High Fantasy Book Tag

Sziasztok! :)

A mai napon egy book taggel érkeztem, amire már majdnem 3 hónapja(!) kihívtak a Moly.hu-n, csak eddig nem igazán volt rá időm és kreativitásom.
Hogy így előre letisztázzam, a fantasy számomra az a műfaj, amit nagyon megkedveltem az utóbbi időben, és mivel ezalatt a rövid idő alatt elég kevés ilyen témájú olvasmányom volt, próbálkozom bepótolni a lemaradásomat a közeljövőben. :D
Szóval itt is köszönöm szépen a felkérést a tag kitöltésére, szuperül szórakoztam a válaszok írásával.

Bátorkodtam megtoldani a kérdéssort +1 elemmel, ami szerintem frankón beleillik ebbe a book tag-be. Remélem ezzel a tettemmel nem szegek szabályt, mert úgy gondolom, talán más is szívesen válaszol rá. (Ezt a legutolsó kérdés után biggyesztettem be.)

1. Melyik a kedvenc térképed egy könyvben?

Miszerint alig két olyan könyvet olvastam, amiben térkép van, ezért elég egyszerű választanom. Sarah J. Maas - Üvegtrón sorozatának világa mellett voksolok, így Erilea térképe nálam a befutó. Szerintem nagyon szép munka. :)
Az értékelésem a sorozatról így mellesleg megemlítve ITT olvasható. ;)
Széljegyzet: ne lepődjetek meg, még párszor meg fogom említeni az Üvegtrón-sorozatot ebben a bejegyzésben.


2. Királyi palota – ami kiemelkedik a tájból. Mondj egy olyan tavalyi olvasmányt, ami kiemelkedett a többi közül.

Nehéz végigpörgetnem magamban az összes tavalyi olvasmányomat, tekintve, hogy 100 könyvet olvastam 2017 során. :D
Voltak jó regények, amik a kedvenceimmé váltak, de kevés az, amire azt mondanám, hogy kiemelkedő volt. Így nem is csoda, hogy egy John Green kötetet választok erre a nemes címre: az Alaska nyomában egy elgondolkodtató, szórakoztató, de mégis szívszorító történet. Szeretem John Green stílusát, hogy mindig komoly témákkal foglalkozik, na meg hogy mindegyik karaktere egyedi és érdekes. Az Alaska nyomában számomra egy nagyon megindító sztori volt, ami mindamellett, hogy kalandos, fájdalmasan valóságos is egyben.
Aki még nem olvasta, és szereti a filozofikus hangvételű könyveket, annak bátran ajánlom a figyelmébe! :) Az értékelésem ITT olvasható róla.


3. Királynő – vannak tesze-tosza királynék, és vannak a belevaló, uralkodásra szánt királynők. Mondj egy utóbbit, azaz egy erős női karaktert!
Mivel valószínűleg erre sokan azt válaszolják, hogy Celaena Sardothien az Üvegtrónból (ami amúgy egy korrekt és szuper válasz) ezért én inkább egy másik női karaktert választanék. :D

- Billi SanGreal története nem túl népszerű, ám én nagyon szerettem ezt a duológiát (azaz azt hiszem duológia, nem jelent meg több része) mert fordulatos kis történet. Billi egy igazán belevaló fiatal lány, aki természetfeletti lények ellen harcol. Nappal iskolába jár, este pedig izzasztó kiképzések során vesz részt, hogy szembeszegülhessen a gonosszal. Bár az első része, Az ördög csókja számomra kissé vontatottra sikeredett, a második része kárpótolt az észveszejtő csatajeleneteivel. Ha felkeltette a sorozat az érdeklődésedet, ITT elolvashatod róla a véleményemet! ;)
      És mert nem tudok, nem akarok csak egyetlen egy erős női karakter mellett dönteni, ezért megemlítenék még kettőt. Tudom, túlteljesítem a feladatot, de ha erős, független nőkért kell kampányolnom, akkor szinte magam előtt látom Kedves Angoltanárom arcát, nevezzük Mrs. P.-nek, aki időről-időre szereti népszerűsíteni a feminzimus eszméjét az osztályunk körében. Így legalább tudom, hogy nemes célból sorolok fel több vagány női karaktert, hiszen Mrs. P. biztos büszkén veregetné meg a vállamat e tettemért. :D

- Draka (Christie Golden: Warcraft - Durotan): általában az orkoktól amúgy sem várhatnánk mást, mint szilaj erőt, nemde? Draka nem csak hogy fizikailag erős és izmos, de az észjárása is gyors, na meg lelkileg is megedződött. Egyedül, száműzöttként nőtt fel messze a társaitól, s mégis szelíd maradt a szíve. Küzdött önmagáért, a családjáért, a jövőért. (És aki nem csupán a könyvből ismeri a történetét, tudja, hogy egy napon anyai áldozatot hozott.)

- Coraline Jones (Neil Gaiman: Coraline): egy kislány, aki bátrabb, mind közül. Na, nem mintha ő lenne az egyetlen ilyen merész szereplő, de számomra kiemelkedik a sorból. Coraline-t azért tartom erősnek, mert képes felismerni, hogy az élet nem mindig az, aminek akarjuk. Az élet néha unalmas és fakó. Coraline ráeszmél arra, hogy a víziók, a „tökéletes álmok" bizony veszélyesek és ártalmasak. Ha kíváncsi vagy e bátor kislány történetére, ITT meglesheted róla az értékelésemet. :)

4. Mágia – amit vétek lenne kihagyni. Mondj egy olyan elemet, ami nélkül számodra nem könyv a könyv.
Számomra nincs konkrétan egy elem, ami a könyvet könyvvé teszi. Nekem az a fontos, hogy meg legyen a történetben az a bizonyos valami, amitől a szememben különlegessé válik. Ez lehet egy életszemlélet, egy karakter jelleme, egy gondolatfoszlány, vagy egy különös esemény, ami köré a könyv sztorija épül, stb., stb. Sosem keresek meghatározott dolgokat a regényekben: mindig a pillanatnyi hangulatomnak megfelelően választom meg a soron következő olvasmányomat, így általában sorsszerűen lepnek meg a fantasztikusabbnál fantasztikusabb könyvek.
Tehát egy könyv akkor lesz A KÖNYV így csupa nagybetűvel, ha számomra értéket közvetít. Mindez a személyes ízlésemtől, érzelmi világomtól és élethelyzetemtől függ. :)


5. Sárkány – egy mágikus lény, ami feldobja az egész könyvet. Melyik az a könyv, amin már egy sárkány se segített volna?

Manon és Abraxos.

Széljegyzetként megjegyezném, hogy eddig csak egyetlen könyvsorozatot olvastam, amiben megjelennek a sárkányok (tudom, shame on me) viszont azt az egyet IMÁDOM. Igen, a híres-neves Üvegtrón-sorozatról van szó, amiben Manon wyvernje, Abraxos nagyon szeretnivaló. :) Oké, alapból Manon badass karakter, aztán egy igazán belevaló csajnak tényleg csak egy vagány sárkánya lehet. Na jó, most hogy az egekbe magasztaltam Abraxos-t és Manont, végre rátérnék a kérdés valódi megválaszolására, és abbahagynám a fangörcsömet. :D

       Szóval egy könyv, amin már egy sárkány sem segített volna. Én most szám szerint nem egy, hanem több ilyen regényt fogok felsorolni, csak hogy kiéljem gonosz vágyaimat, és utálatomat fejezhessem ki egyes kötetek iránt.

- A Szent Johanna Gimi-sorozat. A humorossága ellenére nem éppen mondhatnám gyöngyszemnek ezt a sokak által kedvelt tini-dráma sorozatot. Most kár lenne leírnom róla hosszan a véleményemet, hiszen ezt előttem már kedves blogger-társam, F. Mockingbird megtette és nagyon szépen összefoglalta. S mivel teljesen egyetértek a nézeteivel, olvassátok el ITT az Ő gondolatait az SzJG-ről. Ha Neked sem a szíved csücske a sorozat, vagy csak épp ellentámadásba lendülnél, hogy megvédd hőn szeretett Rentai Reni naplóját, olvasd el bátran, és hagyj egy kommentet a bejegyzés alatt! ;)
Szerény véleményem szerint Reni személyiségén egy káprázatos sárkány sem tudott volna segíteni, bár bele se merek gondolni, hogy az a lány egy sárkányt neveljen... szerintem minden nap együtt írnának házi feladatot, olvasnának és notebookot szorongatva rogynának a babzsákfotelükbe. Na jó, ez nagyon gonosz volt. :D

- Obszidián-sorozat. És újra egy olyan könyvet említek, amit mindenki imád én viszont ki nem állhatok. Na, mindegy, ízlések és pofonok... én nem estem hasra Daemon sziporkázó jelenségétől. :D A lényeg, hogy az UFO-k nem az eseteim, egyáltalán nem fogott meg ez a műfaj. Ha az idegenek sárkányok hátán repültek volna, akkor sem szimpatizáltam volna velük. Ezen nincs mit szépítenem, így érzek és kész.
Érdekel róla a véleményem? ITT megtalálod mind.

- Wink Poppy Midnight. A gyönyörű borítót leszámítva, nemigen tudnék olyan tényezőt
megemlíteni a könyvről, amire azt mondanám, tetszett. Mert ez a könyv nem nekem íródott. Igazából már akkor sem tudtam, hogy miről is szól pontosan, de az biztos, hogy sárkányok nem repkednek benne. Ellenkező esetben csak még kuszább lenne a cselekménye.
Ha elolvasnád róla az értékelésemet, ITT megtekintheted.


6. Varázsló – egy bölcs, idős, misztikus mentor, aki segíti hőseink útját. Mondj egy olyan karaktert, akire ráillik a leírás
Őszinte leszek, tulajdonképpen nem tudok ilyen karaktert mondani. Csak egy „misztikus mentor" jutott az eszembe, méghozzá az Üvegtrónból jól ismert Elena. Viszont Elenára egyáltalán nem illik a bölcs jellemző. Aki elolvasta a sorozat ötödik részét, a Viharok birodalmát, az tudja, mire gondolok pontosan. Elenát úgy megutáltam a legutóbbi részben, hogy Adarlan királyának összes gonoszsága miatt érzett dühöm össze sem mérhető a nő iránt érzett gyűlöletemmel és megvetésemmel.
Éppen ezért maximum Brannon Galathynust jelölhetném erre a pozícióra, de ő sem a legtökéletesebb. Úgyhogy az utolsó pontra sajnos nem tudok példát mondani. :D

+1 Te milyen karakter lennél szívesen egy fantasy regényben?

Szemem fényei! *-*

Az egyszer biztos, hogy valami gonosztevő. :D
Bár, 8-10 évesen tuti tündér vagy sellő akartam volna lenni, most már tudom, a lelkem mélyén egy igazi boszorkány vagy démon szerepét tölteném be.
Amilyen makacs, akaratos és kritizáló jellem vagyok, nem mellesleg kötözködő, nagyszájú és hirtelen haragú, a családom és a barátaim is hasonló véleménnyel lennének a lényem felől.
Például Feketecsőrű Manon imádnék lenni... igen, ezer százalék, hogy egy Manon kaliberű boszi lennék. Boldogan repülném be Erilea gyönyörű táját Abraxos hátán, és valószínűleg hatalmasakat kacsintanék a gyönyörű szép kék szemű Dorian Havilliard hercegre. ;)


Ennyi lett volna ez a book tag, ha Te is kitöltenéd, vidd bátran! :)
       Én egy blogtársamat hívnám ki, Róla már volt szó ebben a bejegyzésben.
Mockingbird, a Magamban beszélek blog egyetlen úrnője, remélem elfogadod a kihívást! ;)

Ha már természetfeletti lények, itt van a Skillet-től a 'Szörny'. :D

Úgy ideillik. :)

Skillet - Monster

Elle Kennedy: The Score - A pont (+18)

Dióhéjban: Allie Hayes nem az a fajta lány, aki az egyéjszakás kalandjairól híres, épp
ellenkezőleg: az eddigi kapcsolatai mind hosszútávúak voltak, ám a mostani szakítása az exével teljesen összetörte. Zavarodott, szomorú és egyedüllétre vágyik, ám az ex, Sean mindenáron találkozni akar vele. Ezért a hokis-srácok házába "menekül" egy kis nyugalom reményében, csak arra nem számít, hogy a jóképű, szexi „csajozógép" Dean Di Laurentis lesz a felvigyázója. És mint megannyi lány, aki Dean közelébe kerül, Ő sem tud ellenállni a srác csábításának...
Dean Di Laurentis bármelyik lányt megkaphatja: és ezt ki is használja. Viszont a csajok tudják, hogy ez a srác pár alkalomnál többet nem akar tőlük; kapcsolatról meg szó sem lehet. Amikor Allie berobban az életébe, Dean csak többet, többet, és többet akar a lánytól, ám Allie hallani sem akar a folytatásról. Na, de ha a híres-neves Di Laurentis akar valamit, azt meg is szerzi. De nem is sejti, hogy többet is kaphat az érzelmek nélküli, vággyal fűtött estéktől...

Gondolataim:
Igen! Pont erre volt szükségem!

Közérdekű közlemény:
Ha egy egyedülálló nő vagy, aki szereti a romantikus/erotikus regényeket, és éppen egy eseménytelen hét után egy eseménytelen hétvégét töltesz el magányosan, akkor ez a könyv tökéletes választás! Kalandos, pikáns, szívet tépő és rettentően humoros. Nem fogsz csalódni! :)

Nos, igen... éjt nappallá téve faltam az oldalait és villámsebességgel olvastam a sorait. Hihetetlen, mennyire magával ragadó a cselekménye és milyen fantasztikus kikapcsolódást nyújt a szereplők érzelmi vívódásait végig követni.
És hogy mitől válik ez a könyv frenetikussá? Most elárulom! ;)

Figyelem! +18-as tartalom!

Hogyan másszunk ki a gödörből?

Sziasztok!

Ahogy az talán a bejegyzések számából is látszik, a 2018-as évem nem éppen kezdődött rózsásan, azaz nem igazán alakult úgy, ahogy én azt terveztem. A februári tetőpontom után igencsak lejtős út következett, és hamar a gödör alján találtam magamat. Hetek óta úgy telnek a hétvégéim, hogy magányosan búslakodom az ágyamon összeroskadva, szomorú zenéket hallgatva és csokit zabálva. Tehát önmagamat taszítom csak még inkább a nyomorúságos önsajnálatba, aminek ideje véget vetnem. Elég volt az önmarcangolásból!

A minap egy idegen objektív tekintetével vizslattam a jelenlegi helyzetemet, és őszintén elszörnyedtem. Bezárkózom, szomorkodok, negatív vagyok és nem vagyok hajlandó tenni mindennek ellenére. Ráadásul még meg is fáztam, így hát akarva-akaratlanul is a négy fal közé kényszerültem zárkózni, de megfogalmazódott bennem egy gondolat: „Miért nem hagyok már fel ezzel az átkozott önsajnálattal? Ezzel nem leszek előrébb, sőt csak ártok vele.”

Kijelenthetem, hogy elkezdtem felkapaszkodni a gödör falán, és megtettem az első lépéseket: felhagytam az önsajnálattal.

Úgy döntöttem, kiírom magamból ezeket az érzéseket és gondolatokat, amik talán másoknak is a segítségére lehetnek. Nem picsogni akarok a fájdalmamról, és még véletlenül sem a világot akarom megváltani a legépelt szavaimmal. Csupán azt szeretném megmutatni, hogy nem csak a boldog pillanatokról, élményekről lehet írni, hanem a problémákról és azok áthidalásáról is.
       Mindenkinek vannak rossz napjai, időszakai, amiket nehéz hátra hagyni, amiken nehéz túllépni. Számtalan élethelyzet kölcsönözhet olyan negatív érzéseket, amik fájdalommal járnak, amiket elszenvedünk és meg kell élnünk. De nem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a szomorúság, és az irányítson minket huzamosabb ideig.

Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Dióhéjban: Aristotle, vagy ahogyan a becenevén hívják: Ari egy gátlásokkal teli fiatal fiú. Magányos, nem találja a helyét, nem érzi magát jól a kortársai körében. Mígnem egy napon találkozik Dante-val, aki Ari ellentéte: vagány és belevaló, könnyen társalog bárkivel, na meg életvidám a nap minden egyes percében. A két fiú hamar barátságot köt és lassacskán megismerik egymás titkait, mély érzelmi beszélgetésekbe elegyednek. Olyan témákat járnak körbe, mint a barátkozás, a szülők, a magány és szomorúság, a szabadság, vagy épp a szerelem.
Ez a történet két kamaszról szól, akiknek köteléke különleges és elgondolkodtató.

Gondolataim:
Egyre jobban szeretem azokat a történeteket, amik merengősek: mikor egy könyv kapcsán nem az események tartanak fogva, hanem a különböző eszmék, problémák és tapasztalatok, amiket a szereplők élnek/éreznek át. Ilyenkor rengeteg dolog felötlik bennem, elgondolkodom az egyes témákon, amik megjelennek a regényben.
       Mint a legutóbb olvasott merengős könyvem, ez a történet is tartogatott némi meglepetést, ugyanis lány létemre egy fiú bőrébe bújhattam. Ám, teljesen más volt a tematikája és érzelmi világa, mint Matthew Quick: Boy 21 című könyve. (Az értékelésemet ITT olvashatjátok róla.)

Alapvetően a regény címe is megragadó: két filozófus, akik a világmindenség titkainak nyomába indulnak... jelen esetünkben a „két filozófus" nem más, mint két tizenöt éves srác, akik keresik önmagukat, és válaszokat követelnek az élettel kapcsolatban.
Két fiatal fiú az 1980-as évek végén, akik éppen a nyári szünetüket töltve futnak össze az uszodában. Találkozásuk sorsfordító momentum az életükben, ugyanis attól a naptól kezdve semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Ez a véletlen csoda láncreakciót indít el, s az együtt töltött délutántól kezdve különleges barátság, kötelék alakul ki Ari és Dante között.