Dióhéjban: Stefan új életet kíván kezdeni New York-ban, távol eddigi életétől és az emberektől is. Ám nem fordíthat hátat mivoltának, ugyanis a vér, a halandókban keringő nedű, az ő tápláléka. A múltját besötétítő tetteinek gondolatától, emellett Damonről őrzött emlékeinek felidézésével is fájdalmat okoz az üregnek, ahol egykor a szíve dobogott.
FIGYELEM! Cselekményleírást tartalmaz!
Gondolataim:
Ezennel befejeztem a Vámpírnaplók sorozat magyar nyelvű
előzményköteteit. Mert ugyebár a további három részt nem fordították le
magyarra, ezért ha folytatni szeretném, csak angolul tehetem meg. De ez úgyis
eldől még.. (Legalább azoknak nincsen ilyen silány borítójuk. Bár még mindig nem értem, mit keres a képen Elena az ifjú Salvatore-k helyett, de mindegy is.)
A Sóvárgást végeztem ki leghamarabb mind közül, hiszen
röpke pár óra alatt már az egészet végig nyálaztam. Nos, ha az események nem is
voltak annyira izgalmasak, jól elütöttem a könyvvel egy hosszabb autós utat és
persze valamennyire élveztem is annak ellenére, hogy pár ellentmondásba ütköztem.
Stefan nomád élete a történet elején nagyon megtetszett, egy
pillanatra el is hittem, hogy ez a rész egy elmélkedős, magányos, a fiú
érzelmeit és tapasztalatait felvonultató ténylegesen naplós kötet lesz.
Sajnos eszmém egészen a 24. oldalig tartott, amikor is megjelent az egész
Sutherland família és be nem invitálták csóró, homlesz Stefanunkat a hatalmas,
impozáns villájukba. Előzékenységük roppant mód érdekes és figyelemfelkeltő, de
hát egy vámpír is lehet kicsit naiv és szentimentális. Szóval rögtön egy
csalódás már az elején.
Ahogyan egyre jobban belemélyült a családi szeretetbe, úgy
olyan lassan és gyanútlanul fogadott el minden javat a gazdag Sutherland úrtól.
Mit sem sejtve, gondtalanul élvezte a pazar fényűzést és a felsőbb körökben
megrendezett partikat. De a múlt árnyékaitól még ő sem menekülhet.. főleg nem
tulajdon bátyjától, Damontől. Gyenge csavarnak bizonyult, ám elismerem szép
gondolat így beleépíteni a bosszúszomjas testvért. Aki persze mindenkit levesz
a lábáról, elég csak a jégkék szemeibe nézni. J
Innentől kezdve Damon kegyetlen, sajátos játékait űzik a New
York-i jómódú családdal, mindezt a vagyon és persze az
elmaradhatatlan élvezet miatt. Mondani sem kell, Stefant nem a fivére iránt
érzett szeretete ösztökélte erre.
Mindent én sem akarok lelőni a cselekményről, végtére is nem
egy összefoglalót írok, hanem valamiféle kritikát próbálok összehozni. Viszont
van egy pont, ami súlyosan spoileres, és afelett most nem suhanhatok át. (A sorozat és annak előzményének összehasonlítása következik.)
Aki nézi/nézte a sorozatot, és eljutott a 3. évad 3.
epizódjához (The End of the Affair / A kapcsolat vége) az tudja, hogy Stefan és
Klaus először az 1920-as években találkoztak, Chicago-ban. Ebben a részben fedi
fel Klaus Stefan számára, hogy ismeri. Azaz feloldja mindazokat az emlékeket,
amiket a megigézett Salvatore-fiú mindeddig elfelejtett. Ezáltal a háttérsztori
már fel van fedve előttünk, további kapcsolat a két vámpír között nem jött
létre.
De akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy Klaus neve már az
1864-es évben feltűnik a könyvben, sőt a megnevezett Ősi-vámpírt sújtotta átokról is szó esik??
A válasz: SEHOGY!
Mivel Klaus megtudja, hogy Katherine vámpír lett, már „használhatatlan” számára,
hisz az emberi vérére lett volna szüksége. Tehát már csak bosszút akar rajta
állni, és ezért egészen 1492-től üldözi, hogy megölje. Ami azt jelenti, hogy a
sorozaton alapuló hat részes Stefan’s diaries nem is egészen a sorozaton
alapul, sőt ellentmond az egész cselekménynek, amit eddig megismertünk belőle.
Sajnálom, hogy így elrontották, mert a történet kb. feléig rendben is volt a
sztori. Viszont a végét, nos.. úgy írták meg, mintha soha nem látták volna a sorozatot.
Persze ez lehetetlen hiszen Julie Plec és Kevin Williamson alkotta meg a mára
már befejezett, a CW TV-n sugárzott Vámpírnaplók sorozatot L. J. Smith írónő
könyvsorozata alapján.
Nyilvánvaló, hogy az eredeti
könyvszéria eltér a sorozattól, hiszen mindig másítanak valamit egy történeten,
amikor az a vászonra kerül. De amikor egy sorozat alapján írnak meg egy
előzmény-sorozatot, akkor nem lehet semmiféle különbség. Hiszen ezzel az
egészet hiteltelenné teszik.
Egyszóval jellemezve ez a rész:
gyenge. Gyéren sikerült, megmásítja a múltat és csalódott lettem általa. Nem gondoltam
volna, hogy ilyen egyszerű, és semmilyen háttérsztorival kábítanak majd az
írók, mert az első két részt eléggé élveztem. Bánatomra, ez most nem úgy
sikeredett, ahogy vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése