8 gondolat a Trónok harca évadzáró epizódjáról

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a mai napon hajnal háromkor a Trónok harca évadzáró epizódját nézte. A 7. évad már amúgy is egy szunnyadó vulkánként készült a kitörésre, és a 7. részben megkaphattuk mindazt az izgalmat, amire vártunk.

Úgy gondoltam, erről a monumentális eseményről muszáj leszek kiírnom magamból a gondolataimat, tehát a bejegyzésem tele lesz 

!!!SPOILERREL!!!

Trónok harca Tag - The Ultimate Game of Thrones Tag

A napokban rátaláltam Orang-utan Librarian Trónok harca tagjére, ami nagyon megtetszett, ugyanis három szempont szerint is lehetőség van a válaszolásra. Pár hete én is Trónok harca fan lettem, így nem is csoda, hogy most szívesen töltöm ki ezt az összetett tag-et.
Magyarul már kerestem, de mivel nem találtam, bátorkodtam lefordítani, ezáltal más magyar Trónok harca-őrült is kitöltheti. :)

Gólyatábor - Tippek a középiskola 0. napjához!

Így augusztus végére tele az Internet a Back To School - Vissza a suliba posztokkal, amik olykor tényleg hasznos tanácsokkal látnak el, ám más esetben csak arról szólnak, hogy épp milyen új termékeket vettek a közelgő tanévre. Személy szerint unom már a mutogatós posztokat, és a különböző tanulási technikákkal sem tudnak újat mutatni nekem. Persze biztosan sokaknak lehet segítségére egy-egy ilyen bejegyzés, de valljuk be: az iskola nem csak a tanulásból áll. Az osztályközösséget építeni, és erősíteni kell, hiszen napjaink nagy részét egy légtérben töltjük el. És ami véleményem szerint a legnehezebb, az az új csapat kiépítése, na meg a beilleszkedés.

Ezért a mostani bejegyzésemben pár gondolatot osztanék meg a gólyatáborokkal kapcsolatban, amik nagyon mulatságosak és hasznosak lehetnek, ha teszünk is érte.

Két éve én is átestem egy gólyatáboron, ami iránt igazán szép emlékeket őrzök. Természetesen tartottam attól, hogy balul sül el a program, de végül mégis mosolyogva tértem haza.

Az Internet a fiatalok játszótere

Nem én vagyok az első, aki azt veszi észre az Internetet böngészve, hogy tíz év körüli gyerekek különböző közösségi portálokon tevékenykednek. Ha ez még nem lenne elég, kép-, és videómegosztó csatornákra regisztrálnak, és róluk készült képeket, videókat töltenek fel. Nem áll szándékomban a képmutatás; hasonló korban kerültem közel az Internet világához, de jóval meggondoltabban cselekedtem, mint a mostani gyerekek.

Olyan 6-7 éve ültem először a számítógéphez azért, hogy regisztráljak egy közösségi portálra. Az akkor még menő iWiW-en az összes osztálytársam megtalálható volt. Persze mindenki készített egy profilt, beállított egy csini profilképet, kitöltötte az adatait és boldog volt, hogy rendelkezik egy saját Internetes fiókkal. Tulajdonképpen sok dologra nem használtuk profilunkat, de jó érzés volt a tudat, hogy az éterben is barátok vagyunk.

Aztán amikor az iWiW mellett elterjedt hazánkban a Facebook, mindenki azt kezdte használni, és az iWiW feledésbe merült. Nyilvánvalóan újabb profilt készítettünk magunknak, csupán egy csili-vili, letisztult, és számunkra még új közösségin, a Facebook-on. 

A kedvenc Facebook-os játékom volt. :)

És hogy mire használtuk 11-12 évesen? A suli összes diákját bejelöltük, feltöltöttünk egy profilképet (ami sokaknál nem is saját maga, hanem egy rajzfilm figura, a kutyája, a kedvenc játéka, vagy bármi más kedvence lett), olyan képeket posztoltunk, amiken megjelölhettük barátainkat, játszottunk az akkor divatos Facebook-os játékokkal, és egy héten kb. egyszer néztünk rá a hírfolyamunkra. Disney-teszteket töltöttünk ki, és magunkról alig raktunk ki képet. Tulajdonképpen csak volt egy fiókunk, de aktívan nem használtuk. Abban az időben pedig nem voltak még tengernyi számban a mobilos applikációk, mivel okostelefonunk sem volt.

Tehát az én korosztályom 6-7 éve még nem volt akkora veszélyben, mint a mostani 10-11 évesek. Nem adtunk meg túl személyes adatokat, és nem posztoltunk mindennap egy selfie-t, mivel előlapi kameránk sem volt a gombos mobilunkon. Továbbá nem kérkedtünk a márkás dolgainkkal, nem töltöttük fel a nyaralásunk minden pillanatát, és nem énekeltünk YouTube videókon sem. Azt sem tudtuk, hogyan kell feltölteni egy videót.

Én megértem, az idők változnak. De nem szabadna hagynia a szülőknek azt, hogy a gyermekük túl sok mindent tevékenykedjenek az Interneten. Amit nap, mint nap látok a kisiskolásoktól a különböző portálokon az förtelem. És nem, egyszerűen nem tudok tovább lépni a tényen, hogy ilyenné vált a világ. Nem csak a gyermekek viselkedése borzasztó, hanem a tiniké, és a felnőtteké is egyaránt.

Ami a netre felkerül, avagy Zoe Sugg: Girl Online

Dióhéjban: Girl Online, azaz a név alatt rejtőzködő Penny, blogot vezet érzéseiről, gondolatairól. Amikor a szülei munkát kapnak New York-ban, magukkal viszik Penny-t, aki találkozik egy jóképű, gitározó sráccal, Noah-val. A két fiatal hamar egy hullámhosszra kerül, ám a lány a szerelmes érzéseit leginkább a blogján osztja meg - természetesen álneveket használva. Penny nem is sejti, hogy a fiúnak van egy titka, amivel veszélybe sodorhatja blogger kilétét, és a privát életét.

Gondolataim:
Zoe Sugg, ismertebb nevén Zoella internetes közszereplő, aki beauty-bloggerként, majd youtuberként vált híressé a nézők körében. Őszintén szólva nem igazán az én érdeklődési köröm a szépségápolás, tehát a netes tevékenységeit nem követem számon. Bevallom, eddig nem is hallottam róla, ám most a könyve elolvasása miatt utánakerestem a bővebb információ érdekében.

A Girl Online-t eredeti nyelven, tehát angolul olvastam el. Az angoltanárunktól azt kaptuk nyári házi feladatnak, hogy olvassunk el egy minimum 100 oldalas regényt, majd írjunk róla egy min. 250 szavas összegzést. Mivel nem volt ötletem, ezért a könyvtár idegennyelvű könyvkészletéből válogattam, amikor megpillantottam ezt a regényt. Gondoltam megpróbálkozom vele, már csak nem olyan nehéz a nyelvezete, hogy nem értem meg a történetet.

És azt itt és most leszögezném, hogy ez a regény szuper választás az angol nyelv gyakorlása érdekében! Egyszerű, mégis nagyon jó a megfogalmazása, nem használ olyan szavakat, amik talán problémát okozhatnak a megértésben. Végig érthetően követtem a cselekményeket, nagyon élvezetes volt angolul olvasni. Sokkal jobb volt így, mintha magyarul olvastam volna.

A történet bár elsőre egy könnyed tini-drámának tűnhet, merőben több témát dolgoz fel, mint holmi szerelmi-bánatos regény. Nyilvánvalóan nagy szerepe van a sztoriban a szerelemnek, és a tinédzser lányok mindennapos problémáinak, de mégis van benne egy plusz, ami rávilágít Zoe Sugg írói tehetségére.

Trónok harca: a sorozat, ami megnyert magának

Őszintén szólva sosem voltam egy sorozat-őrült. Egyedül a Jóbarátok volt az a sorozat, amit elejétől a végéig láttam, egy-egy részt pedig többször is újranéztem. Azt kell mondjam, volt egy színvonala a 10 éven keresztül ívelő sorozatnak; a humor, a legendás főcímdal, és a barátság mind hozzátett a sikeréhez. A hat főszereplő egytől-egyig igazi személyiség, és a mai napig imádom őket.. nem is csoda, hogy bele-belenézek az epizódokba.

Tavaly decemberben elkezdtem nézni Willie-vel a Vámpírnaplókat egy teljesen hirtelen felindulásból, és azóta az eddigi összes magyarul megjelent részt láttuk.. tehát a hatodik évadnál tartunk, ugyanis az RTL megvásárolta azt. Hogy mit szeretek benne? Izgalmas és a főszerepben Ian Somerhalder.. na jó ennél azért összetettebb a válasz, de a lényeg, hogy kedvelem a történetet.

Szóval augusztus első hetéig csak két sorozat fanja voltam, azóta viszont megváltozott pár dolog. Tudni kell, Willie egy ideje már nézi a Trónok harcát. Általában nem várja meg a magyar szinkronos változatot és megnézi angolul a részeket. Ez történt nyaralásunk előtt is, amikor vele néztem a hetedik évad első részét angolul. Még ha értettem is valamicskét a szövegből, a történetből semmit sem.. így azt a részt eléggé untam, értetlenül néztem ki a fejemből, hogy ez így most micsoda. Tudatlanságban a történet múltjáról, na meg a szereplőkről.
Hazatértünk után elhatároztam: megnézem a legelső részt, és ha megtetszik, akár az egész első évadot is végignézem. Ez a terv végül valóra is vált, méghozzá annyira, hogy már a második évad felénél járok. :D

Az elmúlt héten közel 13 órát töltöttem a Trónok harca nézésével, mert egyszerűen megragadott a cselekmény. Senki számára nem lehet újdonság, hogy a Trónok harca mind könyvsorozatként, mind tévés sorozatként hatalmas sikernek örvendhet. Bevallom, gondolkodtam már a regények elolvasásában, de valahogy nem tudtam elkezdeni. A sorozat viszont, főként Willie miatt jobb döntésnek bizonyult, így együtt tudjuk nézni a részeket. És hogy én milyen jól döntöttem!

John Green és a Nagy Talán ~ Alaska nyomában

Dióhéjban: a 16 éves Miles kalandokra vágyik, ezért bentlakásos iskolába íratja magát, hogy
megtalálja a Nagy Talánt. Végre barátokra talál, akik mind érdekes személyiségek; Chip, (aki más néven Ezredes) ösztöndíjas zseni, és alacsony termete ellenére igen izmos fiú, Alaska, a szeszélyes bombázó lány, kinek önpusztító viselkedése megdöbbentő, és Takumi, a japán rap-rögtönző srác. Miles megismeri a szabadságot, az alkoholt, a csajozást, és az élet csúfságát is. Mindezt 128 nap alatt.

Gondolataim:
John Green regényeihez hangulat és tiszta elme szükséges. A könyveire nem lehet csupán ifjúsági kötetetekként tekinteni, hiszen megannyi gondolat, és érzés rejlik a sorai között. Rengeteg erkölcsi-, és érzelmi kérdés, továbbá az életről való elképzelés kavalkádja lapul egy-egy regényében, amikre keressük a válaszokat magunkban, és felvetjük ismerőseinknek, hogy ők miként vélekednek a téma kapcsán. Napokig, hetekig, de akár több évig ott motoszkálnak a fejünkben mindazok a kérdések, amikkel John Green foglalkozik. A válaszok keresése közben lehetőségünk van rájönni, milyenek is vagyunk valójában, hogy hová húz a szívünk. Az író könyvei napokig képesek fenntartani bennem a 'talán'-okat, a 'ha'-val kezdődő mondatokat, és a kérdőjeleket.