Gondolataim:
Ha egy könyvnek hírneve van, akkor nem lehet csak úgy elmenni mellette. A boltokban, könyvtárakban oda-oda tekingetnek, a kezükbe veszik, elolvassák a fülszövegét, és valószínűleg elég bátrak ahhoz, hogy magukkal is vigyék. Ezeket a köteteket próbára akarják tenni, hogy mennyi igaz abból a sok jóból, amit beszélnek róla.
Én is így jártam, és most már mindent értek. Az Üvegtrón lehengerlő történet. De talán ez így nem fejezi ki eléggé azt, amit most érzek. Ez a történet különleges, az első lapjától kezdve. Megannyi érzés fűz hozzá, hiszen nem csak a történet, de a szereplők is csodálatosak. Ilyen az, amikor a papírról életre kelnek a szavak és megérintik az Olvasó lelkét és elméjét.
 |
| Habos kakaó, kalács, és egy izgalmas regény. |
A történet eleje szépen fel van vezetve. Kellő lassúsággal mutatja be hősnőnket, Celaena Sardothient, és az őt körülvevő világot. Morzsánként megismerjük Erilea történetét, Adarlan királyát, és udvartartását. A könyv egy nagyon jól kidolgozott világon alapszik, ami mindig tartogat meglepetéseket. Így nem is csoda, hogy olvasás közben még belefuthatunk mágikus erőkbe.
A sztori fő cselekményszála a bajnoki cím megszerzéséért folyó küzdelem, és erőpróbák, amikből éppen eleget kapunk, hogy mellette megismerhessük a palota többi lakóját. Hiszen milyen lenne az a történet, ahol a jégszívű, feminista hősnő nem találkozik szembe jóképű ifjakkal? Nos, igen. Ahol a romantika kalanddal találkozik, ott garantáltan nem marad unalom. De nem ám!
Külön kiemelném a szereplőket. Őszintén szólva, én még nem éreztem sohasem ilyen rokon-, és ellenszenvet fiktív karakterek iránt.
Celaena Sardothien. Már csak azért is írom ki a nevét, mert nagyon tetszik. Különleges, mint a világ, ahol él. Jelleme, és viselkedése nagyon megkapó. Nagyszájú, feminista, pimasz és annyira talán nem is jégszívű. A "legek" között is a legfőbb kedvencem lett.
Dorian Havilliard. Meglepett, de jó értelemben. Igen szimpatikus személyiség, ám nekem még kicsit kisfiús, komolyodnia, férfiasodnia kell.
Chaol Westfall. Ha valaki megkérdez, hogy melyik ifjút választom, akkor őt mondanám. Nem azért, mert a herceget esetleg nem kedvelném, hanem mert szimplán férfiasabb, titokzatosabb és használja az eszét. Humoros és kedves, kicsit zárkózott, de már nem sokáig viseli a páncélját..😏
Nehemia Ytger. A hercegnőt kedveltem, kicsit fura érzésem is volt felőle, és aztán csak néztem, hogy milyen erős karakter is valójában.
Kaltain, Perrington, Káin, és Adarlan királya. Fölösleges lenne róluk külön-külön írni, mert ők a megjelenésüktől kezdve ellenszenvesek voltak. Ami jó, mert ez azt jelenti, hogy az írónő elérte célját, és iszonyú(an jó) "sötét gárdát" vonultatott fel.
Összességében nem tudok rá rosszat mondani. Nagyon tetszett. Beszippantott Sarah J. Maas világa, és ebből nincs kiút.😄 Fan lettem, és alig várom, hogy elolvassam a többi részét is.
Én már menthetetlen vagyok, és örülök neki! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése