Julia Lewis Thomson: Többek által

Dióhéjban: Anna, aki szeretetre vágyik, végre boldog lehet Andrással, aki megadja Neki mindazt, amire vágyott. Ám a sors most sem kegyes hozzá. Vajon tovább tud lépni a fájdalmán és a félelmein? Mer kockáztatni?

Gondolataim:
Rövid volt, de mégis pont elég tartalmas.
Rövid, mert még jobban bele akartam magam ásni a történetbe, minden egyes apró mozzanatból többet akartam, és mert csak úgy faltam az oldalakat. Pár óra múlva eszméltem fel, hogy végeztem.
De éppen elég tartalmas volt így is, hiszen újabb feledhetetlen élménnyel gazdagodtam.

Megtanulni szeretni, és szeretve lenni nem könnyű. Falakat emelni sokkal könnyebb. Anna is így tesz, mivel ezt látta otthon, ebben nőtt fel. A szülők elnevelésének árnyékából nehéz újra a fényre jutni, de ha az a bizonyos személy a karját nyújtja, el kell fogadnunk, hogy boldogok lehessünk.
A könyv első fele ezért is tetszett annyira. András volt a megmentő, aki Anna támasza lesz, a mentsvára, aki megtanítja szeretni.

A sors fondorlatos útjai kifürkészhetetlenek…

Ennek a könyvnek a különlegessége, hogy meg mer szólalni a tömegből. Már a cím is megadja a kezdő löketet, érezni lehet a bátorságát, az őszinteségét, hiszen: „Többek által válunk azzá, akik jelenleg vagyunk.” olvashatjuk az első mondatban. Ez nem holmi közhely, vagy klisés duma, hanem az igazság. A történet összes szereplőjét megtalálod az utcán, munkahelyeden, az iskolád falai között, és a családodban. Rossz/jó cselekedetek, következmények, érzelmek. Erről szól ez a történet. Az életről szól. És emellett a felnőtté válásról. Anna reménykedik, örül, boldog, pofára esik. Majd föláll és megy tovább, hibát hibára halmoz, de végül eléri boldogságát. Az életedet Te irányítod, a Te döntésed, hogy maradsz a gödörben, siránkozol azon, amit elrontottál, vagy felállsz és éled tovább az életedet, megküzdve az akadályokkal.
Megragad, feltölt, igazat mond. Tökéletes úgy, ahogy van.