Diákmunka helyett, csodára várva

Az elmúlt hetekben kissé letörten konstatáltam, hogy idén nyáron nem lesz diákmunkám. Több helyen is próbálkoztam, de vagy lemaradtam a jelentkezéssel, vagy szimplán nincs szüksége a cégnek diák munkaerőre. Sőt, még egy diákszövetkezetnél is próbálkoztam, de sajnos a rendszerük elég pocsék, hogy úgy mondjam - minden adatot kitöltöttem, sikeresen regisztráltam, és amikor be akartam lépni azt írta ki, hogy érvénytelen felhasználó (vagy valami hasonlót). Tehát ez most nagyon nem jött össze nekem, bambán révedtem a távolba, hogy nem lesz zsebpénzem. Aztán jött a „csoda".

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy segédkeztem hagymát pucolni, és aprítani. A segítségemért Apukám megjutalmazott egy kis pénzzel, így az alkalmat elkönyveltem a nyár első diákmelójának. 😄
Viszont azután, pontosabban a múlt hétvégén, egy újabb kétkezi munka lehetősége érkezett. Egy ismerős megbízásából Anyukámmal takarítani mentünk pár házat, ahol a még bútorozatlan lakásokat kellett fényesre pucolni. Anyu ablakot és csempét sikált, én meg söpörtem és felmostam a padlót. Egyszerűnek tűnik a dolog, hiszen semmi ördöngösség nincs benne - otthon is fel kell mosni, meg az ablakokat is tisztára kell mosni.. Ám, ha egy délután három házat sikálsz ki egymás után, az elég monotonná tud válni, így kis idő után érezni kezded az izmaidat, elfáradnak a lábaid és beáll a derekad. Nos, fárasztó volt, bevallom, de nem haltam bele.. kb. 6 órán keresztül söpörni a port, és felmosni nem kellemes időtöltés, de amíg energiával telten állsz hozzá, addig még élvezhető is. (Továbbá a hagymapucolással és a kétnapi takarítással többet kerestem, mint fél hónapi önkormányzati munkával, ahol igazából alig volt munkánk..) Kosztól ragadva, sajgó gerinccel kocsikáztunk haza szombat este, és tudtam, hogy itt nincs vége.. ugyanis a vasárnapi bolhapiacra még össze kellett szedni a cuccokat, bepakolni az autóba, és elszállítani. A nap végén jólesően rogytam az ágyamra.. 😄

„Egy bútorozatlan házat könnyebb kitakarítani, mint egy bútorozottat."

Vasárnap reggel már harmadjára keltem korán, fáradtan és izomlázzal. Miután kirakodtunk a főtérre, elkapott minket egy nyári zápor, így kicsit morgolódva indult a piacozás.
Ez volt az első bolhapiaci árusításom, és rengeteg tapasztalattal, újdonsággal gazdagodtam általa. Most pontokba szedve le is írnék pár fontos információt:

• Ha azt mondják a szervezők, hogy fél hétre kell ott lenni, ne higgy nekik. Amikor mi kiértünk fél hétre, már alig volt hely, a legtöbb árus rég kirakodott. Tehát legközelebb hajnali 4-kor fogunk majd kelni..
• Könnyen eleredhet az eső, nem számít, hogy az előrejelzés tűző napot ígér. Nejlonzacskókkal, kukazsákokkal, és napernyővel érkezz, az időjárás igen viszontagságossá tud válni. Reggel megáztunk, délután megégtünk.
• A legtöbb látogató a 30+-os korosztályba tartozik, így különféle termékeket keresnek. Kelendőek a bizsuk, gyermekjátékok, ruhák, cipők stb. Az ifjúsági ruhák, egyéb cikkek kevésbé keresettek.
• Az emberek nem olvasnak. Sajnálnak kiadni pénzt papíralapú könyvekre, és megvetően néznek rád a „menő fiatalok". A legjobb, ha megvetően tekintesz vissza rájuk. 
• Ifjúsági regényeket kevesen keresnek. A fiatalok nagy része nem olvas, az idősebbek más műfajban keresnek könyveket.
• A 100 forintos bizsu fülbevalók, nyakláncok, karkötők minden korosztályt egyformán érdekelnek.
• Mindent pár száz forintért árulj, mert az emberek nem szeretnek költekezni. 😄
• Ha ismerősöket látsz, jóllehet, hogy direkt elfordítják a fejüket, vagy durván kerülik a szemkontaktust.. Itt is üzenném a volt angoltanáromnak, hogy többet vártam tőle. 😞
• Sok a bunkó vásárló.
• Akadnak kedves vevők is.
• A jó hangulat alapja a mosolygás és az udvariasság, még akkor is, ha mások nem így állnak hozzád.

Ezek a pontok fogalmazódtak meg bennem a bolhapiacozás közben, úgy érzem valamelyest átadják azokat a tapasztalatokat, amiket szereztem. Kissé szomorú vagyok amiatt, hogy nem keltek el a könyvek.. meglepődtem, hogy kevesen olvasnak, és hogy a gyerekjátékok kelendőbbek. Willie műanyag dinói, és mezőgazdasági állatai (kis műanyag tehenek, kecskék, bárányok stb.) olyannyira keresett áruk voltak, hogy a hatalmas kosarában alig maradt valami. A szülők boldogan vásárolnak gyermeküknek gumiállatokat, és az idősebbek imádják a színes kiegészítőket (Domenicca bizsuiból még én is vettem), az emberek pedig alig olvasnak. Hármunk közül én kerestem a legkevesebbet, de sebaj, legközelebb leleményesebb leszek. 😄

Ezzel a bejegyzésemmel csak annyit szeretnék mondani, hogy a csodák váratlanul érkeznek. Nem jön össze valami? Majd lesz valahogy... Nem lett fix munkám, de innen-onnan szerzek egy kis zsebpénzt.

Azt is elmondhatom, hogy felesleges a stressz, a túlkészültség. A bolhapiac előtt alig bírtam aludni, mert izgultam az árusítás miatt. És mi lett? Alig adtam el valamit, de rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Csupán meglátom a félresikerültségben a jó és hasznos tényezőket.

Szép napot és kellemes nyarat kíván, Tina. 😊