Gondolataim:
A szerelem csak akkor boldog, ha beteljesült. A beteljesületlen szerelem pedig maga a tragédia: sokan megsérülhetnek benne.
Erre persze azt is mondhatnánk, hogy: “Ha boldog szerelmet szeretnél, hát tegyél érte!” De, vannak bizonyos akadályok, amik harccal sem győzhetőek le. A körülmények szabhatnak bizonyos gátakat. Olyan gátakat, amelyeken áttekinthetsz, félig akár át is lendülhetsz a túloldalra, de teljesen mégsem léphetsz át felettük. Vannak olyan korlátok a szerelemben, amik lehetetlenné teszik két ember boldogságát. Legyen az a múlt, az eltérő etnikum, a különböző vallási nézetek, a családi háttér, az esetleges sérelmek és viszályok, a másik fél érzelmei, és még sorolhatnám. Ezek persze bizonyos kereteken belül legyőzhetőek, de vannak olyan esetek is, amikor “minden a kapcsolat ellen dolgozik”. Amikor egy szerelem boldogságához, azaz két ember boldogságához túl sok áldozatot kéne hozni és több lélek sérülne, mint épülne érzelmileg.
A Nap nap után története éppen ezért oly fájdalmas és valóságos egyben. Mert “A” életében szó sem lehet beteljesült szerelemről. Ha átverekedné magát a szerelme útjában álló rögös úton, az azt jelentené, hogy minden egyes ember életét, akik testében reggel felébred, kockára tenné. Mások boldogságát tenné tönkre mindössze egy nap leforgása alatt, miközben Ő minden napját egyetlen lánynak szentelné - nap mint nap más emberként. És annak az egy lánynak, Rhiannonnak is felforgatná az életét: hiszen sosem lehetnének kiegyensúlyozott család, nem lehetne közös gyermekük. Kizárólag olyan kapcsolatuk lehetne, ami a jelenre épül, ami kötöttségek nélkül működik. Családok szakadnának szét egyetlen szerelemért...
Mindennek ellenére létezhet mód a kapcsolatuk stabilzálására. Igaz, az is végzetes következményekkel járna...
Mit vagyunk hajlandóak feláldozni a boldogságunk érdekében? Félredobnánk mindent a szerelemért? Képesek lennénk más életeket megkeseríteni, vagy ami még rosszabb, tönkre tenni azokat önnön boldogságunk fényében? Lennénk oly önzők, hogy mások érzelmeire fittyet hányva a saját szerelmi életünket építgessük? Ezekre a kérdésekre mindenki csak saját maga tud választ adni. És természetesen nem is lehet általánosságban megválaszolni őket: egyénenként más és más értékrend szerint élünk, más és más körülmények között keressük a boldogságunkat. Na, és itt van még ez a kérdés is: Mennyivel előrébb való egy másik ember boldogsága a miénktől, illetve fordítva? Egyáltalán van olyan, hogy két (vagy több) ember közül az egyik boldogsága fontosabb, mint a másiké (vagy a többségé)? Nem hiszem, de ez a dolgokon nem változtat: egy szerelem akarva, akaratlanul tud fájdalmat okozni nekünk és a környezetünknek egyaránt.
Napok száma, mint fejezetek. |