Én, az iskola első :D

Iskolánk minden évben, saját keretei között megszervezi tanulmányi versenyeit. Idén sem történt másképp, és év elején úgy gondoltam, egye fene, most benevezek az összes olyan versenyre, amin van esélyem továbbjutni/dobogóssá válni. Természetesen a lényeg az volt, hogy az adott tantárgyakból kapjak egy 5-öst, ezzel javítva az átlagomat. 😄 ...de végső soron nem pont az történt, amire számítottam.

..elég tág témakör. :)

Nos, mint tavaly is, úgy idén is indultunk az angol csapatversenyen. Mivel angol nulladik osztályosokként kezdtünk, már akkor is a dobogóra kerültünk, igaz csak a harmadik helyre, de mi nagyon büszkék voltunk erre a teljesítményre. A mostani megmérettetésre Willie mellett egy új taggal indultunk, mert a korábbi csapattársunk megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó indulni velünk. De még így is (mellékesen mondom kb. semmi felkészüléssel, pedig volt nem is kevés tanulni való anyag) a selejtezőben másodikok lettünk.
A döntő pedig hála az égnek interaktívan zajlott; különböző állomásokon kellett tematikusan megoldanunk a feladványokat. A legtöbb jó hangulatban telt, bár nem számítottunk rá, hogy végül az első helyre kerülünk.

Téma: utazás az irodalom(ban)

Szerintem senki sem lepődik meg azon, hogy könyvimádó létemre indultam az irodalom versenyen. Ugyanúgy két fordulóból állt, ezért minden tőlem telhetőt megtettem, hogy végezetül bekerüljek a döntőbe. Talán kicsit túl sokat is, hiszen több olyan kötelezőt is elolvastam/átnéztem, ami még kicsit később fog felbukkanni a tanulmányaim során. Sebaj, minden erőfeszítést megért, mert győztesként kerültem ki a végére. Más dolog, hogy a jutalomkönyv kiválasztásában Osztályfőnököm keze is benne van, így egy KMK-s regénnyel térhettem haza a díjátadóról. 😊

A harmadik tantárgy, amiben kipróbáltam magam, a történelem. Egyfordulós házi versenyt hirdettek, aminek lényege az információk kigyűjtése volt könyvekből és az Internetről. Gondoltam, oké ezt most megcsinálom, hisz szeretem az adatok utáni "nyomozást". Bár, amikor megláttam a három lapból álló töri versenyt, felszaladt a szemöldököm.

Most szögezzük le. Nem vagyok stréber, csak maximalista. Kész, ennyi. :D

Magyar-török harcok.

A magyar-török háborúk mindenkiben mást idéznek fel. Rögtön felrémlik rengeteg évszám, uralkodó, helyszín, ok-okozat, békekötés, csata, ostrom, visszafoglalás, stratégia.. és a többi hosszú, hosszú leírása mindezeknek. Ilyenkor áldom a Világháló feltalálóját, na meg a Wikipédia és a Rubicon oldalát (utóbbi tényleg hihetetlenül hasznos), mert nélkülük aligha lettem volna képes megoldani a végtelennek tűnő feladatokat.

Na, most hogy így ismertettem a tényállást, el lehet képzelni, hogy a jutalmak átadásakor milyen volt hallani először a harmadik, majd a második dobogós nevét. Egy kicsit szomorú is voltam, hogy annyi energiát fektettem bele ebbe az egészbe, és már csak abban mertem reménykedni, hogy elértem a 70%-ot, ezzel egy 5-öst szerezve. Hát igen, csak mindez egy perc töredékéig tartott, amikor is elhangzott az első helyezett neve, azaz jómagam. Döbbent tekintettel léptem átvenni a könyvet és teljes bambasággal nyújtottam a kezem az iskola vezetőjének. Úgy tűnik hasznomra lelt az az idő, amit erre fordítottam.

És még nincs vége, mivel egyéni összesítettben a három dobogós közül ketten is kikerültünk az osztályomból. Ezek után nem csoda, hogy 32 ponttal megnyertem ezt az egész francos versenyt.

Könyvek, csokik, minden egyéb. :D

Random tény: amikor már negyedszerre szólítanak ki az emelvényre, hogy átvegyél egy újabb díjat, a közönség már baromira unja a nevedet, te meg már rendesen kínosnak találod, hogy ennyire stréber maximalista vagy.. másrészről sehova sem fér az a sok cucc, amivel jutalmaznak. 

Mindemellett, nem csak a saját sikereimről szeretnék ódákat zengeni, mert az osztályom többi tagja is kimagaslóan teljesített. 7 tantárgyból indultunk, ebből 6 versenyen születtek dobogósok. Nem is csoda, hogy megnyertük a vándorkupát, ami hatalmas megtiszteltetés egy kilencedikes osztálynak.

Csillogó-villogó kupánk. :)

Összességében azt kell mondjam, büszke vagyok az elért eredményekre, még akkor is, ha az osztályom csak kisebb rétege dobta össze a kupára való pontszámot.
Egy kicsit biztató jellegűnek hat ez a nyerő széria, hiszen eddig nemigen nyertem ilyesmi versenyeken. Grandiózus élmény egyszer a legjobbnak lenni, bizonyítva ezzel (inkább saját magamnak), hogy igenis van tehetségem, és hogy legyen bármennyi tennivaló, képes vagyok plusz feladatokkal bombázni magamat.

Végszavaim pedig hangozzanak így:

"Ha van elég energiád tenni, a siker el fog érni."

- én és a mélyenszántó gondolataim. 😃