2017. július 22., szombat

Minden egy lépéssel kezdődik

Ahogy a címben is írtam, minden egy lépéssel kezdődik, tehát céljaink elérése érdekében elhatározásokra van szükségünk. E bölcs szavakat a tegnapi napon saját bőrömön tapasztalhattam meg, ugyanis egy olyan döntésre jutottam, ami nagy valószínűséggel kihat majd nem csak a közeli-, de a távoli jövőmre is.

Tanulás mellé, 50 óra munka..
forrás: We Heart It
A középiskolás diákoknak ismert lehet a szituáció: az érettségi vizsgáig 50 óra közösségi szolgálatot
kell teljesíteni, kötelező jelleggel. A nagyobb városokban biztosan rengeteg lehetőségből választhatnak a tanulók (evidensen hangzik, ám pontos infót nem tudok), viszont a mi kisvárosunkban korlátozott számú a munkalehetőség.
     Eddig két helyen próbáltam ki magamat; először a színházban szórólaposként, majd a rendőrségen bűnmegelőzőként. A szórólapozás hálátlan munka, ami igazából nem is nevezhető valódi munkának, hiszen 10 percig szórólapokat osztogatsz, aztán ha a kedved úgy tartja, beülhetsz az előadásra. Öröm az ürömben, hogy pár dolgos kis percért elkönyvelnek 3 órát, és még egy előadást is csodálhatsz. Nem rossz munka, de nem is éppen építő jellegű gyakorlat, amikor ennek az egész közösségi szolgálatnak az lenne a lényege, hogy tegyél valamit a közösségért.
     A rendőrségre a tavalyi nyári szünetben látogattam el 5 napon keresztül. Ami ott folyik, az sem éppen munka, viszont sok fontos dolgot megtanulhattam a bűnmegelőzésről. Továbbá a megszerzett tudásunkat a hét vége felé másoknak is át kellett adnunk, ami akár hasznos is lehetne, de a városi járókelőket pont nem érdekli mindez. 5 nap alatt 15 órát gyűjthetsz, ami lényegében fantasztikus lehetőség, ám semmi kihívás nincs benne, és nem is túl izgalmas időtöltés.

Éppen ezért, - a számomra nem megfelelő munkák elkerülése érdekében - ezen a héten átböngésztem a könyvtárunk közösségi szolgálati lehetőségeit. És egy olyan opcióval kerültem szembe, ami tökéletes lenne számomra: 'Ajánlók készítése a könyvtár honlapjára.'


Szeretek könyvekkel pózolni. :D
- Ó, egek, hiszen én ezzel foglalkozom a szabadidőmben, sőt ez a hobbim! - gondoltam magamban, és rögtön elkezdtem megfogalmazni egy e-mailt, hogy minél előbb jelentkezzek a munkára."
Három napra rá, már egy találkozót beszéltünk meg a k.sz. (közösségi szolgálat) könyvtári felelősével, hogy megbeszéljük a részleteket. Amúgy elég komolyan vettem a feladatomat; elküldtem pár könyves blog-linkemet, hiszen vaktában mégis hogyan döntenék el, hogy alkalmas vagyok-e a munkára!?

Szó szerint egy interjún vettem részt: érdeklődtek a hobbijaim felől, arról milyen műfajban olvasok, milyen korosztálynak ajánlok könyveket.. szóval elég sok mindenről szó esett, de lelkesek voltak a jelentkezésemmel kapcsolatban, hiszen én voltam az első, aki ajánlót szeretne készíteni nekik k.sz. fényében. Mivel náluk most lesz a nyári leállás, és még a honlapjukon sincs ajánló rovat (tekintve, hogy a munka felől érdeklődést eddig nem tapasztaltak), csak szeptemberben vethetem bele magamat a munkába.

     Leírhatatlanul örülök a lehetőségnek, és ahogy láttam, ők is, hiszen a k.sz. szervezője is örömtelien fogadott. Azt is megjegyezte, hogy nem csak az ajánlók miatt lesz ez a dolog nagyszabású, hanem azért is, mert az emberek láthatnak egy 17 évest, aki bizony olvas, és ír is a könyves élményeiről. Bízunk abban, hogy az ajánlók rávilágítanak majd az olvasás csodálatos érzésére, ezzel a fiatal korosztályt is ösztönözve az olvasásra. Ő úgy gondolja, ez nem csak egy időszakos munka lesz a részemről, és lát ebben a dologban jövőt. Ösztönző volt számomra a hölgy pozitivitása, és az a pár mondat, amivel megerősített engem abban, hogy igenis van rátermettségem a munkára. Tudom, van még mit fejlődnöm az ajánlók terén, de fantasztikus érzés tudni: másoknak tetszik az, amit csinálok.

Dolgozz keményen, álmodj nagyot!"
forrás: We Heart It

Én úgy érzem, a jelentkezésemmel egy lavinát indítottam el. Lavinát, ami előbbre fog vinni a jövőm alakításában, ami lehetővé teszi a fejlődést számomra.
Minden egy lépéssel kezdődik. A célokért tenni kell; bátran előre kell lépnünk egy változás érdekében, és szépen lassan építenünk kell a magunk útját. Az én hatalmas lépésem ezzel a bizonyos e-mail küldésével történt meg, amiben szimplán k.sz.-ra jelentkeztem. Nem vártam tőle sokat, erre olyan pozitív visszajelzéseket kaptam a könyvtároshölgytől, és az igazgatónőtől, hogy egy nagy adag optimista érzéssel vágok neki a jövőmnek.

Mindenkinek, aki ezt a bejegyzést olvassa, azt tudom mondani: kövessétek az álmaitokat! Tegyetek az álmaitokért, és céljaitokért, ragadjatok meg minden alkalmat! Ne engedjétek az érzelmi gátaitoknak, hogy felülkerekedjenek rajtatok! Bátran lépjetek előre, és tegyetek a sikerért! Kudarcok és hullámvölgyek biztosan akadnak majd, de ha töretlenül és eltántoríthatatlanul bíztok saját magatokban, akkor megtérül majd a rengeteg munka! Bátran és nyitott elmével, álmokkal és csupa szívvel keressük a sikert. 😊

Merjünk lépni, én azt mondom. Az álmok valóra válhatnak, de ne várjunk a tündér-keresztanyánkra, hogy varázsütésre teljesítse kívánságunkat. Saját magunknak kell megdolgoznunk a sikerért.
A könyvtár épülete.

Kedves Olvasók! 😊 A közeljövőben létre fogok hozni egy olyan felületet a blogon, ahol azok közül a könyvek közül válogathattok, amikről ajánlót írtam a könyvtárnak. Nyilván azoknak lesz lehetősége ezeket kikölcsönözni, akik Vácon, és térségégben laknak, hiszen a váci Katona Lajos Városi Könyvtárról van szó. Remélem, sokan kedvet kapnak a könyvtárazáshoz, olyanok is, akik eddig még nem kóstoltak bele a könyvek nyújtotta élvezetbe.

Sikereket, és kellemes könyves kikapcsolódást kíván,
Tina! 😊

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése