Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése

Dióhéjban: Mara Dyer egy nap a kórházban kel fel, és nem emlékszik rá, hogyan, s minként került oda. Amnéziája ellenére úgy gondolja, nem véletlen, hogy a balesetet csak Ő élte túl, míg barátai életüket vesztették. Küzd a rátörő álmokkal, a látomásaival és az érzéseivel a felbukkanó idegennel kapcsolatban, aki rettentően titokzatosan viselkedik.

Gondolataim:
Amikor a könyv megjelent 2015-ben, rögtön tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom. Tehát már két éve halogatom az elolvasását, ezért a legutóbbi könyvtárlátogatásom során gondolkodás nélkül leemeltem a polcról, hiszen "erre vártam". Nos, nem éppen "azt vártam" a történettől, amit végül kaptam. Kicsit talán csalódtam is..

Azért csalódtam, mert teljesen másra számítottam. Nem tudtam, hogy lesz egy fantasy szál, ami véleményem szerint nem lett elég jól kidolgozva.
A történet misztikus elemekkel kezdődik, az Olvasó ugyanannyi kérdéssel áll szemben, mint Mara. De egy idő után csak gyűlnek a kérdések, válaszok pedig sehol. Csigalassúsággal derül fény a hiányzó darabkákra, ami kíváncsiságot ébresztett bennem. Ám ez idő alatt megismerhetjük a főszereplőnket, aki nem lopta magát a szívembe...

Mara, amikor kitalálta, hogy költözzenek el, lévén, hogy az majd jobb lesz neki, a szülei és testvérei ellenkezés nélkül fejet hajtottak, beleegyeztek. Ott hagyták az addig szépen felépített életüket, hogy Marának jobb legyen. Erre mit kapnak Tőle?
Panaszkodik az új sulija és Miami miatt, hazudozik, nem működik együtt a családjával, és sajnáltatja magát.. Értem én, hogy rettenetes trauma érte, de nem kéne 16-17 évesen úgy viselkedni, mint egy óvodás, aki nem tudja eldönteni, mégis mi a jó számára. Hálátlan, és labilis lelkileg. Azt vártam már, mikor küldi el végre az anyja diliházba. Mert igenis az lett volna a legjobb..



A történet misztikussága tetszett, ám a kivitelezése annyira nem. Nekem ez most valamiért nem jött be. Úgy éreztem, hogy minden erőltetett benne; a szereplők vagy sablonosak voltak, vagy kiállhatatlanok, vagy csak szimplán bugyuták. Olyan az egész, mintha a kirakós darabkáit nem tudnád jól elhelyezni, így inkább az összeset beerőltetnéd egy rossz helyre. Így nem kapsz tiszta képet a végén. És sajnos a történettel kapcsolatban is ezt éreztem.

A könyv több, kisebb eseményből áll össze, ami nincs jól összeillesztve. Számomra egy tornádó utáni állapot, mint amikor a forgószél rossz helyre repíti a dolgokat. Egyszerűen csak nem stimmeltek az egymást követő jelenetek, összecsapottnak éreztem. Nagyon sajnálom, de ezt nem nekem írták.

Szerencsére sokan szeretik a könyvet, sokakat elvarázsolt a történet. Úgyhogy aki úgy gondolja, elolvasná, az nyugodtan tegye meg, mert ízlések és pofonok, nem mindenki kedvelheti ugyanazt. Azoknak ajánlom, akik szeretik a misztikus, paranormális történeteket, egy kis romantikával megfűszerezve, mert ilyen szempontból nagyon is élvezhető olvasmány.