Dióhéjban: egy nő, aki kómában van. Elsa majdnem teljesen érzéketlen.. csak hallja a körülötte lévőket, de nem érez semmit fizikailag. És ezt egyedül Ő tudja. Egy férfi, akinek a testvére egy baleset miatt a kórházban gyógyul, de nem akarja látni.. neheztel rá a halálos baleset miatt. Véletlenül az 52-es szobába téved, ahol Elsa nyugodtan fekszik az ágyában. Innentől kezdve vissza-vissza tér hozzá..
Gondolataim:
Sokaktól hallottam már, hogy ez a könyv nagyon megnyerő. Azt kell mondjam, igazuk volt.
Jóllehet, elég rövid terjedelmű; bevallom olvastam volna még a történetet, amikor annak utolsó mondatához értem.
Többen megjegyzést tettek a borítóra, pedig szerintem illik a történethez. A lány fakó arca, hiszen Elsa kómában van, a sötétség mögötte az érzéketlenség szimbólumaként elfedi a képi világot és a szeme pedig pontosan olyan, mint a gleccserek jeges kékje. Engem megnyert magának, kívülről-belülről.
Igazán jó felépítése van a könyvnek, a felváltott szemszögű fejezetek szükségesek voltak, hogy mind Elsa-t, mind Thibault életét megismerhessük. Alapból a témaválasztás nagyon különleges, kicsit úgy éreztem, mintha a Ha igaz volna... (eredeti címén: Just Like Heaven) film átgondolt változata lenne, ami nálam garantáltan piros pontot érdemel, hiszen ez az egyik kedvenc romantikus filmem.😊
Amit jelentősen fontosnak tartok a műben, az a mélysége. Az élet pici örömei, a családalapítás, a szerelem, a felelősség vállalás, a kitartás, és még rengeteg rettentően fontos aspektusa az életnek mind helyet kapnak ebben a rövidke történetben.
Mindemellett Thibault-ot kiemelném, mint férfi. Igaz, nem egy kigyúrt, kockahasú, makulátlan külsejű, irdatlan jóképű férfiút kapunk, hanem egy annál nagyobb értékű, tiszta lelkületű ifjút. Megmutatkozik az érzékeny oldala, a családra vágyó énje, és hogy egy pasi igenis tud sírni. Imádtam a Clara-val töltött perceit, amilyen gyengéden bánt a csöppséggel. Megértettem az öccsével való kapcsolatát, amint az megszólalt.. Sylvian-t enyhén szólva nem zártam a szívembe. Kicsit érdekes jelleme, modortalan viselkedése, és az irigysége érthető volt.. a bátyját látszólag sokkal jobb embernek tartja magánál.
Elsa-t két szemszögből láttam; láttam, ahogy képzeletben megmozdul és küzd, és láttam, ahogy mozdulatlanul fekszik, csak a gépek zúgása hallatszik. Annyira megrendítő volt ez a kettősség, olyan elszomorító volt a sok sikertelen próbálkozása. De Thibault hitt benne, és ez elég volt Neki, hogy ne akarja magát a túlvilágra küldeni.
Ez a történet kincs. Érzelem dús, meghökkentő, tele önmagunk vívódásaival és a gondolattal, hogy eddig talán nem is érzékeltük az apró csodákat, amik körülvesznek minket.
Ajánlom mindazoknak a romantika kedvelőknek, akik szívesen olvasnak rövidebb műveket (is), élvezik az olyan könyveket, amikben nincs túl kalandos cselekménysorozat, viszont annál több elmélkedés és érzelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése