátok, ahol mindig valami ruha, konyhai eszköz, hobbi kellék, növények, különböző praktikus termékek és egyebek találhatóak. Ahogy bámultam a sok új tárgyat, észrevettem, hogy most nem csupán közönséges virágok és kerti növények sorakoznak a polcokon, hanem rengeteg fajta kaktusz.

Akkoriban kezdtem azt érzeni, hogy szeretnék egy kaktuszt, mert könnyű gondozni, és mutatós a lakásban. Legszívesebben felvásároltam volna az összeset, de mivel nem volt nálam elegendő pénz, megfogadtam, hogy másnap bármekkora kánikula is legyen, én átgázolok a városi tömegen, csak hogy végre megszerezzem a rég várt "kedvesemet".

A "két Jimbo" együtt. :)

Úgy is lett. Igaz vagy öt percen keresztül nézelődtem, melyiküket hozzam el, de végül egy nagyon szép mellett döntöttem. És ha már új szobatárs, akkor legyen is neve. Nem kellett sokat gondolkodnom, Kylie Scott: Stage Dive című könyvsorozata adta az ihletet. Mivel a kaktusz is szúr, egy igen szúrós karaktert választottam névadónak, Jimmy Ferris-t. Éppen az idő tájt olvastam a második részt, amiben Mal, Jimmy-t Jimbo-nak hívja. Ez nagyon megtetszett, így kedves kis növénykém mai napig a Jimbo névre hallgat.


Pár nappal ezelőtt, legjobb barátnőmmel megünnepeltük a szülinapomat. Sajnos csak ritkán tudunk találkozni a suli miatt, de amikor alkalmunk nyílik rá, akkor biztosan történik valami, de minimum beleremegnek a falak a nevetésbe. Nem vagyok híve a nagy ajándékozásoknak, de nem bírta ki, hogy ne lepjen meg valami jelképessel. Szerintem a torta és az ital éppen elegendő lett volna, de Ő még rátett egy lapáttal egy kis meglepivel. Ki nem találja senki, egy kaktusszal.😊

Zöldben sziporkázó kaktuszom. :)

Méghozzá nem is akármilyen tüskés jószággal.. olyannal, ami világít a sötétben. Annyira gyönyörű, amikor foszforeszkálva tündököl az ablakomban, olyannyira különleges.
A csillagos égboltra emlékeztet. Így a névválasztás megint csak könnyen jött: Tarver.
Amy Kaufman és Meagan Spooner közös regénye a These Broken Stars - Lehullott csillagok jutott eszembe a jelenség láttán. Annak a könyvnek van ilyen lehengerlő borítója (emellett története). És Tarver Merendsen őrnagy pontosan ilyen tündöklő a regényben. Ezért illette meg második kis tüskésemet a Tarver név.😊

...és jelenleg boldog életet élünk együtt, ők az ablakpárkányból élvezve a kaktusz-életet.