2017. március 21., kedd

April Genevieve Tucholke: Wink Poppy Midnight

Dióhéjban: Wink, Poppy, Midnight. Három fiatal, mind más lelkivilággal és kinézettel. Furcsa események követik egymást, és a történetük egybeforr. De vajon tényleg ennyire különböznek? Mi az, ami igaz, és mi az, ami hazugság? Nem minden csak fekete-fehér.

Gondolataim:
Hű.. Nos ez.. Hogy is fogalmazzam meg..
*5 perc elteltével*
Szóval, hogy őszinte legyek kicsit másra számítottam. Még őszintébben megfogalmazva a gondolataimat, teljesen másra számítottam.

Ez a történet nem volt egész, nem tudtam vele folyékonyan, egyszerűen haladni, mert mindig volt valamilyen kisebb-nagyobb tényező a sztoriban, ami nem stimmelt. Sajnos nem tudok olyan eseményt, személyt megnevezni a könyvből, ami megérintett volna, vagy legalább mondhatnám, hogy tetszett benne valami. Sajnálatos módon, nem nekem írták ezt a könyvet, pedig a borítóhoz és a fülszöveghez nagy reményeket fűztem.


Ami legelőször kiütközött, az a szereplők életkora. Ne próbálja nekem senki se bebeszélni, hogy egy 17 éves lány/fiú olyanokat tesz, úgy viselkedik, mint a történetben megjelenő karakterek. Ismerem magamat, a körülöttem élő velem egykorúakat, de semelyik sem hajaz a történet cselekvőire. Inkább 13-14 évesnek tudtam őket elképzelni, egyedül talán Poppy az, akire azt mondanám, hogy korához "megfelelően" viselkedik. A macskaköröm jól jelzi, hogy ez sem mutatja a színtiszta valóságot..

A könyv cselekménye kusza. Lévén a fejezetek hiányának, csak a szemszögekből tudjuk követni a történet eseményeit, ami így igazán sokrétű.. néha előny, néha hátrány.
Mind a három szereplőnek meg van a maga stílusa.
Mind a három szereplő keresztülmegy változásokon.
S mind a háromban van hősiesség, hazugság és hitványság egyaránt.

Lehetne ez egy jól megírt történet. Csak túl sok minden van belezsúfolva, a szereplők nem hitelesek, a mellékszereplők a legjelentéktelenebbektől is jelentéktelenebbek, és a sztori misztikus része finoman szólva inkább hívható elcsépelt hercegnős mesének, ahol még a gonosznak is az arcába röhögnek.


Ezért sem szeretném a szereplőket kielemezni. Midnight-ot főleg nem. Kicsit azért bánkódom emiatt, hiszen örülök annak, ha találok rokonszenves karaktereket.

Nem jelentem ki nyíltan, hogy nincs a könyvnek mondanivalója. Mert minden történetnek van valami jelentéssel bíró mozzanata. Csak itt sajna elszórtan, és sokszor burkoltan tünedeznek a felszínre, amit ha észre veszünk, akkor igenis jól járunk. Máskülönben ezek a tényezők eltűnnek a homályban és kapunk egy furcsa mesét.

Tájékozatlan vagyok az ügyben, hogy milyen korosztálynak szánta az írónő a sztorit. Hogy Ő maga, a könyv alkotója hány éves, az titok az Internet előtt. De egyszerűen fogalmam sincs arról, kiknek szánta ezt a történetet. Engem sajnos nem nyert meg.

Inkább a 13-14 éveseknek ajánlom ezt a könyvet, akik nem riadnak vissza a misztikus elemektől, kicsit érettebbek és tisztában vannak a méhecske és a virág kapcsolatával. Titokzatos, de nem mondanám borzongatónak. Aki kedvét leli a váltott szemszögű, kissé bizarr - kissé bájos történetekben, az nyugodtan olvassa el, megbánni nem fogja, még akkor sem, ha nem válik a kedvencévé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése