2017. április 19., szerda

Sarah J. Maas: Heir of Fire - A tűz örököse

Dióhéjban: Celaena immár Wendlyn-ben tartózkodik, hogy segítségre leljen a Tündérkirálynőnél Adarlan elpusztításáért. A lánynak meg kell birkóznia múltjával és jelenével, hogy egyszer majd képes legyen népe élén felszabadítani királyságát. Barátait, társait maga mögött hagyva lép a számára még ismeretlen földre, de biztosak lehetünk benne, hogy talál valakit, aki a segítségére lesz.

Gondolataim:
A történet és a szereplők is nagy lépésekkel haladnak előre.
Míg az Orgyilkos pengéje, az Üvegtrón és az Éjkorona egy fiatal orgyilkos lányról szólnak, aki rettegés alatt tartja Erilea-t, addig A tűz örököse egy hercegnőről, aki képes felemelni a birodalmat.
És bár a harmadik kötetnél tartok már, csak most érezni igazán, hogy valami tényleg elkezdődött. Félre ne értse senki, eddig is imádtam ennek a varázslatos világnak a történetét, de mindez ideáig csak egy bevezető volt. Egy bevezető egy elkerülhetetlen, beteljesítetlen csatához.

Amikor megtudtam, hogy a történet három cselekményszálon fut, először nagyon meglepődtem. Ki az a Manon? Ki az az Aedion?
Manon és a wyvern.
(Kép forrása: Pinterest)

Feketecsőrű Manon először nagyon érdekesnek tűnt. Eleinte nem tudtam, mi a szándékuk a boszorkányoknak, hirtelen hogy került a képbe a három klán, de aztán szépen lassan leesett a tantusz, ahogyan azt már az írónőtől megszoktam. Bár fiatal testéhez képest elég sok évet megélt már, cseppet sem érződik a karakterén az idő. Olyan, mint egy halhatatlan kislány, aki érzelmei hiányában éretlen még. Könyörtelen és tiszteletet parancsoló, de a világ kincseivel szemben még tudatlan. Remélem, hogy a továbbiakban megtanul érezni és jobban kiforr a jelleme, mert erős karakter lehet belőle.
"Kevés hangot élvezett jobban, mint a haldokló emberek nyögéseit, de a szél pont egy ilyen volt."
Tehát a Feketecsőrú klán örököse egy új eseménysort kap a sztoriban, ami a közepe felé kezd igazán kiteljesedni. Megismerkedünk ezzel az újfajta világnézettel, és persze a wyvernekkel, a lenyűgöző szárnyas lényekkel.

Aedion az egyik legnagyszerűbb szereplő, akit eddig a sorozat alatt felvonultattak. Hihetetlenül ravasz, eszes jelleme, és a végsőkig kitartó akarata lehengerlő. Nem is szeretnék róla sokat elárulni annak, aki esetleg még nem olvasta ezt a terjedelmében is hatalmas könyvet. Mindig meg tud lepni, emellett király karakter. Az egyik kedvencem lett.


Celaena annyit eszik a mű alatt, hogy még én is megéheztem.
Aedion-t Chaol és Dorian társaságában ismerjük meg. A két ifjú Celaena "elvesztése" után még kicsit tüskés szívvel szólnak egymáshoz, de személyük napról napra változik. Chaol-t még mindig egy rendes személyiségnek tartom, mert amellett, hogy próbál mindent úgy alakítani, ahogy az másoknak jó, elvétve Ő is hibázik. Minden gyarlósága csak arra a tényre mutat rá, hogy emberi.
Dorian pedig végre, végre igazi, erős akaratú herceggé/királlyá válik. A csalódások és a kínkeserv meghozta gyümölcsét, igazi uralkodói vonásai lesznek. De az apját még mindig ki nem állhatom.

Tehát a cselekmény hatalmas fordulatot vesz, a kötet elején érezzük a vihar készültét. Celaena ugyanúgy küzd magával, mint eddig, és most még émelyítőbb a tét. Főszereplőnkben akkora törés, megtisztulás megy végbe, mint társában, Rowan-ben. Ők ketten nem véletlenül találkoznak, hiszen jellemfejlődésben, érzelmileg és tudatilag is szükségük van egymásra, mert lényegében hasonló veszteségeken estek túl. Rowant könnyebb lesz megtűrni 😆, Celaena meg szembe néz mindazzal, ami eddig nyomta Őt belülről. Tehát Rowan amellett, hogy jól néz ki, bölcs és hűséges. Férfi és barát, szilárd de mégse jégszívű. És épp ez kell jelenleg hőseinknek.
"Szörnyeteg ő is, aki szörnyeteget pusztít."
Igaz, a cselekmény lassan bontakozik ki, de minden részletre szükség van, hogy ezt a rettentő nagy birodalmat megértsük. Roppant fontos események mennek végbe; dráma és feszültség kering a levegőben, amit az Olvasó is hihetetlenül át tud érezni. A könyv után úgy érzem, mintha évek teltek volna el Celaena Wendlyn-be való utazása óta, orgyilkos évei tovatűnnek és még hol van az egész történetnek vége.

Jó esély van rá, hogy egyszer klasszikussá válik Sarah J. Maas fantasy sorozata.. legalábbis én nagyon remélem.

Újra fantasztikus élményben volt részem Erilea világa által, és bízom benne, hogy lesz is még bőven.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése