Életem első diszkó-élménye ~ 18 éves lettem! :)

Sziasztok! :)

„Felnőtt tartalom." :D

Február 9-én hivatalosan nagykorúvá váltam, és ennek örömére barátnőm rávett, hogy menjünk el a

helyi diszkóba, hiszen eme életkorba lépés egy komoly fordulópont az ember életében.

Ahogy az már kiderülhetett rólam, nem vagyok egy bulizós típus: szívesebben töltöm az időmet egy pár fős társasággal valamelyik barátom otthonában, csekély mennyiségű alkoholt fogyasztva. Tehát inkább a nyugisabb partikat kedvelem sok nevetéssel és bolondozással. Ám, az is igaz, hogy az általános iskolai „sulidiszkókban" imádtam táncolni, és amint középiskolás lettem, az efféle szórakozás kimaradt az életemből. Pontosan a 18. születésnapomig, amikor is életemben először buliztam egy diszkóban az embertömeg közepén, a fullasztó melegben, a dübörgő zenére tombolva.

Amikor a könyvmoly blogger beszabadul az ittas fiatalokkal teli szórakozóhelyre...

A szülinapom előtti napon nagyon stresszes lettem a diszkó gondolatára.
Az járt a fejemben: én nem érezném magamat jól egy ilyen helyen, hiszen nem vagyok egy „partyarc", utálom a tömeget, gátlásos vagyok idegenek előtt elengedni magamat és még véletlenül sem szeretnék lerészegedni egy diszkóban. Az ottani zenéknek a 99%-a nem az a műfaj, amit szívesen hallgatok, és inkább könyvet olvasok/blogolok, mintsem bulizni menjek. Tartok a beszámíthatatlan, részeg fiataloktól, attól, hogy megsérülök a tomboló tömegben. Egyszóval minden taszít, vagy félelmet kelt bennem, amit egy szórakozóhely nyújthat.
Annyira megijedtem attól, hogy egy ilyen újdonságba vessem bele magamat, hogy félig-meddig le is mondtam a programot, amit barátnőm elfogadott, és megnyugtatott: ha nem szeretnék menni, akkor nem kell menni. (Bár később kiderült, hogy egyáltalán nem törődött bele, és elhatározta: rávesz a bulira.)

A szülinapom reggele nyugodtan telt: egy könnyed reggeli után kis edzéssel pezsdítettem fel magamat, majd lezuhanyoztam, ugyanis délután hivatalos voltam a barátnőm, Viki húgának a keringőjére.

Készülődés.

       Mikor olyan dél-egy óra körül megérkeztem Vikiékhez, már neki is látott kisminkelni, mert megkértem, hogy legalább ezen a neves napon ne úgy nézzek ki, mint egy 14 éves. :D Együtt készülődtünk, szépítkeztünk, ugyanis azt beszéltük, ha már a diszkóba nem is megyünk el, azért legyünk csinosak, hátha találunk a buli helyett valamilyen más programot.

Este hat körül indultunk vissza Vikiékhez a keringőről, és első dolgom volt rendelni valami élelmet (természetesen pizzát) mert kopogott a szemem az éhségtől. Sokat nevettünk, meg beszélgettünk mindenféléről és közben lecsúszott pár whisky-kóla is, hiszen mégis csak a 18. születésnapomat ünnepeltük. Rengeteget fotózkodtunk, táncoltunk és vártuk Danit, aki egy általános iskolai osztálytársam volt (azóta viszont alig találkoztam vele, de Vikivel rendszeresen beszélnek). Nagyon örültem, hogy láthattam: kicsit megváltozott, mióta legutóbb találkoztunk, de ugyanaz a bolondos, jószívű srác maradt. :)
       Az egész délután folyamán Viki ezt hajtogatta nekem:
„- Hidd el, jól éreznéd magadat a diszkóban, egyáltalán nem olyan rossz hely, mint azt gondolod! Ott lennénk veled, nem kell foglalkozni a többi emberrel!" Arról győzködött, mekkorát buliznánk, mennyit táncolnánk és hülyéskednénk. Kb. a harmadik pohár whisky-kóla után úgy voltam vele:
„- Rendben, menjünk!" Hiszen egyszer mindent ki kell próbálni, mégis csak 18 éves lettem, itt az ideje, hogy picit kilépjek a komfortzónámból - na, meg ideje lenne legyőzni a gátlásaimat! Az utóbbi hetekben amúgy is padlón voltam, ugyanis véget vetettem egy két éves kapcsolatnak - amit természetes, hogy nem enged el túl könnyen az ember (még akkor is, ha én voltam az, aki meghozta a döntést). Tehát minden okom meg volt a szórakozásra, és valami új kipróbálására.

Olyan 11 óra magasságában elindultunk a diszkóba és döbbenettel figyeltem, mekkora sor áll a (mintha azzal elértek volna valamit.) :D
szórakozóhely kapuja előtt. A hideg ellenére a rengeteg fiatal hangos nevetéssel várta, mikor jut be végre az épületbe, ebbe persze vegyült egy cseppnyi bosszúság is, és a türelmetlenkedők nem győztek káromkodni

Forrás.

       Beálltunk a kígyózó sor legvégére, de nem sokáig ácsorogtunk az utolsók között: Dani igen nagy várakozás-ügyileg-tűrhető pontján álltunk. Amíg próbáltam nem kockára fagyni, volt időm jobban körülnézni, tüzetesebben megnézni az arcokat. Hihetetlen volt számomra, hogy sokan, tőlem fiatalabbak várakoznak velünk együtt a bejutásra. Olyan illető is akadt, aki még a buli előtt kidobta a taccsot, annyira részegre itta már magát - egy kicsit sok lett az alapozás. :D Ami még nagyon megdöbbentett: a tömeg 90%-a dohányzott. Nem viccelek, akkora volt a füst, hogy úgy érezhettem, én magam is cigizek - még ha élnék is a „cigarettázás nyújtotta örömökkel", akkor sem lett volna szükségem rágyújtani, olyan szinten füstölögtek körülöttem. Persze, mindenkinek szíve joga eldönteni, cigizik-e, de személy szerint nem hajlok a rászokásra. (Egyszer próbáltam ki a dohányzást, akkor három slukkot szívtam, az is épp elég volt. :D)
ismeretségnek örvend, így pár perc múlva már a sor egy

Háromnegyed óra várakozás után bejutottunk a kapuhoz, ahol a biztonsági őr közölte: rossz sorba álltunk, ugyanis az elővételesek közé keveredtünk. Ez nagy bosszúságot okozott neki, de hát miért lenne oka haragudni, ha ki sincs írva, melyik az elővételes és melyik a helyben fizetős sor. (A sorunkban a többiek is félre voltak informálva.)
       Ezen túllépve megnézte Viki és Dani iratát, beengedte őket, de az enyémre ránézve kijelentette:
„- Egyáltalán nem hasonlítasz a képen látható lányra."

A szívem kihagyott egyet: nem elég, hogy nagy nehezen rávettek, jöjjek el bulizni, nem elég, hogy már a sorban állás közben is rémüldözve néztem körül a sok ismeretlen között, a tetejébe még be sem akarnak engedni! Viki direkt ki is sminkelt - ami amúgy nagyon ízlésesre és csinosra sikeredett - ezért úgy gondoltam, talán kinézek legalább 16 évesnek, és majd biztosan beengednek. Hát, sajnos a biztonsági őr még 16-nak SEM gondolt, vagy csak sokalta a személyimen szereplő dátumot, ami azt bizonyítja, 18 éves vagyok. A személyim négy éve készült, azóta meg persze sokat változtam, de egyáltalán nem annyit, hogy ne legyek felismerhető egy régebbi képen. Az a szomorú, hogy sok tőlem fiatalabb gyerekből kinézik a 16 évet, én meg 18 évesen NEM nézek ki még csak 16-nak sem. :D
Kisminkelve, hozzáteszem.

Vikiék próbálták vele megértetni, hogy ma van a szülinapom, és éppen ezért jöttünk partizni, így végül beengedett, bár ahogy láttam, húzta a száját. Éljen a nagykorúság! :D

Van ez a mondás: „Az első lépés a legnehezebb." - ezt teljességgel át tudtam érezni, amikor beléptünk az ajtón és megcsapott a forró levegőből áradó izzadságszag, a villódzó fények, a sejtelmes félhomályban nevetgélő fiatalok látványa, és a dübörgő zene, ami átjárta a mellkasomat. Kissé félelmetes volt a sok újdonság, így kellett egy kis idő, míg fel tudtam fogni azt a töméntelen rezgést/behatást, ami körülvett. Tehát pár percig lesokkolódva ácsorogtam az ajtó mellett, tekingettem a körülöttem lévőkre, és próbáltam hozzászokni a helyzethez.
       Miután várakozás nélkül le tudtuk adni a kabátjainkat a ruhatárban (nos, Daninak vannak kapcsolatai, mint azt már említettem) elindultunk inni valamit, ami számomra egy almalevet jelentett, ugyanis még Vikiéknél megittam azt az alkoholmennyiséget, amitől még nem rúgok be, viszont kellően elbódít. Találkoztunk pár ismerőssel, aztán a tánctér felé vettük az irányt.
És én földbegyökerezett lábakkal, tágra nyílt szemekkel bámultam azt a testekből álló tengert, ami előttem állt.
Számomra egy új világ kapuja nyílt meg.

Körülbelül fél órába telt, míg felocsúdtam a döbbenetemből és a cseppnyi rettegésemből: körülöttem mindenki táncolt, nevetett, felszabadultan bulizott, én viszont mozdulni sem mertem.

Először nagyon frusztráltnak éreztem magamat, körülvéve a sok ismerős-, és a még több ismeretlen arccal. Bármerre néztem, gondtalanul táncoló embereket láttam, akik a buli hevében fel-felordítottak, ugráltak, csápoltak, és egymást ölelgették. A különböző fények csak fokoztak az összképen: a félsötétség, az itt-ott felvillanó színek, az ütemre mozgó testek egybefolytak egy egészt, egy tengert alkotva. Megrémített, megdöbbentett, és valahogy mégis lenyűgözött mindaz, amit láttam.

Miközben kezdtem felszabadulttá válni, rájöttem pár olyan dologra, amit csak akkor érthet meg valaki, ha elmegyek egy diszkóba.
Mindig kritikus szemmel vizsgáltam azokat, akik élvezik az efféle bulikat. Sosem értettem, mit lehet azon szeretni, hogy a tömeg közepén, izzadságcseppekkel borított testtel tombol valaki. Én azon az estén megértettem.

Figyeltem azt a sok embert, próbáltam ellazulni, átadni magamat a zenének és a tömeg erejének. Próbáltam beleolvadni a hullámzásba, az engem körülvevő súlytalan mámorba.
És akkor megértettem, miért szeretnek rengetegen a diszkók (vagy akár a koncertek) tömegében lenni, sodródni az árral.

Hárman a buliban.
A smiley-fejű srácot nem ismerem, de Dani egyik haverja. :D

       Mert az ember kiadhatja magából a mindennapi problémákat. Mert nem kell beszélgetni, nem kell követni a formalitásokat, nem kell saját magával, a gondolataival törődnie az egyénnek. Mert a tömegben nem az a lényeg, hogy ki vagy, honnan jöttél, milyen az életed. Egy a lényeg: érezd a zenét, tombolj, táncolj, üvölts a többiekkel együtt ezzel leadva a terheket a válladról egy este erejéig.
       Amikor már kellően felszabadultam, kikapcsoltam az elmémet, amikor már minden problémámat félre raktam magamban, akkor értettem meg mindent.

A zene üteme átjárta a testemet, éreztem a szívem lüktetését. Éreztem a körülöttem lévők szívverését, és teljesen olyan volt, mintha minden egyes ember egy szívhez csatlakozott volna. A helyiség hangulata mámorból és szabadságból állt, mindenki átadta magát a totális semmiségnek, azaz a zene morajának. A zene betöltötte a teret, ezáltal az emberek lelkét is kitöltötte: a hang úgy hullámzott, mint a tenger a leghatalmasabb vihar közepette.
A jó hangulat, a felhőtlen életérzés ragadós volt, a tömeg egy emberként élvezte a hely sajátos varázsát.
Felemelő érzés volt a részese lenni a gondtalanul táncoló tömegnek.

Mindezek hatására rájöttem, hogy a velem egyidősek (és a felnőttek) miért szeretnek sokszor diszkóba járni. Miért van az, hogy sokaknak a szórakozóhelyek nyújtják a teljes kikapcsolódást, miért buliznak minden héten, vagy minden második héten. Megértettem azt a réteget, akik a hétvégéjüket legszívesebben egy diszkóban töltik. Egy estét töltöttem el a már jártas bulizók között, és megláttam azt, ami a buliba vonzza őket.

A tömeg ereje, a zene dübörgése függővé teheti az embert. Volt egy olyan pillanat, amikor azt gondoltam:

„- Nem akarom, hogy véget érjen ez az érzés. Azt akarom, hogy álljon meg az idő, és tartson örökké az önfeledt semmiség! Vesszünk bele a zenébe, a tekergő táncmozdulatokba, a félhomályba, az embertömegbe! Úgy érzem élek, és én élni akarok minden egyes momentumban."

Tehát ha én egy egyszeri alkalomkor ezt tapasztaltam, akkor az, aki rendszeresen jár partizni, az hasonlóképpen érezhet. Mert talán egy menekülési utat, egy végtelennek tűnő mámort kölcsönöz - színt visz a szürke mindennapokba.
Amivel semmi gond nincs, hiszen tényleg fantasztikus a sokaság közepén mozogni a zene ritmusára, csak azzal van a probléma, ha szórakozás gyanánt semmi sem szárnyalja túl a diszkózást. Ha egy személy csak egy szórakozóhelyen érzi magát teljesnek, és maximálisan önmagának, az egy kicsit elszomorító a számomra. Mert ha a diszkótól és az őt körülvevő személyektől lesz valaki teljes, ezt kiegészítve az alkohollal, rosszabb esetben pedig drogokkal (is), akkor súlyos problémákkal nézhet szembe az illető.
Ennek okaiba/részleteibe most nem bocsátkoznék bele, hiszen a bejegyzésemben elsősorban most nem a negatívumokról és a társadalmi problémákról szeretnék írni, hanem a tapasztalataimról, amit láttam és átéltem. Ettől még fontos foglalkozni a serdülőkori alkoholizmussal, tudatmódosító szerek használatával és a túlzott dohányzással. Rengeteg könyv foglalkozik a témával, és az Interneten is számos cikk íródott már ennek kapcsán. Akit érdekel, esetleg akinek az ismerősei ilyen problémákkal küzdenek, azoknak hasznosak lehetnek ezek írások.

Reggeli/déli kávé. :D

Na, de visszatérve a bulis tapasztalataimra: a szuper hangulat ellenére elszomorító látvány a sok
szétcsúszott, „nevét-sem-tudja-olyan-részeg" ember látványa. És ami még hasonlóan siralmas, az a teljesen gátlástalan fiúk/lányok megnyilvánulása. Tehát amikor szó szerint a legnagyobb tömeg közepén csinálnak olyan dolgokat, amik inkább a hálószoba zárt ajtaja mögé tartoznának...
       Nos, igen, ezeket a megdöbbentő tényezőket figyelmen kívül hagyva tényleg nagyon jól éreztem magamat, és igazi kikapcsolódásban volt részem. :)

Az biztos, hogy felejthetetlenre sikeredett életem első, igazi bulija. Megbántam volna, ha otthon maradok és kihagyom a partit. Úgy érzem, meg kellett tapasztalnom ezt, látnom, éreznem kellett a bulik világát.
       Le akartam győzni a tömegiszonyomat, le akartam győzni a félelmemet - a nyilvános táncolással kapcsolatos gátlásaimat.
Rengeteg falat húztam magam köré, sok mindent (így a szórakozás ezen fajtáját is) kizártam az életemből, amin változtatnom kellett. Úgy gondolom, amint beléptem a diszkó kapuján, a falam elkezdett repedezni és nyitottabbá váltam a világ felé. Ideje kapcsolatokat építenem, és igazi, belevaló élményeket gyártanom, hiszen fiatal vagyok, előttem az élet. Kicsit ki kell lépnem a megszokottból, a komfortzónámból és bele kell magamat vetnem a „nyílt tengerbe". Fontos, hogy a céljaim mellett legyen időm a kikapcsolódásra is, és hogy innentől kezdve ne csak a könyvek által éljem meg azokat a kalandokat, amiket eddig a főhősökön keresztül élveztem ki. Egy ici-picivel kevesebb olvasás, egy hangyányival több valódi élmény. :)

Ennyi lenne az én összefoglalóm a 18. szülinapomról, és a diszkós élményeimről. Boldogságban, nevetésben, és újdonságokban bővelkedtem a nagykorúvá válásom napján (és hajnalán). Amikor a buli után fél négy körül ágyba dőltem, mosolyogva hunytam le a szememet tele a rengeteg friss és élénkítő impulzussal.
Arra gondoltam, hogy attól a naptól nem csak a korom változott meg, hanem a hozzáállásom is egyes dolgokhoz. Csak nyitni kell a világ felé... :)

A zene, ami a jelenlegi hangulatomhoz (és a gondolataimhoz, élményeimhez) kapcsolható:

Asking Alexandria - Run Free

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a regény hosszúságú posztot a szülinapomról és a gondolataimról! Szép napot kívánok! :)