Nyilván sokatok hallott már a Kihívás Napjáról, amit május utolsó szerdáján rendeznek meg világszerte. Aki esetleg nem tudná, ez egy olyan világnap, melynek keretein belül a testmozgás fontosságára hívják fel a figyelmét az ország polgárainak, önkormányzatainak és tanintézményeinek.
Véleményem szerint ez egy fantasztikus kezdeményezés, hiszen egészségünk megőrzése érdekében fontos a rendszeres testmozgás/testedzés. Már az egész kicsi gyermekek számára is lehetőséget nyújtanak arra, hogy belekóstoljanak a mozgás szépségébe: a Kihívás Napját óvodákban is megrendezik, ezzel ösztönözve a kicsiket a sportolásra.
Én, zöld felsőben, éppen tollasozok
8. osztály vége felé.
Ahogy én emlékszem, általános iskola nyolcadik osztályában vettem részt először a Kihívás Napján. Úgy gondolom, ha "szabad teret" adnak a diákoknak és olyan sportot választhatnak, amilyet szeretnének, akkor a rendezvény jókedvűen telhet.
A diáksereg az udvaron tevékenykedett: ki váltóversenyen vett részt, ki röplabdázott, ki tollasozott... tehát rengeteg lehetőség közül lehetett választani és mindenki élvezte az egész programot.
Persze a jókedvűséget és a diákok aktivitását nagyban befolyásolhatja a kor: (az óvodások), kisiskolások általában sokkal nyitottabbak az ilyesmi programokra, mint az idősebbek, a gimnazisták.
Tavaly (vagy tavalyelőtt ez most itt nem lényeges) a középiskolánkban hasonló szervezés volt, mint anno általánosban, tehát olyan sportot választhattunk, amilyet csak akartunk. Visszaidézve, a diákok jó nagy része az udvaron volt és aktívan tevékenykedett valamilyen sportágat választva.
Ebben az évben az egész Kihívás Napja kényszerből és anti-sportolásból állt.
Dióhéjban:"A" minden nap más testben ébred és sosem tudhatja előre, holnap kinek a személyazonosságát veszi fel. Eddigi élete során mindig alkalmazkodott aznapi személyiségéhez, és ezáltal rengeteg élethelyzetet megtapasztalhatott. Ám, egy napon egy Rhiannon nevű lány barátjaként ébred; "A"-nak elég egy röpke délután ahhoz, hogy beleszeressen az érző szívű lányba és felrúgja a jól megszokott napirendjét. Minden egyes nap keresi a módját, hogy kapcsolatba léphessen Rhiannonnal, kerüljön ez bármibe. Képesek lesznek áthidalni szerelmük akadályait? Mit kockáztathatnak a boldogságukért?
Gondolataim:
A szerelem csak akkor boldog, ha beteljesült. A beteljesületlen szerelem pedig maga a tragédia: sokan megsérülhetnek benne.
Erre persze azt is mondhatnánk, hogy: “Ha boldog szerelmet szeretnél, hát tegyél érte!” De, vannak bizonyos akadályok, amik harccal sem győzhetőek le. A körülmények szabhatnak bizonyos gátakat. Olyan gátakat, amelyeken áttekinthetsz, félig akár át is lendülhetsz a túloldalra, de teljesen mégsem léphetsz át felettük. Vannak olyan korlátok a szerelemben, amik lehetetlenné teszik két ember boldogságát. Legyen az a múlt, az eltérő etnikum, a különböző vallási nézetek, a családi háttér, az esetleges sérelmek és viszályok, a másik fél érzelmei, és még sorolhatnám. Ezek persze bizonyos kereteken belül legyőzhetőek, de vannak olyan esetek is, amikor “minden a kapcsolat ellen dolgozik”. Amikor egy szerelem boldogságához, azaz két ember boldogságához túl sok áldozatot kéne hozni és több lélek sérülne, mint épülne érzelmileg.
A Nap nap után története éppen ezért oly fájdalmas és valóságos egyben. Mert “A” életében szó sem lehet beteljesült szerelemről. Ha átverekedné magát a szerelme útjában álló rögös úton, az azt jelentené, hogy minden egyes ember életét, akik testében reggel felébred, kockára tenné. Mások boldogságát tenné tönkre mindössze egy nap leforgása alatt, miközben Ő minden napját egyetlen lánynak szentelné - nap mint nap más emberként. És annak az egy lánynak, Rhiannonnak is felforgatná az életét: hiszen sosem lehetnének kiegyensúlyozott család, nem lehetne közös gyermekük. Kizárólag olyan kapcsolatuk lehetne, ami a jelenre épül, ami kötöttségek nélkül működik. Családok szakadnának szét egyetlen szerelemért...
Mindennek ellenére létezhet mód a kapcsolatuk stabilzálására. Igaz, az is végzetes következményekkel járna...
Mit vagyunk hajlandóak feláldozni a boldogságunk érdekében? Félredobnánk mindent a szerelemért? Képesek lennénk más életeket megkeseríteni, vagy ami még rosszabb, tönkre tenni azokat önnön boldogságunk fényében? Lennénk oly önzők, hogy mások érzelmeire fittyet hányva a saját szerelmi életünket építgessük? Ezekre a kérdésekre mindenki csak saját maga tud választ adni. És természetesen nem is lehet általánosságban megválaszolni őket: egyénenként más és más értékrend szerint élünk, más és más körülmények között keressük a boldogságunkat. Na, és itt van még ez a kérdés is: Mennyivel előrébb való egy másik ember boldogsága a miénktől, illetve fordítva? Egyáltalán van olyan, hogy két (vagy több) ember közül az egyik boldogsága fontosabb, mint a másiké (vagy a többségé)? Nem hiszem, de ez a dolgokon nem változtat: egy szerelem akarva, akaratlanul tud fájdalmat okozni nekünk és a környezetünknek egyaránt.
Napok száma, mint fejezetek.
Maga a történet tehát rendkívül elgondolkodtató, több kérdést is felvet a szerelemmel kapcsolatban. A könyv hangulata kissé mélabús mégis kalandokkal teli: "A" érzelmi vívódása mindamellett, hogy gondolkodásra késztetett, picit le is hangolt; nemigen szórakoztam a kötet olvasása közben. A sorai negatív eszméket, feltevéseket, érzéseket váltottak ki belőlem, amik folytán a saját érzelmeimet vizsgálgathattam. Ez a komorság végigvezetett a mű egészén, ám mégis kíváncsian követtem nyomon a két fiatal sorsát. A könyvet befejezve pedig teljesen azt kaptam, amire vártam: egy történetet, ami segít elmerengeni a saját érzelmeimen és ami bizonyítja azt, hogy a szerelem nem mindig elég a győzelemhez. Hogy a szerelem nem fog mindig győzedelmeskedni. Hogy nem lehet mindent felrúgni a boldogságért, nem mindig lehetünk boldogok a szerelemben. És bár egy erős függővéget kapunk a sztori végére, számomra már lezárult a történet: én beérem ezzel a tanulsággal.
A mai napon egy book taggel érkeztem, amire már majdnem 3 hónapja(!) kihívtak a Moly.hu-n, csak eddig nem igazán volt rá időm és kreativitásom.
Hogy így előre letisztázzam, a fantasy számomra az a műfaj, amit nagyon megkedveltem az utóbbi időben, és mivel ezalatt a rövid idő alatt elég kevés ilyen témájú olvasmányom volt, próbálkozom bepótolni a lemaradásomat a közeljövőben. :D
Szóval itt is köszönöm szépen a felkérést a tag kitöltésére, szuperül szórakoztam a válaszok írásával.
Bátorkodtam megtoldani a kérdéssort +1 elemmel, ami szerintem frankón beleillik ebbe a book tag-be. Remélem ezzel a tettemmel nem szegek szabályt, mert úgy gondolom, talán más is szívesen válaszol rá. (Ezt a legutolsó kérdés után biggyesztettem be.)
1. Melyik a kedvenc térképed egy könyvben?
Miszerint alig két olyan könyvet olvastam, amiben térkép van, ezért elég egyszerű választanom. Sarah J. Maas - Üvegtrón sorozatának világa mellett voksolok, így Erilea térképe nálam a befutó. Szerintem nagyon szép munka. :)
Az értékelésem a sorozatról így mellesleg megemlítve ITT olvasható. ;) Széljegyzet: ne lepődjetek meg, még párszor meg fogom említeni az Üvegtrón-sorozatot ebben a bejegyzésben.
2. Királyi palota – ami kiemelkedik a tájból. Mondj egy olyan tavalyi olvasmányt, ami kiemelkedett a többi közül.
Nehéz végigpörgetnem magamban az összes tavalyi olvasmányomat, tekintve, hogy 100 könyvet olvastam 2017 során. :D
Voltak jó regények, amik a kedvenceimmé váltak, de kevés az, amire azt mondanám, hogy kiemelkedő volt. Így nem is csoda, hogy egy John Green kötetet választok erre a nemes címre: az Alaska nyomában egy elgondolkodtató, szórakoztató, de mégis szívszorító történet. Szeretem John Green stílusát, hogy mindig komoly témákkal foglalkozik, na meg hogy mindegyik karaktere egyedi és érdekes. Az Alaska nyomában számomra egy nagyon megindító sztori volt, ami mindamellett, hogy kalandos, fájdalmasan valóságos is egyben.
Aki még nem olvasta, és szereti a filozofikus hangvételű könyveket, annak bátran ajánlom a figyelmébe! :) Az értékelésem ITT olvasható róla.
3. Királynő – vannak tesze-tosza királynék, és vannak a belevaló, uralkodásra szánt királynők. Mondj egy utóbbit, azaz egy erős női karaktert!
Mivel valószínűleg erre sokan azt válaszolják, hogy Celaena Sardothien az Üvegtrónból (ami amúgy egy korrekt és szuper válasz) ezért én inkább egy másik női karaktert választanék. :D
- Billi SanGreal története nem túl népszerű, ám én nagyon szerettem ezt a duológiát (azaz azt hiszem duológia, nem jelent meg több része) mert fordulatos kis történet. Billi egy igazán belevaló fiatal lány, aki természetfeletti lények ellen harcol. Nappal iskolába jár, este pedig izzasztó kiképzések során vesz részt, hogy szembeszegülhessen a gonosszal. Bár az első része, Az ördög csókja számomra kissé vontatottra sikeredett, a második része kárpótolt az észveszejtő csatajeleneteivel. Ha felkeltette a sorozat az érdeklődésedet, ITT elolvashatod róla a véleményemet! ;)
És mert nem tudok, nem akarok csak egyetlen egy erős női karakter mellett dönteni, ezért megemlítenék még kettőt. Tudom, túlteljesítem a feladatot, de ha erős, független nőkért kell kampányolnom, akkor szinte magam előtt látom Kedves Angoltanárom arcát, nevezzük Mrs. P.-nek, aki időről-időre szereti népszerűsíteni a feminzimus eszméjét az osztályunk körében. Így legalább tudom, hogy nemes célból sorolok fel több vagány női karaktert, hiszen Mrs. P. biztos büszkén veregetné meg a vállamat e tettemért. :D
- Draka (Christie Golden: Warcraft - Durotan): általában az orkoktól amúgy sem várhatnánk mást, mint szilaj erőt, nemde? Draka nem csak hogy fizikailag erős és izmos, de az észjárása is gyors, na meg lelkileg is megedződött. Egyedül, száműzöttként nőtt fel messze a társaitól, s mégis szelíd maradt a szíve. Küzdött önmagáért, a családjáért, a jövőért. (És aki nem csupán a könyvből ismeri a történetét, tudja, hogy egy napon anyai áldozatot hozott.)
- Coraline Jones (Neil Gaiman: Coraline): egy kislány, aki bátrabb, mind közül. Na, nem mintha ő lenne az egyetlen ilyen merész szereplő, de számomra kiemelkedik a sorból. Coraline-t azért tartom erősnek, mert képes felismerni, hogy az élet nem mindig az, aminek akarjuk. Az élet néha unalmas és fakó. Coraline ráeszmél arra, hogy a víziók, a „tökéletes álmok" bizony veszélyesek és ártalmasak. Ha kíváncsi vagy e bátor kislány történetére, ITT meglesheted róla az értékelésemet. :)
4. Mágia – amit vétek lenne kihagyni. Mondj egy olyan elemet, ami nélkül számodra nem könyv a könyv.
Számomra nincs konkrétan egy elem, ami a könyvet könyvvé teszi. Nekem az a fontos, hogy meg legyen a történetben az a bizonyos valami, amitől a szememben különlegessé válik. Ez lehet egy életszemlélet, egy karakter jelleme, egy gondolatfoszlány, vagy egy különös esemény, ami köré a könyv sztorija épül, stb., stb. Sosem keresek meghatározott dolgokat a regényekben: mindig a pillanatnyi hangulatomnak megfelelően választom meg a soron következő olvasmányomat, így általában sorsszerűen lepnek meg a fantasztikusabbnál fantasztikusabb könyvek.
Tehát egy könyv akkor lesz A KÖNYV így csupa nagybetűvel, ha számomra értéket közvetít. Mindez a személyes ízlésemtől, érzelmi világomtól és élethelyzetemtől függ. :)
5. Sárkány – egy mágikus lény, ami feldobja az egész könyvet. Melyik az a könyv, amin már egy sárkány se segített volna?
Manon és Abraxos.
Széljegyzetként megjegyezném, hogy eddig csak egyetlen könyvsorozatot olvastam, amiben megjelennek a sárkányok (tudom, shame on me) viszont azt az egyet IMÁDOM. Igen, a híres-neves Üvegtrón-sorozatról van szó, amiben Manon wyvernje, Abraxos nagyon szeretnivaló. :) Oké, alapból Manon badass karakter, aztán egy igazán belevaló csajnak tényleg csak egy vagány sárkánya lehet. Na jó, most hogy az egekbe magasztaltam Abraxos-t és Manont, végre rátérnék a kérdés valódi megválaszolására, és abbahagynám a fangörcsömet. :D
Szóval egy könyv, amin már egy sárkány sem segített volna. Én most szám szerint nem egy, hanem több ilyen regényt fogok felsorolni, csak hogy kiéljem gonosz vágyaimat, és utálatomat fejezhessem ki egyes kötetek iránt.
- A Szent Johanna Gimi-sorozat. A humorossága ellenére nem éppen mondhatnám gyöngyszemnek ezt a sokak által kedvelt tini-dráma sorozatot. Most kár lenne leírnom róla hosszan a véleményemet, hiszen ezt előttem már kedves blogger-társam, F. Mockingbird megtette és nagyon szépen összefoglalta. S mivel teljesen egyetértek a nézeteivel, olvassátok el ITT az Ő gondolatait az SzJG-ről. Ha Neked sem a szíved csücske a sorozat, vagy csak épp ellentámadásba lendülnél, hogy megvédd hőn szeretett Rentai Reni naplóját, olvasd el bátran, és hagyj egy kommentet a bejegyzés alatt! ;)
Szerény véleményem szerint Reni személyiségén egy káprázatos sárkány sem tudott volna segíteni, bár bele se merek gondolni, hogy az a lány egy sárkányt neveljen... szerintem minden nap együtt írnának házi feladatot, olvasnának és notebookot szorongatva rogynának a babzsákfotelükbe. Na jó, ez nagyon gonosz volt. :D
- Obszidián-sorozat. És újra egy olyan könyvet említek, amit mindenki imád én viszont ki nem állhatok. Na, mindegy, ízlések és pofonok... én nem estem hasra Daemon sziporkázó jelenségétől. :D A lényeg, hogy az UFO-k nem az eseteim, egyáltalán nem fogott meg ez a műfaj. Ha az idegenek sárkányok hátán repültek volna, akkor sem szimpatizáltam volna velük. Ezen nincs mit szépítenem, így érzek és kész.
Érdekel róla a véleményem? ITT megtalálod mind.
- Wink Poppy Midnight. A gyönyörű borítót leszámítva, nemigen tudnék olyan tényezőt
megemlíteni a könyvről, amire azt mondanám, tetszett. Mert ez a könyv nem nekem íródott. Igazából már akkor sem tudtam, hogy miről is szól pontosan, de az biztos, hogy sárkányok nem repkednek benne. Ellenkező esetben csak még kuszább lenne a cselekménye.
Ha elolvasnád róla az értékelésemet, ITT megtekintheted.
6. Varázsló – egy bölcs, idős, misztikus mentor, aki segíti hőseink útját. Mondj egy olyan karaktert, akire ráillik a leírás
Őszinte leszek, tulajdonképpen nem tudok ilyen karaktert mondani. Csak egy „misztikus mentor" jutott az eszembe, méghozzá az Üvegtrónból jól ismert Elena. Viszont Elenára egyáltalán nem illik a bölcs jellemző. Aki elolvasta a sorozat ötödik részét, a Viharok birodalmát, az tudja, mire gondolok pontosan. Elenát úgy megutáltam a legutóbbi részben, hogy Adarlan királyának összes gonoszsága miatt érzett dühöm össze sem mérhető a nő iránt érzett gyűlöletemmel és megvetésemmel.
Éppen ezért maximumBrannon Galathynust jelölhetném erre a pozícióra, de ő sem a legtökéletesebb. Úgyhogy az utolsó pontra sajnos nem tudok példát mondani. :D
+1 Te milyen karakter lennél szívesen egy fantasy regényben?
Szemem fényei! *-*
Az egyszer biztos, hogy valami gonosztevő. :D
Bár, 8-10 évesen tuti tündér vagy sellő akartam volna lenni, most már tudom, a lelkem mélyén egy igazi boszorkány vagy démon szerepét tölteném be.
Amilyen makacs, akaratos és kritizáló jellem vagyok, nem mellesleg kötözködő, nagyszájú és hirtelen haragú, a családom és a barátaim is hasonló véleménnyel lennének a lényem felől.
Például Feketecsőrű Manon imádnék lenni... igen, ezer százalék, hogy egy Manon kaliberű boszi lennék. Boldogan repülném be Erilea gyönyörű táját Abraxos hátán, és valószínűleg hatalmasakat kacsintanék a gyönyörű szép kék szemű Dorian Havilliard hercegre. ;)
Ennyi lett volna ez a book tag, ha Te is kitöltenéd, vidd bátran! :) Én egy blogtársamat hívnám ki, Róla már volt szó ebben a bejegyzésben. Mockingbird, a Magamban beszélek blog egyetlen úrnője, remélem elfogadod a kihívást! ;)
Ha már természetfeletti lények, itt van a Skillet-től a 'Szörny'. :D
