2017. február 23., csütörtök

Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona

Dióhéjban: Celaena a király bajnoka. Rengeteg titok és érzelem veszi körül, talán még több, mint amit eddigi életében tapasztalt. Vajon milyen új kalandok várnak rá? Ki is Ő valójában?

Gondolataim:
Te. Jó. Ég.
Így érzem magam a könyv utolsó lapjának elolvasása után. A második rész még több kalandot, titkot és meglepetést hozott. Annyira felkavaró, magával ragadó történet, hogy percekig némán bámultam magam elé, hogy ez mégis miként lehetséges.
Az Éjkorona felülmúlta az elképzeléseimet, és teljesen beszippantott a világába.


Először is kezdeném azzal, hogy a történet bármennyire is nyakatekert; kezdve a családfákkal, egészen Celaena múltján át a lázadókig; nem éreztem azt, hogy bármi is ködös lenne előttem. Nyilvánvalóan a titkok mögé nem láttam be, de amikor azok láncreakcióként robbantak be a szereplők tudatába egyszerre csak megvilágosodtam, és mindent értettem.


Nagyszerűen van felépítve a történet, az hogy minden egyes szál egymáshoz kapcsolódik, hogy a titkokat szépen lassan felszakítják, ezzel még több izgalmat csempészve az Olvasóba. És ami a legfontosabb, leglenyűgözőbb, ami mellett minden cselekményszál az árnyékba veszik, az a befejezés. A könyv vége akkora megdöbbenésre kényszerített, hogy csak tátottam a számat, és egy hangot se bírtam kiadni. Úgy elrejtette az igazságot az írónő, olyan jól titkolta, és végül a legalkalmasabb szereplővel mondatta ki. Akik már olvasták biztosan tudják, mire gondolok.. aki még nem, az gyorsan ragadja meg az Üvegtrónt és kezdjen neki ennek a varázslatos kalandnak. Csak ajánlani tudom.

Mindemellett, fontos kiemelnem, hogy a szereplők milyen nagy változásokon mentek keresztül. Celaena maga volt az érzelmi káosz, minden végleten keresztül ment, míg végül csak az üresség maradt neki. Előtte az ismeretlen, és a feladat, hogy rájöjjön, ki is Ő valójában, mit is akar igazán, és hogy mit súg a szíve.
„Chaol. Úgy szurkoltam neked. Úgy kívántam, hogy végre boldog légy. De sajnos a boldogságod nem tartott sokáig. Remélem hamarosan minden rendbe jön körülötted.” – legalábbis ezt mondanám Neki, ha személyesen találkoznánk. Ez a férfi csak még nagyobbat nőtt a szememben. Annyira bátor, erőteljes és tiszteletre méltó személyiség. Bízom benne, hogy a továbbiakban is „hallok” felőle.
Dorian pedig.. Dorian végre kezd felnőni, hozta azt a figurát, akit annyira hiányoltam. Végre a sarkára állt, merészebb lett és okosabb. Lassan igazi férfivá lesz.

Őszintén kijelenthetem, hogy ez a sorozat nem véletlenül ennyire népszerű. Engem is megnyert magának a világával és a szereplőivel. Alig várom, hogy a kezem ügyébe kerüljön a harmadik rész, (és az előzmény kötet) mert imádok a részese lenni a történetnek.
Belevetem magam az ismeretlenbe! J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése