Szándékos bántalmazás szórakozásból!?

Sziasztok!

Forrás.

Ahogy az a címből kiderült, most egy igen komoly témát választottam ki, hogy boncolgassam. És nem véletlen az sem, miért választottam pont a bántalmazást: a napokban fültanúja, mondhatni áldozata lehettem egy kötekedésnek.
El szeretném Nektek mondani, hogy bármikor ilyen történik veletek, ne féljetek cselekedni! Bárki is köt belétek, az nem a Ti hibátok, és nem szabad úgy éreznetek, hogy az illetőnek hatalma van felettetek! Nem szabad elhallgatni, ha lelkileg/fizikálisan bántalmaznak! Ugyanis ez sajnos bárkivel előfordulhat...

Tömören felvázolom a szituációt:
Barátnőmmel sétáltunk az utcán iskolából hazamenet, amikor egy kisebb társaság mögénk került. Mi ketten nevetgélve beszélgettünk, épp egy izgalmas csevejt folytattunk, amikor a hátunk mögül egy fiút hallottunk közönséges és kissé éles hangnemben magyarázni. Először fel se tűnt, hogy nekünk, azaz leginkább a barátnőmhöz intézi a szavait, amik olyasmi voltak, mint „- Hé Te csaj, állj már meg! Hallod, Te dinka! Neked szólok figyelj már ide!" Utóbb az is kiderült, hogy barátnőm olyasmit is hallott a fiútól, hogy: „Te leszel a következő!" A lényeg, hogy cseppet sem kedvesen, épp ellenkezőleg: vulgárisan kiabálta a srác a szavakat, és barátnőm nagyon megijedt. Éreztem rajta, hogy pánikol, nem tudja mit tegyen. Bevallom, először én is leblokkoltam, ugyanis nem igazán történt velem ilyesmi az elmúlt időben, de összeszedtem a gondolataimat, és hidegvérű maradtam. Egy ponton, amikor már nem tudtam tovább ignorálni az illető durva modorát megfordultam, és megkérdeztem:
„- Nektek mi bajotok van?".
Két fiú volt a társaságban, így akkor nem tudtam beazonosítani, hogy melyik volt az, aki megfélemlítette a barátnőmet a közönséges viselkedésével. A velük sétáló két lány pedig először nagyon mulatságosnak vélte a tettet, ám később megpróbálták leállítani a dolgot.

Az igaz, hogy fizikai bántalmazásról nincs szó ebben a „történetben" (hála az égnek), de ahogy szokták is mondani: a legnagyobb sebeket a szavak ejtik. Talán sokak úgy gondolhatják, hogy ez az eset „poénos", és nekünk is nevetnünk kellett volna rajta, hiszen ez amolyan „cukkolás". Én ezzel viszont egyáltalán nem értek egyet!

Kezdeném ott, hogy aki mások heccelésével, megzavarásával, fizikai/lelki bántásával szórakoztatja saját magát, esetlegesen társait, annak komoly problémái vannak. Úgy gondolom, hogy egy érzelmileg és mentálisan ép személy nem félemlít meg és nem bánt másokat „csak úgy, a vicc kedvéért". Főleg úgy, ha egy idegennel szemben lép fel bántóan az illető, tehát semmi oka sincs arra, hogy bármilyen támadó tettet kövessen el a személy felé.

1. szabály: sose engedd, hogy megváltoztassanak.
Forrás.

Átfogóbban fogalmazva: senkinek, ismétlem senkinek nincs joga ahhoz, hogy ártatlan társait szavakkal, erőszakos tettekkel bántalmazza! Komoly lelki traumát okozhat, és akár a testi épségében is kárt tehet. Nem elég, hogy a média drasztikusan próbálja befolyásolni a fiatalokat, és emiatt személyiségzavarosak, testképzavarosak, önbizalomhiányosak, depressziósak stb. lesznek, rá kell tenni egy lapáttal azzal, hogy ok nélkül mások szemére vetik a „hibáikat", vagy ami még rosszabb: azzal próbálnak fájdalmat okozni, hogy egy személy egyéni tulajdonságait állítják be negatívként. Tényleg olyan jó móka másokat lelkileg terrorizálni?
És ha már itt tartunk: a fizikai bántalmazás is van olyan szörnyű, mint a lelki, főként, ha a dolog egy folyamatos periódusban zajlik.

Kérdés: Miért nem érzik az elkövetők a helyzet súlyosságát?
Erre keresem a választ, ugyanis biztosan sok tényező befolyásolja azt, milyen mértékben képesek felelősséget vállalni a tetteik iránt, továbbá, hogy mennyire empatikusak. A fent vázolt esetből kiindulva vannak, akik természetes szórakozásnak gondolják azt, hogy idegen, ártatlan emberekre kiabáljanak az utcán durva hangnemben. Legalábbis azt tapasztalom, hogy akik az úgymond „iskolai hierarchia = menőségi faktor" tetején csücsülnek, hajlamosak úgy gondolni, rajtuk kívül mindenki gyarló, mindenki hibás csak azért, mert nincsenek egy bizonyos társasági körben. Igen, vannak azok, akik kicsit kilógnak, különböznek a többiektől. Őket miért kell piszkálni? Miért nem lehet csak szépen nyugodtan, békességben élni mellettük? Én sem támadom le azokat az embereket, akik nem szimpatikusak, nem kezdem el őket terrorizálni csak azért, mert más a stílusuk. Meg van a véleményem például az elkényeztetett fiatalokról, de nem személyeskedem velük, nem hányom a szemükre a hibáikat (kivéve, ha érintett vagyok a témában). Itt, a blogomon, a barátaim körében, és a szüleimmel természetesen beszélek egy-egy olyan témáról, ami netán másokat érzékenyen érinthet, de akinek nem inge, úgysem veszi magára. Ha ellenem nem tesznek semmi kivetnivalót, akkor békességben eltűröm az unszimpatikus személyiségeket - ellenben, ha tesznek valamit, annak akkor hangot is fogok adni.

"Mi vagyunk egy generáció hangja."
Forrás.

Ha bármilyen sérelem ér, bárki bántott, vagy ha úgy érzed, szándékosan érzéketlenül, maró gúnnyal, erőszakkal bánnak Veled, vagy társaiddal, merj kiállni a tömeg elé a történtekkel! Ne hagyd magad megfélemlíteni, ugyanis Te NEM vagy hibás! Ha bántalmaznak Téged, vagy ismerőseidet, szólj a barátaidnak, családodnak, tanáraidnak, és ha az eset komoly, akkor a hatóságokat is bele kell vonni az ügybe!
Senkinek sem lenne szabad ilyen szörnyűséget elkövetnie embertársai felé, de sajnos ez már nem az első eset, hogy valakibe szándékosan kötnek bele! Merj kiállni a történeteddel, és adj erőt annak, aki hasonlóan megrázó eseményeket élt át!

Mindegyikőnknek meg van a szabadsága az élethez, ahhoz, hogy békességben teljenek a mindennapjaink. Túl sok nehézséggel kell így is szembenéznie mindenkinek, miért kell rontani a helyzeten a negatív, bántó szavakkal, tettekkel?
Miért nem lehet elfogadni mindenkit olyannak, amilyen? Miért nem lehet emberként viselkedni, és emberi/normális szórakozást találni? Bármiféle bántalmazás komoly károkat okozhat az áldozatnak, és akár rendőrségi ügy is lehet belőle.
Nem hangzik túl szórakoztatónak, ugye!?

Azt mondanám még el, hogy sose érezd magad kevesebbnek másoktól! Sose hagyd, hogy bántsanak a sajátos tulajdonságaiddal, legyen szó külső, vagy belső személyiségjegyeidről! Ne szégyelld Önmagadat, ha minden ok nélkül kulturálatlanul, bántón fordul feléd valaki!
Légy az, aki vagy, és soha ne hagyd, hogy mások gonoszsága, bántó tette/szava sebet ejtsen rajtad!

Köszönöm a barátnőmnek, hogy beleegyezését adta ennek a bejegyzésnek a publikálására! Remélem ezzel erőt tudunk azok felé sugározni, akik hasonló, vagy akár rosszabb tapasztalatokkal rendelkeznek, és esetleg elszenvedtek olyan sebeket, amik talán sosem lesznek begyógyíthatóak.

A bejegyzést továbbá ez a zene inspirálta:

(Asking Alexandria - Here I Am)

A képek forrása a We Heart It.