Kody Keplinger: Lying Out Loud - A hazugságháló

Dióhéjban: Sonny állandóan, mindenről, mindenkinek hazudik. Egyedül Amy-t avatja be pár mélyen őrzött titkába, aki bármiben segít barátnőjének.. még a Ryder iránti utálatában is, aki viszont Amy-ért bolondul. Egy hatalmas nézeteltérés után, Sonny rájön, hogy mégsem olyan szörnyű a fiú, és rengeteg hazugsággal átszőtt tervével megpróbálja rádöbbenteni Rydert, hogy Ő az, akit a fiú igazán szeret.

Gondolataim:

Hirtelen felindulásból nyúltam Kody Keplinger könyvére. A The Duff – A pótkerék című könyvét két éve olvastam, ami akkor nagyon tetszett. Viszont a nem rég megjelent Lying Out Loud – A hazugságháló című regénye nem kölcsönözte a várt hatást.

Valami könnyebbre vágytam, egy egyszerű kis cselekményszálra, amit meg is kaptam, de nem egészen nyújtott teljes kikapcsolódást. Még úgy sem, hogy egyik erőssége a csúf igazságban rejlik.. amit ugyebár a hazugságok hálójával próbálunk elrejteni mások elől.

Könyves reggeli.

Főszereplőnk Sonny, hátrányos helyzetű gimnazista, aki hazugságok árán éli hamis életét egyik napról a másikra. A szülei, nos.. nem éppen a helyes gyereknevelésükről híresek, tekintve édesapját, aki a börtönben tengeti mindennapjait és az anyját, akiről amellett, hogy megbízhatatlan, elég keveset tudunk meg. Nem meglepő, hogy kislányuk hazugságokra építkezik, pénz hiányában még reménykedni sem mer fényes jövőben. Tehát újra egy olyan történet, ahol a karakter állapota kilátástalan, mindezt köszönve a szüleinek, akik mindent elcsesztek. Mostanság rengeteg ilyen könyvet olvashatunk, hallhatunk hasonló történeteket a való életből, hiszen mindig is lesznek lecsúszott emberek. Sajnos vannak olyanok, akik kudarcot vallanak gyermekük nevelésében, amivel természetesen egy új, reményteli életet tesznek tönkre.

Visszatérve Sonny-hoz, azt kell mondjam akár egy pofás kis szereplő is lehetne, ha nem viselkedne ennyire önzőn. Megértem a sérelmeit, hisz Amy-vel szemben Ő sosem kaphatott meg bármit egy csettintésre, de attól még nem kéne kihasználnia a legjobb barátnőjét ilyen szemét módon. Emellett díjaztam a humorát, hogy kiáll önmagáért és hogy mégiscsak van egy jelleme, egy kidolgozott karaktere, amit fel tud mutatni. Ellentétben Amy gyenge, meghunyászkodó személyiségével, aki annyira buta volt, hogy hagyta magát eltiporni és kihasználni.
A két lány barátsága (már ha mondható annak) csupán egy látszólagos maszlag, még véletlenül sem titulálható igaz barátságnak.. kivéve a végén, de a 300 oldalas könyvnek a kb. 10% nem valami számottevő mérték.

 Még ha nem is nyert meg teljesen,
 beismerem gyönyörű tavaszi borítója van.

Ezenfelül Ryder Cross nevét is meg kell említenem, annak ellenére, hogy nem akarom. Nem akarom, mert nincs mit mondanom rá. A hibáit megismerjük a könyvből, megtudjuk, hogy ”tud jó fej is lenni”, DE számomra semmilyen volt. Csak egy újabb szépfiú, aki olyan mint a többi és kész.
A három főszereplő inkább idegesített, mint szórakoztatott, egyedül Sonny az, akinek van valami sütni valója. Örültem Wesley-nek, hiszen látszik, hogy mostanra kiforrott a személye, tapasztaltabb lett és Ő volt az, aki Sonny-t a helyes útra terelte, aki elbeszélgetett vele.

Maga a cselekmény kisebb-nagyobb hibákkal élvezhető volt, igazából nagy különlegességek nem történnek benne. Őszintén szólva volt egy rész, amikor csak húzták-vonták a hazugságokat és már nagyon fárasztott.
Egy nem átlagos főszereplő, egy teljesen mindennapi közegben, sablonos barátokkal. Egyedül a humora fogott meg a történetnek, és persze a végére megkapjuk a tanulságot: minél több a hazugság, annál nehezebb lesz kordában tartani minden hamis szót.. és egyszer úgyis arcul fog csapni az

igazság.

"Vége volt. Kiderült az igazság. Meztelennek, megszégyenítettnek éreztem magam. Annyira fájt."

A könyv borítóján a 16-os korhatár szerepel, de véleményem szerint egy kicsivel lejjebb kéne tenni olyan 13-14-re. Talán ha pár évvel ezelőtt olvastam volna, akár a kedvencem is lehetne. De így sajna csak egy kis kikapcsolódás volt két komolyabb témájú regény között.

Ajánlom azoknak, akik kedvelték az írónő előző kötetét, szeretik az egyszerű cselekményszálakat és nem riadnak vissza egy kis hazugságtól.