Iskolai kényszerrel a diákok egészségéért!

Sziasztok!

Nyilván sokatok hallott már a Kihívás Napjáról, amit május utolsó szerdáján rendeznek meg világszerte. Aki esetleg nem tudná, ez egy olyan világnap, melynek keretein belül a testmozgás fontosságára hívják fel a figyelmét az ország polgárainak, önkormányzatainak és tanintézményeinek.

Véleményem szerint ez egy fantasztikus kezdeményezés, hiszen egészségünk megőrzése érdekében fontos a rendszeres testmozgás/testedzés. Már az egész kicsi gyermekek számára is lehetőséget nyújtanak arra, hogy belekóstoljanak a mozgás szépségébe: a Kihívás Napját óvodákban is megrendezik, ezzel ösztönözve a kicsiket a sportolásra.

Én, zöld felsőben, éppen tollasozok
8. osztály vége felé.

       Ahogy én emlékszem, általános iskola nyolcadik osztályában vettem részt először a Kihívás Napján. Úgy gondolom, ha "szabad teret" adnak a diákoknak és olyan sportot választhatnak, amilyet szeretnének, akkor a rendezvény jókedvűen telhet.
A diáksereg az udvaron tevékenykedett: ki váltóversenyen vett részt, ki röplabdázott, ki tollasozott... tehát rengeteg lehetőség közül lehetett választani és mindenki élvezte az egész programot.
Persze a jókedvűséget és a diákok aktivitását nagyban befolyásolhatja a kor: (az óvodások), kisiskolások általában sokkal nyitottabbak az ilyesmi programokra, mint az idősebbek, a gimnazisták.

Tavaly (vagy tavalyelőtt ez most itt nem lényeges) a középiskolánkban hasonló szervezés volt, mint anno általánosban, tehát olyan sportot választhattunk, amilyet csak akartunk. Visszaidézve, a diákok jó nagy része az udvaron volt és aktívan tevékenykedett valamilyen sportágat választva.

Ebben az évben az egész Kihívás Napja kényszerből és anti-sportolásból állt.

Képzeljétek el azt a jelenetet, amikor bemondják a sulirádióban, hogy nagyszünetben mindenkinek az udvaron kell lennie. Amikor elérkezik a nagyszünet, még senki sincs kint a pályán és az igazgatóság idegesen újra bemondja a sulirádióban, hogy MINDENKI KIFELÉ AZ UDVARRA AZONNAL!
Úgy gondoltam, leszek jó diák és kifáradok az udvarra, de ami ott fogadott, az minden volt, csak Kihívás Napja nem: két fiatal lány állt a pályán hangfallal mellettük, akik könnyű de mégis megmozgató tánclépéseket sajátítottak el. Velük szemben állt a "tömeg", ami körülbelül 4 osztályt jelentett a 10-ből! Negyed órán át táncolt a két lány, a diákok közül ha öten csinálták a feladatot. Plusz az egyik vállalkozó szellemű tanár-bá, akin sokat mosolyogtunk, mennyire élvezi a programot. :)

"Tömeg, életkedv."

Mindeközben az igazgató ott állt a "tömeget" figyelve majd fölrobbanva és ordibálva: csináljátok már azokat a tánclépéseket! Nem értette, miért nem akarja senki sem a táncosok után csinálni a gyakorlatot; teljesen ki volt kelve, hogy márpedig ez milyen jó ötlet volt, mégis pár ember kivételével mindenki csak bámul, mint tehén az új kapura.

Megmondom én, hogy mi volt ezzel a kezdeményezéssel a probléma, habár ez az egész több sebből is vérzik:

1. Tinédzser korú lányokról-fiúkról beszélünk.
   Ez a fajta táncolási lehetőség valószínűleg zavarba hozza ezt a korosztályt, továbbá furcsának és egyenesen cikinek gondolják az ilyesmit. Más dolog egy tánciskolában elsajátítani ezeket a lépéseket, más dolog egy diszkóban bulizni és más dolog az, amikor valaki otthon egyedül tombol a zenére, amikor senki sem látja. A zenés-táncos programok kellemetlen érzéseket eredményezhetnek: valljuk be, nagyon kevés az, aki szívesen áll ki és táncol együtt két hivatásos táncossal a diáktársai szeme láttára. (Én is csak a sövény mögött táncikáltam és ott is csak a magam elszórakoztatására.)
   Gimnazisták számára nem jó választás a tánc, mint közös testmozgás: nem akar senki sem idétlenül ugrabugrálni, főleg nem mindenkivel együtt. (Aki meg bevállalós volt és táncolt, az érti a poént és elhülyéskedett. Őket is teljesen megértem, hiszen a többiekkel ellentétben nem foglalkoznak mások véleményével.) Lényeg, ami lényeg, a tánc messze nem a legjobb mozgásforma a közös sportolásra.
   
2. Nagyszünetre időzítették az eseményt.
   Nagyszünetben pedig minden diák a szükségleteit végzi: evés, ivás, wc használat, tanulás a következő órára, házi másolás, beszélgetés az osztálytársakkal, fontos telefonhívások lebonyolítása... bármi olyasmi, ami a tízperces szünetbe nem fér bele. Ilyenkor általában mindenki elfoglalt és szeretné magát kikapcsolni, nem arra vágyik, hogy az udvaron táncoljon egyet. Ha egyéb más mozgási lehetőséget biztosítottak volna (tollas, foci, röpi, stb.) szerintem még akkor is többen kezdtek volna el csinálni valamit. Na de kérem, a nagyszünet a legértékesebb pihenő/cselekvőidő az órák között, nehogy már ezt vegyék el tőlünk... nem csodálom, hogy az iskola 3/4-e bent maradt az iskola épületében - legalább ők valami hasznossal töltötték az idejüket.
   
3. Az egész csak kényszer volt.
   Most azonnal mindenki fáradjon ki az udvarra, tegye el a szendvicsét és italát (akkor is, ha épp majd éhen-szomjan hal), álljon a táncosok elé és 15 percig igenis táncoljon a hőségben a diáktársaival együtt. Ha Te ezt kínosnak/kényelmetlennek érzed, ha nem akarsz mások előtt táncolni, ha éppen rohadtul fontosabb dolgod lenne nagyszünetben, akkor is csinálnod kell a feladatokat és kész! - így nézett ki ez az esemény.
   Ez a konkrét szöveg nem volt bemondva, de szerintem mindenki hasonlóan érzett.
   Sajnos manapság nálunk a suliban mindent kényszerítenek, még akkor is, ha a diákoknak semmi kedve sincs egy adott programhoz: tavaly a farsang, egészség nap, "érdekes" bemutatók, alapítványi est és most ez a Kihívás Napi tánc.
   Alapvetően semmi bajom nem lenne ezzel a megmozdulással, mint ahogy azt a bejegyzésem elején is írtam. De ha olyan sportágat választanak, amit nagy valószínűséggel nem fognak szívesen végezni a diákok, ha olyankorra időzítik, amikor mindenkinek lenne más fontosabb dolga, akkor ne várják már el, hogy széles mosollyal táncoljon az egész diáksereg.
   
4. Ha a diákok, a tanárok is sportoljanak együtt!
   Hogy is van az, hogy a tanárok állítanak példát a diákoknak? Mikor is beszélhetünk diák-tanár együttműködésről? Miről is szólna egy ilyen iskolai program az egészséges életmód mellett? Hát a csapatépítésről! Tudom, manapság a tanulók tiszteletlenek és fegyelmezetlenek, de ha talán, TALÁN az ilyen eseményeken együttműködnének a tanárok és a diákokkal együtt mozognának (ez esetben táncolnának) akkor TALÁN mindenkinek több kedve lenne. Persze ez így csak elméleti síkon létezik, a való életben lehet megbukna a gondolatmenetem. Viszont minden tisztelet a tanár úrnak, aki végig táncolta a 15 percet! :D

Az én konklúzióm: a Kihívás Napja egy szuper világnap, ami lehetőséget ad arra, hogy megszerettessük az emberekkel a mozgást, felhívjuk a figyelmet az egészséges életmódra, továbbá szuper csapatépítő programot is kerekíthetünk belőle. Ám, nem mindegy, hogy egy adott korosztálynak miként szervezzük meg az eseményt, milyen sportága(ka)t választunk ki.

Egy biztos: ha valamilyen rendezvényt kényszeresen akarunk ráerőszakolni másokra, azt a résztvevők nem fogják szívesen, örömmel átélni, sőt csak az ellenkezőjét érjük el: akár a kedvüket is elvehetjük a hasonló tematikájú alkalmaktól.

Ha valamit nem tudunk megszervezni úgy, hogy az élvezhető legyen a "közönségünk" számára, akkor inkább ne szervezzünk semmit: jobb a békesség, mint a kényszer és a boldogtalan arcok.

Nekem így telt a Kihívás Napja... nos, mondhatjuk, hogy a suli utáni edzés több kihívást tartogatott, mint az iskolai program. :D

Ti megtartottátok ezt a világnapot? Ha sulisok vagytok, hogyan bonyolította le az iskolátok ezt a mozgásos eseményt? Hogyan vélekedtek a kényszerített iskolai programokról?

Ha van kedvetek, írjátok meg bátran a tapasztalataitokat kommentben! :)